Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Péntek 13.

A világ egyik legelterjedtebb babonája, talán nincs is olyan kultúra, amelyben nem honosodott meg. De hogyan, mikor alakult ki a félelem péntek 13-tól? Kik és miért tartották először szerencsétlennek? Van-e valamilyen történeti alapja, vagy „csak” babona az egész?


Széman Emese Rózsa

Ritka az az év, talán nincs is olyan, amelyben egyetlen egyszer sem esne péntekre 13-a, de a babonások számára igazán rettegettek azok az évek lehetnek, amelyekben kettő, vagy akár három péntek 13-a is van. Mielőtt azonban a hiedelem (vélt vagy valós) eredetéről írnék, javaslom mindenkinek, hogy fontolja meg Rejtő Jenő gondolatát: „Nem vagyok babonás és nem hiszek a badarságokban, mert aki minden hétfőn hármat köp kelet felé egy barna kavicsra, azt nem érheti megrontás.”

A triszkaidekafóbia a tizenhármas számtól való félelem görög eredetű megnevezése (triszkaideka – tizenhárom + fóbosz – félelem). Ez a hiedelem tehát már az ókorban is élt, egyes feltételezések szerint azért, mert eggyel nagyobb a praktikusan osztható 12-nél, vagy mert a prímszámok általában szerencsétlenek. Mindezekkel a számmisztika (a számoknak különös jelentőséget, pozitív vagy negatív tulajdonságokat tulajdonító gondolkodásmód) foglalkozik, ennek elemeit még Püthagorasztól és követőitől, valamint a kabbalistáktól örököltük.

A kereszténykori magyarázata szerint azért szerencsétlen a 13-as szám, mert az utolsó vacsorakor tizenhárman ültek az asztalnál, a 12 tanítvány és Krisztus, akit aznap árult el Júdás; mások szerint Júdás érkezett utoljára, tehát ő volt a tizenharmadik, az ő sorsa pedig magában hordozza a szerencsétlenséget.

Újkori példa az Apollo–13 katasztrófája, amelyet triszkaidekafóbiások annak tulajdonítanak, hogy az űrhajót 1970. április 11-én (7+0+0+4+1+1=13), a texasi irányítótorony órája szerint 13:13-kor lőtték ki a 39-es (3×13) kilövőállásról, ráadásul április 13-án kellett volna Hold körüli pályára állnia. Józanabb felfogás szerint valójában szerencsés kimenetelű volt a baleset, hiszen a legénység túlélte.

A pénteki naphoz fűződő balszerencse is jó pár száz évre vezethető vissza. Krisztust ezen a napon feszítették keresztre, sőt, állítólag már a bűnbeesés napja is péntek volt. A különböző korokban különféle hiedelmek kötődtek ehhez a naphoz, például a középkorban pénteken éhgyomorra tüsszenteni nagy szerencsétlenséget jelentett.

A néphit a pénteket a gonosz napjának tartotta, ezért ezen a napon tilos volt házasságot kötni, útnak indulni, vagy bármilyen új dologba fogni. Ez a hiedelem talán ahhoz is köthető, hogy ez volt a hóhérok napja, általában pénteken tartották a nyilvános kivégzéseket.

Bár a történelmi adatokból az továbbra sem derül ki, hogy pontosan mi vezetett a 13-as számtól való babonás félelemig, a hiedelemnek van történelmi tényekre visszavezethető alapja.

A Templomosok rendje a keresztes hadjáratokban résztvevő lovagokból szerveződött a 12. század elején, céljuk a Szentföldre látogató keresztény zarándokok védelmezése volt. Munkájukat teljes szegénységben kezdték, s bár támogatóik akadtak, a nagy lépést az jelentette a rend életében, amikor a pápai kiváltságjogoknak köszönhetően kikerültek mind a világi, mind az egyházi hatóságok felügyelete alól, csak a mindenkori pápa parancsolhatott nekik. (Érdekes adat, hogy a templomosokon és a cisztercieken kívül ilyen kiváltságban az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok részesültek.) Kiváltságaik révén mindenhol, mint egy kis állam az államban, úgy működhettek, és nem csekély üzleti érzékről tesz tanúbizonyságot, hogy a 13. század második felére ők lettek a Szentföld „bankárai”: a zarándokok pénzüket letétbe helyezhették egyik rendházban, majd a kapott váltó ellenében más rendházakban annyit vehettek fel belőle, amennyire épp szükségük volt, megkímélve így magukat az esetleges kifosztatástól. Vagyonuk ekkor királyokéval vetekedett, s olyan befolyásra tettek szert, hogy száz évig ők őrizték például a torinói leplet, s egy időben az Aranybulla egy példányát is. Ennek a prosperálásnak a Szentföld elvesztése vetett véget, valamint az, hogy a rend szembekerült az erősödő Francia Királysággal. Így koholt vádak alapján, IV. Fülöp francia király egyetlen éjszaka alatt lefoglalta a rend Franciaország területén levő vagyonát, bezáratta, illetve kivégeztette tagjait, és a pápánál kijárta, hogy oszlassa fel a templomosokat. Mindezek az események, amelyek a rend bukásához vezettek, 1307. október 13-án, pénteken kezdődtek.

Jó néhány éve megjelent egy magyarországi lottóreklám Péntek 13-a? Szerencsenap! szlogennel, s hogy teljes legyen a kép, talán még egy fekete macska is szerepelt a reklámban. Ha hinni lehet a statisztikáknak, babona ide vagy oda, sokkal több lottószelvényt adnak el péntek 13-i napon, mint egyébkor. A reklám mindenesetre cseles fogással élt: az emberek szeretik ugyan a babonákat, de a szerencsét, érthető okokból, többre becsülik, mint a szerencsétlenséget, s csak egy kis impulzus kell, hogy a negatív babona pozitívba forduljon, s a szerencsétlen napból szerencsés váljon.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Gergely Zsuzsa

Tizenkilenc évvel ezelőtt, amikor néhány bukaresti fiatal bejelentette, nemzetközi filmfesztivált szervez Kolozsváron, sokan szkeptikusak voltak: miért nem a fővárosban? Minek fesztiválozni, ha zárnak be a mozik, és mindenki otthon, laptopról néz filmeket? A kételkedőket hamar elhallgattatta a vérprofi szervezés, már az első kiadásban megmutatkozott a seregszemle minden értéke.

Dáné Tibor Kálmán

Csakis a magyarságtudatom szűrőjén keresztül vagyok képes megérteni a körülöttem élő más anyanyelvű embertársaim nemzeti érzelmeit, a saját kultúrájukhoz való ragaszkodásukat.

Száz év telt el a trianoni békediktátum óta, de mi még mindig a hibásokat és a kifogásokat keressük, a miérteket és hogyanokat boncolgatjuk, és a lehetséges alternatívákon töprengünk.

Hetvenöt évvel ezelőtt értek véget a második világháború európai harcai. Akkor, azon a májusi napon tette le a fegyvert a náci Németország, amelyet mind a köztudat, mind a közbeszéd mai napig felelőssé tesz ama rettenetes világégés kirobbantásáért. Kétség nem fér hozzá, hogy a Nagy Háborúként is emlegetett és ismert első világégés gefreitere, azaz tizedese, a bécsi autodidakta festő diktálta német politikai és katonai vezetés az elsőszámú felelőse annak, ami 1939 kora őszén kirobbant. És utána történt. 

Dáné Tibor Kálmán

Kijárási tilalom – soha nem hittem volna, hogy egyszer én is megérem. Szüleimtől, nagyszüleimtől hallottam erről, igaz, olyankor mindig a háborúról meséltek. De hát most is háború van. Nem ember–ember elleni, nem egyik politikai hatalomnak egy másikkal szemben vívott csatájáról, hanem az egész emberiség viaskodik most egy láthatatlan, sok milliárd mikroszkopikus katonával rendelkező ellenséggel. 

Benkő Levente

Napokon át töprengtünk a szerkesztőségben, hogy márciusi lapszámunkban mivel köszöntsük a tavaszt. És az Olvasót, természetesen. Európa népeinek 1848. évi csodálatos tavasza felemelő pillanatainak és tanulságainak felelevenítésével, tolmácsolásával induljunk? Rendben, de ezt már megtettük, s bár ismételgetni nem árt, mégis kivártunk. 

Dáné Tibor Kálmán

Miénk lesz a napfényes jövő!” – ezzel a forradalmi maszlaggal (is) bíztattak minket, kisiskolás pionírokat, a hatvanas évek kommunista propagandistái. Húsz év múlva, már a nyolcvanas években, az egyre jobban kiürülő boltokat látva, a fűtés nélküli lakásokban az esti egyre hosszabb áramszüneteket tudomásul véve be kellett lássuk, hogy az egykori elvtársaknak mennyire igazuk volt: mert lassan csak a napfény maradt nekünk, csak az volt biztos, hogy a miénk. Ennek ellenére hittünk, bíztunk a jövőben.

Dáné Tibor Kálmán

Az elmúlt esztendőkben a Művelődés januári vezércikkei általában a folyóirat szerkesztőségének a jövőbe tekintése volt, terveinkről, elképzeléseinkről írtunk.

Mégis, valamit várok még. Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani; s még mindig várok valamire.

Dáné Tibor Kálmán

Negyedik alkalommal szervezte meg a Művelődés folyóirat szerkesztősége, az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházával együtt a múlt hónapban, azaz október 11-én, a Régiók bemutatkozása című programját. 

Rácz Norbert Zsolt

Közel egy hónap telt el az avatás óta, pedig úgy tűnik, mintha Dávid Ferenc szobra mindig ott állt volna. Kinyújtott jobb keze beszélgetésre, okos vitára, mély fohászra hív. Ha képzeletben folytatom a kar lendületét, a templom felé mutat. Ott bent valami más van, amire a zsúfolt utcán sietősen áthaladó embernek talán ma inkább szüksége van, mint bármikor.

Demeter Zsuzsanna

Önző kis egyéni világainkon talán végre jó lenne túllátni, mert a magasabb szinten lefolytatott kis viszályainknak és egoista harcainknak ők lehetnek az áldozataik. Azt, hogy mi, idősebb felnőttek, igenis felelősek vagyunk értük, a (valamivel) fiatalabb nemzedékekért.

Benkő Levente

Van a Székely- és a Királyföld, ezen belül Székfölde és a Barcaság határán, az Olt folyó bal partján egy valaha kulcsszerepet játszó szász község. Magyarul Barcaföldvár, románul Feldioara, németül Marienburg, szászul Märrembirg a neve. Még az Árpád-házi királyok telepítették le a 13. század legelején ide (is) a szászokat, a helység jó másfél évszázadig a Barcaság központja volt. 

Bodó Márta

A tény, hogy Ferenc pápa más úticéljai közé Csíksomlyó bekerült, nagy mértékben a jelenlegi romániai pápai nunciusnak köszönhető, aki fáradhatatlanul járja az országot, az egyházmegyéket, és igazi mélységében, rétegzettségében megismerte a romániai valóságot. Ezt aztán oly módon közvetítette, hogy a Ferenc pápa számára fontos Mária-tisztelet miatt ez a kegyhely nem maradhatott ki az úticélok közül. 

péter istván

Aki látta, el nem feledheti. Aki imádkozott benne, az szívében, lelkében hordozza. Aki eredeti rendeltetésének megfelelően megépíti, az nevezheti majd „Mi Asszonyunknak”.