Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Civilizáció, kultúra, globalizáció




Dáné Tibor Kálmán

A civilizáció és a kultúra fogalmának a konkrét meghatározására számtalan próbálkozás történt az emberiség legújabb kori történelmében. Úgy tűnik, sikertelenül. A két fogalom különböző meghatározása (vagy inkább körülírása) számtalan vonatkozásban interferál, s csak részben sikerül olyan jegyeket felmutatni, amelyek inkább az egyik, vagy inkább a másik fogalomkörére jellemzőek.

Ezért lehetséges, hogy a két fogalomról sajátságos értelmezések is kialakulhassanak, a különböző szellemi vagy éppen technikai (anyagi-tárgyi) jellegű társadalmi irányzatok tükrében. Az én értelmezésemben az emberiség történetében a civilizáció főleg globális, a földünk össztársadalmára vonatkozó jegyeket hord, míg a kultúrának inkább lokális, a különböző kisebb-nagyobb közösségekre jellemző vonatkozásai vannak. Én a civilizációt amolyan globális kultúrának, míg a kultúrát egyféle lokális civilizációnak tekintem. Például a földi civilizációnk fejlődésében, össztársadalmi szempontból, hatalmas ugrást jelentett a tűz felfedezése. Viszont a különböző kultúrák másféleképpen hasznosították a lángot a fűtéstechnikai rendszereikben, nem is beszélve a gasztronómiai élvezetek megteremtésében. Vagy: globális civilizációs ugrást jelentett Földünkön az, hogy az emberek a barlanglakásokból, vagy éppen földbe vájt üregekből, saját maguk által készített házakba költöztek. Ám az épületek megtervezése már sajátságos, lokális jegyeket hord, amelyek függvényei az éghajlati körülményeknek, valamint a stílusnak (amely egyértelműen a helyi kultúrához kötődik), vagy éppen ízlésnek, amelynek sok szempontból személyhez kötött jellemzői vannak.

Ha elfogadjuk, hogy a civilizáció az emberi társdalom legmagasabb fokát jelenti, az „össztudás” mértékét, akkor gyakran arra ébredünk, hogy a civilizáció képes maga alá gyűrni a lokális jegyeket hordó kultúrát. Ezt szerintem legszemléletesebben Kós Károly fogalmazta meg a Nemzeti művészetünk – Civilizáció és kultúra című írásában, mely az Erdélyi Szemle 1920/1. számában jelent meg: „Egy van ma: tudás! / Egy nincs: hit! / Amaz: civilizáció; emez: kultúra.” (…) „Hit – nem vallási értelemben beszélek hitről – csak a népnél van még ma; tudattalanul az is, ösztönösen csak: de a nép művészete ma is stílusos még. / Ez a nép azonban ma is a városokba tódul gyári tölteléknek, pénzrabszolgájának, a modern civilizáció katonájának, amely modern civilizáció kultúráját a kulturálatlanság, művészetét a stílustalanság jellemzi.” Persze itt Kós Károly „nép” alatt a parasztközösséget érti, amelyik száz évvel ezelőtt még a legszámottevőbb társadalmi réteg volt a világon, s így Erdélyben is, s amelyiknek a felszámolódása az ipari civilizáció előretörésével egyre gyorsabbá vált. Hisz ne feledjük, hogy az elmúlt néhány száz évben a civilizációnk fejlődése, a növekvő globális tudás kiváltotta társadalmi szerkezetváltások (ipari forradalom, információs big-bang stb.) mindig a paraszttársadalmat érintették a legsúlyosabban, e réteg hagyományos szakmai tudásának a fokozatos elévülését hozták, s járultak hozzá e társadalmi réteg lassú sorvadásához. Mint Kós Károly is előrevetítette, ez a helyi közösségek mélykultúrájának felszámolódásához vezetett és vezet mind a mai napig. Véleményem szerint is a kulturális gyökértelenség megjelenése a stílustalanság felé mutat, és inkább a globális jegyeket hordózó pillanatnyi, látszat kulturális értékeknek ad érvényesülési lehetőséget.

A civilizációnak ugyanakkor nap mint nap megtapasztaljuk azokat a hatásait (pozitívak, vagy éppen negatívak), amelyek kultúránkat befolyásolják. Gondoljunk csak például a számítógépünk, vagy éppen az okos telefonunk kínálta internet-, világháló-kapcsolatainkra. Pár másodperc alatt írásos, vagy éppen vizuális kapcsolatba léphetünk a világ másik felében élő ismerőseinkkel, de ugyanakkor pillanatok alatt szerezhetünk információt a sárgolyónk bármelyik pontján történt eseményről.
A kérdés csak az, hogy ez utóbbiak mennyire hitelesek, s így éppen rajtunk keresztül milyen irányba befolyásolják környezetünket, kultúránkat. S ha már a világhálónál tartunk, engem lenyűgöz a Flightradar 24 program, amellyel nyomon követhető a világ minden repülőjárata egyidejűleg. Kis repülőgépikonok mozognak lassan a világtérkép felett, s rákattintva a gépmadár és a járat adatai jelennek meg a képernyő szélén. Ez a program maga a tetten ért civilizáció. Viszont ahol ezen a mozgalmas világtérképen nem tűnik fel gépmadár, ott vagy lakatlan világai vannak Földünknek, vagy ott a kultúrának még nem sikerült utolérnie földi civilizációnkat.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Az ötvenhatosok példája bármilyen nehéz élethelyzetben kapaszkodót jelenthet, így a mostani, világjárványban is erőt meríthetünk tőlünk-belőlük. Bátorságuk, töretlen akaraterejük és a túlélésbe vetett óriási hitük mindnyájunkat arra ösztönöz és biztat, hogy soha semmilyen körülmények között ne adjuk fel a harcot és a reményt. Még a legreménytelenebbnek tűnő pillanatokban is a végsőkig kell küzdeni az életért, a megmaradásért, a szabadságért.

Benkő Levente

A zene, bármilyen műfajban is szülessen, de minőségi legyen, az márpedig lelket simogató, bút feledtető, erőt adó, pozitív tölteteket hordozó, mindenféle lelki nyavalyákra jótékony valami. 

Benkő Levente

A lapunk éléről nyugdíjba vonuló főszerkesztőnk, Dáné Tibor Kálmán azzal a jó tanáccsal köszönt el júniusi összegző írásában, hogy utódja „merjen újítani lapkivitelezésben, tartalomban vagy akár tematikákban is”, s hogy látszódjon a lapon az új gazda esze- s keze nyoma. E megszívlelendő tanácsot természetesen elfogadom, de ha jól belegondolok, mint minden más sajtótermék, a mi lapunk gazdája is tulajdonképpeni maga az Olvasó, hiszen mi, különféle beosztásban dolgozó sajtósok, szerkesztők csak kiszolgálói vagyunk az Olvasónak.

2021 minden szempontból atipikus év. Olimpiai játékok páratlan évben – ilyet még a két világháború sem okozott. De az örömhír, az örömhír: Tokióban lesz olimpia.

Kiemelt támogatóink mindig az olvasók voltak. Őket éreztem egyfolytában magam, magunk mellett a lapigazgatás nehéz pillanataiban, hisz mi tagadás, ilyenek is voltak az elmúlt nyolc évben. Hasznos tanácsaikkal, időnként láthatatlanul is, de határozottan alakítgatták kiadványunk arculatát, vagy éppen tematizálták a Művelődést. 

Gergely Zsuzsa

A pandémia egyfajta buroklétre kényszerített bennünket. Azt hittük, hogy élünk, pedig csak kütyüknek köszönhetően kerültünk valóságközelbe. Összemosódtak a napok, a hetek, a jelenségek és az értelmezések. Ideje volt mindezt magunk mögött hagyni.

Demény Péter

Milyen jellemző, hogy ez a költő, aki így ünnepel, és akinek a születésnapját a Magyar Költészet Napjának nevezték ki, folyamatosan megosztotta az olvasókat és a világot. Horger Antalról mindenki tud, a Szabad-ötletek jegyzékének kiadása körül irdatlan botrány kerekedett, most egy minden bizonnyal hamisított kézirat körül folyik a vita.

Brînzan-Antal Cristina

Mára a nőnap egyre inkább elveszítette politikai tartalmát és mondanivalóját, ma már inkább apró ajándékokkal, virággal kedveskednek a nőknek. 

Pontosan harminc éve annak, hogy huszadik századi történelmünkben eladdig s azóta is páratlan tüntetésen vonultunk utcákra. Egy-egy szál gyertyát s egy-egy könyvet vittünk magunkkal arra a néma menetelésre, amelyet ama decemberi, romániai rendszerváltozás utáni hetekben, szűk két hónapban, az anyanyelv szabad használatának elemi emberi jogát megérteni sehogyan sem akaró akkori központi hatalom merevsége kényszerített ki, s amely néhányszázezres nagyságrendben mérhető lelket érintett, és mozgatott meg.

Harminckét éve már, hogy a Himnusz születésnapja egyetemes ünnepe magyar kultúránknak, nemcsak itt a Kárpát-medencében, hanem szerte a nagyvilágban, ahol még becsülete és értelme is van a magyar szónak.

Péter István

Wuhanból jött egy éve: valaki nyitva hagyta a laborajtót, netán denevért, tatut készített ebédre és nem szűrte le a levét… De távoli… különben is, ami kínai, úgyis elromlik.

 

Mert nem igaz, hogy a mai tizen-huszonéveseket „semmi sem érdekli”, s „bezzeg a mi időnkben…” Csak meg kell találni velük a közös utat, a közös hangot, legalább arra pár percre, amíg számukra ez fontos és hasznos.

Vallasek Júlia

Idén március 10-én felfüggesztették Romániában a frontális oktatást. Mondhatni március 11-én mindenki átállt online oktatásra, noha ez az állítás több sebből is vérzik.

Gergely Zsuzsa

Tizenkilenc évvel ezelőtt, amikor néhány bukaresti fiatal bejelentette, nemzetközi filmfesztivált szervez Kolozsváron, sokan szkeptikusak voltak: miért nem a fővárosban? Minek fesztiválozni, ha zárnak be a mozik, és mindenki otthon, laptopról néz filmeket? A kételkedőket hamar elhallgattatta a vérprofi szervezés, már az első kiadásban megmutatkozott a seregszemle minden értéke.

Dáné Tibor Kálmán

Csakis a magyarságtudatom szűrőjén keresztül vagyok képes megérteni a körülöttem élő más anyanyelvű embertársaim nemzeti érzelmeit, a saját kultúrájukhoz való ragaszkodásukat.