Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Művelődés - visszapillantó

Az elmúlt esztendőkben a Művelődés januári vezércikkei általában a folyóirat szerkesztőségének a jövőbe tekintése volt, terveinkről, elképzeléseinkről írtunk. Az idén, annak ellenére, hogy nemcsak egy új év kezdetén vagyunk, hanem egy új évtized küszöbén is, nem a jövőt fürkésszük első vezércikkünkkel, hanem fájdalmas kötelességként fogunk a múltba révedni. Az Óév utolsó napján, december 31-én, végtisztességgel búcsúztattuk, és a kolozsvári Házsongárdi temetőben utolsó útjára kísértük Gábor Dénest. Folyóiratunk egykori munkatársa 1989 előtt is aktív szerzője volt lapunknak, számtalan bibliográfiai és művelődéstörténeti írásával pallérozta elménket, hogy aztán 1991 júliusától 2008-ig mint szerkesztő, tehát belső munkatárs alakítsa az 1990 januárjában, haló poraiból újjászületett közművelődési folyóiratunk eszmei arculatát. A nyugdíjba vonulásával olyan szellemi örökséget hagyott a Művelődés akkori, és valljuk be, még a jelenlegi munkaközösségére is, amely szakmai mércét jelentett és jelent ma is lapszerkesztésben, arculatépítésben, témaválasztásban egyaránt. Ezért érezzük megtisztelő kötelességünknek munkásságát idézni ebben a lapszámunkban.


Dáné Tibor Kálmán

Még jóformán el sem csitult az 1989 karácsonyán, egész Románián végigsöprő nagy rendszerváltó lázongás, amikor 30 évvel ezelőtt, néhány egykori munkatársa lapunknak felvállalta a Művelődés feltámasztását, amely 1990 januárjában ismét megjelenhetett, végre szabadon. Szabadon, azaz cenzurázatlanul. Mert mint ismeretes, 1985 decemberében minden bejelentés nélkül, az általános gazdasági racionalizálás jegyében, felszámolták folyóiratunk szerkesztőségét, és a Megéneklünk Románia (Cîntarea României) kulturális pártpolitikai propaganda kiadvány néhány magyar nyelvű oldalaként vegetálhatott tovább közművelődésünk addigi sajtóorgánuma. Hála és köszönet mindazon szerkesztőknek, akik abban a szó szerint puskaporos hangulatú időkben felvállalták ezt a nem könnyű „újraélesztést”, és 1990 januárjától újraindították a folyóiratot. Nevük az akkori Művelődés impresszumában: Balogh József, Horváth Andor, Horváth Arany és Mezei József, mint felelős szerkesztő. A kezdetben nagyon szerény, borítóval együtt 20 oldalas kiadványnak csak 16 oldala tartalmazott írásokat, s a folyóirat végén a szerkesztői munkaközösség közzétette örömteli és reménykedő vallomását, amellyel az újsütetű kiadvány olvasóihoz szóltak: „Olvasóink, folyóiratunk barátai! Öt esztendő kihagyásával újraindultunk! Kezdetnek, kérjük, érjék be ezzel a 16 oldallal. Szerkesztőségünk létrehozásával párhuzamosan a lap terjedelme fokozatosan megháromszorozódik!” (Megjegyzem, az „öt esztendő” téves, a következő, februári lapszámban közzétett szerkesztőségi felhívásban már „négy esztendő” szerepel.) A reménykedő felkérés, a kapcsolatépítés, az olvasók felé tovább folytatódik az akkori első kiadvány utolsó előtti oldalán: „Kezdetben lapszámainkat nagyobb mennyiségben kínáljuk szabadárusításban. Vásárolják, ajánlják az érdeklődők figyelmébe a Művelődés új sorozatát! Mihelyt – remélhetőleg röviden – tisztázódnak a megrendelés körüli általános bonyodalmak, kérjük, térjenek át minél többen az előfizetésre, hogy mihamarabb felfuttathassuk példányszámunkat a kívánt és elvárt mennyiségre!” Az első lapszám borítóján a Művelődés cím után először jelenik meg alcímként, hogy: „Közművelődési folyóirat”, no meg az, hogy „XXXIX. évfolyam, 1990. január 1”. (Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a négy évvel korábbi legutolsó, lapszám borítóján ez volt olvasható a Művelődés felcím után: „A Megéneklünk, Románia Országos Fesztivál folyóirata – kiadja a Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács, XXXVIII. évfolyam, 1985. december 12.”.) Továbbá a Művelődési Minisztérium támogatásával újraindult folyóirat-folyam 1990. év első lapszámának borítóján még ez is olvasható: „Folyóiratunk új sorozata köszönti régi és új olvasóit”. Az akkori első lapszám impresszumában még az áll, hogy a lap Bukarestben jelenik meg és a nagy sajtókombinátban, a Scînteia Házban van a szerkesztőség irodája. (1991 januárjától Kolozsvárra költözött át a folyóirat kiadóhivatala.)

De kik is voltak az újrakezdés első lapszámának szerzői? Mindenekelőtt Mezei József, aki a Meg kellett történnie! című vezércikkében felidézi az 1989 december végi forradalmi hangulatú eseményeket. A szerzők között találjuk még, a tartalomjegyzék sorrendje alapján: Kányádi Sándort, Horváth Imrét, Markó Bélát, Horváth Andort, Szilágyi Domokost, Sütő Andrást, Balogh Józsefet, Cseke Gábort, Ana Blandianát, Mircea Dinescut, Ion Caraiont, Barabás Lászlót, valamint újévi népi köszöntőket és kántáló énekeket közlő írásokat, nem utolsósorban pedig néhány hazai magyar tudósunk gondolatait a tudománynépszerűsítésről. A lap második oldalán, a tartalomjegyzék alatt olvasható a szerkesztő kollektíva újévi jókívánsága: „Bort, búzát, békességet / Szabadságot, testvériséget! / Az új esztendőben!” Majd következik a diktatúra nehéz éveit átvészelő könyvkiadónknak, a Kriterionnak 9 nyelven közzé tett jókívánsága: Boldog új évet!

Ezt kívánjuk ma is, mi is a Művelődés olvasóinak!

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Mégis, valamit várok még. Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani; s még mindig várok valamire.

Dáné Tibor Kálmán

Negyedik alkalommal szervezte meg a Művelődés folyóirat szerkesztősége, az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházával együtt a múlt hónapban, azaz október 11-én, a Régiók bemutatkozása című programját. 

Széman Emese Rózsa

A világ egyik legelterjedtebb babonája, talán nincs is olyan kultúra, amelyben nem honosodott meg. De hogyan, mikor alakult ki a félelem péntek 13-tól? Kik és miért tartották először szerencsétlennek? Van-e valamilyen történeti alapja, vagy „csak” babona az egész?

Rácz Norbert Zsolt

Közel egy hónap telt el az avatás óta, pedig úgy tűnik, mintha Dávid Ferenc szobra mindig ott állt volna. Kinyújtott jobb keze beszélgetésre, okos vitára, mély fohászra hív. Ha képzeletben folytatom a kar lendületét, a templom felé mutat. Ott bent valami más van, amire a zsúfolt utcán sietősen áthaladó embernek talán ma inkább szüksége van, mint bármikor.

Demeter Zsuzsanna

Önző kis egyéni világainkon talán végre jó lenne túllátni, mert a magasabb szinten lefolytatott kis viszályainknak és egoista harcainknak ők lehetnek az áldozataik. Azt, hogy mi, idősebb felnőttek, igenis felelősek vagyunk értük, a (valamivel) fiatalabb nemzedékekért.

Benkő Levente

Van a Székely- és a Királyföld, ezen belül Székfölde és a Barcaság határán, az Olt folyó bal partján egy valaha kulcsszerepet játszó szász község. Magyarul Barcaföldvár, románul Feldioara, németül Marienburg, szászul Märrembirg a neve. Még az Árpád-házi királyok telepítették le a 13. század legelején ide (is) a szászokat, a helység jó másfél évszázadig a Barcaság központja volt. 

Bodó Márta

A tény, hogy Ferenc pápa más úticéljai közé Csíksomlyó bekerült, nagy mértékben a jelenlegi romániai pápai nunciusnak köszönhető, aki fáradhatatlanul járja az országot, az egyházmegyéket, és igazi mélységében, rétegzettségében megismerte a romániai valóságot. Ezt aztán oly módon közvetítette, hogy a Ferenc pápa számára fontos Mária-tisztelet miatt ez a kegyhely nem maradhatott ki az úticélok közül. 

péter istván

Aki látta, el nem feledheti. Aki imádkozott benne, az szívében, lelkében hordozza. Aki eredeti rendeltetésének megfelelően megépíti, az nevezheti majd „Mi Asszonyunknak”.

Máté Erzsébet

Nos, mi is lenne ez a magyar sarok?! Egy olyan részlege a megyei könyvtárnak, ahol egy emeletnyi teremben folyamatosan történik valami. Kulturális tér – amely zordon hangzása ellenére nagyon is vidám, mert miért is kellene a kultúrának kimértnek, fennköltnek lennie –, egy olyan tér, ami egyszerűen a miénk. 

Egyed Ákos

A történelem nem véletlenül nevezte az európai forradalmakat Népek tavaszának. Ezzel az elnevezéssel nemcsak a nagy népmozgalmakra utal, hanem arra is, hogy a hatalom birtokosai a népek számára kénytelenek voltak olyan jogokat adni, amelyekről korábban csak álmodozni mertek. Gondoljunk a számos országban végrehajtott jobbágyfelszabadításra.

Dáné Tibor Kálmán

Az RMDSZ január 22-én, a Magyar Kultúra Napján immár hetedik alkalommal adott át Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjakat. A hagyományossá vált kitüntetéseket eddig három kategóriában: az irodalom, a képzőművészet és az előadó művészet terén kiemelkedőt alkotóknak ítélték oda. 

Dáné Tibor Kálmán

Jubileumi esztendőt tudhat maga mögött a Művelődés Az elmúlt év júliusában töltötte a 70. születésnapját a folyóirat. Emberi mértékkel mérve nem kevés idő. S ha arra gondolunk, hogy az 1989 karácsonyán kirobbant sajátos demokrácia hány romániai magyar sajtótermék agóniájának a kezdetét, aztán később a teljes kimúlását is jelentette, akkor elégedettek lehetünk, hogy lám-lám, folyóiratunknak sikerült átvészelnie a társadalmi „jobbra fordulás” nem könnyű időszakát. 

pozsony ferenc

Az elmúlással és a halál utáni léttel kapcsolatos képzetek, rítusok, tárgyak, objektumok, szimbólumok végül is egy‑egy kultúra mélyrétegéhez tartoznak. Az Erdélyben élő magyarok, románok, szászok, örmények, zsidók és cigányok sajátos magyarázatokat, válaszokat fogalmaztak meg az elmúlással és a túlvilági élettel kapcsolatban. 

Benkő Levente

Maga volt a varázslat. Az ember(i)ség huszadik századi történetének az a pillanata volt ez, amely joggal vált példává, mintává, egyfajta világítótoronnyá, irányjelzővé, ha úgy tetszik: mérföldkővé, amely után a kommunizmus dolgában Európa eme szegletében más időszámítás kezdődött. Egészen pontosan: visszaszámlálás.

Dáné Tibor Kálmán

„ ... mindig furcsa szorongás kapott el, amint átkeltem a Kárpátok karéján, vagy felszállt velem a repülő Kolozsvárról. S bár nagyon élveztem a nyaralás minden pillanatát, a feledhetetlen élményeket, a barátaim társaságát, de az a különös bizonytalan érzés kitartott mindaddig, amíg magam mögött nem tudtam újra Erdély felől a Kárpátok vonulatát, vagy meg nem hallottam a repülő kerekeinek surrogását, amint landolt a kolozsvári reptéren.”