Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Meddig állítjuk még át az órát?

A naptári nyártól augusztus elmúlásával búcsúzunk el, a meteorológiai nyár pedig a lombhullató növények leveleinek elsárgulásával és az idő lehűlésével ér véget. A csillagászati ősz kezdete az őszi nap-éj egyenlőséghez köthető (általában szeptember 23-ra esik), ezt pecsételi meg a téli időszámítás, amely október utolsó vasárnapján a már megszokott óraátállítással indul, és amely egyértelműen jelzi nekünk: vége a nyárnak, a tél pedig közeleg. Az óraátállítás azonban nem volt mindig része az életünknek.




Balla Sándor

Az ideiglenes nyári időszámítás ötletével már Benjamin Franklin is eljátszadozott a 18. század végén, a következő évtizedekben pedig többen felvetették: a nyártól kapott plusz napsütést hatékonyabban kihasználhatnánk, ha az emberek mindennapi tevékenységeivel jobban összhangba hoznánk – azaz nem aludnánk át a reggeli napos órákat, este pedig nem energiával fizetnénk a világosságért. Először egy kanadai város, Port Arthur ültette gyakorlatba a nyári időszámítást 1908-ban, míg országos szinten a Német Birodalom és az Osztrák–Magyar Monarchia vezette be az első világháború idején, hogy így spóroljanak a szénnel.

Azóta is az energiatakarékosság az óraátállítás egyik fő indoka, azonban egyre több tanulmány igazolja, hogy ma már több kárt okoz, mint hasznot. Az Európa Bizottság éppen ezért két éve kikérte több mint négymillió európai polgár véleményét, döntő többségük (a magyarországiak 90, a romániaiak 78 százaléka) az óraátállítás eltörlése mellett foglalt állást. Az időszámítás véglegesítése alvás-egészségügyi szempontból mindenképp pozitív fejlemény lenne. Az alvás–ébrenlét ciklus fenntartását szabályozó cirkadián ritmus megzavarása ugyanis negatívan ható fáziseltolódási következményekkel jár. Óraátállítás után levertebbek, ingerlékenyebbek vagyunk, kevésbé tudunk összpontosítani, rosszabbul teljesítünk, de az immunrendszerünk gyengülésével és alvászavarokkal is számolhatunk. Ilyenkor a szív- és érrendszeri betegségben szenvedők nagyobb veszélynek vannak kitéve, valamint a munka- és a közlekedési balesetek száma is megnő. Egyeseknek napokig, másoknak hetekig tart az átállás.

2019-ben két évet adott az Európai Parlament az unió tagállamainak arra, hogy külön-külön döntsék el: a nyári vagy a téli időszámítást teszik véglegessé. Az, hogy az adott országban vagy régióban milyen irányú különbség van a napidő – amit az adott hely földrajzi hosszúsága határoz meg – és a hivatalos zónaidő között, nagyban befolyásolja azt, hogy melyik végleges időszámítást támogatnák inkább. Például a közép-európai időzónasáv keleti részén (Kelet-Lengyelország, Tiszántúl, Kassai és Eperjesi kerület, a volt Jugoszlávia keleti területei) túl korán kel és nyugszik le a nap a helyi időhöz képest, a nyugati partvidéken (Nyugat-Franciaország, Spanyolország) pedig fordítva. Ha megcsodáljuk az októberi napkeltét, azt tapasztaljuk, hogy az első sugarak megjelenésekor Nagyváradon 50, Kolozsváron 40, Bukarestben 25 perccel többet mutat az óra – azaz helyi idő szerint később lőn világosság –, mint Budapesten.

Továbbá abban sincs teljes egyetértés sem a szakértők, sem a kívülállók körében, hogy az a plusz világosban töltött óra reggel vagy délután lenne a hasznosabb. Nagyobb gond, ha a szomszéd országok közül az egyik balra, a másik jobbra nézne – Románia és Magyarország között is húzódik egy ilyen törésvonal. A Magyar Alvás Szövetség a téli időszámítás bevezetését támogatja. Nyári időszámítás esetén ugyanis a decemberi–januári időszakban a napkelte akár fél kilencre is kitolódhatna. Sokaknak teljes sötétségben kéne ébredniük és munkába indulniuk, az első iskolai tanóra is sötétben telne. Az alvásszövetség elnöke, G. Németh György szerint sokkal jobban roncsolnák az emberek így magukat, mintha délután egy órával korábban kapcsolnának villanyt.

Ugyanakkor a legtöbb európai országban – a magyarországi polgárok körében is – a nyári időszámítás a népszerűbb, és több romániai szakértő is a nyári időszámítás végleges bevezetését támogatja. Az Európa Bizottság előző elnökének, Claude Junckernek egy olyan javaslata is volt, hogy az Európai Unióban egyezményesen töröljék el a téli időszámítást. Mindez a modern ember megváltozott életmódjával és munkakörülményeivel is összefügghet: a mai ember talán könnyebben lemond a reggeli napos órákról, csak hogy a délutáni-esti szabadidőt jobban ki tudja használni.

Amennyiben Magyarország a téli, Románia pedig a nyári időszámítás mellett dönt, a két ország között két óra eltolódás is lehetne – ennek megvalósulására azonban vajmi kevés az esély. Ha az Európa Bizottság úgy látja, hogy az egyes tagállamok tervei komoly fennakadást okoznának az egységes piac működésében, az óraátállítás további halasztását javasolhatja. Az óraátállítás eltörléséről jelen állás szerint legkorábban 2024-ben várható döntés.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

dane tibor kalman

Immár egy éve múlt, hogy reggel, ébredés után nem azzal indítom a napot, hogy: Na, melyek a mai tennivalók a Művelődés szerkesztőségében? A számbevétel után mindig következett a fontossági sorrend kialakítása, ami aztán be is került aznapra az előjegyzési naptáramba, ahol már sorakozott néhány korábbi bejegyzés. Bár egy éve már, hogy nyugger vagyok, azért most sincsen másképp. Minden napra van bőven tennivalóm, igaz, igyekszem az életemet is úgy alakítani, hogy legyen is. 

Zsúfolásig telt templomok, kívül-belül ünneplőbe öltözött hívek, imára kulcsolt kezek, szóban-énekben, fohászban megfogalmazott hála annak, aki Urunk mindenkoron és mindenekfelett. Nagyon tömören így tudnám összefoglalni az eltelt egy hónapban Dél-Erdélyben és Erdővidéken lezajlott ünnepi egyházi eseményeket. S ha mindehhez hozzávesszük még a csíksomlyói, több mint háromszázötvenezres pünkösdi gyülekezést, világosan látjuk és érezzük azt a felhajtóerőt, azt a lelki töltetet, amellyel feltarisznyálva ki-ki nekivághat a szürke és hajtós hétköznapoknak. 

(...) Petőfi és az ő erdélyi, segesvári emlékezete nemcsak a maroknyi, egyre fogyó fehéregyházi magyarságé, hanem általában és összességében a teljes nemzeté, etnikai és állampolgári vonatkozásban egyaránt, sőt a mindenkori szabadságvágyóké is. Azoké is, akik a négy égtáj felől Székelyföld és a Királyföld peremén barangolva meg-megállnak egy röpke főhajtásnyira az Ispánkútnál, esetleg a fehéregyházi múzeumot és kegyhelyet is meglátogatják. 

Minap, március 25-én, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának ünnepi rendezvényén magyar állami kitüntetéseket adtak át. A Vallásszabadság Házában megtartott eseményen családtagok, barátok, világi és egyházi elöljárók, nem kevésbé kíváncsi sajtósok körében a kolozsvári magyar külképviselet „vonzáskörzetéhez” tartozó területen élő és munkálkodó tizenkét dolgos ember vehette át több évtizedes munkájáért az elismerést.

Amilyen az életformánk, olyanok az ünnepeink is. Ha csak belső terekben, kisebb közösségekben élhetjük meg a farsangunkat, akkor is meg kell próbálnunk megélni. Akkor derűsebb szívvel állunk meg az „igazi” farsangolók mellett is. Vendégnek lenni könnyebb, ha van otthonunk, ahonnan eljöttünk.

A város kreatív, úttörő energiái egy adott pontban összeértek, és megszületett a Holnap Irodalmi Társaság. A fordulópontot Juhász Gyula Nagyváradra érkezése hozta el, aki egyetemi kapcsolatait is felelevenítette azért, hogy a régóta óhajtott irodalmi mozgalom életre keljen. (...) A garabonciás írógárda a Budapesten központosuló kulturális élet mellé egy másik, a konzervatív irodalmi szemlélettel szemben haladó vidéki centrumot próbált megteremteni. Összekötötte őket még valami: az Ady Endre iránti rajongásuk. Egy rendszeresen megjelenő irodalmi lapban gondolkodtak, végül egy antológia összeállításában állapodtak meg, amelyet 1908. szeptember 27-én mutattak be a városháza dísztermében. Az eseményt sajtó alá rendező Antal Sándor büszkén emelte ki: „Ma költő áll a sereg élén”, és „ez a költő Ady Endre”. 

Szóval megkezdtük az új esztendőt. Egy pillantásnyi visszatekintéssel az elmúlt tizenkét hónapra, s a magam személyes szemszögéből főleg az utóbbi hatra, amióta a lap éléről leköszönő, ténylegesen nyugdíjba vonuló Dáné Tibor Kálmántól átvettem a főszerkesztői feladatkört. Nyugodt szívvel állapíthatom meg, hogy a teljes 2021. évi termésünknek egyetlen lapszámáért és egyetlen mellékletéért sem kell pironkodnunk, és ez elsősorban szerzőinknek köszönhető.

Az ötvenhatosok példája bármilyen nehéz élethelyzetben kapaszkodót jelenthet, így a mostani, világjárványban is erőt meríthetünk tőlünk-belőlük. Bátorságuk, töretlen akaraterejük és a túlélésbe vetett óriási hitük mindnyájunkat arra ösztönöz és biztat, hogy soha semmilyen körülmények között ne adjuk fel a harcot és a reményt. Még a legreménytelenebbnek tűnő pillanatokban is a végsőkig kell küzdeni az életért, a megmaradásért, a szabadságért.

Benkő Levente

A zene, bármilyen műfajban is szülessen, de minőségi legyen, az márpedig lelket simogató, bút feledtető, erőt adó, pozitív tölteteket hordozó, mindenféle lelki nyavalyákra jótékony valami. 

Benkő Levente

A lapunk éléről nyugdíjba vonuló főszerkesztőnk, Dáné Tibor Kálmán azzal a jó tanáccsal köszönt el júniusi összegző írásában, hogy utódja „merjen újítani lapkivitelezésben, tartalomban vagy akár tematikákban is”, s hogy látszódjon a lapon az új gazda esze- s keze nyoma. E megszívlelendő tanácsot természetesen elfogadom, de ha jól belegondolok, mint minden más sajtótermék, a mi lapunk gazdája is tulajdonképpeni maga az Olvasó, hiszen mi, különféle beosztásban dolgozó sajtósok, szerkesztők csak kiszolgálói vagyunk az Olvasónak.

2021 minden szempontból atipikus év. Olimpiai játékok páratlan évben – ilyet még a két világháború sem okozott. De az örömhír, az örömhír: Tokióban lesz olimpia.

Kiemelt támogatóink mindig az olvasók voltak. Őket éreztem egyfolytában magam, magunk mellett a lapigazgatás nehéz pillanataiban, hisz mi tagadás, ilyenek is voltak az elmúlt nyolc évben. Hasznos tanácsaikkal, időnként láthatatlanul is, de határozottan alakítgatták kiadványunk arculatát, vagy éppen tematizálták a Művelődést. 

Gergely Zsuzsa

A pandémia egyfajta buroklétre kényszerített bennünket. Azt hittük, hogy élünk, pedig csak kütyüknek köszönhetően kerültünk valóságközelbe. Összemosódtak a napok, a hetek, a jelenségek és az értelmezések. Ideje volt mindezt magunk mögött hagyni.

Demény Péter

Milyen jellemző, hogy ez a költő, aki így ünnepel, és akinek a születésnapját a Magyar Költészet Napjának nevezték ki, folyamatosan megosztotta az olvasókat és a világot. Horger Antalról mindenki tud, a Szabad-ötletek jegyzékének kiadása körül irdatlan botrány kerekedett, most egy minden bizonnyal hamisított kézirat körül folyik a vita.

Brînzan-Antal Cristina

Mára a nőnap egyre inkább elveszítette politikai tartalmát és mondanivalóját, ma már inkább apró ajándékokkal, virággal kedveskednek a nőknek.