Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Korpa Tamás

A Házsongárd nagyon gazdag feliratos síremlékekben. Érdemes újraérteni a halványuló, kikopott betűk összeolvasásával előálló szavakat, fordulatokat, a különböző nyelvállapot-mintákat, átérezni a búcsúztatás, az áhítat, a feltámadásba vetett bizodalom magával ragadó, tömör, időnként metaforikus kifejezéseit. „Szólalj meg metszett köved által” – olvastuk, és beszélni kezdtek a kövek. Tudós tanárok, papok, orvosok, iparosok üzentek címereikkel, mesterjelvényeikkel, felirataikkal, ki-ki a maga nyelvén. Latin disztichonok, magyar alexandrinusok vagy egyszerű, sokszor ügyetlen mondatok, verssorok közvetítettek mély filozófiai gondolatokat, hitet, a túlvilág bizonyosságát, a haza szolgálatát, szép-szomorú élettörténeteket, az erényes élet dicséretét, mosolyogtató fűzfapoézist. 

Az általánosan elfogadott, hogy ami régi, azt meg kell őrizni, de csak ennyi nem elég ahhoz, hogy megmaradjon. Mert a huzalokat ugyanúgy átviszik a reneszánsz ajtókereten, ahogy gondolkodás nélkül szigetelik le és vakolják be a szocmodern tömbházak egyedi díszeit, mozaikjait. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, egyfelől igényesség szükséges, valamint tudatos kötődés a múltnak ezen darabjaihoz. De a kövekhez csak akkor tudunk szerintem kötődni, ha ismerjük, hogy kik és miért helyezték oda őket. 

Feliratkozás Korpa Tamás csatornájára