Vélemény

A tordai határozat igazi szépsége és ma is tanulságos tartalma ebben a tág, megengedő szemléletben érvényesül a leginkább.

... csak tőlünk függ a jobb és szebb kivitelezésű folyóirat, a színvonalasabb és érdekesebb olvasmány, a felhasználóbarátabb honlap.

... ki-ki a tudásából, ismereteiből és ismeretségi-baráti köréből adjon valamit, amitől a közművelődés közelebb kerülhet a falusi emberekhez.

Egyfajta Isten akarta TŰZ volt magyar történelmünkben az 1956-os forradalom és szabadságharc.

A személyes élettörténeteken túl – függetlenül attól, hogy egyéni drámákról, vagy épp ellenkezőleg, a rendszernek a különböző fokú kiszolgálásáról van szó – a tisztánlátás tétje az erdélyi magyarság közösségi életpályájának alakulása.

Újrakezdésről beszélhetünk tehát. Ennek első tényleges lépését az EMKE tette meg, s ezen belül is a Kultivál, a kolozsvári fiataloknak egy csoportja.

Nyelvi, művészeti, táncbeli, zenei, egyszóval ilyen kulturális sokszínűség felvállalásában, továbbításában, népszerűsítésében mi, magyarok világbajnokok vagyunk!

Viseletünk menekvés számunkra. Önigazoló, erőt adó menedék, amely véd és ékesít. Ezért ragaszkodunk hozzá, ezért élnek a hozzá kapcsolódó rendezvények, mint amilyen az Ezer Székely Leány Napja.

Ki tudunk-e lépni ebből a csapdából, vagy jobb, ha a fogalmat és az erre való hivatkozást teljesen elfelejtjük?

A táncházmozgalom sodrásában megjelentek a modernkedő hivatásosok is. Kulturális értékeinkre nézve ők még veszélyesebbek, mint a tudatlan, de lelkes dilettánsok.

Ne hagyjuk, hogy az egyre gyorsabban szekularizálódó modern világ hatására húsvét Krisztus nélkülivé, bevásárlásoktól agyonhajszolt nyuszis–sonkás–bárányflekkenes, pusztán csak locsolkodó tavaszi ünneppé váljon.

Az EMKE Országos Elnöksége 2008-ban úgy döntött, hogy Erdélyben április 12-e legyen a Közművelődés Napja.

Az évek során idehaza számtalan más kulturális szakmai civil szervezet is létrejött és megerősödött, gyakran éppen az EMKE segítségével, s megtalálta helyét és főleg elismertségét a romániai magyar közművelődési életünk ugyancsak színes palettáján.

A szórvány kérdésnek számtalan vetülete van. Meg lehet közelíteni ezt az ugyancsak sajátságos Kárpát-medencei magyar problémát demográfiai, nemzetstratégiai, nyelvészeti, kulturális, szociális és ki tudja még hány szempont szerint. 

Én erdélyi ember szeretnék maradni. Karcsi, Feri, Lajos, Ábel. És visszasírom azokat, akik nemcsak hirdették, hanem mívelték is: Legyünk humorunknál.

Lehet, hogy nemsokára valamiféle füstös-gőzös-szürreális köntösbe öltöztetett nemzet-haza-identitás fogalommal a fejünkben kell a magyar kultúra napját megülnünk, amikor azt sem tudjuk majd, a magyar, a kultúra, a nap pontosan mit is takar.

Maradt viszont tennivaló bőven jövőre is. Például, eddig is szerettünk volna minél több olyan írást megjelentetni, amelyek a gyakorlati közművelők munkáját segítik elő.

Az elmúlt öt esztendő bebizonyította a székelyföldi megyék Összetartozunk közösségépítő programjának szükségességét, életképességét.

A legnagyobb nyereség talán mégis az volt, hogy pár akkori szakavatott fordító alázatos munkájának köszönhetően ma is „az örök Isten beszél magyarul”.

Az EMŰK létrejöttével az 1945-től napjainkig terjedő időszak talán legjelentősebb erdélyi művészeti szerveződésének lehetünk szemtanúi: műkincseink méltó otthonra lelnek. Múzeum születik.

Amikor Románia csatlakozott az EU-hoz, nagyon kevés európai parlamenti kollégám tudott a Romániában élő magyarok sajátos helyzetéről.

... a magyarság a mindennapok szürkeségéből kiemelkedve újra közösségként tudja önmagát definiálni, megmutatva saját magát önmaga és a többségi társadalom előtt is.

Ünnepe van nálunk a könyvnek, hetven éve nem csak Budapesten, hanem egyre több vidéki városban, sőt újabban a határokon túl is.

Európa Ifjúsági Fővárosának lenni jó, de egyben óriási kihívás és felelősség is. Kolozsvár egyedüli településként viseli ezt a címet teljes Európában, az Ural-hegységtől egészen az Atlanti-óceánig.

Mind a tömbben, mind az elszórt, kisebb-nagyobb szigeteken, mind a szórványban élő magyarság helyzetét eléggé jól ismerve megállapíthatom, hogy nemzeti ünnepünk megélésében vidékenként lényeges eltérések tapasztalhatók.

A romániai magyar nemzetstratégiában a szórványkérdés prioritást kell hogy élvezzen. A szórványosodást nem csak nálunk, de a Kárpát-medence egész területén csak úgy lehet csökkenteni, ha összmagyar kérdésként kezeljük.

A Himnusz – nemzeti imánk. Nemcsak nemzeti ünnepeink meghatározó szimbóluma, hanem a zsoltároskönyveinkben is megtalálható szakrális énekünk. Kevés nemzet kultúrájában működik ez a kettősség. Éppen ezért érzem úgy, hogy Kölcsey Ferenc Himnusza sokszorosan is nemzetünk szimbóluma.