Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Az erdélyi halottkultuszról

A halál az ember földi életének egyik legmegrázóbb állomása. Nem véletlen, hogy a magyar néprajztudomány kialakulása óta számos kutató foglalkozott az elmúláshoz, a halottakhoz, a temetőkhöz, a halálon túli léthez kapcsolódó képzetekkel, hiedelmekkel, rítusokkal, szokásokkal és tárgyi objektumokkal.

A 19. század idején, a modern nemzeti kultúrák megszerkesztésének hőskorában számos kutató úgy vélte, hogy a falusi parasztság halottkultuszának régies elemei még a kereszténység és a honfoglalás előtti időkből származnak, segítségükkel pedig a magyarság ősi pogány mitológiáját lehet rekonstruálni.

 A magyar falvak és városok lakosai minden évben november elsején, halottak napjának előestéjén látogatják meg a kitakarított és feldíszített sírokat. Ez a nap alkalmat teremt egyrészt az elhunytakra való emlékezésre, a róluk való beszélésre, az eltávozottak számbavételére, a rokonsági kapcsolatok felelevenítésére, átfogalmazására és megerősítésére, másodsorban pedig ez az emlékünnep összekapcsolja a természetes helyi mikroközösség (család, rokonság, faluközösség) jelenét és közelmúltját.

Egy‑egy síremléket általában csak három vagy négy nemzedéken át gondoznak, ameddig még élnek helyben olyan hozzátartozók, akik közvetlenül ismerték az elhunyt személyt, ameddig a lokális közösség még őrzi emlékezetében az eltávozott alakját, vonásait, speciális tudását, erényeit és hibáit.

A sírjelek anyaga, formája, ornamentikája, jelentésvilága elsősorban a földi ember és a halálon túli transzcendens világ kapcsolatát fejezi ki, másodsorban pedig egy-egy közösség világ- és térszemléletét, valamint térformáló kultúráját tükrözi. Míg a katolikus korban templomokban, templomok szomszédságában, cintermekben helyezték el örök nyugalomra az elhunytakat, addig a hitújítás után, a 17–18. századok idején már elsősorban a települések külterületén temették el halottaikat, de a főurak körében továbbra is fennmaradt a templomban való eltemetés. Míg a 18. századtól kezdődően a nemesek barokk és klasszicista stílusú sírköveket állíttattak, addig a 19. század során már impozáns kriptákat és mauzóleumokat emeltettek, sokszor saját családi parkjaikban. Hatásukra a módosabb városi polgárok is csakhamar eklektikus és szecessziós stílusú kriptákba temetkeztek. Érdekes jelenség, hogy a családi kertekbe, telkekbe való temetkezés sok helyen (pl. Mezőségen, Mócvidéken, a sóvidéki Siklódon, a Kis‑Küküllő menti Csókfalván, a háromszéki Dálnokon stb.) fennmaradt egészen napjainkig a falusi földművesek gyakorlatában. Az európai temetők jellegét nem csak a környezeti tényezők határozták meg, mivel azokat alapvetően befolyásolta a helyi közösség társadalmi, etnikai és felekezeti hovatartozása is.

Az elmúlással és a halál utáni léttel kapcsolatos képzetek, rítusok, tárgyak, objektumok, szimbólumok végül is egy‑egy kultúra mélyrétegéhez tartoznak. Az Erdélyben élő magyarok, románok, szászok, örmények, zsidók és cigányok sajátos magyarázatokat, válaszokat fogalmaztak meg az elmúlással és a túlvilági élettel kapcsolatban. Specifikus világképük, kulturális és társadalmi hagyományaik tehát alapvetően befolyásolták halottkultuszuk szerkezetét, rétegeit, elemeit és működését.

A sírjelek a polgárosodás kibontakozása után, a 19. század végétől számos erdélyi településben újabb szimbolikus jelentésekkel gyarapodtak, fokozatosan etnicizálódtak. Miközben a kettős fakeresztek az erdélyi románság nemzeti jelképeivé váltak, az etnikailag homogén Székelyföld színkatolikus falvaiban a fából faragott, zsindellyel födött magas keresztek a római katolikus magyarság felekezeti identitásának szimbólumai, a fából faragott, oszlopszerű halál‑és sírjelek pedig egészen a 19. század végéig protestáns jelképek voltak az erdélyi református, unitárius és lutheránus közösségekben.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

2021 minden szempontból atipikus év. Olimpiai játékok páratlan évben – ilyet még a két világháború sem okozott. De az örömhír, az örömhír: Tokióban lesz olimpia.

Kiemelt támogatóink mindig az olvasók voltak. Őket éreztem egyfolytában magam, magunk mellett a lapigazgatás nehéz pillanataiban, hisz mi tagadás, ilyenek is voltak az elmúlt nyolc évben. Hasznos tanácsaikkal, időnként láthatatlanul is, de határozottan alakítgatták kiadványunk arculatát, vagy éppen tematizálták a Művelődést. 

Gergely Zsuzsa

A pandémia egyfajta buroklétre kényszerített bennünket. Azt hittük, hogy élünk, pedig csak kütyüknek köszönhetően kerültünk valóságközelbe. Összemosódtak a napok, a hetek, a jelenségek és az értelmezések. Ideje volt mindezt magunk mögött hagyni.

Demény Péter

Milyen jellemző, hogy ez a költő, aki így ünnepel, és akinek a születésnapját a Magyar Költészet Napjának nevezték ki, folyamatosan megosztotta az olvasókat és a világot. Horger Antalról mindenki tud, a Szabad-ötletek jegyzékének kiadása körül irdatlan botrány kerekedett, most egy minden bizonnyal hamisított kézirat körül folyik a vita.

Brînzan-Antal Cristina

Mára a nőnap egyre inkább elveszítette politikai tartalmát és mondanivalóját, ma már inkább apró ajándékokkal, virággal kedveskednek a nőknek. 

Pontosan harminc éve annak, hogy huszadik századi történelmünkben eladdig s azóta is páratlan tüntetésen vonultunk utcákra. Egy-egy szál gyertyát s egy-egy könyvet vittünk magunkkal arra a néma menetelésre, amelyet ama decemberi, romániai rendszerváltozás utáni hetekben, szűk két hónapban, az anyanyelv szabad használatának elemi emberi jogát megérteni sehogyan sem akaró akkori központi hatalom merevsége kényszerített ki, s amely néhányszázezres nagyságrendben mérhető lelket érintett, és mozgatott meg.

Harminckét éve már, hogy a Himnusz születésnapja egyetemes ünnepe magyar kultúránknak, nemcsak itt a Kárpát-medencében, hanem szerte a nagyvilágban, ahol még becsülete és értelme is van a magyar szónak.

Péter István

Wuhanból jött egy éve: valaki nyitva hagyta a laborajtót, netán denevért, tatut készített ebédre és nem szűrte le a levét… De távoli… különben is, ami kínai, úgyis elromlik.

 

Mert nem igaz, hogy a mai tizen-huszonéveseket „semmi sem érdekli”, s „bezzeg a mi időnkben…” Csak meg kell találni velük a közös utat, a közös hangot, legalább arra pár percre, amíg számukra ez fontos és hasznos.

Vallasek Júlia

Idén március 10-én felfüggesztették Romániában a frontális oktatást. Mondhatni március 11-én mindenki átállt online oktatásra, noha ez az állítás több sebből is vérzik.

Gergely Zsuzsa

Tizenkilenc évvel ezelőtt, amikor néhány bukaresti fiatal bejelentette, nemzetközi filmfesztivált szervez Kolozsváron, sokan szkeptikusak voltak: miért nem a fővárosban? Minek fesztiválozni, ha zárnak be a mozik, és mindenki otthon, laptopról néz filmeket? A kételkedőket hamar elhallgattatta a vérprofi szervezés, már az első kiadásban megmutatkozott a seregszemle minden értéke.

Dáné Tibor Kálmán

Csakis a magyarságtudatom szűrőjén keresztül vagyok képes megérteni a körülöttem élő más anyanyelvű embertársaim nemzeti érzelmeit, a saját kultúrájukhoz való ragaszkodásukat.

Száz év telt el a trianoni békediktátum óta, de mi még mindig a hibásokat és a kifogásokat keressük, a miérteket és hogyanokat boncolgatjuk, és a lehetséges alternatívákon töprengünk.

Hetvenöt évvel ezelőtt értek véget a második világháború európai harcai. Akkor, azon a májusi napon tette le a fegyvert a náci Németország, amelyet mind a köztudat, mind a közbeszéd mai napig felelőssé tesz ama rettenetes világégés kirobbantásáért. Kétség nem fér hozzá, hogy a Nagy Háborúként is emlegetett és ismert első világégés gefreitere, azaz tizedese, a bécsi autodidakta festő diktálta német politikai és katonai vezetés az elsőszámú felelőse annak, ami 1939 kora őszén kirobbant. És utána történt. 

Dáné Tibor Kálmán

Kijárási tilalom – soha nem hittem volna, hogy egyszer én is megérem. Szüleimtől, nagyszüleimtől hallottam erről, igaz, olyankor mindig a háborúról meséltek. De hát most is háború van. Nem ember–ember elleni, nem egyik politikai hatalomnak egy másikkal szemben vívott csatájáról, hanem az egész emberiség viaskodik most egy láthatatlan, sok milliárd mikroszkopikus katonával rendelkező ellenséggel.