Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

„Kenyeret és rózsát is akarunk!”

„Nagyon boldog vagyok, hogy még egyszer megéltem érkezésed, Március! Az influenzán át gázoltunk feléd, a tél dögvészén, a sötétség alvilági birodalmán át. Mint aki tárnából, bányalégből érkezik, sáros lábakkal és elfulladt tüdővel megállok a napvilágon, kifújom magam és énekelni kezdek.

Ezt énekelem: üdvözöllek, Március. Időbe telik, amíg ember megtanulja, hogy lehet örülni egy naptári adatnak is. Március külön évszak, semmi köze télhez, tavaszhoz. Külön világítása van. Még nincs növénye, csak a hóvirág, ez a minta érték nélkül.” Márai Sándor A négy évszak című kötetének Márciusából idéztem ezt a részletet.




Brînzan-Antal Cristina

A márciusi hónap, Mars (isten) hava a rómaiak évkezdő hónapja volt. A tavasz-újévet holdtöltekor ünnepelték. Az előző évet jelképező Mamurius Veturiust március 14-én kergették ki a városból (vö. „télkiverés”), és másnap a nép az év megújulásának istennőjét, Anna Perenna „anyát” köszöntötték. Perenna ünnepe később amolyan „marciális” jellegű tavaszköszöntő ünnepéllyé vált – olvassuk Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumából. Bod Péter erről a hónapról a következőt írja: „Március Mars hava, a rómaiaknál legelső hó, Böjtmás nevet azért kapta, mert a húsvéti nagyböjtben második hónap.” A „Martius” (a Kos hava) a „Marsról, aki a hadakozásnak istene” kapta nevét. Vallási kontextusba helyezve Krisztust jelképezi, a legnagyobb Hadakozót (Zwingli szóhasználat szerint), aki „hadakozik érettünk”, legyőzi a gonoszt.

Visszatérve Anna Perenna istennő népünnepélyére, a hónap első hete nem csak a tavasz hírnökének hónapja, hanem a nemzetközi nőnapé is, amelyet a nők által a történelem során és az egész világon elért eredmények tiszteletére szenteltek. Jellemzően a különböző háttérrel és kultúrákkal rendelkező nők összefogásának napját jelképezik, a nemek közötti egyenlőségét és küzdelemét, amely a női jogok védelmében tett lépésekre hívja fel a figyelmünket.

Számomra egyedüli emlékkép, ami iskolásként megmaradt a nőnapról az édesapám ajándéka, a virágcsokrok meg a csokoládé, amivel elhalmozza a családunkat. No meg a fiú osztálytársak, akikre rászólt otthon a szülő, hogy március nyolcadikán virág és márciuska (mărțisor) jár a lányoknak. Akkor még sem nekem, sem a diáktársaknak nem volt fogalmunk a nőnap igazi lényegéről. Akkor, gyermekként ez a magatartás adta levonni azt a következtetést, hogy nem elég önmagunk számára nőnek lenni, a külső környezetünk visszajelzése, az, hogy nőként tekintenek ránk, az a meghatározó. Szerény véleményem, hogy egymagamban a nőiesség megélése lehetetlennek bizonyul, és ezt nem csak nőnapon, hanem a mindennapokban is gyakorolni kell.

De mióta ünnepeljük a nők napját? A nemzetközi nőnapot (International Womans Day) az 1900-as évek eleje óta – az ipari forradalom, a népesség radikális növekedésének és az ideológiák térnyerésének időszakától – tartják, de története korábbi évekből származik.

1857. március 8-án New York városában a negyvenezer textil- és konfekcióipari munkásnő menetelt, javított munkakörülményeket, tízórás munkanapot és a nők egyenlő jogait követelve. Sztrájkjukat a rendőrség feloszlatta. Ötvenegy évvel később vita alakult ki a nők körében (a New York-i gyárban 129 munkásnő életét követelő tűzvész miatt). A nők elnyomása és esélyegyenlőtlensége arra ösztönözte őket, hogy aktívabbá, mozgalmivá váljanak, a változásért kampányokat kezdeményezzenek. 1908-ban tizenötezer nő vonult végig New Yorkban megfelelő munkakörülményt, jobb fizetést és szavazati jogot követelve.

1909-ben az Amerikai Szocialista Párt nyilatkozatának megfelelően az Egyesült Államokban február 28-án tartották meg az első nemzeti nőnapot (National Womans Day), s ugyanezen a napon 1913-ig.

1910-ben Koppenhágában megtartották a Dolgozó Nők második nemzetközi konferenciáját. Clara Zetkin nevű nő (a németországi szociáldemokrata párt „női irodájának” vezetője) terjesztette elő a nemzetközi nőnap javaslatát. Egy évvel később, március 19-én Ausztriában, Dániában, Svájcban és Németországban is megünnepelték a nemzetközi nőnapot. Ekkoriban a fő kérdés a nők választójoga volt, a tüntetéseken, felvonulásokon sok férfi is részt vett. (A nők Oroszországban 1917-től, Németországban 1919-től, Franciaországban és Olaszországban a második világháború végétől, Belgiumban 1958-tól, Svájcban 1971-től, Portugáliában 1976-tól, Liechtensteinben a nők pedig csupán 1984-től élhettek szavazati joggal).

1977-ben az ENSZ-közgyűlése hivatalos ünneppé tette a nők jogai és nemzetközi béke napját.

Az 1980-as évektől a nőszervezetek felvonulásokkal igyekeznek felhívni a figyelmet a nők egyenlőtlen helyzetére, és a civil szervezetek igyekeznek felhívni a figyelmet a családon belüli erőszakra, a munkahelyi zaklatásra, a prostitúció elterjedésének megakadályozására.

Mára a nőnap egyre inkább elveszítette politikai tartalmát és mondanivalóját, ma már inkább apró ajándékokkal, virággal kedveskednek a nőknek. A történelmi visszatekintés visszaigazolásként szolgál arra, hogy nőként kivívtuk magunknak a függetlenséget: lehetünk kamionsofőrök, asztronauták, favágók, koldusok és hercegnők, de valami közös bennünk, és az nem más, mint az azonos értékek képviselete.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

dane tibor kalman

Immár egy éve múlt, hogy reggel, ébredés után nem azzal indítom a napot, hogy: Na, melyek a mai tennivalók a Művelődés szerkesztőségében? A számbevétel után mindig következett a fontossági sorrend kialakítása, ami aztán be is került aznapra az előjegyzési naptáramba, ahol már sorakozott néhány korábbi bejegyzés. Bár egy éve már, hogy nyugger vagyok, azért most sincsen másképp. Minden napra van bőven tennivalóm, igaz, igyekszem az életemet is úgy alakítani, hogy legyen is. 

Zsúfolásig telt templomok, kívül-belül ünneplőbe öltözött hívek, imára kulcsolt kezek, szóban-énekben, fohászban megfogalmazott hála annak, aki Urunk mindenkoron és mindenekfelett. Nagyon tömören így tudnám összefoglalni az eltelt egy hónapban Dél-Erdélyben és Erdővidéken lezajlott ünnepi egyházi eseményeket. S ha mindehhez hozzávesszük még a csíksomlyói, több mint háromszázötvenezres pünkösdi gyülekezést, világosan látjuk és érezzük azt a felhajtóerőt, azt a lelki töltetet, amellyel feltarisznyálva ki-ki nekivághat a szürke és hajtós hétköznapoknak. 

(...) Petőfi és az ő erdélyi, segesvári emlékezete nemcsak a maroknyi, egyre fogyó fehéregyházi magyarságé, hanem általában és összességében a teljes nemzeté, etnikai és állampolgári vonatkozásban egyaránt, sőt a mindenkori szabadságvágyóké is. Azoké is, akik a négy égtáj felől Székelyföld és a Királyföld peremén barangolva meg-megállnak egy röpke főhajtásnyira az Ispánkútnál, esetleg a fehéregyházi múzeumot és kegyhelyet is meglátogatják. 

Minap, március 25-én, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának ünnepi rendezvényén magyar állami kitüntetéseket adtak át. A Vallásszabadság Házában megtartott eseményen családtagok, barátok, világi és egyházi elöljárók, nem kevésbé kíváncsi sajtósok körében a kolozsvári magyar külképviselet „vonzáskörzetéhez” tartozó területen élő és munkálkodó tizenkét dolgos ember vehette át több évtizedes munkájáért az elismerést.

Amilyen az életformánk, olyanok az ünnepeink is. Ha csak belső terekben, kisebb közösségekben élhetjük meg a farsangunkat, akkor is meg kell próbálnunk megélni. Akkor derűsebb szívvel állunk meg az „igazi” farsangolók mellett is. Vendégnek lenni könnyebb, ha van otthonunk, ahonnan eljöttünk.

A város kreatív, úttörő energiái egy adott pontban összeértek, és megszületett a Holnap Irodalmi Társaság. A fordulópontot Juhász Gyula Nagyváradra érkezése hozta el, aki egyetemi kapcsolatait is felelevenítette azért, hogy a régóta óhajtott irodalmi mozgalom életre keljen. (...) A garabonciás írógárda a Budapesten központosuló kulturális élet mellé egy másik, a konzervatív irodalmi szemlélettel szemben haladó vidéki centrumot próbált megteremteni. Összekötötte őket még valami: az Ady Endre iránti rajongásuk. Egy rendszeresen megjelenő irodalmi lapban gondolkodtak, végül egy antológia összeállításában állapodtak meg, amelyet 1908. szeptember 27-én mutattak be a városháza dísztermében. Az eseményt sajtó alá rendező Antal Sándor büszkén emelte ki: „Ma költő áll a sereg élén”, és „ez a költő Ady Endre”. 

Szóval megkezdtük az új esztendőt. Egy pillantásnyi visszatekintéssel az elmúlt tizenkét hónapra, s a magam személyes szemszögéből főleg az utóbbi hatra, amióta a lap éléről leköszönő, ténylegesen nyugdíjba vonuló Dáné Tibor Kálmántól átvettem a főszerkesztői feladatkört. Nyugodt szívvel állapíthatom meg, hogy a teljes 2021. évi termésünknek egyetlen lapszámáért és egyetlen mellékletéért sem kell pironkodnunk, és ez elsősorban szerzőinknek köszönhető.

Amennyiben Magyarország a téli, Románia pedig a nyári időszámítás mellett dönt, a két ország között két óra eltolódás is lehetne – ennek megvalósulására azonban vajmi kevés az esély. Ha az Európa Bizottság úgy látja, hogy az egyes tagállamok tervei komoly fennakadást okoznának az egységes piac működésében, az óraátállítás további halasztását javasolhatja. 

Az ötvenhatosok példája bármilyen nehéz élethelyzetben kapaszkodót jelenthet, így a mostani, világjárványban is erőt meríthetünk tőlünk-belőlük. Bátorságuk, töretlen akaraterejük és a túlélésbe vetett óriási hitük mindnyájunkat arra ösztönöz és biztat, hogy soha semmilyen körülmények között ne adjuk fel a harcot és a reményt. Még a legreménytelenebbnek tűnő pillanatokban is a végsőkig kell küzdeni az életért, a megmaradásért, a szabadságért.

Benkő Levente

A zene, bármilyen műfajban is szülessen, de minőségi legyen, az márpedig lelket simogató, bút feledtető, erőt adó, pozitív tölteteket hordozó, mindenféle lelki nyavalyákra jótékony valami. 

Benkő Levente

A lapunk éléről nyugdíjba vonuló főszerkesztőnk, Dáné Tibor Kálmán azzal a jó tanáccsal köszönt el júniusi összegző írásában, hogy utódja „merjen újítani lapkivitelezésben, tartalomban vagy akár tematikákban is”, s hogy látszódjon a lapon az új gazda esze- s keze nyoma. E megszívlelendő tanácsot természetesen elfogadom, de ha jól belegondolok, mint minden más sajtótermék, a mi lapunk gazdája is tulajdonképpeni maga az Olvasó, hiszen mi, különféle beosztásban dolgozó sajtósok, szerkesztők csak kiszolgálói vagyunk az Olvasónak.

2021 minden szempontból atipikus év. Olimpiai játékok páratlan évben – ilyet még a két világháború sem okozott. De az örömhír, az örömhír: Tokióban lesz olimpia.

Kiemelt támogatóink mindig az olvasók voltak. Őket éreztem egyfolytában magam, magunk mellett a lapigazgatás nehéz pillanataiban, hisz mi tagadás, ilyenek is voltak az elmúlt nyolc évben. Hasznos tanácsaikkal, időnként láthatatlanul is, de határozottan alakítgatták kiadványunk arculatát, vagy éppen tematizálták a Művelődést. 

Gergely Zsuzsa

A pandémia egyfajta buroklétre kényszerített bennünket. Azt hittük, hogy élünk, pedig csak kütyüknek köszönhetően kerültünk valóságközelbe. Összemosódtak a napok, a hetek, a jelenségek és az értelmezések. Ideje volt mindezt magunk mögött hagyni.

Demény Péter

Milyen jellemző, hogy ez a költő, aki így ünnepel, és akinek a születésnapját a Magyar Költészet Napjának nevezték ki, folyamatosan megosztotta az olvasókat és a világot. Horger Antalról mindenki tud, a Szabad-ötletek jegyzékének kiadása körül irdatlan botrány kerekedett, most egy minden bizonnyal hamisított kézirat körül folyik a vita.