Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Óévzáró – újévköszöntő

December. Óévbúcsúztató, újévköszöntő. Zárszámadást illik ilyenkor készíteni, no meg előretekinteni, jövőt tervezni. Nálunk, a Művelődés szerkesztőségénél sem lehet másként.




Dáné Tibor Kálmán

Mint ismeretes, szerkesztőségünk fenntartója a Kolozs Megyei Tanács, szíves támogatásukkal idén is zavartalanul, biztos anyagi körülmények között jelenhetett meg a Művelődés folyóiratnak mind a 12 havi száma. Úgy, ahogyan terveztük az év elején, sikerült négy mellékletet is kiadni. Ebből kettő úgynevezett régiós kiadvány, az egyik a Tövishát, a másik pedig a Hunyad megye. Mindkét mellékletünk jellegzetes erdélyi szórványmagyar vidékek kulturális értékeit leltározza fel és mutatja be. Jó érzés látni, hogy e két régió kulturális eseményeinek jelentős része messze túlmutat a kisközösség művelődési életén, megtermékenyítve az erdélyi összmagyar kulturális életet is. Mindkét kiadvány az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és a Bethlen Gábor Alap támogatásával jelenhetett meg. Idei harmadik mellékletünket, a „Félre tőlem búbánat” – Tizenkét erdélyi magyar népdalfeldolgozás vegyeskarra címűt főleg a hazai kórusmozgalmunknak, a dalos kedvű barátainknak szántuk. Tizenkét népdalfeldolgozást tartalmaz ez a Művelődés-melléklet, amelynek összeállítója Kovács András, nagy szakmai tekintélynek örvendő, Marosvásárhelyen élő karnagy. Ezzel a kiadvánnyal köszöntöttük az idén 95 éves Romániai Magyar Dalosszövetséget, hazai kórusmozgalmunk emblematikus intézményét. Idei negyedik mellékletünk, a lassan hagyományossá vált (hisz idén már harmadik alkalommal jelentetjük meg), a hazai kulturális egyesületeink által kitüntetett személyek méltatásait tartalmazó 2016 erdélyi díjazottai című kiadványunk. Ez utóbbi két mellékletünk támogatói az EMKE mellett a Communitas Alapítvány.

Április 1-től két fiatal és tehetséges munkatárssal, Demeter Zsuzsanna fotóriporterrel és Balla Sándor szerkesztővel bővült a szerkesztőség személyi állománya. Mindketten gyorsan beépültek a munkaközösségbe, s a munkaköri leírásukon messze túlmutató feladatokat is felvállaltak a lap életében. Zsuzsa főleg a lap arculatépítésében, kiadványunk belvilágának szemléletesebbé alakításában vállalt jelentős szerepet, Sándor pedig nemcsak a lapszerkesztői munkában jeleskedik, de a „tisztafejezésnek” is ő lett a belső szakembere. Mindketten „kézbe vették” honlapunkat, a muvelodes.net internetes portálunkat, s aki itt is nyomon követi a Művelődést, láthatja, hogy az elmúlt fél évben nemcsak a folyóirat nyomtatásban megjelent cikkei kerültek fel a virtuális oldalunkra, hanem a kiadványunk életével kapcsolatos más események is. Idén ősztől már második évadjába lépett az EMKE kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházában októbertől májusig havi rendszerességgel jelentkező Művelődés Estek előadássorozatunk. Úgy érezzük, szerkesztőségünknek ez a tevékenysége is egyre népszerűbb, főleg, hogy igyekszünk fiatal szakembereket meghívni előadónak, akik érdekesebbnél érdekesebb kulturális témában tartanak ugyancsak lendületes, interaktív ismertetéseket az emlékházban megjelent érdeklődőknek.

Az új esztendő pedig nálunk, a szerkesztőségben is kopogtat december végén, jelezve, hogy nem lehet leállni, tervezni kell a jövő évet. Vagyis 2017-ben is lesz 12 lapszám, akárcsak mint idén, továbbra is igyekszünk minél érdekesebb, izgalmasabb írásokat közölni. De tervezünk négy mellékletet is, amennyiben ezeknek a kiadványoknak az anyagi támogatói jövőre is mellénk állnak. A tervezett két régiós melléklet az Érmelléket, valamint a Bánság kulturális értékeit mutatja be, továbbá szándékunkban áll a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületével egy Könyvesház című mellékletet megjelentetni, amennyiben az Egyesület vállalja a szakmai partnerséget a kiadvány összeállításában. És persze év végére nem maradhat el a 2017 erdélyi díjazottai című kiadványunk megjelentetése sem. Továbbra is számítunk a külső munkatársakra, különösen a fiatalokra: szerzőként, fotósként, grafikusként, valamint előadóként a Művelődés Estekre. És nem maradhat el köszönetünk az IDEA PLUS grafikai műhelynek, valamint az IDEA nyomdának, mindkettő igényes munkája nélkül nem kerülhettek volna vonzó kivitelezésben az olvasó asztalára a Művelődés lapszámai és mellékletei.

Szóval év vége van, s az új esztendő küszöbén állunk. Kívánunk a szerkesztőség nevé­ben bort, búzát, békességet és egy nagyon boldog, sikeres Új Évet minden kedves olvasónknak. S természetesen töltsék Művelődéssel a 2017-es esztendő minden hónapját.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

benko levente

Bizonyára nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy Elek apó – és munkatársa, Pósa Lajos – nélkül aligha született volna meg akkor az irodalmi igényű és értékű magyar gyermekirodalom, miként a kisbaconi otthon csendje nélkül ki tudja, hogyan lett volna Erdélyben, sőt a Kárpát-medencében olyan gyermeklap, mint a korabeli magyar irodalom nagyjait is soraiban tudó Cimbora. (...) És bizonyára nem tévedek túl nagyot, ha azt mondom, hogy Petri Mór mérhetetlen szorgalma, kitartása és ügyszeretete nélkül aligha született volna olyan, mindmáig forrásértékű, monumentális szilágysági monográfia, mint amilyent joggal emlegethetünk egy napon Orbán Balázs hasonló értékkel bíró monumentális Székelyföld-leírásával.

balla sandor

Az, hogy mi egy szerencsésebb és élhetőbb korban élünk, részben Semmelweis Ignác tehetségének, kitartásának és áldozatkészségének köszönhető. A tisztaságra való törekvés – főként tapasztalati alapon – a különböző történelmi korok orvoslásában, sebészetében is többé-kevésbé jelen volt, de messze nem olyan tudatossággal és alapossággal, ahogyan manapság. A reformkori magyar orvosnak óriási jelentősége volt abban, hogy a higiéniai etikett a mai szintre jutott.

dane tibor kalman

Immár egy éve múlt, hogy reggel, ébredés után nem azzal indítom a napot, hogy: Na, melyek a mai tennivalók a Művelődés szerkesztőségében? A számbevétel után mindig következett a fontossági sorrend kialakítása, ami aztán be is került aznapra az előjegyzési naptáramba, ahol már sorakozott néhány korábbi bejegyzés. Bár egy éve már, hogy nyugger vagyok, azért most sincsen másképp. Minden napra van bőven tennivalóm, igaz, igyekszem az életemet is úgy alakítani, hogy legyen is. 

Zsúfolásig telt templomok, kívül-belül ünneplőbe öltözött hívek, imára kulcsolt kezek, szóban-énekben, fohászban megfogalmazott hála annak, aki Urunk mindenkoron és mindenekfelett. Nagyon tömören így tudnám összefoglalni az eltelt egy hónapban Dél-Erdélyben és Erdővidéken lezajlott ünnepi egyházi eseményeket. S ha mindehhez hozzávesszük még a csíksomlyói, több mint háromszázötvenezres pünkösdi gyülekezést, világosan látjuk és érezzük azt a felhajtóerőt, azt a lelki töltetet, amellyel feltarisznyálva ki-ki nekivághat a szürke és hajtós hétköznapoknak. 

(...) Petőfi és az ő erdélyi, segesvári emlékezete nemcsak a maroknyi, egyre fogyó fehéregyházi magyarságé, hanem általában és összességében a teljes nemzeté, etnikai és állampolgári vonatkozásban egyaránt, sőt a mindenkori szabadságvágyóké is. Azoké is, akik a négy égtáj felől Székelyföld és a Királyföld peremén barangolva meg-megállnak egy röpke főhajtásnyira az Ispánkútnál, esetleg a fehéregyházi múzeumot és kegyhelyet is meglátogatják. 

Minap, március 25-én, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának ünnepi rendezvényén magyar állami kitüntetéseket adtak át. A Vallásszabadság Házában megtartott eseményen családtagok, barátok, világi és egyházi elöljárók, nem kevésbé kíváncsi sajtósok körében a kolozsvári magyar külképviselet „vonzáskörzetéhez” tartozó területen élő és munkálkodó tizenkét dolgos ember vehette át több évtizedes munkájáért az elismerést.

Amilyen az életformánk, olyanok az ünnepeink is. Ha csak belső terekben, kisebb közösségekben élhetjük meg a farsangunkat, akkor is meg kell próbálnunk megélni. Akkor derűsebb szívvel állunk meg az „igazi” farsangolók mellett is. Vendégnek lenni könnyebb, ha van otthonunk, ahonnan eljöttünk.

A város kreatív, úttörő energiái egy adott pontban összeértek, és megszületett a Holnap Irodalmi Társaság. A fordulópontot Juhász Gyula Nagyváradra érkezése hozta el, aki egyetemi kapcsolatait is felelevenítette azért, hogy a régóta óhajtott irodalmi mozgalom életre keljen. (...) A garabonciás írógárda a Budapesten központosuló kulturális élet mellé egy másik, a konzervatív irodalmi szemlélettel szemben haladó vidéki centrumot próbált megteremteni. Összekötötte őket még valami: az Ady Endre iránti rajongásuk. Egy rendszeresen megjelenő irodalmi lapban gondolkodtak, végül egy antológia összeállításában állapodtak meg, amelyet 1908. szeptember 27-én mutattak be a városháza dísztermében. Az eseményt sajtó alá rendező Antal Sándor büszkén emelte ki: „Ma költő áll a sereg élén”, és „ez a költő Ady Endre”. 

Szóval megkezdtük az új esztendőt. Egy pillantásnyi visszatekintéssel az elmúlt tizenkét hónapra, s a magam személyes szemszögéből főleg az utóbbi hatra, amióta a lap éléről leköszönő, ténylegesen nyugdíjba vonuló Dáné Tibor Kálmántól átvettem a főszerkesztői feladatkört. Nyugodt szívvel állapíthatom meg, hogy a teljes 2021. évi termésünknek egyetlen lapszámáért és egyetlen mellékletéért sem kell pironkodnunk, és ez elsősorban szerzőinknek köszönhető.

Amennyiben Magyarország a téli, Románia pedig a nyári időszámítás mellett dönt, a két ország között két óra eltolódás is lehetne – ennek megvalósulására azonban vajmi kevés az esély. Ha az Európa Bizottság úgy látja, hogy az egyes tagállamok tervei komoly fennakadást okoznának az egységes piac működésében, az óraátállítás további halasztását javasolhatja. 

Az ötvenhatosok példája bármilyen nehéz élethelyzetben kapaszkodót jelenthet, így a mostani, világjárványban is erőt meríthetünk tőlünk-belőlük. Bátorságuk, töretlen akaraterejük és a túlélésbe vetett óriási hitük mindnyájunkat arra ösztönöz és biztat, hogy soha semmilyen körülmények között ne adjuk fel a harcot és a reményt. Még a legreménytelenebbnek tűnő pillanatokban is a végsőkig kell küzdeni az életért, a megmaradásért, a szabadságért.

Benkő Levente

A zene, bármilyen műfajban is szülessen, de minőségi legyen, az márpedig lelket simogató, bút feledtető, erőt adó, pozitív tölteteket hordozó, mindenféle lelki nyavalyákra jótékony valami. 

Benkő Levente

A lapunk éléről nyugdíjba vonuló főszerkesztőnk, Dáné Tibor Kálmán azzal a jó tanáccsal köszönt el júniusi összegző írásában, hogy utódja „merjen újítani lapkivitelezésben, tartalomban vagy akár tematikákban is”, s hogy látszódjon a lapon az új gazda esze- s keze nyoma. E megszívlelendő tanácsot természetesen elfogadom, de ha jól belegondolok, mint minden más sajtótermék, a mi lapunk gazdája is tulajdonképpeni maga az Olvasó, hiszen mi, különféle beosztásban dolgozó sajtósok, szerkesztők csak kiszolgálói vagyunk az Olvasónak.

2021 minden szempontból atipikus év. Olimpiai játékok páratlan évben – ilyet még a két világháború sem okozott. De az örömhír, az örömhír: Tokióban lesz olimpia.

Kiemelt támogatóink mindig az olvasók voltak. Őket éreztem egyfolytában magam, magunk mellett a lapigazgatás nehéz pillanataiban, hisz mi tagadás, ilyenek is voltak az elmúlt nyolc évben. Hasznos tanácsaikkal, időnként láthatatlanul is, de határozottan alakítgatták kiadványunk arculatát, vagy éppen tematizálták a Művelődést.