Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Múzeum születik


Németh Júlia

Amikor a rendszerváltást követő években Jakobovits Miklós festőművész, az 1994-ben újjáalakult Barabás Miklós Céh alelnöke, majd 1997-től elnöke felvetette egy erdélyi magyar kortárs művészeti múzeum létrehozásának gondolatát, s annak fölöttébb szükséges voltáról igyekezett apáczais lendülettel meggyőzni társait, sokan javíthatatlan álmodozónak tartották. Az etnikai alapon szerveződött, kóskárolyi, bánffymiklósi, szolnaysándori hagyományokon nyugvó, Kolozsvár központú céh ugyanis még bemutatkozó kiállítását sem tarthatta meg az őt megillető helyen, a Bánffy-palotában. A hatalmi tiltás egyértelmű volt, sőt a barokk palotában székelő Kolozsvári Művészeti Múzeum vezetősége mindössze a puszta szándék miatt is megrovásban részesült.

Hogyan is lehetne szó akkor egy önálló magyar intézmény létrehozásáról?

A gondolat azonban befészkelte magát a szívekbe, a lelkekbe, s a Barabás Miklós Céh mellett csírájában jelen volt a csíkszeredai KOKEM, a gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ, a sepsiszentgyörgyi Etna Alapítvány tevékenységében is, és lassan, de biztosan terjedt Erdély-szerte. A hamu alatt parázsló tűz pedig egyszer csak lángra lobbant. Mégpedig ott, ahol levegőhöz jutott. A funári Kolozsváron belefojtották a lelket, Sepsiszentgyörgy viszont életre keltette. A Vargha Mihály szobrászművész vezette Székely Nemzeti Múzeum szimbolikusan, de gyakorlatilag is szélesre tárta kapuit a gondolat és annak megvalósítása előtt. Tehette, hiszen a megyei és a városi vezetőség részéről maximális támogatásra lelt.

És hosszú évek után, 2012 szeptemberében a Kós Károly tervezte és Bánffy Miklós színes ablaküvegeivel pompázó intézmény – a véletlen néha fölöttébb találó egybeeséseket is teremt – legfiatalabb belső osztályaként létrejött az Erdélyi Művészeti Központ, az Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK). Azzal a céllal és hovatovább elodázhatatlan nemes feladattal, hogy elsősorban a magyar vonatkozásokra összpontosítva feltérképezze, összegyűjtse, feldolgozza, kutathatóvá tegye, és kiállításokon is bemutassa az 1945 utáni reprezentatív erdélyi képzőművészeti anyagot, műveket és életműveket.

Tevékenységét a Vargha Mihály elnökletével működő, neves székelyföldi, kolozsvári, partiumi szakemberekből álló kuratórium irányítja olyan összerdélyi program keretében, amely ha teljes mértékben nem is, de valamelyest gátat szabhat a feledésnek, a hagyatékok elkallódásának, szétszóródásának, értékeink folyamatos Nyugatra vándorlásának, hozzá nem értő műkereskedők kénye-kedve szerinti árucikké degradálódásának.

Jakobovits Miklós már nagybetegen, de még megérte merész álma megvalósulásának első, konkrét jeleit. De amint arra Vargha Mihály is utalt, a végső cél az önálló gyűjtőkörű, külön épülettel rendelkező múzeum létrehozása, amihez Sepsiszentgyörgyön adottak ugyan a feltételek, megvalósulásához azonban az anyagiakon kívül idő is szükségeltetik. A városvezetés egyelőre a volt postaépületben biztosított teret az EMŰK-nek, az ünnepélyes székházavató idén május 24-én volt. Az EMŰK létrejöttének jogi procedúrái is megtörténtek, pillanatnyilag a sepsiszentgyörgyi városháza irodájaként működik Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész irányításával.

Az adminisztratív, hivatali munka, valamint a színfalak mögött zajló számbavétel, tudományos osztályozás mellett az EMŰK eddigi, kétéves tevékenysége leglátványosabb pillanatainak a helyi és régióbeli tárlatok bizonyultak. Ezeken a Gyárfás Jenő képtári anyagon kívül bemutatták a Stuttgartból, Budapestről, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Nagyváradról adományként kapott műtárgyakat, többek között Baász Imre, Balázs Péter, Benczédi Sándor, Cseh Gusztáv, Gazdáné Olosz Ella, Gergely István, Gy. Szabó Béla, Jakobovits Miklós, Jecza Péter, Kós András, Lövith Egon, Mattis Teutsch János, Miklóssy Gábor, Mohy Sándor, Nagy Albert, Nagy Imre, Pallos Sch. Jutta, Plugor Sándor, Román Viktor, Sükösd Ferenc, Szolnay Sándor, Tóth László, Varga Nándor Lajos, Vetró Artúr munkáit.

Az eddigi eredmények alapján pedig elmondhatjuk: az EMŰK létrejöttével az 1945-től napjainkig terjedő időszak talán legjelentősebb erdélyi művészeti szerveződésének lehetünk szemtanúi: műkincseink méltó otthonra lelnek. Múzeum születik.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

dane tibor kalman

Immár egy éve múlt, hogy reggel, ébredés után nem azzal indítom a napot, hogy: Na, melyek a mai tennivalók a Művelődés szerkesztőségében? A számbevétel után mindig következett a fontossági sorrend kialakítása, ami aztán be is került aznapra az előjegyzési naptáramba, ahol már sorakozott néhány korábbi bejegyzés. Bár egy éve már, hogy nyugger vagyok, azért most sincsen másképp. Minden napra van bőven tennivalóm, igaz, igyekszem az életemet is úgy alakítani, hogy legyen is. 

Zsúfolásig telt templomok, kívül-belül ünneplőbe öltözött hívek, imára kulcsolt kezek, szóban-énekben, fohászban megfogalmazott hála annak, aki Urunk mindenkoron és mindenekfelett. Nagyon tömören így tudnám összefoglalni az eltelt egy hónapban Dél-Erdélyben és Erdővidéken lezajlott ünnepi egyházi eseményeket. S ha mindehhez hozzávesszük még a csíksomlyói, több mint háromszázötvenezres pünkösdi gyülekezést, világosan látjuk és érezzük azt a felhajtóerőt, azt a lelki töltetet, amellyel feltarisznyálva ki-ki nekivághat a szürke és hajtós hétköznapoknak. 

(...) Petőfi és az ő erdélyi, segesvári emlékezete nemcsak a maroknyi, egyre fogyó fehéregyházi magyarságé, hanem általában és összességében a teljes nemzeté, etnikai és állampolgári vonatkozásban egyaránt, sőt a mindenkori szabadságvágyóké is. Azoké is, akik a négy égtáj felől Székelyföld és a Királyföld peremén barangolva meg-megállnak egy röpke főhajtásnyira az Ispánkútnál, esetleg a fehéregyházi múzeumot és kegyhelyet is meglátogatják. 

Minap, március 25-én, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának ünnepi rendezvényén magyar állami kitüntetéseket adtak át. A Vallásszabadság Házában megtartott eseményen családtagok, barátok, világi és egyházi elöljárók, nem kevésbé kíváncsi sajtósok körében a kolozsvári magyar külképviselet „vonzáskörzetéhez” tartozó területen élő és munkálkodó tizenkét dolgos ember vehette át több évtizedes munkájáért az elismerést.

Amilyen az életformánk, olyanok az ünnepeink is. Ha csak belső terekben, kisebb közösségekben élhetjük meg a farsangunkat, akkor is meg kell próbálnunk megélni. Akkor derűsebb szívvel állunk meg az „igazi” farsangolók mellett is. Vendégnek lenni könnyebb, ha van otthonunk, ahonnan eljöttünk.

A város kreatív, úttörő energiái egy adott pontban összeértek, és megszületett a Holnap Irodalmi Társaság. A fordulópontot Juhász Gyula Nagyváradra érkezése hozta el, aki egyetemi kapcsolatait is felelevenítette azért, hogy a régóta óhajtott irodalmi mozgalom életre keljen. (...) A garabonciás írógárda a Budapesten központosuló kulturális élet mellé egy másik, a konzervatív irodalmi szemlélettel szemben haladó vidéki centrumot próbált megteremteni. Összekötötte őket még valami: az Ady Endre iránti rajongásuk. Egy rendszeresen megjelenő irodalmi lapban gondolkodtak, végül egy antológia összeállításában állapodtak meg, amelyet 1908. szeptember 27-én mutattak be a városháza dísztermében. Az eseményt sajtó alá rendező Antal Sándor büszkén emelte ki: „Ma költő áll a sereg élén”, és „ez a költő Ady Endre”. 

Szóval megkezdtük az új esztendőt. Egy pillantásnyi visszatekintéssel az elmúlt tizenkét hónapra, s a magam személyes szemszögéből főleg az utóbbi hatra, amióta a lap éléről leköszönő, ténylegesen nyugdíjba vonuló Dáné Tibor Kálmántól átvettem a főszerkesztői feladatkört. Nyugodt szívvel állapíthatom meg, hogy a teljes 2021. évi termésünknek egyetlen lapszámáért és egyetlen mellékletéért sem kell pironkodnunk, és ez elsősorban szerzőinknek köszönhető.

Amennyiben Magyarország a téli, Románia pedig a nyári időszámítás mellett dönt, a két ország között két óra eltolódás is lehetne – ennek megvalósulására azonban vajmi kevés az esély. Ha az Európa Bizottság úgy látja, hogy az egyes tagállamok tervei komoly fennakadást okoznának az egységes piac működésében, az óraátállítás további halasztását javasolhatja. 

Az ötvenhatosok példája bármilyen nehéz élethelyzetben kapaszkodót jelenthet, így a mostani, világjárványban is erőt meríthetünk tőlünk-belőlük. Bátorságuk, töretlen akaraterejük és a túlélésbe vetett óriási hitük mindnyájunkat arra ösztönöz és biztat, hogy soha semmilyen körülmények között ne adjuk fel a harcot és a reményt. Még a legreménytelenebbnek tűnő pillanatokban is a végsőkig kell küzdeni az életért, a megmaradásért, a szabadságért.

Benkő Levente

A zene, bármilyen műfajban is szülessen, de minőségi legyen, az márpedig lelket simogató, bút feledtető, erőt adó, pozitív tölteteket hordozó, mindenféle lelki nyavalyákra jótékony valami. 

Benkő Levente

A lapunk éléről nyugdíjba vonuló főszerkesztőnk, Dáné Tibor Kálmán azzal a jó tanáccsal köszönt el júniusi összegző írásában, hogy utódja „merjen újítani lapkivitelezésben, tartalomban vagy akár tematikákban is”, s hogy látszódjon a lapon az új gazda esze- s keze nyoma. E megszívlelendő tanácsot természetesen elfogadom, de ha jól belegondolok, mint minden más sajtótermék, a mi lapunk gazdája is tulajdonképpeni maga az Olvasó, hiszen mi, különféle beosztásban dolgozó sajtósok, szerkesztők csak kiszolgálói vagyunk az Olvasónak.

2021 minden szempontból atipikus év. Olimpiai játékok páratlan évben – ilyet még a két világháború sem okozott. De az örömhír, az örömhír: Tokióban lesz olimpia.

Kiemelt támogatóink mindig az olvasók voltak. Őket éreztem egyfolytában magam, magunk mellett a lapigazgatás nehéz pillanataiban, hisz mi tagadás, ilyenek is voltak az elmúlt nyolc évben. Hasznos tanácsaikkal, időnként láthatatlanul is, de határozottan alakítgatták kiadványunk arculatát, vagy éppen tematizálták a Művelődést. 

Gergely Zsuzsa

A pandémia egyfajta buroklétre kényszerített bennünket. Azt hittük, hogy élünk, pedig csak kütyüknek köszönhetően kerültünk valóságközelbe. Összemosódtak a napok, a hetek, a jelenségek és az értelmezések. Ideje volt mindezt magunk mögött hagyni.

Demény Péter

Milyen jellemző, hogy ez a költő, aki így ünnepel, és akinek a születésnapját a Magyar Költészet Napjának nevezték ki, folyamatosan megosztotta az olvasókat és a világot. Horger Antalról mindenki tud, a Szabad-ötletek jegyzékének kiadása körül irdatlan botrány kerekedett, most egy minden bizonnyal hamisított kézirat körül folyik a vita.