Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Az égbolt varázsa

A nyári éjszakák látnivalói

Sok ezer évvel ezelőtt az ókori népek felfedezték, hogy a legismertebb és legfeltűnőbb égitest, a Nap felkel és lenyugszik. Amikor lebukott, búcsút intettek a lehanyatló tűzgolyónak, éjszaka borult a világra, lehűlt a levegő; ha pedig felkelt, újraéledt a világ, és örvendett éltető sugarainak.

A Nap gömbjének térfogata oly nagy, hogy belsejébe 1 millió 303 800 Földet helyezhetnénk el. Jegyezzük meg, hogy ennek ellenére központi égitestünk csupán egy sárga törpe a csillagok világában. Rendkívül sűrű középpontjából Röntgen- és gammasugarak özönlenek kifelé hihetetlen erővel a csillag külső rétegeibe. A valaha még gyilkos sugárzás lágy, szinte ártalmatlan, sárga fény­özönként lép ki a Nap felszínéről, így éppen alkalmas arra, hogy melegében fürödhessen a Föld.




A Jupiter átmérője tízszer nagyobb, mint a Földé

Minden egyes éjszaka egy-egy csoda. Más napok ragyognak, vagy csak halványan pislákolnak ránk csillagrendszerünkön, a Galaktikán keresztül. Színükben, méretükben, hőmérsékletükben, távolságukban és sűrűségükben hihetetlen változatosságot mutatnak. Vannak köztük szuper- vagy hiperóriások, amelyek oly hatalmasak, hogy ha a Nap helyén lennének, akkor bolygónk pályájával együtt az óriáscsillagok belsejébe kerülne. Más napok kicsiny, fehér, sárga vagy vörös színű törpék, és bár oly nehezek, mint a Nap, kisebbek a Földnél. Ezek a csillagok évmilliárdokon keresztül békésen folytatják útjukat a csillagközi térben, míg a nagy tömegű csillaggigászok rövid idő alatt megélt életük hanyatló ágán a szupernóva-robbanás állapotához közel kerülnek, egy adott pillanatban megsemmisülnek, iszonyatos erejű szétrobbanásuk alkalmával néhány napon vagy héten át saját galaxisuknál is fényesebben világítanak.

Menjünk most ki a szabadba, szemléljük meg a csillagos égbolt szépségét és rejtelmeit. Amikor házunk kivilágított szobájából kilépünk az éjszakába, alig látunk valamit. Körülbelül tízpercnyi időre van szükségünk ahhoz, hogy megszokjuk a sötétséget, pupillánk megfelelő méretűre kitáguljon. Ha kivártuk az alkalmazkodáshoz való időt, mind több és több csillag előbukkanásának örvendhetünk.




A Nagy és a Kis Göncöl

Nagyvárosban vagy egy nagyobb település környékén nézünk fel az égre? Akkor szinte semmit nem fogunk látni az égbolt szépségeiből. Egyetlen neonreklám letörli az égről a legfényesebb csillagokat. A látóhatárt a korom, a füst szabja meg, a közvilágítás ezernyi fénysugara sző fejünk fölé áthatolhatatlanul sűrű fényburát. A levegő rendszerint igen szennyezett, benne erősen szóródik az utcák, a terek fénye – az égbolt tehát sajnos, közel sem sötét, azonnal észrevesszük az utcai lámpák és a lakások „kitolakodó” fényeit, amelyek megfigyelhetetlenné teszik az égitestek legtöbbjét. Tehetünk, tegyünk ellene: irány a város határa!

A falusi embert nem csak rétek és erdők veszik körül, hanem kissé a világmindenségben is él. Reggel, munkába menet a hajnalcsillag, azaz a Vénusz bolygó üdvözli, hazatérőben pedig a Hold keskeny sarlójában gyönyörködhet. Nyári, kora őszi estéken tágabb otthonunk, a százmilliárdnyi csillagot számláló Galaktika, a Tejút diszkrét fényű, selymesen hullámzó fátyla kápráztatja el látványával az embert. Elhagyva a várost, álmélkodva állunk meg a megszámlálhatatlan sokaságú, sziporkázó csillagok láttán. Érezzük azt a mérhetetlen űrt, amely elválaszt bennünket azoktól a távoli világoktól, ahová mi, halandó emberek talán sohasem juthatunk el…

A csillagfürkészéshez lehetőleg felhőtlen, de legalább derült égbolt szükséges, amikor nem ontja a fényt a Hold. A telehold erős fénye ugyanis sok-sok halvány csillagot „leparancsol” az égről, elnyomva azokét. Ha hidegfront utáni kitisztult levegőben nézünk felfelé, az égbolt szépségétől elragadtatva azt mondjuk: csillagok milliói ragyognak felettünk. Valójában csak 3–4 ezer csillagot pillanthatunk meg szabad szemmel, hogy pontosan mennyit, az szemünk éleslátásától és a légkör átlátszóságának állapotától függ. Közismert, hogy a csillagok pislognak. Ennyire nyugtalan égitestek lennének? – merül fel bennünk a kérdés. Az űrhajósok a világűrből teljesen nyugodt fényű, tűhegynyi kis fénypontokként írják le azokat. Akkor kézenfekvő, hogy fényük élénk vibrálását a földi légkör okozza. Rendkívül messze vannak tőlünk, ahonnan a fény 50, 100, 1000 évig vagy ennél jóval hosszabb ideig „utazik”, míg a szemünkbe jut, úgyhogy ekkora távolságból tekintve gyakorlatilag nincs kiterjedésük, pontszerűek. Fénysugaraik bolygónk légkörének más és más sűrűségű rétegein hatolnak át, eközben mindannyiszor megtörnek, elhajlanak, ahányszor azokon a különböző sűrűségű közegen áthaladnak. A légkör hidegebb, sűrűbb részén a csillagfény egy pillanatra elsötétedik. A melegebb, ritkább levegőrétegbe kerülő csillagfény egy másik pillanatnyi időtartamra kifényesedik. Ez a folyamat sokszor megismétlődik, emiatt a csillagokat hunyorogni, sziporkázni látjuk. A bolygók esetében viszont nem tapasztalunk pislogást, mert hozzánk viszonylag közel vannak, kiterjedéssel rendelkeznek. A Nap által megvilágított korongjuk végtelenül sok fénylő pontból rakódik össze. Mivel ez a sok összetevőből álló fény jut a szemünkbe, az egyes pontokból érkező fénysugarak remegése összegződik, csaknem teljesen kiegyenlítődik.




A Hubble űrteleszkóp felvétele a Marsról

A mesterséges fényektől távoli sötét helyekről feltekintve, a nyári éjjelek égboltján épp a fejünk felett húzódik a Tejút derengő sávja. Binokuláris látcsővel vizsgálva rájövünk, hogy csillagok százezrei, milliói alkotják, amelyek fénye szemünkben egyszerűen összemosódik. Noha a legnagyobb csillagászati teleszkópokban is piciny fénylő pontoknak tűnnek, és a legcsekélyebb részleteket sem sikerül kimutatni, minden egyes csillag hatalmas izzó gázgömb, amelyek a Naphoz hasonlóan saját maguk termelik az energiát. Bolygórendszerünk a Nappal a középpontjában a néhány százmilliárd csillagot tartalmazó Galaktikánk síkja mentén helyezkedik el, így abban a síkban észleljük a legtöbb csillagot – ezek összessége pedig a Tejutat alkotja. Látcsövünket állítsuk élesre, amíg az égitestek pontszerűek nem lesznek. Akkor kezdhetjük bolyongásunkat a csillagok útján! Alig leltünk rá az égbolt tetején finoman és haloványan hullámzó fénysávra, máris gyönyörű csillaghalmazokat láthatunk, amelyek ékszerekként függenek a bársonyfekete égen. Felhőgomolyokra bukkanunk, csillagközi ködök sötétlő por- és világító gázfelhőire, több száz vagy ezer fényévnyi távolságra tőlünk (egy fényév akkora távolságot jelöl, amekkora utat a fény 300 ezer kilométeres másodpercenkénti sebességgel egy év alatt megtesz, s ez 9,46 billió kilométerrel egyenlő). Most tegyük le a távcsövet, és pásztázzuk tovább szabad szemmel az égboltot. A Tejút közelében, annak nyugati oldalán, egészen fent találhatunk egy kékesfehér színű, fényes csillagot, a Vegát. A Vega jelentése húros hangszer, nem véletlenül, hiszen a Lyra, azaz a Lant csillagkép legfényesebbik tagja. A nyári égbolt legfényesebb csillaga, felszíne forróbb a Napénál, 10 ezer Kelvin-fok körüli, mérete nagyjából azonos vele. Viszonylag közel, 27 fényévnyire van tőlünk.

A könnyebb tájékozódás végett a fényesebb csillagokat már az ókorban összekötötték képzeletbeli egyenessel, így születtek a csillagképek. Ennek az volt az előzménye, hogy a csillagalakzatokban az emberek különféle állatokat, tárgyakat véltek felfedezni. A csillagképek csupán fantáziánk szüleményei, a valóságban nem léteznek. Ilyenkor a legismertebb és legnépszerűbb csillagképet, a Nagy Göncölszekeret az északnyugati égen, jó magasan láthatjuk, rúdjával felfelé (2. ábra). (A vastagabb korongok fényesebb csillagokat, a kisebbek halvány csillagokat jelölnek.) A szekérrúd középső csillaga, a Mizar mellett puszta szemmel látható egy jóval halványabb, az Alcor. Ennek megpillantásával tesztelték az óegyiptomiak és a babiloniak a katonaköteles ifjak látását: aki nem látta, azt rossz szeműnek és a katonaélet szempontjából alkalmatlannak könyvelték el. A Mizar hármas csillagrendszert alkot, az égitestek közös tömegközéppont körül keringenek (két halvány komponensének létezésére óriásteleszkópok színképelemzése során derült fény). A szekér hátsó részét alkotó Merak és Dubhe csillagok csaknem egészen pontosan kijelölik a Polarist, közismertebb nevén a Sarkcsillagot, amely a Kis Göncölszekér legfényesebbik csillaga. Az a képzeletbeli földtengely irányába esik, egész évben ugyanott találjuk – bolygónk tengelyforgása a helyzetét más csillagokéval ellentétben nem befolyásolja. Ha az északi féltekén barangolva bárhol, bármikor, derült éjjelen tudni szeretnénk, merre van a földrajzi északi irány, csak meg kell keresnünk a Polarist. A Nagy Göncölszekér rúdjának képzeletbeli íves meghosszabbításában találhatunk egy narancsos-sárga színű fényes óriáscsillagot, a Bootes, avagy az Ökörhajcsár konstelláció alfa jelzésű csillagát, az Arcturust, amelynek átmérője 23-szor nagyobb a Napénál. Viszonylag ez is közeli égitest, csak 35 évre van szüksége a fénynek ahhoz, hogy onnan hozzánk eljusson. Ha a Nap helyéről világítana, izzó gömbjének átmérője akkora lenne, mintha képzeletben 24 teleholdat egymás mellé raknánk.




Kiszáradt folyómeder a Marson?

A nyugodt fénnyel ragyogó bolygók közül kezdjük a kedvezőtlenebb láthatóságú, inkább csak július folyamán észlelhető Jupiterrel. Az idei nyáron sötétedés után másfél-két órán keresztül a nyugati égen tartózkodik (a Föld forgása miatt nem sokkal éjfél után lenyugszik), mint sárgásfehér csillag tündöklik. Átmérője tízszer nagyobb, mint a Földé (1. ábra), az óriási, túlnyomórészt gázokból álló bolygó 9 óra alatt fordul meg saját tengelye körül. Szédületesen gyors tengelyforgása eredményezi légkörének az egyenlítővel párhuzamos sávjait. 60 hold kering körülötte, legtöbb kísérőjét a kisbolygók övezetéből „lasszózta” magához. A másik bolygó, a feltűnően narancsvörös színben pompázó Mars (a Jupiterhez képest egy órával tovább követhető az égen, míg le nem nyugszik), méretét tekintve bolygónknak csupán egyharmada. A Hubble-űrteleszkóp 2016. május 12-i felvétele (3. ábra) szerint a bolygót uralja a vasoxidban gazdag vöröses talaj, fent és lent a pólussapkák fagyott szén-dioxid hómezői ismerhetők fel, az égitest bal- és jobb oldalán szén-dioxid- és vízgőz-felhők (clouds) kéklenek. A Curiosity marsjáró szondának egy, a geológusok szerint a távoli múltban kiszáradt folyómedret sikerült megörökítenie (4. ábra), amire a kőzet jellegzetes rétegződése és szerkezete utal.

Teleholdra július 19-én és augusztus 18-án számítsunk. Binoklinkat rá ne irányítsuk, mert az onnan visszaverődő napfény elvakíthat bennünket. Válasszuk inkább az első és utolsó negyed körüli fázisban levő Hold felszínét a tanulmányozáshoz, egy héttel a telehold előtt, illetve után. A „tengerek”, a szabad szemmel is jól látható szürke foltok valójában hatalmas, medenceszerű, többé-kevésbé sík területek. Hét-, tíz- vagy húszszoros nagyítású látcsövek mindegyikével láthatók a Hold legnagyobb kráterei.

Nagyobb számú meteorhullás megfigyelésére július végén, augusztus 12-e és 20-a körül van esélyünk a júliusi Aquaridák, a Perszeidák, illetve a kappa Cygnidák jóvoltából – e meteorrajok por- és kőzetfelhőzetének legsűrűbb részén ugyanis azokban a napokban fog áthaladni a Föld.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

fenntartható fejlődés, ensz

Napjainkban lépten-nyomon halljuk, látjuk, olvasunk róla, valóságos „divattéma” lett a fenntartható fejlődés témaköre, problémája. De mit is értünk a fenntartható fejlődés fogalma alatt, milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy mindez megvalósuljon? A „fenntartható fejlődés” fogalma a környezettel, a környezetszennyezéssel kapcsolatos. A probléma gyökere mintegy kétszáz évre, az ipari forradalmat követő időszakra nyúlik vissza. A tudomány és technika fejlődésével az ipari termelés felpörgött, megsokszorozódott, amelynek a természet látta kárát a nyersanyag kibányászása, feldolgozása révén, valamint a természetben tárolt nagymennyiségű hulladék miatt. Ezzel párhuzamosan a Föld népessége is megszaporodott, ami a mezőgazdaságot állította komoly feladatok megoldása elé hozzájárulva a természet szennyezéséhez (talajerózió, monokultúrák elterjedése, növényvédő- és rovarirtó szerek alkalmazása stb.). Manapság a szennyezés a Föld minden környezeti elemét átfogja, magát az életet is veszélyezteti.

Palocsai Rudolf

Palocsay Rudolf, a saját erejéből építkező növénynemesítő mindig, minden időben és minden rendszerben megállta a helyét, mert hihetetlen munkabírással rendelkezett, illetve nagyon szerette a növényeket és a természetet. Palocsay Rudolf kertész volt, növénynemesítő, kertészeti szakíró, valamint a Román Mezőgazdasági Akadémia tiszteletbeli tagja. Nemesítési kísérleteivel hírnevet szerzett belföldön és külföldön egyaránt, és hozzájárult a romániai mezőgazdaság fejlődéséhez és hírnevének öregbítéséhez.

erdővidék

Napjaink kihívásai közé tartozik a globális ökológiai válság mérséklése, melynek hatásai megnyilvánulnak politikai, gazdasági és társadalmi szempontból, mind globálisan, mind helyi szinten. Ez a válság a bizonytalanságba sodorta az emberiség jövőjét és sürgeti a megoldásokat. Megoldásként a fenntarthatóság fogalma – mint biztonságos jövőt és emberi jólétet ígérő jövőkép – tört be a tudományból a köztudatba, és mára már számos ágazatban megjelenik.

heller lászló

A rendelkezésre álló konkrét adatok szerint 1940. november 20-án tette meg Heller László US2356404 kódszámmal amerikai szabadalmi bejelentését a levegőhűtéses kondenzációs eljárásra vonatkozóan. A szabadalmaztatás ügyét ugyan a háborús körülmények is hátráltatták, de végeredményben a bejelentés 1944. augusztus 22-én oltalmat kapott! A feltaláló és iparjogvédelemben jártas kollégái ugyancsak szakszerűen és körültekintően jártak el, amelynek végeredményeként hosszú évtizedekre biztosították a Heller Systemként jegyzett találmány védettségét.  

 A szakemberek azonban sok „mesterséges”, azaz a természetben nem található anyagot ismernek és kínálnak használatra, ismerjük el, egyre sikeresebben, amelyek lényegesen különböznek a természetes anyagoktól. A legfontosabb különbség nem a fizikai tulajdonságokban van, hanem főként a természetben való viselkedésükben. 

kaktusz

Virágzó amerikai tsuda gróf Bánffy György bontsidai kertjében” – adja hírül az 1700-as évek végén az egyik akkoriban megjelenő újság. A szenzációnak szánt híradás egy, a szűkebb hazánkban akkor még ritkaságnak számító pozsgás növény, az Aloe virágzásáról tudósítja a lap olvasóit, bár a „tsuda növény” leírása tulajdonképpen egy másik, szintén pozsgás növényre, egy Agavéra utal . Azonban amit Erdélyben akkor még különlegességnek, egzotikumnak tartottak, az a pozsgás növények, és ezen belül a kaktuszok őshazájának számító Afrikában, illetve az amerikai kontinensen már évezredek óta ismert volt. 

A következő sorokban a társadalmi cselekvés egyik összetevőjét fogom ismertetni: a tömegcselekvést. Nem mindenfajta cselekvést nevezünk társadalmi cselekvésnek. Akkor válik társadalmi jellegűvé egy cselekedet, ha mások viselkedéséhez igazodik. Számos esetben tényleges indulatok és érzelmi állapotok határozzák meg a cselekvést. A tömeg létrejötte függvényében három típust különíthetünk el: előzetesen megszervezett tömeget, konvencionális tömeget és spontán tömeget. E tömegtípusok vizsgálata függvényében lényeges kiemelni a szervezetlenség jellegzetességeit. A szervezetlen tömeg jellemzői közé soroljuk a következőket: impulzivitás, erőszakosság, következetlenség, határozatlanság, befolyásolhatóság, tudatlanság. Viselkedése olyanféle, mint egy tanulatlan, indulatos vagy féktelen gyermeké, szenvedélyes meggondolatlan felnőtté. A legrosszabb esetben megnyilvánulásai egy vadállatéhoz hasonlóak.

tordai üveggyár

A Tordai Üveggyár 1921-ben alakult. Alapítói egy kolozsvári bank és Mendel Simon tordai bankár volt. Külföldi munkásokat hoztak német, lengyel, cseh, olasz földről. A munkahelyen új munkaerőt képeztek. 1929-ben már ötszáz-hatszáz munkással dolgoztak. Számukra lakótelepet hoztak létre lakásokkal, üzlettel, klubbal, sportteremmel. Ez a telep ma is ismert, Kolónia néven.

denevérek

Egy borzongatóan kellemesen érzés tölti el az erdélyi denevérész szakembereket, amikor megállnak Európa talán legnagyobb denevérkolóniája alatt. A Szolcsvai Búvópatakban a hosszúszárnyú denevér több mint 30 000-es kolóniája néma, élő szőnyegként borítja a barlang mennyezetét minden télen. A törpedenevérek szintén több tízezres egyedszámú csoportja a hosszúszárnyú denevér „szőnyeg” közelében található. De hibernál a barlangban még pár ezer közönséges denevér és pár száz nagy patkósdenevér is. Minden összevetve, a barlang teljes, több denevérfajból álló téli állománya elérheti a 100 000 egyedet.

Évszázadokkal ezelőtt az ételt a konyhában, családi környezetben készítették, melyet azonnal, frissiben el is fogyasztottak. A társadalom fejlődésével, idővel a falusi közösségek keretében, a társadalmi munkamegosztás révén új szakmák jelentek meg – hentes, pék, sörfőzőmester stb. –, akik az élelmiszerkészítéssel járó munka egy részét magukra vállalták. A folyamat tovább folytatódott és fokozódott a városok megjelenésével, növekedésével. Így egyre nagyobb mértékben áttértek helyi termelésről az ipari méretű termelésre, a friss ételek helyett pedig a tartósított élelmiszerek fogyasztására. 

Víz a környezetünkben

Környezetünk egyik fontos eleme, mely a hidroszférát alkotja a többi környezeti egység mellett (geoszféra, atmoszféra, bioszféra és krioszféra). A Föld életében a víznek nagyon fontos szerepe volt, illetve van: ez pedig bolygónk klímarendszerének és az életnek a kialakítása és fenntartása. A természetben a víz állandó mozgásban van (vízszintes és függőleges irányban egyaránt), a környezeti elemek között pedig intenzív anyag- és energiacsere megy végbe, zárt ciklusokban. Ezt nevezzük a víz körforgásának, mely évi 396 000 km3 mennyiséget jelent, és melynek hajtóereje a Nap. 

balogh ernő geológus

Balogh Ernő 1882. július 24-én látta meg a napvilágot az Arad megyei Kisjenőhöz tartozó Erdőhegyen. A Kárpát-medence keleti tájai, különösen Erdély természeti értékeinek feltárásában és megismertetésében elévülhetetlen érdemeket szerzett. Sokoldalú tudósról, geológusról, mineralógusról van szó. Az 1969. július 11-én 87 esztendős korában, Kolozsváron elhunyt tudós professzor kolozsvári Bolyai, illetve Babeș–Bolyai Tudományegyetem földtani tanszékének vezető tanára, a föld és ásványtudományok doktora, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tiszteleti tagja, a Magyarhoni Földtani Társulat díszoklevéllel kitüntetett rendes tagja, az Erdélyi Kárpát-Egyesület elnöke, az Erdélyi Múzeum-Egyesület Ásvány- és Kőzettani Szakosztály elnöke volt.

rodosz-konferencia

Május 12. és 13. között rendezte meg II. Erdélyi Történelemtudományi Doktorandusz Konferenciáját a Romániai Magyar Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Szövetségének Bihar megyei szervezete Nagyváradon. Az 1999-ben megalakult RODOSZ a tudományos munkát végző magiszteri és PhD hallgatók szakmai és érdekvédelmi szervezeteként a második alkalommal megrendezésre kerülő konferenciával fórumot szeretne teremteni a fiatal kutatók számára. 

nap sugárzás

Mennyire fenyegeti az emberiséget a környezet változása, milyen mértékben járul(t) hozzá a környezetszennyezés a változásokhoz?

egyed ákos

Ha Egyed Ákos akadémikus munkásságát, nagy kutatási témáit grafikusan próbálnánk ábrázolni, egymásba fonódó, egyre magasabbra emelkedő spirálok képzenének meg előttünk.