Ki és mikor alkotta meg a radiokarbonos kormeghatározás technikáját? Pontosan mit is jelent? Napjainkban milyen eszközöket használnak a vizsgálatok során? Melyek lehetnek a céljai az ilyen vizsgálatoknak? Milyen mértékben tudja segíteni a régészetet a kutatásai során? Milyen konkrét példák vannak a szénizotópos vizsgálatokra? Ezeknek a kérdéseknek igyekeztem utánajárni ebben az írásban.
Egy kis témamegalapozás…
Willard Frank Libby, a radiokarbonos kormeghatározás
módszerének a megalkotója.
Forrás: https://www.spektrum.de/lexikon/ biologie/libby-willard-frank/39204
Willard Frank Libby amerikai vegyész 1908. december 17-én született Grand Valley-ben – Colorado állam, Amerikai Egyesült Államok. Ő volt az, aki megalkotta a 14C-es izotópon (vagyis a tizennégyes tömegszámú szénizotópon – szerk. megj.) alapuló radiokarbonos kormeghatározás módszerét. Napjainkban ez rendkívül értékes eszközévé vált a régészetnek, antropológiának és a földtudományoknak. 1960-ban kémiai Nobel-díjat kapott érte.1
Willard Frank Libby a Kaliforniai Egyetemen tanult, ahol 1931-ben főiskolai diplomát, 1933-ra pedig doktorátust szerzett. 1938-ra egyetemi adjunktus lett. 1940-ben feleségül vette Leonor Hickey-t. 1941-ben Libby guggenheimi ösztöndíjat kapott, hogy a New Jersey-i Princeton Egyetemen dolgozzon, de munkáját félbeszakította az Egyesült Államok belépése a II. világháborúba. Szabadságra küldték a New York-i Columbia Egyetemre, a Columbiai War Research Divisionbe, ahol a kémiai Nobel-díjas tudóssal, Harold Clayton Urey-vel dolgozott együtt. A Manhattan-projekthez (1941–1945) kapcsolódóan Libby segített kifejleszteni egy módszert az uránizotópok gázdiffúzióval történő szétválasztására, ami az atombomba létrehozásának alapvető lépése. 1945-re egyetemi docensként dolgozott. 1946-ban rájött, hogy a felső légkörben lévő kozmikus sugarak a trícium, a hidrogén legnehezebb izotópjának nyomait termelik, amely a légköri víz nyomaként használható. A tríciumkoncentráció mérésével kifejlesztett egy módszert a kútvíz és a bor korának meghatározására, valamint a víz keringési mintáinak és az óceánok vizei keveredésének mérésére. Libby a Nukleáris Tanulmányok Intézetének (ma Enrico Fermi Institute for Nuclear Studies) és a Chicagói Egyetem kémia tanszékének (1945–1959) kémiaprofesszora lett. 1959-től Libby a kaliforniai Los Angeles-i egyetem kémiaprofesszora volt. 1962-től haláláig a Geofizikai és Bolygófizikai Intézet igazgatója volt.2
1947. március 4-én Libby és tanítványai a 14C-es kormeghatározási technikával alkották meg az első életkor-meghatározást. Libby és tanítványai felfedezték, hogy a 14C-atomok a bomlás során béta-részecskéket szabadítanak fel, a kibocsátásokat egy Geiger-számlálóval sikerült megszámolniuk. Ez bizonyult a hagyományos módszer alapjainak, amelyet számos radiokarbon-laboratóriumban a mai napig használnak. Ezek alapján Libby-nek sikerült egy egységes rendszert létrehoznia, amely régészeti lelőhelyeken gyűjtött szerves anyagok mintáján alapul, így például faszén, fa, magvak és egyéb növényi maradványok, valamint emberi és állati csontok.3 Elmondható, hogy Libby 1947-es tevékenysége tekinthető a radiokarbonos kormeghatározás születésének.
Willard Frank Libby 1980. szeptember 8-án hunyt el Los Angelesben (Kalifornia állam, Amerikai Egyesült Államok).4
A radiokarbonos kormeghatározás
C molekuláris szerkezete.
Forrás: C0475352- Carbon-14,_atomic_structure.jpg (sciencephoto.com)
A radiokarbonos (vagy szénizotópos) kormeghatározás az abszolút kormeghatározási módszerek közé tartozik, amelyben a szén instabil izotópját használják az adott szerves anyagok datálására. Az abszolút keltezéshez sorolják például a dendrokronológiát vagy a naptár és a történeti időrend általi kormeghatározási módszereket. A szénizotópos kormeghatározás egy olyan kormeghatározási eljárás, amely segítségével a természetben előforduló 14C-izotóp felhasználásával a széntartalmú anyagok korát állapíthatjuk meg. De pontosan mire is jó ez a kormeghatározás?
A radiokarbonos (vagy szénizotópos) kormeghatározás a növényekben, az állati és/vagy emberi szervezetben felhalmozódott szénatomok mennyiségét vizsgálja. Az élő szervezet folyamatosan szént vesz fel a környezetéből, a halál beállta után viszont megszűnik a szénfelvétel, ettől a pillanattól kezdve a 14C-izotóp bomlani kezd. A bomlásának egyenlőtlenségét és gyorsaságát az atomfizikusok pontosan megfigyelték: kb. 5500 év kell ahhoz, hogy a 14C-izotóp mennyisége a felére csökkenjen. Mondhatni ez az eljárás nem is tűnik olyan nehéznek, csak egy erre alkalmas laborban meg kell számolni egy faszéndarabka, egy szenült mag vagy csont anyagában megmaradt 14C-izotópokat, és így máris megtudhatjuk az adott anyag abszolút korát.5 Napjainkban elmondható, hogy a szénizotópos vizsgálatoknál a szén felezési ideje 5730 év.
A radiokarbonos kormeghatározásnak a célja, hogy a szén instabil izotópjának a segítségével a kutatók meghatározzák a szenet tartalmazó leletek korát.
A felhasznált eszközök
Mint minden kutatásnál, a szénizotópos kormeghatározásnál is vannak nagyon fontos eszközök, amelyek segítségével kutathatjuk a szénatomokat. Olyan eszközökről beszélhetünk, amelyeknek a segítségével ki lehet mutatni a 14C-es izotópot a szerves anyagokban. Molnár Mihály és Svingor Éva a Radiokarbon kormeghatározás című munkájukban a 14C-es izotóp kimutatására több lehetőséget is felsorolnak, mint például: meg lehet mérni a minta aktivitását hagyományos aktivitásmérésen alapuló technikákkal (folyadékszcintillációs vagy gáztöltésű proporcionális számlálókkal), vagy mérni lehet közvetlenül a 14C/12C-izotóparányt speciálisan erre a célra kifejlesztett tömegspektrométerrel (Accelerator Mass Spectrometry, AMS-módszer).6 A folyadékszcintillációs proporcionális számlálóknál a trícium és 14C-anyagokat használják fel, hogy megvizsgálják a folyadékok széntartalmát. A gáztöltésű proporcionális számláló a szén-dioxidban vizsgálja a szénatomok számát. A folyadékszcintillációs vagy gáztöltésű proporcionális számlálóknál sokkal nagyobb anyagmintával kell dolgozni, és az elemzés is sokkal hosszabb ideig eltart, mint a tömegspektrométeres vizsgálatoknál. Míg a folyadékszcintillációs vagy gáztöltésű proporcionális számlálóknál 5–10 gramm szénre is szükség lehet, és az elemzés is több napot vesz igénybe, addig a tömegspektrométeres vizsgálatoknál elég 0,5 gramm szén, és nagyon hamar meglesz az eredmény. Meglátásom szerint a tömegspektrométeres vizsgálatok jobbak, hiszen ugyanazt az eredményt képesek kimutatni, mint a folyadékszcintillációs vagy gáztöltésű proporcionális számlálók, kevesebb anyagfelhasználással, és sokkal rövidebb idő alatt.
Alkalmazása a régészetben
A radiokarbonos kormeghatározás a régészet egyik segédtudománya, amely nagyban megkönnyíti az ásatásból származó leletek korának abszolút értékét.
Az ásatásokon a figyelem főként a leletanyagra irányul. A Müller Róbert által szerkesztett Régészeti Kézikönyv szerint az ásatás leletanyagát két jól elkülönülő csoportra lehetne osztani: melyeken lehet, és melyeken nem lehet szénizotópos kormeghatározást végezni. Az első csoportba azok a leletek tartoznak, amelyeken lehet radiokarbonos datálást végezni, idetartoznak például a fa-, faszénmaradványok, a magvak, levelek, a vászon, tőzeg, humusz, csont, szarv, haj, kagyló, csiga, karbonátos üledékek (cseppkő) és a talajok is. Mindenképpen olyan leletek tartoznak ide, amelyekben mérhető a biológiai eredetű szén jelenléte. Ezzel szemben a másik csoportba azok a leletanyagok tartoznak, amelyeken nem lehet radiokarbonos datálást végezni. Általában ezek az anyagok nem dátumozhatók, mivel nem adnak reális kort, ilyenek például a vakolat, a habarcs vagy a kerámiában maradt szerves anyagok. Ezek mellett különleges technikát igényelnek a festmények, a barlangrajzok és a vaseszközökben lévő szén datálása.7
A régészet munkáját a kormeghatározás tekintetében nagyban elő tudja segíteni az OxCal program használata. Az OxCal egy számítógépes program, amely lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy sokféle elemzést végezzen a 14C-es izotóp-dátumokon, az egyszerű kalibrálástól kezdve a teljes régészeti lelőhelyek elemzéséig, ideértve a statigráfiát és egyéb datálási módszereket. A program hasznos lehet a régészek és a 14C-laboratóriumok számára, mind a datálási programok tervezésében, mind a régészeti lelőhelyekről származó datálási bizonyítékok elemzésében.8
Románia területén talán az egyik legjobb példa az ásatásból származó leletek korának beazonosítására az, amit az újvári ásatás során láthattunk. Az Újvár (Uivar) a Temes völgyében fekszik, a Bánát-síkságon. Ez az egyik neolitikum kori település a sok közül, amelyet megtaláltak a Kárpát-medencében az időszámításunk előtti hatodik évezredből. Az újvári felfedezés neolitikum kori házakat foglal magában. 1998-tól 2009-ig tartott a román–német csapatok közös kutatása. Az együttműködésük által a vizsgált terület mintegy három hektárt foglal magába. A terület elemzése nemcsak a felszínen található háromhektáros területből állt, hanem egyben egy négyméteres, függőleges irányítású rétegződés vizsgálatából is. Ezek mellett több geofizikai felmérést is végeztek. A felmérés során előkerült a lakóházak körül egy védőárok is, amelynek külső része 350 × 200 méteres ellipszist képez a házak körül, és így összesen mintegy 12 hektárnyi területtel rendelkezik a tell (ez a régészeti szakkifejezés régi városokat rejtő törmelékhalmot, településdombot jelöl – szerk. megj.) neolitikum kori település. A geofizikai felmérés nem csak a tell tetejét vizsgálta meg. A vizsgálat során számos, szorosan egymás mellé állított, többé-kevésbé szabályos, koncentrikus elrendezésben levő épülettel és talán üres központi térrel rendelkező települést találtak, és arra következtetésre jutottak, hogy sok épület leégett. Ezt a geofizikai felmérésből állapították meg, mivel a méréskor az anomáliák ezt a lehetőséget mutatták a neolitikumi házak megsemmisítésével kapcsolatban. A felmérésekből az is kiderült, hogy az egymást követő szintek nagyjából ugyanazt a tájolást és térközt követik. Az épületek téglalap alakúak voltak. Az akár 12 méter hosszú és 6 méter széles házakat általában két vagy három helyiségre osztották fel. Egyes épületek kétszintesek voltak – vagy teljes hosszukban, vagy csak egy részük.9 Meglátásom szerint ezekből az adatokból azt a tényt lehet kikövetkeztetni, hogy az újvári neolitikumi népcsoport nagyon is fejlett volt az építkezés szempontjából.
A kutatás során a geofizikai mérések mellett az ásatások során mintavételezés is történt radiokarbonos kormeghatározásra. Összesen 182 ilyen kormeghatározást végeztek el az újvári tellen található házak maradványain. Sokkal pontosabb adatokat lehetett így nyerni arról, hogy mikor keletkeztek, meddig használták és mikor szűntek meg létezni ezek a házak, mint hogyha más kormeghatározási módszert alkalmaztak volna. Egyes épületeknél sajnos ehhez nem állt rendelkezésre elegendő anyag, ezért a kutatók egy becsült értéket állapítottak meg, amelyet később az elemzésnél felhasználtak. A kutatások arra is fényt derítettek, hogy az egykori település stabil, és egyben egyszerű szerkezettel rendelkezett. Tell rétegjeiből az is kiderült, hogy a házak átlagos élettartama 36 év volt, de a vizsgálatok során nem szabad figyelmen kívül hagyni a tell-település életéből az esetleges, véletlenszerű leégéseket. Ezek mellett az is kiderült, hogy a házak építése között időbeli eltolódások, különbségek vannak, amiket a kutatók a neolitikum kori társadalmi és gazdasági változásokkal hoztak összefüggésbe.10 Meglátásom szerint az újvári neolitikumi házak felfedezése igazi ritkaságnak számít.
Egy másik régészeti eset, amikor a radiokarbonos kormeghatározást alkalmazták, az albániai Hekalhoz kapcsolódik. Ebben a kutatásban a hangsúly a csontok vizsgálatának és korának a megállapítása volt. Az emberi és állati régészeti maradványok (csont, fog, elefántcsont és agancs) nagyon komplex anyagoknak minősülnek, amelyeknél a radiokarbonos kormeghatározási technikát alkalmazni tudják. A csontokat alapvetően egy szerves kollagén (aminosavak, például glicin, proline, hidroxiprolin stb.) és egy szervetlen ásványi anyag (kalcium-foszfátot tartalmazó strukturális karbonát) építi fel. Az ásványi frakcióból származó szén alkalmas lehet 14C-es kormeghatározásra. A szerves kollagénnek a csontokból való kivonása a legkedveltebb módszer. A friss csont körülbelül 20 milligramm kollagént tartalmaz. A legkorábbi 14C-es dátumokat egész csontok vizsgálatakor kapták. Napjainkban is alkalmazzák ezt a 14C-es laboratóriumokban. Ennél a vizsgálati formánál a legelterjedtebb eljárás az ultraszűrés, amely elválasztja a nagy molekulatömegű kollagénvegyületeket más anyagoktól. A csontokból kivont kollagént egy zselés anyaggá alakítják ultratiszta vízzel. A zselatinfilteres (részleges) tisztítása után következik az ultratisztítás (teljes tisztítás). Ezek után egy fagyasztási és szárítási folyamat kezdődik. Később elégetik a kiszárított zseléket, és az így keletkezett szén-dioxidot az AMS műszer (tömegspektrométer) segítségével kielemzik (13C/14C vagy a 14N/15N arányát – az N a nitrogén vegyjele, szerk. megj.). Van, amikor a szén-dioxid-mintákat grafitrészecskékké alakítják, és utána alkalmazzák az AMS-elemzést. A vizsgálatoknál az elsődleges minták (vakminták) eredményeit korrigálni kell a szennyezettség behatása miatt. A szennyezettség miatt a korrelációkor az elsődleges eredmény nem kis mértékben tud megváltozni, amíg kialakulnak a végleges eredmények (a modern csontoknál). A laboratóriumban feldolgozott csontminták többsége neolitikumi vagy fiatalabb korú, így a vakkorrekció csak kis mértékben változtatja meg az eredményeket, de ezek a kis változások nagyobb jelentőséget kaphatnak a paleolitikumi korszakban. A szennyezettség a csontminták elemzésének az eredményeit öregíteni vagy fiatalítani tudja.11 Összességében elmondható, hogy a fent említett eljárás nagyon hasznos tud lenni a régészek és antropológusok számára a csontanyagok korának a meghatározásában.
Ha a csontok elemzéséről beszélünk, akkor elengedhetetlen azt pontosítani, hogy elemzés előtt milyen lényeges szempontoknak kell megfeleljenek a csontok ahhoz, hogy alkalmasak legyenek radiokarbonos kormeghatározásra. Ezt a tényt úgy lehet a legkönnyebben eldönteni, hogy megvizsgáljuk a csontokat. Az elemzésre alkalmas csontok színe sárgásfehér, barnásfehér vagy barnássárga, az anyaga pedig kemény (még a csontszilánkokat is nagyon nehéz tovább törni). Ezzel szemben az elemzésre alkalmatlan csontok színe szürkésfehér, fehér, már-már ,,betegesen sápadt” és az anyagát tekintve rideg, törhető, morzsolható, porlad. A különbség a kollagén meglétében keresendő. Az emberi csontok közül külön kiemelendők az üreges csontok (azok a legjobbak), de ezek mellett nagyon jó forrást tudnak képezni a bordák, a kéz- és a lábcsontok is. Az AMS-mérésre a legalkalmasabb csonttípusok: a szarv, tülök, koponya, fogak, lapos csontok.12
Összegzés
Összegezve a fentieket, elmondható, hogy a radiokarbonos kormeghatározás a régészeti és/vagy antropológiai kutatásokban nagyon is hasznos. Ennek a kormeghatározási módszernek rengeteg fontos felhasználási módja és területe van a tudomány oltárán. A szénizotópos kormeghatározás az egyik leghasznosabb kormeghatározási módszer, hiszen egy abszolút értéket tud adni a vizsgált lelet korával kapcsolatban, ami nagy segítség nyújt a régészeti és/vagy antropológiai kutatások során.
Felhasznált irodalom:
Bánffy 2003 Bánffy E.: Keltezési módszerek. In: Visy Zs. (szerk.): Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest, 2003. 44–48.
Drașovean et. al. 2017 Drașovean, F. – Schier, W. – Bayliss, A. – Gaydarska, B. – Whittle, A.: The Lives of Houses: Duration, Context, and History at Neolithic Uivar, Romania. European Journal of Archaeology 20/4. 2017. 636–662.
Kauffman Kauffman, G. B.: Willard Frank Libby. In: Britannica.
Major et. al. 2009 https://www.britannica.com/biography/Willard-Libby, (megtekintve: 2020. december 27.) Major István et al.: Assessment and development of bone preparation for radiocarbon dating at Hekal. Radiocarbon 61/5, 2019. 1551–1561.
Molnár–Svingor 2011 Molnár M. – Svingor É.: Radiokarbon kormeghatározás. In: Müller Róbert (főszerk.): Régészeti kézikönyv.. Budapest, 2011, 532–544.
Ramsey 1995 Ramsey, C. B.: Radiocarbon Calibration and Analysis of Stratigraphy: The Oxcal Program. Radiocarbon 37/2, 1995, 425–430
Renfrew 1999 Renfrew, C.: Régészet. Elmélet, módszer, gyakorlat. Budapest, 1999. 132.
Jegyzetek
1 Kauffman
2 Kauffman
3 Renfrew 1999, 132.
4 Kauffman
5 Bánffy 2003, 46.
6 Molnár–Svingor 2011, 533.
7 Molnár–Svingor 2011, 534.
8 Ramsey 1995, 430.
9 Drașovean et. al. 2017, 637–643.
10 Drașovean et. al. 2017, 643–653.
11 Major et. al. 2009, 1551—1562.
12 Molnár–Svingor 2011, 535–538.
 Az oktatás nem más, mint a tudás rendszeres, intézményesített „átadása”. Valójában a tudás nem adható át, minden embernek újra kell teremtenie saját élményeiből azt a tudást, amit majd alkalmazni fog. Comenius szerint születéskor a gyermek csak a tudomány magjával van felruházva, majd az oktatás serkenti ezeket a „magokat”. |
 Az ember a legrégibb idők óta próbál eligazodni a csillagok között. Ezért fantáziája benépesítette az égboltot különböző csillagalakzatokkal. Így került az égre az a sok állat, mint például medve, kutya, delfin, sas, hattyú, kutya, kos, bika, rák, skorpió, számtalan mitológiai figura, használati tárgy stb. Szóval minden nép a saját regéinek-meséinek alakjait, vagy éppen jellegzetes használati tárgyait emelte a csillagok közé. |
 Benedek Dezső antropológus, nyelvész a Georgiai Egyetem professzora, vendégtanár Oszakától Kolozsvárig, számtalan tudományos publikációval és kutatói ösztöndíjjal rendelkezik, és nem mellesleg 18 nyelven ért és beszél. Szakterülete a nyelvészet, pszicholingvisztika, a pszichológiai antropológia, a roma etnológia, a japán, a kínai, a koreai és a vietnami nyelv és irodalom, a kulturális antropológia, a kelet- és közép-európai és ausztronéziai etnológia, a szociológia, a humánföldrajz, a szociál- és antropológiai pszichológia. |
 2020 március 30., hétfő. Ezen a napon léptem be először, teljes védőfelszerelésbe burkolva, jelenlegi munkahelyem, a dél-németországi tüdőkórház újonnan kialakított, a többi résztől dupla ajtóval elzárt koronavírus-osztályára. (...) A beöltözési procedúra mindig a kézfertőtlenítéssel kezdődik, aztán következik a védőfelszerelés megadott sorrendben való felöltése, mikor úgy tűnik, hogy minden darab a helyén van, akkor át lehet lépni a következő ajtón: következik a piszkos öltöző. Itt leellenőrzöm az egész alakos tükörben, hogy nem felejtettem-e el valamit, megvan-e a második, rövidebb munkakesztyű a hosszú belső kesztyű felett, jól záródik-e a köpeny hátul. Minden rendben, kilépek a második öltözőből, be a fertőző zónába. |
 Napjainkban lépten-nyomon halljuk, látjuk, olvasunk róla, valóságos „divattéma” lett a fenntartható fejlődés témaköre, problémája. De mit is értünk a fenntartható fejlődés fogalma alatt, milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy mindez megvalósuljon? A „fenntartható fejlődés” fogalma a környezettel, a környezetszennyezéssel kapcsolatos. A probléma gyökere mintegy kétszáz évre, az ipari forradalmat követő időszakra nyúlik vissza. A tudomány és technika fejlődésével az ipari termelés felpörgött, megsokszorozódott, amelynek a természet látta kárát a nyersanyag kibányászása, feldolgozása révén, valamint a természetben tárolt nagymennyiségű hulladék miatt. Ezzel párhuzamosan a Föld népessége is megszaporodott, ami a mezőgazdaságot állította komoly feladatok megoldása elé hozzájárulva a természet szennyezéséhez (talajerózió, monokultúrák elterjedése, növényvédő- és rovarirtó szerek alkalmazása stb.). Manapság a szennyezés a Föld minden környezeti elemét átfogja, magát az életet is veszélyezteti. |
 Palocsay Rudolf, a saját erejéből építkező növénynemesítő mindig, minden időben és minden rendszerben megállta a helyét, mert hihetetlen munkabírással rendelkezett, illetve nagyon szerette a növényeket és a természetet. Palocsay Rudolf kertész volt, növénynemesítő, kertészeti szakíró, valamint a Román Mezőgazdasági Akadémia tiszteletbeli tagja. Nemesítési kísérleteivel hírnevet szerzett belföldön és külföldön egyaránt, és hozzájárult a romániai mezőgazdaság fejlődéséhez és hírnevének öregbítéséhez. |
 Napjaink kihívásai közé tartozik a globális ökológiai válság mérséklése, melynek hatásai megnyilvánulnak politikai, gazdasági és társadalmi szempontból, mind globálisan, mind helyi szinten. Ez a válság a bizonytalanságba sodorta az emberiség jövőjét és sürgeti a megoldásokat. Megoldásként a fenntarthatóság fogalma – mint biztonságos jövőt és emberi jólétet ígérő jövőkép – tört be a tudományból a köztudatba, és mára már számos ágazatban megjelenik. |
 A rendelkezésre álló konkrét adatok szerint 1940. november 20-án tette meg Heller László US2356404 kódszámmal amerikai szabadalmi bejelentését a levegőhűtéses kondenzációs eljárásra vonatkozóan. A szabadalmaztatás ügyét ugyan a háborús körülmények is hátráltatták, de végeredményben a bejelentés 1944. augusztus 22-én oltalmat kapott! A feltaláló és iparjogvédelemben jártas kollégái ugyancsak szakszerűen és körültekintően jártak el, amelynek végeredményeként hosszú évtizedekre biztosították a Heller Systemként jegyzett találmány védettségét. |
 A szakemberek azonban sok „mesterséges”, azaz a természetben nem található anyagot ismernek és kínálnak használatra, ismerjük el, egyre sikeresebben, amelyek lényegesen különböznek a természetes anyagoktól. A legfontosabb különbség nem a fizikai tulajdonságokban van, hanem főként a természetben való viselkedésükben. |
 Virágzó amerikai tsuda gróf Bánffy György bontsidai kertjében” – adja hírül az 1700-as évek végén az egyik akkoriban megjelenő újság. A szenzációnak szánt híradás egy, a szűkebb hazánkban akkor még ritkaságnak számító pozsgás növény, az Aloe virágzásáról tudósítja a lap olvasóit, bár a „tsuda növény” leírása tulajdonképpen egy másik, szintén pozsgás növényre, egy Agavéra utal . Azonban amit Erdélyben akkor még különlegességnek, egzotikumnak tartottak, az a pozsgás növények, és ezen belül a kaktuszok őshazájának számító Afrikában, illetve az amerikai kontinensen már évezredek óta ismert volt. |
 A következő sorokban a társadalmi cselekvés egyik összetevőjét fogom ismertetni: a tömegcselekvést. Nem mindenfajta cselekvést nevezünk társadalmi cselekvésnek. Akkor válik társadalmi jellegűvé egy cselekedet, ha mások viselkedéséhez igazodik. Számos esetben tényleges indulatok és érzelmi állapotok határozzák meg a cselekvést. A tömeg létrejötte függvényében három típust különíthetünk el: előzetesen megszervezett tömeget, konvencionális tömeget és spontán tömeget. E tömegtípusok vizsgálata függvényében lényeges kiemelni a szervezetlenség jellegzetességeit. A szervezetlen tömeg jellemzői közé soroljuk a következőket: impulzivitás, erőszakosság, következetlenség, határozatlanság, befolyásolhatóság, tudatlanság. Viselkedése olyanféle, mint egy tanulatlan, indulatos vagy féktelen gyermeké, szenvedélyes meggondolatlan felnőtté. A legrosszabb esetben megnyilvánulásai egy vadállatéhoz hasonlóak. |
 A Tordai Üveggyár 1921-ben alakult. Alapítói egy kolozsvári bank és Mendel Simon tordai bankár volt. Külföldi munkásokat hoztak német, lengyel, cseh, olasz földről. A munkahelyen új munkaerőt képeztek. 1929-ben már ötszáz-hatszáz munkással dolgoztak. Számukra lakótelepet hoztak létre lakásokkal, üzlettel, klubbal, sportteremmel. Ez a telep ma is ismert, Kolónia néven. |
 Egy borzongatóan kellemesen érzés tölti el az erdélyi denevérész szakembereket, amikor megállnak Európa talán legnagyobb denevérkolóniája alatt. A Szolcsvai Búvópatakban a hosszúszárnyú denevér több mint 30 000-es kolóniája néma, élő szőnyegként borítja a barlang mennyezetét minden télen. A törpedenevérek szintén több tízezres egyedszámú csoportja a hosszúszárnyú denevér „szőnyeg” közelében található. De hibernál a barlangban még pár ezer közönséges denevér és pár száz nagy patkósdenevér is. Minden összevetve, a barlang teljes, több denevérfajból álló téli állománya elérheti a 100 000 egyedet. |
|
Évszázadokkal ezelőtt az ételt a konyhában, családi környezetben készítették, melyet azonnal, frissiben el is fogyasztottak. A társadalom fejlődésével, idővel a falusi közösségek keretében, a társadalmi munkamegosztás révén új szakmák jelentek meg – hentes, pék, sörfőzőmester stb. –, akik az élelmiszerkészítéssel járó munka egy részét magukra vállalták. A folyamat tovább folytatódott és fokozódott a városok megjelenésével, növekedésével. Így egyre nagyobb mértékben áttértek helyi termelésről az ipari méretű termelésre, a friss ételek helyett pedig a tartósított élelmiszerek fogyasztására. |
 Környezetünk egyik fontos eleme, mely a hidroszférát alkotja a többi környezeti egység mellett (geoszféra, atmoszféra, bioszféra és krioszféra). A Föld életében a víznek nagyon fontos szerepe volt, illetve van: ez pedig bolygónk klímarendszerének és az életnek a kialakítása és fenntartása. A természetben a víz állandó mozgásban van (vízszintes és függőleges irányban egyaránt), a környezeti elemek között pedig intenzív anyag- és energiacsere megy végbe, zárt ciklusokban. Ezt nevezzük a víz körforgásának, mely évi 396 000 km3 mennyiséget jelent, és melynek hajtóereje a Nap. |
 |
A sisunak egy másik történelmi gyökere is van, amely a finnek anyatermészettel ápolt szoros, bensőséges viszonyában keresendő. Egy olyan országról beszélünk, amely az Északi-sarkkörön fekszik, és ahol több mint két hónapon át nem kel fel a nap. A gyéren lakott tájak, az érintetlen vadon, a havas fenyvesek és végtelen tavak messzi világában kompromisszumokat nem ismerő kapcsolat alakul ki ember és természet között. A kemény időjárás megtanította a finneket arra, hogy ne várjanak a következő pillanatig, hanem most cselekedjenek. Míg bennünket a túl hideg vagy a túl meleg gátol meg a cselekvésben, addig ők a „nincs rossz idő, csak rossz ruházat” elvét követve használják ki az élet és évszakok nyújtotta lehetőségeket.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A Művelődés folyóirat megjelenik a Kolozs Megyei Tanács támogatásával / Revista Művelődés apare sub egida Consiliului Judetean Cluj
Új hozzászólás