A Petőfi-évfordulós eseményekről szólva azonban két mozzanatra, illetve példára mindenképp érdemes felhívnom a figyelmet (...) Az egyik egy székelyföldi kistáj, ezen belül is egy kis település kis közösségének a nagy szívéhez és nagy lelkéhez kapcsolódik. Petőfi soha nem járt errefelé, legfeljebb csak a közelben, olyan két-háromnapi gyalogútnyira. Tehát hiába keresünk itt olyan jelt, emléktáblát, plakettet, miegymást, amely Petőfi itteni, valamikori jelenlétét megörökítené – mint amilyeneket például Székelykeresztúron, a kelementelki Simén-kúria falán, Koltón, a kolozsvári egykori Biasini-szálloda homlokzatán és még sok más helyen látunk. Petőfi „csak” szellemiségében járt itt, ez a hely mégis, százhetvenöt éves távlatból is szívvel-lélekkel kötődik 1848–49-hez – s benne Petőfihez, természetesen.
Magdó János méltatása
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy én mondhatom el a laudációt Magdó János úrról azon alkalomból, hogy a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság a Kelemen Lajos Műemlékvédelmi Díj tiszteleti fokozatával tünteti ki Magyarország korábbi kolozsvári főkonzulját, aki méltán érdemli meg e kitüntetést az erdélyi műemlékügy és restaurálások támogatásáért.
Két éven keresztül Magyarország kolozsvári főkonzuljaként szerteágazó és látható módon támogatta a kolozsvári kulturális, művelődési életet és a műemlékvédelem ügyét. Nem sajnálta idejét, erejét, egészségét és végső soron szabadidejét is feláldozta, mert érezte, hogy főkonzulként a kolozsvári magyar közügy érdekében cselekszik. Tette mindezt a legnagyobb szerénységgel és egyszerűséggel, a világ legtermészetesebb dolgaként, mintha egész életében ezt tette volna.
Magdó János 1970. május 25-én született Brassóban, és itt szívta magába a Johannes Honterus gimnázium sajátos német szellemét, ahol 1988-ban érettségizett. Ennek folytatásaként 1991–92-ben a Miskolci Egyetem német nyelvtanár szakára járt, majd tanulmányait 1992 és 1998 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsész karának német szakán folytatta. Tanulmányi ideje alatt, 1995–96-ban a DAAD (Deutscher Akademischer Austausch Dienst) ösztöndíjasaként a Bonni Egyetemen tanult, és ugyanitt asszisztensként is tevékenykedett. 1999-ben fél évig a német parlamentben gyakornokként tevékenykedett Reinhard Freiherr von Schorlemer képviselő munkatársaként.
1999 és 2002 között tanári tevékenysége mellett a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi és diplomáciai tanulmányok karára járt.
Magdó János diplomatakarriere 2001-ben kezdődött. A külügyminisztérium munkatársaként előbb megismerte a főosztályok életét, 2007 és 2010 között Magyarország Athéni Nagykövetségén dolgozott beosztott diplomataként. 2012 nyarán érkezett Kolozsvárra Magyarország főkonzuljaként.
Brassó, Miskolc, Bonn, Budapest, Athén, Kolozsvár a fontosabb állomások, amelyek jelzik Magdó János életpályáját. Ezen a pályán észrevétlenül szívta magába az épített örökség iránti tiszteletet, és vált érzékennyé a múlt tárgyi emlékei iránt. Ebből a sajátos érzékenységből származik a műemlékvédelem terén nyújtott kiemelkedő támogatói tevékenysége. A kolozsvári Szent György-szobor restaurálásánál és a házsongárdi Bethlen-kripta felújításánál nyújtott segítsége két ékes példája annak a támogatási tevékenységnek, amely Magdó János nevéhez fűződik. Nagyban elősegítette a fentebb említett műemlékek gyors rendbetételét.
Befejezésként engedtessék meg nekem egy sajátos, talán túlságosan személyes hasonlat. Ha Erdélyt hatalmas játéktérként képzeljük el, ezen belül Kolozsvár pedig a gyep, ahol délutánonként az „elcsigázott” gyermekek labdát kergetnek, akkor Magdó János az elmúlt két évben ezen a pályán vérbeli középcsatárként tökéletes pontossággal osztotta a jobbnál jobb labdákat játékostársainak, és a megfelelő pillanatban a visszakapott passzból újra meg újra elegáns mozdulattal fejezte be a „támadást”, és értékesítette az így felhalmozott „csapatenergiát”.
Mindezek fényében Magdó János méltó tulajdonosa a Műemlékvédelmi Díjnak, amellyel a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság kitüntette.
(Elhangzott 2015. április 24-én a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság közgyűlésén)
Hozzászólások
István Tóth
cs, 05/10/2018 - 23:40
Permalink
Jesszusom...ez teljesen
Jesszusom...ez teljesen idióta szöveg: aki írta az nem olvastatta el senkivel mielőtt megjelentette? Nem szólt neki senki, hogy gáz? Hemzseg a hülyeségektől. "feláldozta egészségét" a műemlékvédelemért? WTF? miért is?
Új hozzászólás