 A nevezetes zilahi eseményt elsőként 1853-ban ismertette egy újságcikk egy kolozsvári napilapban. Ennek a cikknek az adatait vette át Felházy Károly, aki 1867-ben egy pesti folyóiratban emlékezik meg a svéd uralkodó zilahi tartózkodásáról. Szilágyi Ferenc vitte tovább a téma kutatását, amelyet egy kötetben meg is jelentetett. Ez a munka döntő módon befolyásolta a hagyomány további alakulását. Hogy kinél is szállt meg az uralkodó, az információk teljesen ellentmondóak. |
 Kissé anakronisztikusnak tűnhet ma az értelmes, építő munkába vetett hitről, tisztességről, bölcsességről beszélni, amikor egyre nagyobb teret kap az ügyeskedés, amikor a közösség érdekeit szem előtt tartó bölcs és megfontolt munka helyébe a terméketlen demagógia és az önös érdek költözött. |
 Mintegy tizenötezres lélekszáma miatt, a temesvári magyar közösség a Béga-parti város összlakosságának töredékrészeként szembesülni kényszerül a szórványlét minden hátrányával, visszahúzó hatásával a mintegy 360 000 állandó lakosú nagyvárosban. Csepp a tengerben, mondhatnánk. Tudjuk viszont, hogy cseppekből áll a tenger is. |
 |
Az egykori város, Szék lakói a környékbeli jobbágyfalvak lakóit tartották mezőségieknek, az ördöngösfüzesiek pedig a tőlük keletebbre fekvő településekről, Szépkenyerűszentmártonból, Kötkéről, Vicéről, vagyis szerintük a Mezőségről érkező, „parasztivadék” kérőkhöz nem szívesen adták a lányukat. Szívesebben házasodtak a Kis-Szamos menti polgárosultabb falvak lakóival. A zselykiek havasaljiaknak tartják magukat, pedig kultúrájuk szászos jellegű, nyelvjárásuk mezőségies. Ők a szentmátéiakat és a viceieket tartották mezőségieknek.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A Művelődés folyóirat megjelenik a Kolozs Megyei Tanács támogatásával / Revista Művelődés apare sub egida Consiliului Judetean Cluj
