Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

A szemem rajtatok, a szívem veletek

Immár egy éve múlt, hogy reggel, ébredés után nem azzal indítom a napot, hogy: Na, melyek a mai tennivalók a Művelődés szerkesztőségében? A számbevétel után mindig következett a fontossági sorrend kialakítása, ami aztán be is került aznapra az előjegyzési naptáramba, ahol már sorakozott néhány korábbi bejegyzés. Bár egy éve már, hogy nyugger vagyok, azért most sincsen másképp. Minden napra van bőven tennivalóm, igaz, igyekszem az életemet is úgy alakítani, hogy legyen is. S ha éppen lazulna a napi programom, a családom rögtön besegít, mert ugye manapság „valakije” minden háznépnek van, aki a hirtelen felbukkanó problémákat meg kell hogy oldja. Szóval csakis fontos tennivalók jelennek meg minden napra az előjegyzési naptáramban, de valljuk be, az a szerencse, hogy nem éppen mindenik sürgős. No meg aztán én is igyekszem, amikor csak lehet, a fontos és sürgős teendők közé nem mindig egyenlőségjelet tenni.

Ha visszatekintek – bevallom, mindig nosztalgiával – a lap elmúlt egy évére, azt kell mondanom, hogy nem ártott a Művelődésnek a visszavonulásom. Mindenekelőtt azért, mert javítottam ezzel a kiadói „korfán”, hisz távozásommal a szerkesztőség személyi állományában felszabadult egy hely, amelyet egy felkészült, újságíró-szerkesztő kolléganővel sikerült a lapnak betölteni. S ez a „lapcsinálásban” mindenféleképpen minőségi javulást jelentett. Az új főszerkesztő, aki nyolc évig volt kollégám, s aki nagyszerű szakmai felkészültséggel, mint vezető szerkesztő állt mellettem, hogy a Művelődés minden hónapban az olvasó asztalára kerülhessen, az elmúlt esztendőben bebizonyította azt is, hogy a lapigazgatáshoz, vagyis modern kifejezéssel élve, a menedzsmenthez is ért. Mert valljuk be, a szerkesztőségi munkában nem ugyanolyan gondolkodást igényel a lap tartalmi-technikai összeállítása és az intézmény adminisztrációs-gazdasági igazgatása. De ilyen kis létszámú lapkiadónál nincs más lehetőség, vagyis mindkét munkakört a főszerkesztőnek kell betöltenie.

A tavaly a Művelődés júniusi lapszámában, a Kész a leltár című, nyolcévi lapkiadói munkámat összegző, és egyben búcsúzó vezércikkemben a következő ajánlást tettem a jövendőbeli főszerkesztőnek: „Egyetlen tanácsom van a főszerkesztésben engem követő utódomnak. Mégpedig az, hogy merjen újítani lapkivitelezésben, tartalomban vagy akár tematikában is. Hisz az elkövetkezőkben meg kell látszania, hogy a kiadványnak új gazdája van, aki egyértelműen jobbító szándékkal érkezett a szerkesztőség élére, de a saját elképzelései mentén kívánja alakítani a folyóirat további sorsát.” És örömmel tapasztalom, hogy az egyéves Művelődés-termésen jól látható a főszerkesztőcsere. Megjelent például az évi kiadványok között a tematikus lapszám. A tavalyi „atipikus” olimpiára (mert a koronavírus-járvány miatt elmaradva, páratlan évben rendezték meg) a szerkesztőség egy külön lapszámmal (Művelődés 2021/7) jelentkezett, amelynek írásai felidézték az ötkarikás versenyeken szerzett kitűnő, érmekben mérhető magyar elismeréseket. No meg úgy hírlik, hogy az idei labdarúgó-világbajnokságot is egy külön lapszámmal fogja „köszönteni” a Művelődés, a novemberi vagy a decemberi kiadványával. Továbbá megjelent a Gyergyót bemutató, kitűnő összeállítású Művelődés-melléklet, amelyet aztán a székely kisváros könyvtárában, egy ugyancsak jó hangulatú találkozó keretében ismertettek a szerkesztőség tagjai a helybéli olvasókkal. Megtudtam, hogy az idei tervben szerepel könyvkiadói tevékenység is. A folyóirat hasábjain megjelent Hétköznapi hőseink elnevezésű sorozat első öt évének termését kívánják egy kötetben megjelentetni, az EMKE, a Polis Könyvkiadó és a Művelődés közös gondozásában. A tervek szerint a kiadványt már a Kolozsvári Magyar Napok keretében szeretnék bemutatni, no meg eljuttatni majd a kötetben érintett települések minden iskolájába, és természetesen, ahol lehet, a kiadók képviselőivel közös találkozók keretében ismertetni. A tavaly decemberben az újonnan alapított Művelődés Díj is átadásra került. A lapkiadó szándéka szerint ezt a kitüntetést olyan személy kaphatja meg ezentúl minden évben, aki szerzőként aktív szerepet vállalt a havilap életében. Az elismerést a szerkesztőség évente december 16-án, Kós Károly születésnapján kívánja átnyújtani az arra érdemesnek. A tavalyi – első – kitüntetett Nagy Béla kolozsvári nyugalmazott mérnök, helytörténész, a lap régi munkatársa volt. Aki követi a folyóirat életét a kibernetikus térben is, észrevehette, hogy mind a honlapon, mind pedig a Művelődés facebook-oldalán folyamatosan megjelennek szakszerűen megszerkesztett, friss kulturális eseményekről szóló hírek, beharangozók vagy rövid összefoglalók. Megelégedetten látom tehát, hogy az elmúlt tizenkét hónapban is a hazai művelődési életünket céltudatosan, a maga sokszínűségében bemutató kulturális folyóiratként jelentkezett a Művelődés.

Szóval a szemem rajtatok, de a szívem veletek. Ja, de mintha ezt már írtam volna. Egykori kedves kollégák, ezt a kis ismétlést nézzétek most el nekem, és tekintsétek öregkori feledékenységnek.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

benko levente

Bizonyára nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy Elek apó – és munkatársa, Pósa Lajos – nélkül aligha született volna meg akkor az irodalmi igényű és értékű magyar gyermekirodalom, miként a kisbaconi otthon csendje nélkül ki tudja, hogyan lett volna Erdélyben, sőt a Kárpát-medencében olyan gyermeklap, mint a korabeli magyar irodalom nagyjait is soraiban tudó Cimbora. (...) És bizonyára nem tévedek túl nagyot, ha azt mondom, hogy Petri Mór mérhetetlen szorgalma, kitartása és ügyszeretete nélkül aligha született volna olyan, mindmáig forrásértékű, monumentális szilágysági monográfia, mint amilyent joggal emlegethetünk egy napon Orbán Balázs hasonló értékkel bíró monumentális Székelyföld-leírásával.

balla sandor

Az, hogy mi egy szerencsésebb és élhetőbb korban élünk, részben Semmelweis Ignác tehetségének, kitartásának és áldozatkészségének köszönhető. A tisztaságra való törekvés – főként tapasztalati alapon – a különböző történelmi korok orvoslásában, sebészetében is többé-kevésbé jelen volt, de messze nem olyan tudatossággal és alapossággal, ahogyan manapság. A reformkori magyar orvosnak óriási jelentősége volt abban, hogy a higiéniai etikett a mai szintre jutott.

Zsúfolásig telt templomok, kívül-belül ünneplőbe öltözött hívek, imára kulcsolt kezek, szóban-énekben, fohászban megfogalmazott hála annak, aki Urunk mindenkoron és mindenekfelett. Nagyon tömören így tudnám összefoglalni az eltelt egy hónapban Dél-Erdélyben és Erdővidéken lezajlott ünnepi egyházi eseményeket. S ha mindehhez hozzávesszük még a csíksomlyói, több mint háromszázötvenezres pünkösdi gyülekezést, világosan látjuk és érezzük azt a felhajtóerőt, azt a lelki töltetet, amellyel feltarisznyálva ki-ki nekivághat a szürke és hajtós hétköznapoknak. 

(...) Petőfi és az ő erdélyi, segesvári emlékezete nemcsak a maroknyi, egyre fogyó fehéregyházi magyarságé, hanem általában és összességében a teljes nemzeté, etnikai és állampolgári vonatkozásban egyaránt, sőt a mindenkori szabadságvágyóké is. Azoké is, akik a négy égtáj felől Székelyföld és a Királyföld peremén barangolva meg-megállnak egy röpke főhajtásnyira az Ispánkútnál, esetleg a fehéregyházi múzeumot és kegyhelyet is meglátogatják. 

Minap, március 25-én, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának ünnepi rendezvényén magyar állami kitüntetéseket adtak át. A Vallásszabadság Házában megtartott eseményen családtagok, barátok, világi és egyházi elöljárók, nem kevésbé kíváncsi sajtósok körében a kolozsvári magyar külképviselet „vonzáskörzetéhez” tartozó területen élő és munkálkodó tizenkét dolgos ember vehette át több évtizedes munkájáért az elismerést.

Amilyen az életformánk, olyanok az ünnepeink is. Ha csak belső terekben, kisebb közösségekben élhetjük meg a farsangunkat, akkor is meg kell próbálnunk megélni. Akkor derűsebb szívvel állunk meg az „igazi” farsangolók mellett is. Vendégnek lenni könnyebb, ha van otthonunk, ahonnan eljöttünk.

A város kreatív, úttörő energiái egy adott pontban összeértek, és megszületett a Holnap Irodalmi Társaság. A fordulópontot Juhász Gyula Nagyváradra érkezése hozta el, aki egyetemi kapcsolatait is felelevenítette azért, hogy a régóta óhajtott irodalmi mozgalom életre keljen. (...) A garabonciás írógárda a Budapesten központosuló kulturális élet mellé egy másik, a konzervatív irodalmi szemlélettel szemben haladó vidéki centrumot próbált megteremteni. Összekötötte őket még valami: az Ady Endre iránti rajongásuk. Egy rendszeresen megjelenő irodalmi lapban gondolkodtak, végül egy antológia összeállításában állapodtak meg, amelyet 1908. szeptember 27-én mutattak be a városháza dísztermében. Az eseményt sajtó alá rendező Antal Sándor büszkén emelte ki: „Ma költő áll a sereg élén”, és „ez a költő Ady Endre”. 

Szóval megkezdtük az új esztendőt. Egy pillantásnyi visszatekintéssel az elmúlt tizenkét hónapra, s a magam személyes szemszögéből főleg az utóbbi hatra, amióta a lap éléről leköszönő, ténylegesen nyugdíjba vonuló Dáné Tibor Kálmántól átvettem a főszerkesztői feladatkört. Nyugodt szívvel állapíthatom meg, hogy a teljes 2021. évi termésünknek egyetlen lapszámáért és egyetlen mellékletéért sem kell pironkodnunk, és ez elsősorban szerzőinknek köszönhető.

Amennyiben Magyarország a téli, Románia pedig a nyári időszámítás mellett dönt, a két ország között két óra eltolódás is lehetne – ennek megvalósulására azonban vajmi kevés az esély. Ha az Európa Bizottság úgy látja, hogy az egyes tagállamok tervei komoly fennakadást okoznának az egységes piac működésében, az óraátállítás további halasztását javasolhatja. 

Az ötvenhatosok példája bármilyen nehéz élethelyzetben kapaszkodót jelenthet, így a mostani, világjárványban is erőt meríthetünk tőlünk-belőlük. Bátorságuk, töretlen akaraterejük és a túlélésbe vetett óriási hitük mindnyájunkat arra ösztönöz és biztat, hogy soha semmilyen körülmények között ne adjuk fel a harcot és a reményt. Még a legreménytelenebbnek tűnő pillanatokban is a végsőkig kell küzdeni az életért, a megmaradásért, a szabadságért.

Benkő Levente

A zene, bármilyen műfajban is szülessen, de minőségi legyen, az márpedig lelket simogató, bút feledtető, erőt adó, pozitív tölteteket hordozó, mindenféle lelki nyavalyákra jótékony valami. 

Benkő Levente

A lapunk éléről nyugdíjba vonuló főszerkesztőnk, Dáné Tibor Kálmán azzal a jó tanáccsal köszönt el júniusi összegző írásában, hogy utódja „merjen újítani lapkivitelezésben, tartalomban vagy akár tematikákban is”, s hogy látszódjon a lapon az új gazda esze- s keze nyoma. E megszívlelendő tanácsot természetesen elfogadom, de ha jól belegondolok, mint minden más sajtótermék, a mi lapunk gazdája is tulajdonképpeni maga az Olvasó, hiszen mi, különféle beosztásban dolgozó sajtósok, szerkesztők csak kiszolgálói vagyunk az Olvasónak.

2021 minden szempontból atipikus év. Olimpiai játékok páratlan évben – ilyet még a két világháború sem okozott. De az örömhír, az örömhír: Tokióban lesz olimpia.

Kiemelt támogatóink mindig az olvasók voltak. Őket éreztem egyfolytában magam, magunk mellett a lapigazgatás nehéz pillanataiban, hisz mi tagadás, ilyenek is voltak az elmúlt nyolc évben. Hasznos tanácsaikkal, időnként láthatatlanul is, de határozottan alakítgatták kiadványunk arculatát, vagy éppen tematizálták a Művelődést. 

Gergely Zsuzsa

A pandémia egyfajta buroklétre kényszerített bennünket. Azt hittük, hogy élünk, pedig csak kütyüknek köszönhetően kerültünk valóságközelbe. Összemosódtak a napok, a hetek, a jelenségek és az értelmezések. Ideje volt mindezt magunk mögött hagyni.