Színpad

A szilágycsehi diákszínjátszás fellendülése 1992-ben kezdődött. Egy lelkes csapat Fekete Angyalok néven ekkor vett részt az első Országos Középiskolai Diákszínjátszó Fesztiválon (ODIF) Szatmárnémetiben Ferenczi György Tini cini című előadásával.

Az Ecsetgyár–Reactor–ZUG független háromszög informális létrejötte azt jelzi, hogy Kolozsváron egyre nagyobb teret hódít a független színházi kultúra. És fontosnak tartjuk az együttműködést.

Az ötlet az utcán hever, adott esetben akár szó szerint, és remek dolgok születhetnek ezekből.

Honnan indulhat el egy-egy bábelőadás, mi indíthat el egy olyan gondolatmenetet, ötletsort, amely addig alakul, duzzad és fejlődik, amíg kész alkotássá válik? A kezdő bábosok első lépésként kiválasztanak egy bábdarabot, és azt alakítják a csapatra, a körülményekre, a helyzetre. Ez is járható út, de nem az egyetlen. Sőt, sok esetben célravezetőbb más irányból indulni, és mielőtt megtennénk az első lépést, elgondolkodni, hogy miért szeretnénk bábszínházzal kísérletezni.

A felöltöztetett, bebugyolált, arccal kiegészített fakanálbábuk emlékeztetnek a gyermekjátékszerek legősibbjeire, az amerikai indián babákra.

„Egy kórus eleve összekovácsolja az embereket. A musicalben sokkal többről van szó, nemcsak közösen énekelünk, hogy összecsengjen, egyszerre kezdjük, végezzük; itt egymásra kell figyelni…”

Decemberben, karácsonyra készülődve minden család megemlékszik azokra, akik már nincsenek köztünk. A bábosok népes családja  mikulásvárás idején Ildikóra, Kovikára, „a bábszínház nagyasszonyára”, Kovács Ildikó bábrendezőre emlékszik.

Minél érzékenyebb és kifejezőbb, minél több mozdulatra képes egy kéz, annál gazdagabb kifejezőereje van egy kesztyűs bábunak.