A Kájoni Consort régizene-együttes első 30 éve

Emberöltő – átlagosan harminc évet jelent, annyi időt, ami alatt egy nemzedék felcseperedik, és meghatározó tényezővé válik egy közösség életében. A magyar nyelv értelmező szótára szerint 25 és 35 év közötti időszak. Vagyis emberöltőnyi időt tudhat maga mögött Erdővidék immár emblematikus intézménye, a három évtizeddel ezelőtt, 1988 decemberében megalakult Kájoni Consort baróti régizene-együttes Születésekor embert próbáló és nem éppen kultúrabarát idők jártak Erdélyországban. Különösen a magyar művelődési életre járt rá erősen a rúd a nyolcvanas években. Hisz ne feledjük, a kommunista hatalom 1985-ben egyetlen tollvonással betiltotta az 1970 óta működő Román Televízió magyar adását, ugyanebben az évben elnémították a Kolozsvári Rádió magyar nyelvű sugárzását, 1986-ban felfüggesztették az 1980-tól évente jelentkező Csíkszeredai Régizene Fesztivált. S hogy hazabeszéljek, ugyancsak 1985-ben megszüntették az 1948 óta megjelenő Művelődés folyóiratot, s a Megéneklünk, Románia!, a hírhedt Cîntarea României kommunista kultúrpropaganda-rendezvények havonta megjelenő kiadványának néhány, magyar nyelvű oldalára csonkították.


A Kájoni Consort régizene-együttes fennállásának 30. évfordulóján, a baróti református templomban. Böjte Ferenc felvétele

Immár száz éve tudjuk, hogy kisebbségi művelődésünk megmaradásában csak magunkban bízhatunk, vajmi keveset számíthatunk állami támogatásra, s ezért minden kultúrateremtő igyekezetünknek nemcsak maradandó értékeket kell létrehoznia, hanem egyben közösségünket is formálnia kell. Ezek a szándékok vezérelhették egy évvel az 1989 karácsonyán bekövetkezett nagy közép-kelet európai társadalmi fellélegzés előtt azt a néhány Baróton élő, különböző életkorú és foglalkozású (hisz közülük csak öten rendelkeztek zenei végzettséggel), de a muzsikálásért egyformán rajongó embert, akik megalakították akkor a Kájoni Consort régizene-együttest. Vagyis historikus muzsikálással igyekeztek megeleveníteni az emberiség kultúrtörténetének ezt a szeletét, ráadásul nemcsak saját kedvtelésükre, hanem Barót város, illetve Erdővidék közösségének szórakoztatására, szellemi gyarapodására, okulására is, hogy abban a reményt vesztett időszakban elviselhetőbbé tegyék a nyomasztó hétköznapokat.

Már a névválasztás is sokatmondó. Hisz Kájoni János a 17. századi Erdély művelődéstörténetének egyik meghatározó személyisége, ferences rendi szerzetes, de mint orgonista, orgonaépítő, énekszerző és szövegfordító, botanikus, nyomdász és könyvkiadó is bekerült történelmünkbe. De a nevéhez fűződik az erdélyi zenetörténet talán legjelentősebb alkotása, a Kájoni Kódex, egy minden bizonnyal általa készített kolligátum, amelyből megismerhetők nemcsak a korabeli erdélyi zene stílusirányzatai, műfajai, hanem az is, ahogyan megpróbálták az akkori muzsikusok összhangba hozni alkotásaikat az európai zenei irányzatokkal.

A lelkes baróti muzsikusok kitartó munkájának hamar meglett az eredménye: a hírnév csakhamar utolérte őket. Hisz 1991-ben már ott látjuk az együttest a „nagyok” között az akkor újrainduló Csíkszeredai Régizene Fesztiválon, s a Kájoni Consort azóta is évente meghívottja ennek a rangos rendezvénynek, mely mára nemcsak erdélyi, hanem európai kitekintésű seregszemléje is lett a reneszánsz és a barokk zenét játszó formációknak.

A három évtized alatt gazdag repertoárt tudhat magáénak a baróti zenekar 14–17. századi magyar és nyugat-európai zeneszerzők alkotásait játsszák, de közben nem feledkeznek meg névadójuk műveiről sem, amelyeket mindig műsoron tartanak. A Kájoni Consort régizene együttes életútja egy jellegzetes erdélyi civil intézményi pályaív, amely töretlen harminc éve. Először is, hogy nem jutott az enyészet útjára, mint a legtöbb 1989 előttől működő intézményünk. Ez egyértelműen jelzi, hogy szükség van rá, a zenei szolgáltatásaira, hogy ezzel a nem éppen legmegfelelőbb kifejezéssel éljek. Másodszor: az együttes tagjainak anyagi hozzájárulása, illetve a pályázati úton szerzett támogatói források felkutatása, a szponzorok jóindulata nélkül nem működhetne a zenekar.

A harminc évvel ezelőtt verbuválódott együttes tagjainak csak egy része volt zenileg képzett, a többiek – állatorvos, erdőmérnök, református lelkész, bányatopográfus, kántor, fényképész stb. – lelkes zenebarátok voltak, akik közül csak néhányan értettek valamilyen hangszernek a megszólaltatásához. Azóta természetesen cserélődtek az együttes tagjai, de a hajdani alapítók közül jelenleg is négyen hűséges zenészei maradtak a Kájoni Consortnak.

Az eltelt harminc év alatt a zenekar nemcsak Erdély-szerte vált ismertté, de számtalanszor felléptek már Magyarországon, sőt Nyugat-Európában is bemutatkoztak, öregbítve nemcsak a Kájoni Consort hírnevét, hanem egyúttal meg is ismertetve a nagyvilággal ezt a csodálatos székelyföldi régiót, Erdővidéket, s annak központi települését, Barótot, hisz minden alkalommal e tájegység követeként léptek fel, bárhol álltak közönség elé a nagyvilágban. Nem csoda, hogy az együttes 2008-ban megérdemelten vehette át a baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület Erdővidék Kultúrájáért Díját, valamint az EMKE Díszoklevelét.

A Kájoni Consort kezdeményezésére 2010 óta Olaszteleken a Daniel-kastélyban rendezik meg évi rendszerességgel az Erdővidéki Régizenei Napokat, amely kifejezetten az amatőr régizene együtteseknek nyújt találkozási lehetőséget és szakmai tapasztalatcserét.

Az emberöltő – ugyancsak régi magyar szavunknak – azonban van egy másik értelmezése is. A híres Arany János-i „emberöltő régiség”, amely ezt a kifejezést az átlagos emberélet hosszával értelmezi. Ami tudjuk, manapság olyan 60–70, jobb helyeken akár 80 év is lehet. Kívánom, hogy a Kájoni Consort régizene együttes töretlen hittel és lelkesedéssel élje meg ezeket az évtizedeket, s ünnepelje rendre alakulásának évfordulóit. Én pedig szívesen vállalnám az akkori ünnepi köszöntők megírását is.

 

A Kájoni Consort régizene együttes tagjai 1989 és 2019 között:

Alapító tagok 1988-ban:

Benczédi Huba (1988–1989)

Benczédi Piroska (1988–1989)

Demeter János (1988–2000)

Demeter Katalin (1988–2005)

Egyed Csaba (1988–)

Györgypál Lajos (1988–2000)

Gyulai-György Éva (1988–)

Hermány Gábor (1988–2009)

Ilyés Lajos (1988–)

Incze Erika (1988–1989)

Oláh Román Ida (1988–)

 

További tagok:

Antal László (2002–)

Balló Judit (2002–2004)

Bartha Albert (1996–2002)

Bendel Beáta (2007–2010)

Bocz Réka (2006–2009)

Boér Imre (1990–1994)

Boér Timea (2003–2005)

Fancsal Zsolt (2013–2018)

Farkas László (2004–2005)

Fink Irén (1990–1993)

Gazdag Orsolya (2007–2012) Hermány Annamária (1990–1992) Hermány Gábor (1988–2009) Hoffmann Edit (1990–2002) Kovács Erzsébet (2011–)

Kovács Éva (2002–2006)

Krall Aranka (1993–1998) Kolumbán Emerencia (2015–2016) Lakatos Andrea (2016–2018) Máthé Emőke (2007–2011)

Micle Csog István (2009–2012) Micle Csog Karola Éva (2007–2011) Ráduly Karola (2011–2015)

Senye Emese (1990–1995) Szilágyi János (1989–1990)

Szőcs Katalin Ildikó (1990–1993) Tóth Levente (1993–2007)

Tüzes Bölöni Csilla (2011–2013) Vágási Margit (1999–2006)

Veress Katalin (1991–)

 

Jelenlegi tagok:

Antal László Egyed Csaba Gyulai-György Éva Kovács Erzsébet Ilyés Lajos

Oláh Román Ida Veress Katalin

 

(Elhangzott 2019. június 7-én, Baróton, a református templomban, a Kájoni Consort régizene-együttes évfordulós ünnepségén.)

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Az új színügyi bizottság a szatmári Városi Színház nevét 1945. július 10-től Népszínházra változtatta. A bizottság nyilatkozata szerint: „a legmesszebbmenő erkölcsi támogatásba kívánja részesíteni a színjátszást és arra törekszik, hogy a nép nevelő intézménye legyen.” Már nem a városé volt a szatmárnémeti magyar színjátszás, mert egy ideológia fogságába kényszerítette a hatalom, amely 1990-ig nem engedett kegyetlen szorításából.

Szeretjük a hajdani események sajtónyilvánosságát valamilyen apropóhoz, leggyakrabban kerek évfordulókhoz kötni. Ez a mostani megnyilatkozásom persze nem ilyen természetű. Egyszerűen egy most már több mint 60 éve történt esemény emlékén akarok elidőzni, mert mindig is azt hittem, hogy nem csupán számomra, de talán mások számára is érdekes lehet. Évtizedek óta várom a pillanatot, azt a bizonyos „most”-ot, amelynek ürügyén akad valaki, aki a Bolyai Egyetem, pontosabban annak Egressy Gábor színjátszó csoportja Szeretlek, kedvesem szavalóestjéről megemlékezzék. Próbáltam az ötletet az ötvenedik évforduló környékén illetékeseknek „eladni”, sikertelenül. Pedig szállíthattam volna az anyagot egy államvizsga dolgozathoz. De kis utánajárással akár disszertáció is kikerekedhetett volna a témából.

Radnóti Zsuzsa, a Kortárs Magyar Dráma Díj alapítója

Radnóti Zsuzsa Kossuth-díjas dramaturg – Örkény István özvegye, életművének gondozója – Kortárs Magyar Dráma Díjat alapított, amelyet először tavaly ítéltek oda. Az idei átadóünnepség 2020. február 25-én volt Budapesten a Rózsavölgyi Szalonban.

Szvorák Katalin
Tóth-Páll Miklós Bánffy Miklós és Ezüstfenyő-díjas színművész, az Ady Endre Társaság elnöke és csapata tizennégy alkalommal ajándékozott meg bennünket a Magyar Kultúra Hete rendezvénysorozattal. Ennek köszönhetjük, hogy Szvorák Katalin Kossuth-díjas énekes 2020. január 24-én harmadik alkalommal lépett fel Szatmárnémetiben.
Székely Csaba, Semmit sem bánok, dráma

Székely Csaba maga mondta, színdarabjai írásakor különösen érdeklik a sorstragédiák, a megtépázott, tönkrement egzisztenciák, illetve bármiféle – családi, társadalmi – hatalmi mechanizmus működése, az emberi manipuláció természetrajza. A Semmit se bánok főszereplője az egykori román titkosrendőrség ma már nyugdíjas tagja. De a mű nem az ügynökkérdést tárja fel. Elsősorban a bűn és bűnhődés, a bűn és megbánás témáit járja körül, azt, hogy a diktatúra szolgálattevőjének régi bűnei hogyan hatnak a mára, ha egyszer képes volt beengedni a sötétséget, az benne marad-e örökre.

Önéletrajzi vallomásában Barta László a következőképpen fogalmazott nekem: „a hajdani Stúdió Színpad után kutakodva, írásban megkerestem a Budapesti Országos Színháztörténet Múzeum és Intézetet, valamint az Országos Széchenyi Könyvtár Színháztörténeti Tárát azzal kapcsolatban, hogy van-e tudomásuk a hajdani Stúdió Színpadról, amely közel 25 éven át a város harmadik színházaként működött. A nemleges, kiábrándító válaszok után nekiálltam összegyűjteni a Stúdió történetét, támogatást, adatokat kérve a volt tagoktól, akiket elértem."

fesztivál

Ursula Philippi már gyermekkorában beleszeretett az orgonába, és azóta sem tud elszakadni a hangszer lenyűgöző világától, teljesen elkötelezte magát neki. A bukaresti Ciprian Porumbescu Konzervatórium orgona szakán végezte tanulmányait, számtalan díjat nyert nemzetközi és hazai versenyeken, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia professzora volt, ahol tízévi megszakítás után újraindította az orgonakurzust. Együttműködött különböző zenészekkel olyan diszkográfiai anyagok létrehozásában, mint az Organ Landscape Transylvania vagy a Máté-passió. Kezdetben orgonaműveket publikált, az utóbbi időben pedig különleges figyelmet szentel Erdély régi orgonáinak megmentésére.

Zenei körökben kiváló, talán a legkiválóbb zongoramárka, teljes nevén Steinway & Sons, melynek gyára német eredetű. Heinrich Engelhard Steinweg 1853-ban alapította, aki egy évre rá Steinwayra változtatta nevét az Amerikai Egyesült Államokban. Tekintettel a hangszer kitűnő tulajdonságaira, a gyártás hamarosan fellendült. Sorozatban készültek a zongorák és a pianínók. Habár H. E.

márton jános

Az alábbi Saszet Géza jegyzetet abban találtam, ami a Harag György rendezte Tomcsa Sándor: Műtét című darabja alkalmából készült. Sok képpel az előadásban játszó színészekről, írások Tomcsától, és róla, Kántor Lajos cikke Harag György rendezéseiről – és Márton Jánosról egy laudáló cikk Saszet Gézától.

kocsis kitti, kájoni jános

Kájoni János igazi polihisztor volt, sokoldalú tudományos és művészeti munkássága méltán emelte őt Erdély nagyjai közé. Emlékezünk rá, mint 17. századi Ferences rendi szerzetesre, zeneszerzőre, orgonaművészre és -készítőre, botanikusra, építészre, nyomdászra és könyvkiadóra, viszont ma is időszerű munkásságáról, hagyatékáról és személyéről még mindig vajmi keveset tudunk.

Páskándi Géza

A Páskándi Géza-művek színpadi megjelenítései a börtönévek utáni időkben kezdődtek. Elsőnek a szülőföldön szólalt meg a Külső zajok c. színpadi műve, majd költeményeiből, esszéiből és más írásaiból is közönség elé kerültek. Játszottak Páskándit hivatásosak és műkedvelők, ami a szerző iránti széleskörű érdeklődésről árulkodik. A továbbiakban a színpadi, illetve pódiumi Páskándi-előadásokról szólok azok megszületésének időrendi sorrendjében. Nem lesz szó a különböző alkalmi, a különböző alkalmakra készült előadásokról, és a vendégjátékokról sem.

Rendhagyó hír „rázta meg” nemrég Székelyföld számos iskoláját és óvodáját, ugyanis Zorkóczy Zenóbia színművésznő, alias „Rosszcsont Zénó”, gondolt egy merészet, és „megszökött” otthonról, hogy néhány hónap alatt eljusson 100 olyan településre, ahol „még a madár sem jár”.

csíkszereda régizene fesztivál

„A színvonalas programok, világhírnévnek örvendő együttesek és hangszerkülönlegességek kavalkádja olyan gazdag és változatos régizenefesztivált kínál, ahol a közönség bátran belefeledkezhet a mindenkor aktuális ÖRÖM-be” – írja az idei zenei esemény kínálatáról a programfüzetben Filip Ignác Csaba, a fesztivál művészeti vezetője. Minden esztendőben valamilyen zenei csemegével kedveskednek a szervezők e nagyszabású kulturális rendezvényen. A júliusi fesztivál nagy eseménye az egyetemes zenetörténet egyik legnagyobb művének, Johann Sebastian Bach két zenekarra, két kórusra és szólistákra írott Máté-passiójának a bemutatása volt, mely hatalmas sikernek örvendett nemcsak Csíkszeredában, de a bukaresti Athenaeumban és a Brassói Fekete templomban is. Évek óta a fesztivál programkínálata, lebonyolításának menete egyre művészibb és profibb színvonalat mutat a főrendezőnek, a Hargita Megyei Tanács égisze alatt működő Hargita Megyei Művelődési Központnak köszönhetően.

A Csíkszeredai Régizene Fesztiválok kezdeteiről. Boér Károly

A Csíkszeredai Régizene Fesztivál előfutára tagadhatatlanul az az 1979-es kísérlet volt, amely Kájoni János születésének 350. évfordulóját köszöntötte. Érdekes, hogy az első, Mikó-várbeli, szabadtéri régizene-hangverseny ötletgazdája még csak nem is zenész volt: a lelkes, és sajnos azóta már eltávozott muzeológus, Miklóssy-Vári Vilmos agyából pattant ki elsőként, de ott volt már körülötte néhány kiválóan képzett, szakavatott muzsikus is, elsősorban Pávai István és Simó József, akik a kiváló kezdeményezést később a régizene országos ünnepévé, fesztiváljává tették.

Mindenkiért lüktető,  sérülékeny színészlelkekről

Színész, újságíró, lelkész, tanár – van, aki megírt, van, aki kimondott szóval igyekszik valami ellen vagy valami mellett küzdeni, valamiért örülni, valami előtt tisztelegni, s bár munkájuk eszköze és gyakorlati útja különböző, legalább egy dolog közös jellemzőjük: hivatásuk minden egyes percében cipelik a nemzetük keresztjét, a nemzeti kulturális élet őrző-védői, akik átérzik és igyekeznek érteni is a különböző korokat. Nánó Csaba újságíró művészlelkek iránti érzékenysége, kérdezni tudása mindig is lenyűgözött, Egy élet nem elég című második interjúkötetében megmutatja, hogyan is cipelték azt a bizonyos keresztet neves erdélyi színészek a függöny mögött.