Ki asszonya a „Mi Asszonyunk”?

Az idei húsvétot nemcsak Nagycsütörtök és Nagypéntek, de Nagyhétfő is megelőzte… Lélegzetvisszafojtva hallgatták és nézték világszerte a közel 400 tűzoltó viaskodását a lángokkal, hogy megmentsék a világ egyik legismertebb épületét, templomát, turisztikai látványosságát: más és más jelentőséggel bír Párizsban a Szajna Île de la Cité nevű szigetecskéjén közel nyolcszázötven éve épült Notre-Dame-katedrális.

A francia hatóságok még tűzoltás közben igyekeztek megnevezni a katasztrófa okát, sietve megelőzni a találgatásokat, gyanúsítgatásokat, miszerint más vallású bevándorlók bosszújából csaphattak fel a lángok. Az amúgy is zaklatott, naponta sárga mellényben tüntető/zavargó francia közvéleménynek most nincs szüksége többletfeszültségekre…


Péter István

A valóban hajó nagyságú, ám öt hajójával mégis világszerte páratlan ikertornyos hajlék egyszerre mintegy 6000 hívőnek képes helyet adni Isten színe előtt, Krisztus keresztje alatt, Mária közelében.

A szemtanúk is összeroskadtak, amikor a fő- és a kereszthajó képzeletbeli metszéspontján ágaskodó „huszártorony” közel száz méter szédítő magasságából a lángok martalékaként beleroskadt a boltívek ölelésébe. Vele együtt omlott a katedrális kúp alakú tornya. Az egykoron közel ezerötszáz tölgyfából készült tetőszerkezet kétharmada megsemmisült.

Majdnem kétszáz évig épült: alapkövét III. Sándor pápa 1163-ban fektette le, de csak 1345-ben sikerült felszentelni. Már menet közben korrigálni kellett a tervet, mert a „karcsú asszonynak” megálmodott épület hatalmas méretű kövekből összerakott gótikus falait a világon először alkalmazott módon támfalakkal kellett megerősíteni, hogy megtarthassák a rájuk nehezedő súlyt.

Faragott kőcsipkéi, akár a vert csipke: leheletkönnyűek. Homlokzatát faragott alakokkal díszített oszlopsor emelte ki, színes rózsaablaka tízméteres, a díszes ólomüvegeken beszűrődő napsugarak csodálatos fényben fürdették meg a templom belsejét. Orgonája – a Le grand Orgue – méretében, hangzásában egyaránt lenyűgöző. Már 1730-ban úgy érezték, hogy a hatalmas belső térnek nagyobb „tüdőre” van szüksége, így XVI. Lajos utasítására ötmanuálosra bővítették, és 46 regiszteren közel 7800 síppal szólaltatta meg az isteni zenét. Nem véletlenül tekintették a világ egyik legjobb hangszerének. A templom mérete, fénye, zengése, csillogása az egyház diadaláról tett vallomást. Tanúja volt őszinte hitnek és tagadásnak, hűségnek és árulásnak, szeretetnek és gyűlöletnek, háborúnak és békének. A reformáció idején Franciaországban a kálvini teológiával együtt terjedt a feszültség a protestánsok és katolikusok között. 1570-ben a saintgermaini szerződésben a hugenották először „visszavonhatatlan” engedményeket kaptak. Az anyakirályné
a felek békítésének jegyében leányát, Valois Margitot feleségül adta Henri de Bourbonhoz, ám a „Mi Asszonyunk” templomában tartott esküvőn jeles katolikus és protestáns személyiségek összegyűltére sem jelent meg a vőlegény a római katolikus szertartáson 1572. augusztus 18-án. Látnia kellett a két nappal később a „Szent Bertalan éji mészárlás” hugenotta áldozatait, menekültjeit. Igaz, hogy csak tanúként, mert az öldökléshez a jelet a Saint-Germain-l’ Auxerrois-templom harangja adta meg.

Hallhatta 1593-ban IV. (Bourbon) Henrik híressé vált mondatát – „Párizs megér egy misét” –, amikor uralmát csak akkor ismerte el a pápa, ha katolikus hitre tér. Megérte azt is, amikor a hitgyakorlatában protestáns király kiadta a széleskörű vallásszabadságot hirdető nantes-i ediktumot, ám „Mi Asszonyunk” megmaradt katolikus szertartású helynek, mert Párizsban továbbra is tilos volt protestáns istentiszteletet tartani.

A későbbi korok okozta sebek miatt többször szorult felújításra. Nem annyira a kövekben esett sérülések voltak a mélyebbek – amikor például az 1789-es francia forradalom idején a „szabadság, egyenlőség, testvériség” jegyében „felvilágosuló tömeg” megrongálta a művészi szobrokat, legtöbbnek összetörve a fejét –, hanem sokkal kártékonyabb esemény volt, amikor az 1792. szeptemberi mészárlások idején a papságot végezték ki, űzték szanaszét a tomboló szabadság jegyében. Hamarosan új rendeltetéssel ruházták fel: az „Ész Temploma” nevet kapta 1793 novemberében, mint az újonnan bevezetett ateista „Értelem/ráció kultusz” fellegvára. Lerombolták régi oltárait, és helyükbe a „Szabadság”-nak emeltek oltárt, majd az „egyenlőség hamvain” koronáztak benne császárt is 1804. december 2-án I. Napóleon személyében. Végül a rombolás fölött győzött a józan ész, és 1845–1878-ig eredeti állapotába visszaállították.

A tűzesetkor az elvilágiasodás következtében megfogyatkozott hívek csoportja imával kísérte a tűzoltók munkáját. A csak műemlékként rátekintők a pótolhatatlan muzeális értékek megsemmisülés miatt gyászoltak. Milliomosok nyitották meg látványosan a zsebüket, Európa polgárai, kormányok, önkormányzatok ajánlottak fel kisebb-nagyobb összeget az újjáépítéshez.

Macron elnök határidőt szabott: öt éven belül vissza kell állítani a felújítási munkálatok alatt levő katedrálist. Egy híres francia építész szerint technikailag lehetetlen. A szükséges faanyag meglenne, de a szakszerű szárítás nem egyszerű: a faanyag évente egy centimétert száradhat, így például a 60 centi vastag gerendáknak hatvan évig kellene száradni, hogy megfelelők legyenek.

Aki látta, el nem feledheti. Aki imádkozott benne, az szívében, lelkében hordozza. Aki eredeti rendeltetésének megfelelően megépíti, az nevezheti majd „Mi Asszonyunknak”.

Lehet, hogy a fejlett civilizáció és technológia korában sem könnyű templomot építeni?

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Száz év telt el a trianoni békediktátum óta, de mi még mindig a hibásokat és a kifogásokat keressük, a miérteket és hogyanokat boncolgatjuk, és a lehetséges alternatívákon töprengünk.

Hetvenöt évvel ezelőtt értek véget a második világháború európai harcai. Akkor, azon a májusi napon tette le a fegyvert a náci Németország, amelyet mind a köztudat, mind a közbeszéd mai napig felelőssé tesz ama rettenetes világégés kirobbantásáért. Kétség nem fér hozzá, hogy a Nagy Háborúként is emlegetett és ismert első világégés gefreitere, azaz tizedese, a bécsi autodidakta festő diktálta német politikai és katonai vezetés az elsőszámú felelőse annak, ami 1939 kora őszén kirobbant. És utána történt. 

Dáné Tibor Kálmán

Kijárási tilalom – soha nem hittem volna, hogy egyszer én is megérem. Szüleimtől, nagyszüleimtől hallottam erről, igaz, olyankor mindig a háborúról meséltek. De hát most is háború van. Nem ember–ember elleni, nem egyik politikai hatalomnak egy másikkal szemben vívott csatájáról, hanem az egész emberiség viaskodik most egy láthatatlan, sok milliárd mikroszkopikus katonával rendelkező ellenséggel. 

Benkő Levente

Napokon át töprengtünk a szerkesztőségben, hogy márciusi lapszámunkban mivel köszöntsük a tavaszt. És az Olvasót, természetesen. Európa népeinek 1848. évi csodálatos tavasza felemelő pillanatainak és tanulságainak felelevenítésével, tolmácsolásával induljunk? Rendben, de ezt már megtettük, s bár ismételgetni nem árt, mégis kivártunk. 

Dáné Tibor Kálmán

Miénk lesz a napfényes jövő!” – ezzel a forradalmi maszlaggal (is) bíztattak minket, kisiskolás pionírokat, a hatvanas évek kommunista propagandistái. Húsz év múlva, már a nyolcvanas években, az egyre jobban kiürülő boltokat látva, a fűtés nélküli lakásokban az esti egyre hosszabb áramszüneteket tudomásul véve be kellett lássuk, hogy az egykori elvtársaknak mennyire igazuk volt: mert lassan csak a napfény maradt nekünk, csak az volt biztos, hogy a miénk. Ennek ellenére hittünk, bíztunk a jövőben.

Dáné Tibor Kálmán

Az elmúlt esztendőkben a Művelődés januári vezércikkei általában a folyóirat szerkesztőségének a jövőbe tekintése volt, terveinkről, elképzeléseinkről írtunk.

Mégis, valamit várok még. Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani; s még mindig várok valamire.

Dáné Tibor Kálmán

Negyedik alkalommal szervezte meg a Művelődés folyóirat szerkesztősége, az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházával együtt a múlt hónapban, azaz október 11-én, a Régiók bemutatkozása című programját. 

Széman Emese Rózsa

A világ egyik legelterjedtebb babonája, talán nincs is olyan kultúra, amelyben nem honosodott meg. De hogyan, mikor alakult ki a félelem péntek 13-tól? Kik és miért tartották először szerencsétlennek? Van-e valamilyen történeti alapja, vagy „csak” babona az egész?

Rácz Norbert Zsolt

Közel egy hónap telt el az avatás óta, pedig úgy tűnik, mintha Dávid Ferenc szobra mindig ott állt volna. Kinyújtott jobb keze beszélgetésre, okos vitára, mély fohászra hív. Ha képzeletben folytatom a kar lendületét, a templom felé mutat. Ott bent valami más van, amire a zsúfolt utcán sietősen áthaladó embernek talán ma inkább szüksége van, mint bármikor.

Demeter Zsuzsanna

Önző kis egyéni világainkon talán végre jó lenne túllátni, mert a magasabb szinten lefolytatott kis viszályainknak és egoista harcainknak ők lehetnek az áldozataik. Azt, hogy mi, idősebb felnőttek, igenis felelősek vagyunk értük, a (valamivel) fiatalabb nemzedékekért.

Benkő Levente

Van a Székely- és a Királyföld, ezen belül Székfölde és a Barcaság határán, az Olt folyó bal partján egy valaha kulcsszerepet játszó szász község. Magyarul Barcaföldvár, románul Feldioara, németül Marienburg, szászul Märrembirg a neve. Még az Árpád-házi királyok telepítették le a 13. század legelején ide (is) a szászokat, a helység jó másfél évszázadig a Barcaság központja volt. 

Bodó Márta

A tény, hogy Ferenc pápa más úticéljai közé Csíksomlyó bekerült, nagy mértékben a jelenlegi romániai pápai nunciusnak köszönhető, aki fáradhatatlanul járja az országot, az egyházmegyéket, és igazi mélységében, rétegzettségében megismerte a romániai valóságot. Ezt aztán oly módon közvetítette, hogy a Ferenc pápa számára fontos Mária-tisztelet miatt ez a kegyhely nem maradhatott ki az úticélok közül. 

Máté Erzsébet

Nos, mi is lenne ez a magyar sarok?! Egy olyan részlege a megyei könyvtárnak, ahol egy emeletnyi teremben folyamatosan történik valami. Kulturális tér – amely zordon hangzása ellenére nagyon is vidám, mert miért is kellene a kultúrának kimértnek, fennköltnek lennie –, egy olyan tér, ami egyszerűen a miénk. 

Egyed Ákos

A történelem nem véletlenül nevezte az európai forradalmakat Népek tavaszának. Ezzel az elnevezéssel nemcsak a nagy népmozgalmakra utal, hanem arra is, hogy a hatalom birtokosai a népek számára kénytelenek voltak olyan jogokat adni, amelyekről korábban csak álmodozni mertek. Gondoljunk a számos országban végrehajtott jobbágyfelszabadításra.