Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Pünkösd

A pünkösd mozgó ünnep, mely minden évben ötven nap után követi húsvétot. A keresztény egyház ezen a napon a szentlélek eljövetelét ünnepli. A szentlélek megjelenését megelőző erős szélzúgást a középkor idején Európában kürtökkel és harsonákkal utánozták. A tüzes nyelveket pedig sok helyen égő kanócok dobálásával, tüzes kerekek gurításával jelenítették meg. A szentlélek jelképeként a csíki falvakban ilyenkor a mise alatt fehér galambokat röpítettek szabadon a templomban.


Pozsony Ferenc

A 18. század idején Csíksomlyón barokkos, külsőségekben gazdag búcsújárás alakult ki, melyet az egyházi propaganda szerint a protestáns erdélyi fejedelem ellen viselt sikeres csata emlékére szerveztek. A római katolikus búcsú szerkezetében számtalan pogány kori gyakorlat is fennmaradt: pl. növénykultusz és napimádat. A ferences kolostor fölött magasló hegyen, a Jézus, Salvator és Szent Antal kápolnák szomszédságában lévő berekben a búcsújárók nyírfaágakat szakítanak, azokkal pedig megérintik a kegytemplom szentélyében álló Mária szobrot. A nyírfaágaknak, valamint a tetőn szakított Jézus-tenyere nevű leveleknek csodás, gyógyító, bajelhárító erőt, hatást tulajdonítanak.

Az első világháború után fokozatosan megerősödtek a pünkösdkor szervezett vallásos rendezvény nemzeti jelentései is. Csíkszéki értelmiségiek (Domokos Pál Péter, Nagy Imre, Vámszer Géza) tudatosan szorgalmazták és megszervezték, hogy a búcsújárók székely ünnepi viseletben vonuljanak fel. A második világháborút követő évtizedekben a kommunista totalitárius hatalom megtiltotta a szabadtéri felvonulásokat, a tömeges búcsút a csíksomlyói kegytemplom és kolostor falai közé, udvarára próbálták beszorítani, korlátozni. A kommunista diktatúra legutolsó, legkeményebb éveiben a csíksomlyói búcsú egyértelműen ellenzéki eseménnyé vált. Az 1989-es rendszerváltozás után Pünkösdkor újra hatalmas tömegek vonulnak a kegytemplomhoz és a fölötte lévő hegyoldalon megszervezett szentmisére. A több százezer embert vonzó csíksomlyói pünkösdi búcsú az utóbbi évtizedekben látványelemekben gazdag, összmagyar nemzeti ünneppé vált.

A tavasz végén lévő Pünkösd, a húsvéthoz hasonlóan, magához vonzott számos archaikus szokáselemet, gyakorlatot. Az erdélyi és a moldvai magyar gazdák a pünkösdi időszakot olyan veszélyes periódusnak vélték, amikor hirtelen megerősödött a különböző ártalmas lények hatalma. Az ünnep hajnalán a gazdák zöld ágakat helyeztek el az istállók, házak és telkek bejáratánál, hogy segítségükkel családtagjaiktól és állataiktól távol tartsák a gonosz erőket.   

A magyar nyelvterületen az egyik legismertebb pünkösdi szokás a „király”-választás volt. Erre a jelképes hősválasztó eseményre rendszerint lóverseny keretében került sor. A nyertes egy egész éven át különleges jogokkal és kiváltságokkal rendelkezett. Minden lakodalomba, mulatságra meghívták, a kocsmában ingyen fogyaszthatott italost, apróbb vétségeit elengedték és elnézték. Már a 16. században közismert volt az a szólás, hogy „rövid volt, mint a pünkösdi királyság…” A 17-18. század idején a magyar lovasezredekben lóverseny keretében választottak májuskirályt. A pünkösdi lóverseny Erdélyben, Szászrégen környékén (pl. Dedrádszéplakon) egészen a második világháborút követő kollektivizálásig fennmaradt.

A magyar nyelvterület nagyobb részén pünkösdkor a kisebb gyermekek lakodalmas menetet utánozva, menyasszonynak és vőlegénynek felöltözött alakoskodóval az élen, alkalomhoz illő rítuséneket dalolva vonultak végig a falu utcáin. Szinte napjainkig fennmaradt a pünkösdi király- és királynőjárás gyakorlata is. Több székely- és szászföldi faluban pünkösd idején az iskolás gyermekek előbb királyt és királynét választottak, majd alkalmi énekeket dalolva házról házra vonultak. A királynő és a király feje fölé rendszerint díszes kendőt tartottak, lábuk elé pedig színes virágszirmokat hintettek. Ennek székelyföldi párhuzamát Sóvidéken (pl. Parajdon és Sófalván) hesspávázásnak nevezik, s a felvonuló gyermekcsoportot zászlósok követték két sorban. A háziasszonyok ilyenkor rendszerint adományokkal látták el a szokásban résztvevő kisgyermekeket.

Az erdélyi magyar közösségekben is számtalan zöld növényi szimbólum jelenik meg a pünkösdi szokások szerkezetében. A szászok szomszédságában élő magyarságnál ilyenkor került sor a nagyobb lányos házak, kapuk zöld ággal való feldíszítésére. Több magyar vidéken pedig ilyenkor bontották le a május elsején felállított díszes fákat. Nagyon sok erdélyi magyar faluban pünkösdkor zenés, táncos mezei ünnepségeket és mulatságokat szerveztek a települések melletti ligetekben vagy az erdők szélén. Az ünnep fontos párválasztó napnak is számított, mivel a fiatalok rendszerint a pünkösdi bálok, táncmulatságok alkalmával szemelték ki jövendőbelijüket. Egészen az 1962-es kollektivizálásig a legtöbb erdélyi faluban ilyenkor muzsikus cigányok köszöntötték a magyar gazdák családjait. Pünkösd hajnalán pedig fúvós zenekarok ébresztették és köszöntötték a polgáriasultabb erdélyi falvak lakóit.

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

2021 minden szempontból atipikus év. Olimpiai játékok páratlan évben – ilyet még a két világháború sem okozott. De az örömhír, az örömhír: Tokióban lesz olimpia.

Kiemelt támogatóink mindig az olvasók voltak. Őket éreztem egyfolytában magam, magunk mellett a lapigazgatás nehéz pillanataiban, hisz mi tagadás, ilyenek is voltak az elmúlt nyolc évben. Hasznos tanácsaikkal, időnként láthatatlanul is, de határozottan alakítgatták kiadványunk arculatát, vagy éppen tematizálták a Művelődést. 

Gergely Zsuzsa

A pandémia egyfajta buroklétre kényszerített bennünket. Azt hittük, hogy élünk, pedig csak kütyüknek köszönhetően kerültünk valóságközelbe. Összemosódtak a napok, a hetek, a jelenségek és az értelmezések. Ideje volt mindezt magunk mögött hagyni.

Demény Péter

Milyen jellemző, hogy ez a költő, aki így ünnepel, és akinek a születésnapját a Magyar Költészet Napjának nevezték ki, folyamatosan megosztotta az olvasókat és a világot. Horger Antalról mindenki tud, a Szabad-ötletek jegyzékének kiadása körül irdatlan botrány kerekedett, most egy minden bizonnyal hamisított kézirat körül folyik a vita.

Brînzan-Antal Cristina

Mára a nőnap egyre inkább elveszítette politikai tartalmát és mondanivalóját, ma már inkább apró ajándékokkal, virággal kedveskednek a nőknek. 

Pontosan harminc éve annak, hogy huszadik századi történelmünkben eladdig s azóta is páratlan tüntetésen vonultunk utcákra. Egy-egy szál gyertyát s egy-egy könyvet vittünk magunkkal arra a néma menetelésre, amelyet ama decemberi, romániai rendszerváltozás utáni hetekben, szűk két hónapban, az anyanyelv szabad használatának elemi emberi jogát megérteni sehogyan sem akaró akkori központi hatalom merevsége kényszerített ki, s amely néhányszázezres nagyságrendben mérhető lelket érintett, és mozgatott meg.

Harminckét éve már, hogy a Himnusz születésnapja egyetemes ünnepe magyar kultúránknak, nemcsak itt a Kárpát-medencében, hanem szerte a nagyvilágban, ahol még becsülete és értelme is van a magyar szónak.

Péter István

Wuhanból jött egy éve: valaki nyitva hagyta a laborajtót, netán denevért, tatut készített ebédre és nem szűrte le a levét… De távoli… különben is, ami kínai, úgyis elromlik.

 

Mert nem igaz, hogy a mai tizen-huszonéveseket „semmi sem érdekli”, s „bezzeg a mi időnkben…” Csak meg kell találni velük a közös utat, a közös hangot, legalább arra pár percre, amíg számukra ez fontos és hasznos.

Vallasek Júlia

Idén március 10-én felfüggesztették Romániában a frontális oktatást. Mondhatni március 11-én mindenki átállt online oktatásra, noha ez az állítás több sebből is vérzik.

Gergely Zsuzsa

Tizenkilenc évvel ezelőtt, amikor néhány bukaresti fiatal bejelentette, nemzetközi filmfesztivált szervez Kolozsváron, sokan szkeptikusak voltak: miért nem a fővárosban? Minek fesztiválozni, ha zárnak be a mozik, és mindenki otthon, laptopról néz filmeket? A kételkedőket hamar elhallgattatta a vérprofi szervezés, már az első kiadásban megmutatkozott a seregszemle minden értéke.

Dáné Tibor Kálmán

Csakis a magyarságtudatom szűrőjén keresztül vagyok képes megérteni a körülöttem élő más anyanyelvű embertársaim nemzeti érzelmeit, a saját kultúrájukhoz való ragaszkodásukat.

Száz év telt el a trianoni békediktátum óta, de mi még mindig a hibásokat és a kifogásokat keressük, a miérteket és hogyanokat boncolgatjuk, és a lehetséges alternatívákon töprengünk.

Hetvenöt évvel ezelőtt értek véget a második világháború európai harcai. Akkor, azon a májusi napon tette le a fegyvert a náci Németország, amelyet mind a köztudat, mind a közbeszéd mai napig felelőssé tesz ama rettenetes világégés kirobbantásáért. Kétség nem fér hozzá, hogy a Nagy Háborúként is emlegetett és ismert első világégés gefreitere, azaz tizedese, a bécsi autodidakta festő diktálta német politikai és katonai vezetés az elsőszámú felelőse annak, ami 1939 kora őszén kirobbant. És utána történt. 

Dáné Tibor Kálmán

Kijárási tilalom – soha nem hittem volna, hogy egyszer én is megérem. Szüleimtől, nagyszüleimtől hallottam erről, igaz, olyankor mindig a háborúról meséltek. De hát most is háború van. Nem ember–ember elleni, nem egyik politikai hatalomnak egy másikkal szemben vívott csatájáról, hanem az egész emberiség viaskodik most egy láthatatlan, sok milliárd mikroszkopikus katonával rendelkező ellenséggel.