Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Erdélyi kézművesség a piacgazdaság szorítójában

Az Egyesült Nemzetek Szervezete Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) már jó ideje szellemi, és nem tárgyi örökségként jegyzi a kézművességet az ide tartozó népművészeti tárgyalkotással együtt, belátva és beláttatva ezen tevékenységek kiemelt kulturális hozadékát, a több nemzedéken át felhalmozódott elméleti és gyakorlati tudást emelve be az ápolandó, megőrzendő értékek tárházába.


Molnár Attila

Molnár Attila

Azért fontos ezt hangsúlyoznunk, mert jelenleg Erdélyben (és tágabb értelemben Romániában) minden jel arra mutat, hogy a kézművességet elsősorban gazdasági/termelői tényezőként tartják számon, szemmel láthatóan hanyagolva annak szellemi-kulturális dimenzióit. A kézművesek mint kisvállalkozók a kereskedelmi kamarákhoz tartoznak, és az esetleges támogatásokat a gazdasági, és nem a kulturális minisztériumok írják ki. Nem létezik egy kidolgozott, átfogó felmérésekre alapuló, a kormány által elfogadott kézműves fejlesztési stratégia, egy minősítési rendszer, de még a kézművesekre vonatkozó törvény is 1964-ben módosult legutóbb!

Ugyanide tartozik, bár nemzetközi szinten, hogy a Szabadalmi Hivataloknál nem lehet egy általános, kézműiparra vonatkozó közösségi védjegyet iktatni, hiszen a levédhető tevékenységek ipari kategóriákra vannak osztva. Így például egy HAND MADE közösségi védjegy esetében külön-külön kell fizetni minden ágazatra (textil, bőr, fém, stb.), ami által több mint tízszeres többletköltséggel számolhat az, aki arra adja a fejét, hogy helyi vagy regionális védjegyek segítségével emelje ki a mesteremberek tevékenységét a piaci környezetben.

Az Erdélyi Kézmíves Céh Egyesület és partnerei ezt a visszás helyzetet ellensúlyozandó igyekeznek olyan civil kezdeményezéseket kidolgozni, felkarolni és bejáratni, amelyek révén a gyakorló mesteremberek valamilyen védettséget élvezhetnek az ipari szektorral szemben. Ezek közül található egy online Kézműves Katalógus (kezmuvesseg.ro) kidolgozása és folyamatos bővítése; kézműveseknek szóló eseménynaptár összeállítása; vásárok szervezése a kolozsvári és a brassói Magyar Napok alakalmából; a Kézművesség Világnapjának mint mozgalomnak a nemzetközi szinten való elindítása; nyitott kézműves műhelyek turisztikai forgalomba való bevonása. Kiemelt fontosságúnak tartjuk a Transsylvanicum mozgalmunkat, amelynek fő célja olyan minősítési rendszer kidolgozása, amely alkalmas az erdélyi kézműipari termékek zsűrizésére a magyarországi Páva védjegy mintájára. A Hagyományok Háza és a Népművészeti Egyesületek Szövetsége (NESZ) együttműködésében ugyanis megújult a magyar népi iparművészeti termékek hitelességét, minőségét és eredetiségét már több évtizede garantáló Páva védjegy.

Hasonló módszer kidolgozásához keresünk egyrészt erdélyi szakembereket minden hagyományos és modernebb kézműipari ágazatból, másrészt olyan partnereket és befektetőket (főként szakmai civil szervezetek formájában), akiknek a szakmai és anyagi hozzájárulásával közösen vállalható lesz e közösségi védjegy bejegyzése a Szabadalmi Hivatalban. Így a Transsylvanicum nemcsak közösségi védjegy lesz, hanem a részt vállaló szakmai intézmények közös tulajdona is, ami reményeink szerint tovább növeli a rendszer életképességét, fenntarthatóságát és sikerét.

Közben országos szinten is történt egy, megítélésünk szerint fontos lépés, szintén a civil szférában: tavaly decemberben megalakult, és idén júniusra hivatalosan is bejegyezték az első kézműves szövetséget (Federația Rețeaua Meșteșugarilor Rurali), amelynek tagjai nem a kézművesek, hanem az őket képviselő civil szervezetek lehetnek. A tizenhat alapító szervezet egyike az EKC, sőt, az első vezetőségi tanácsban is mandátumot szereztünk és munkát vállalunk. Itt emelném ki, hogy egy ilyen föderáció lényege a munkaviszony a hazai román, német, roma és más nemzetiségű szakmai szervezetekkel. Ez elengedhetetlen például a fent említett Transsylvanicum védjegy kidolgozásához, működtetéséhez, amelynek figyelembe kell vennie az itt élő nemzetiségek népművészetét.

A másik jó hír, hogy alig egy hete, a kormány elfogadott egy memorandumot, amelynek értelmében már idén szeptembertől az európai de minimis típusú támogatási rendszerbe külön szerepeltetik a kézművesek vásárokon való részvételének költségtámogatását. Ez nem sok, mégis esélyt ad eljutni rendezvényekre. És ami fontosabb: megtettük az első lépést afelé, hogy a kézművesek maguk között versengjenek, ne a nagyipari és más piaci szereplőkkel kelljen megvívniuk napi szélmalomharcukat.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Az ötvenhatosok példája bármilyen nehéz élethelyzetben kapaszkodót jelenthet, így a mostani, világjárványban is erőt meríthetünk tőlünk-belőlük. Bátorságuk, töretlen akaraterejük és a túlélésbe vetett óriási hitük mindnyájunkat arra ösztönöz és biztat, hogy soha semmilyen körülmények között ne adjuk fel a harcot és a reményt. Még a legreménytelenebbnek tűnő pillanatokban is a végsőkig kell küzdeni az életért, a megmaradásért, a szabadságért.

Benkő Levente

A zene, bármilyen műfajban is szülessen, de minőségi legyen, az márpedig lelket simogató, bút feledtető, erőt adó, pozitív tölteteket hordozó, mindenféle lelki nyavalyákra jótékony valami. 

Benkő Levente

A lapunk éléről nyugdíjba vonuló főszerkesztőnk, Dáné Tibor Kálmán azzal a jó tanáccsal köszönt el júniusi összegző írásában, hogy utódja „merjen újítani lapkivitelezésben, tartalomban vagy akár tematikákban is”, s hogy látszódjon a lapon az új gazda esze- s keze nyoma. E megszívlelendő tanácsot természetesen elfogadom, de ha jól belegondolok, mint minden más sajtótermék, a mi lapunk gazdája is tulajdonképpeni maga az Olvasó, hiszen mi, különféle beosztásban dolgozó sajtósok, szerkesztők csak kiszolgálói vagyunk az Olvasónak.

2021 minden szempontból atipikus év. Olimpiai játékok páratlan évben – ilyet még a két világháború sem okozott. De az örömhír, az örömhír: Tokióban lesz olimpia.

Kiemelt támogatóink mindig az olvasók voltak. Őket éreztem egyfolytában magam, magunk mellett a lapigazgatás nehéz pillanataiban, hisz mi tagadás, ilyenek is voltak az elmúlt nyolc évben. Hasznos tanácsaikkal, időnként láthatatlanul is, de határozottan alakítgatták kiadványunk arculatát, vagy éppen tematizálták a Művelődést. 

Gergely Zsuzsa

A pandémia egyfajta buroklétre kényszerített bennünket. Azt hittük, hogy élünk, pedig csak kütyüknek köszönhetően kerültünk valóságközelbe. Összemosódtak a napok, a hetek, a jelenségek és az értelmezések. Ideje volt mindezt magunk mögött hagyni.

Demény Péter

Milyen jellemző, hogy ez a költő, aki így ünnepel, és akinek a születésnapját a Magyar Költészet Napjának nevezték ki, folyamatosan megosztotta az olvasókat és a világot. Horger Antalról mindenki tud, a Szabad-ötletek jegyzékének kiadása körül irdatlan botrány kerekedett, most egy minden bizonnyal hamisított kézirat körül folyik a vita.

Brînzan-Antal Cristina

Mára a nőnap egyre inkább elveszítette politikai tartalmát és mondanivalóját, ma már inkább apró ajándékokkal, virággal kedveskednek a nőknek. 

Pontosan harminc éve annak, hogy huszadik századi történelmünkben eladdig s azóta is páratlan tüntetésen vonultunk utcákra. Egy-egy szál gyertyát s egy-egy könyvet vittünk magunkkal arra a néma menetelésre, amelyet ama decemberi, romániai rendszerváltozás utáni hetekben, szűk két hónapban, az anyanyelv szabad használatának elemi emberi jogát megérteni sehogyan sem akaró akkori központi hatalom merevsége kényszerített ki, s amely néhányszázezres nagyságrendben mérhető lelket érintett, és mozgatott meg.

Harminckét éve már, hogy a Himnusz születésnapja egyetemes ünnepe magyar kultúránknak, nemcsak itt a Kárpát-medencében, hanem szerte a nagyvilágban, ahol még becsülete és értelme is van a magyar szónak.

Péter István

Wuhanból jött egy éve: valaki nyitva hagyta a laborajtót, netán denevért, tatut készített ebédre és nem szűrte le a levét… De távoli… különben is, ami kínai, úgyis elromlik.

 

Mert nem igaz, hogy a mai tizen-huszonéveseket „semmi sem érdekli”, s „bezzeg a mi időnkben…” Csak meg kell találni velük a közös utat, a közös hangot, legalább arra pár percre, amíg számukra ez fontos és hasznos.

Vallasek Júlia

Idén március 10-én felfüggesztették Romániában a frontális oktatást. Mondhatni március 11-én mindenki átállt online oktatásra, noha ez az állítás több sebből is vérzik.

Gergely Zsuzsa

Tizenkilenc évvel ezelőtt, amikor néhány bukaresti fiatal bejelentette, nemzetközi filmfesztivált szervez Kolozsváron, sokan szkeptikusak voltak: miért nem a fővárosban? Minek fesztiválozni, ha zárnak be a mozik, és mindenki otthon, laptopról néz filmeket? A kételkedőket hamar elhallgattatta a vérprofi szervezés, már az első kiadásban megmutatkozott a seregszemle minden értéke.

Dáné Tibor Kálmán

Csakis a magyarságtudatom szűrőjén keresztül vagyok képes megérteni a körülöttem élő más anyanyelvű embertársaim nemzeti érzelmeit, a saját kultúrájukhoz való ragaszkodásukat.