Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

A nádasmenti táj története és tájképe

Szerző: 

A táj, azok számára, akik tudnak benne olvasni, a leggazdagabb történelmi forrás. Olyan dolgokat fedezhetünk fel benne, amelyekről nincsenek és nem is voltak írott források…” – mondta W. Hoskins az angol tájról 19551-ben, amikor elindultak az első, rendszerezett tájtörténeti kutatások. Könnyű azonban ezt arról a gyepes, kopár angol tájról mondani, amelybe a bronzkor óta, minden tájváltozás szabad szemmel láthatóan is „bele van gravírozva”; ahol nem voltak megszállók, frontok; és ami elkerülte a nagyüzemi mezőgazdaság uniformalizálódását is. Nem beszélve az elmúlt 20 év fejvesztett építkezéseiről, amelyek a szabályozások hiányában percek alatt temetnek be és termelnek ki sok száz köbméternyi földtömeget – ezzel semmisítve meg táji emlékeket, tájértékeket.




A Nádasmente térrajza

Angliában nagyon erős a „tájtörténeti tudatosság”, azaz a lakosok jól ismerik lakóhelyük tájrészleteit, annak történeti rétegeit, aspektusait. Az idős erdélyi emberek között is találunk még olyan „utolsó órás” gazdákat, akik jól ismerik a határt, a dűlőneveket, kataszteri térképeket; de míg külföldön látogatják, fenntartják, bemutatják és népszerűsítik a táj történeti emlékeit, addig nálunk éppen most tűnnek el végleg e kincsek.

E cikk egyik célja, hogy leírja a Nádasmenti táj karakterét, arculatát és művelési jellegzetességeit; másik, hogy tájtörténeti érdekességeiből is felvillantson olyan helyszíneket, amelyek még fellelhetők bárki számára! Sok olyan táj(kép)i elem van, amelyet természetesnek, magától értetődőnek tartunk, mikor a tájra nézünk, de csupán 50–120 évesek! Célom, hogy rávilágítsak arra, hogy mennyi mindent érthetünk meg a tájkarakterről/tájtörténetből, ha ezeket tudatosan elemezzük, és elgondolkodunk kialakulásukon.

Ahogy a Kalotaszeggel foglalkozó közel 200 éves néprajzi kutatások is mind alátámasztották, hogy a ma Kalotaszegként ismert terület (majdnem 40 falu) közel sem olyan egységes népzenéjében, táncában, viseletében és népi építészetében, úgy a kalotaszegi tájról szóló doktori értekezésem2 is rávilágított arra, hogy a nádasmenti táj igen sok ponton eltér a felszegitől és az alszegitől. Noha táji elemek, művelési hasonlóságok léteznek, mégis önálló tájkarakterrel, egyedi táji arculattal rendelkezik. Tekintsük át ezeket!

 

Tájegység. A Bánffyhunyad környéki felszegi és alszegi táj képét alapvetően meghatározza a Meszes gerince és a Vlegyásza 1800 m-es vulkanikus tömbje, amely hófödte csúcsaival hűvös érzetet ad egész évben. A Riszeg-tető, majd a Körösfő–Jegenye közötti hágó magas ormai azonban ezt a látványt teljesen elzárják Nádasmentétől, így az ottani, alacsonyabban fekvő völgyekre e hegységek képének már nincs hatása; ahogy a Kalota (Kalata) vize és abból eredeztethető helynevek egyikét sem találjuk meg itt. Amíg az 1840-es évek tájleírásai3 a havasalji, fakitermelő, tutajos, vízimalmos életmódot élő Felszeg; és a gyümölcsöző, bortermő melegebb, védettebb fekvésű Alszeg szoros szimbiózisát mutatják be a piacoló Bánffyhunyad központtal, addig Nádasmentét nem is említik ekkor Kalotaszeg részeként, hiszen ez a vidék önálló vízrendszerrel, járási szerepkörrel és eltérő gazdálkodási erővel bírt – azaz egy másik tájidentitással, amelyet csak később, Jankó gyűjtései után kezdtek ide kapcsolni.

 

Vízrendszer. Az összefüggően hullámzó Nádas-fővölgyhöz kétoldali, kelet felé egyre rövidülő oldalvölgyek térélményei kapcsolódnak, így a táj ismétlődően tagolt, koherens képet ad. A 19. század végén kialakult verőér-szerű vasút és közút is ebbe a korábban már összeköttetésben álló malomvölgyrendszerbe települt, így még jobban összefűzte ezeket a falvakat, erősebb egységet hozva létre közöttük (nem utolsósorban kinyitva a gyors kereskedelmi kapcsolatokat Kolozsvár és akár a főváros felé is).

 

Domborzat. A Nádas-menti völgy Kalotanádas és Jegenye bővizű forrásoktól veszi kezdetét, és kelet felé bevágódik azokba a (jó minőségű építőköveket adó) eocén felső durvamészkő-rétegekbe, amelyek Sztána és Zsobok környékén, valamint Felszegen is meghatározzák a geológiai morfológiát. Míg Felszegen ezek a rétegek látványosan tökéletesen vízszintesek, addig a Gyerővásárhelynél fekvő Köves-hegy vulkáni kitörése miatt e rétegek a Nádas mentén megdőlnek: délnyugat felé kiszögelltek, és északkelet felé lejtenek.4 Ebből a kikönyöklésből született meg nemcsak a Gyerőffy-szök(g!)tető, hanem mindazok a kiszögellő hegyormok is, amelyek az E60-as út északi oldalán jól látszódnak Kiskapus és Szászfenes között. Az ezek között meghúzódó kis völgyeket „áj”-nak nevezték5 , amelynek jelentése száj – bevágás –, rovátka, hiszen ezek nem hos - szúak, csupán meredek, száraz völgyek. A ’70-es években ezeket a meredek, dél felé néző oldalakat (pl. Nagykapus környékén) erózióvédelem céljából feketefenyvesekkel telepítették be. A lankásan ferde, 10 százalékos lejtésű északkeleti oldalak, rézsútos dombhátak uralják a látképet Jegenye, Inaktelke, Mákófalva, Türe környékén, amely visszatérő, hasonlatos térélményeket eredményeznek.

 

Erdők. Szemben a felszegi Bogdán–Tomoldok előhegység dombjaival, ahol sokszor a laposabb hegytetők a kopárak (az egykori hegyi szántók, legelők miatt), a Nádasmentén éppen a dombtetők tetején maradtak meg az erdőfoltok (pl. Inaktelki Paperdeje, Daróci erdő, Nemesek erdeje). Ezek minden bizonnyal még középkori eredetűek – és az idősek még emlékeznek rá, hogy a háború előtt hatalmas aggastyán ősfák álltak bennük. Érdemes lenne még az idős egyedeket felkutatni és georeferálni! A mezőgazdasági statisztikák alapján kimutatható, hogy az erdőterület aránya itt jóval nagyobb, mint a felszegi magyar falvakban (ahol szinte alig vannak erdőfoltok), de jóval kevesebb, mint Váralmás környékén, ahol viszont összefüggő domboldalak borít az erdő. Méra és Kisbács környékén egykor a Kolozsvári Szt. Erzsébet Aggház (1300 kataszteri hold) és a Bácsi Római Katolikus Egyház (1050 kat. hold) területet birtokolt nagyobb tömbben, amely most is látványos, zárt rengetegként látszik a tájhasználatban.

 

Barázdák. Az agroteraszolás jelenségében Nádasmente szoros hasonlóságot mutat a felszegi falvak, Sztána és Kapus környékével. Terepi kutatásaim során ez a tájkarakterelem foglalkoztatott a legjobban6: a népnyelvben „barázdáknak” nevezett szántási teraszok a 1800- as években már biztosan megvoltak, de nem kizárt, hogy a lentről felfelé történő erdőirtással párhuzamosan már a középkor óta tartó népességnövekedéssel, termőterület-növeléssel függnek ös - sze. A rézsűs barázda éle, egyfajta „tájba-vésett” telekhatár is volt, teraszának célja a trágya, termőföld és csapadékvíz megfogása. Megjelenésében ma már egyre természetesebb, hiszen a szántás, a kaszálás felhagyása óta spontán cserjésedik, fásul a bevágásoknál. Dombokon átnyúló, arra rugalmasan ráfekvő, szabálytalan, de mégis egymáshoz hasonlatos teraszainak kialakítása emberöltők kemény munkáját feltételezi; ennek a térbeli és időbeli dimenziónak a látványa egyszerre döbbenetes és csodálatos is! Érdekes megállapítás az is, hogy Sárd, Nádaskóród és Dank felé a teraszok éppen úgy tűnnek el, ahogy a kalotaszegi népművészet is!

 

Fás legelők. Az eltűnő erdők nyomait mutatják még a hagyásfás legelők is, amelyekből Magyargorbó és Magyarvista között találjuk a legnagyobbat, amelyek Lészai Ferenc birtokosé voltak. Ez egy ősi legelőforma, amely viharok előli védelmet, nyári árnyékolást, makkolást biztosít az állatoknak, miközben öreg vadkörtéi ecetnek voltak kitűnőek.7 Ez a laza, szoliter fákból álló, nyitott tájszerkezet az angolkertekre emlékezteti az embert – és valóban szemet gyönyörködtető!

 

Művelés. Értekezésemben alaposan elemeztem-értékeltem a 19–20. század fordulójáról származó mezőgazdasági statisztikai adatokat e 12 falura. Fontos eredmény lett, hogy méretük ellenére a falvak legelő-, szántó-, rét-, erdő-, kert-, állatállomány arányában és kataszteri jövedelmében is egymáshoz nagyon hasonlatosak, nagyon erőteljesen elkülönülnek a környező, „nem kalotaszegi” településektől, azaz erős a tájegység belső kohéziója. Vessük össze ezt is a Nádasmente erős népművészeti identitásával, etnikai önazonosságával.

 

Gyümölcsösök. A falvakat osztatlan, vagy serénnyel elválasztott, szabálytalanul kialakított gyümölcsöskertek veszik körbe, megvédve a szelektől, a vadaktól. A ’70-es években azonban megjelennek a nádasmenti tájban is a négyzetrácsos raszteres gyümölcstelepítések, amelyek domboldalakat hálóznak be Szucság, Magyarvista, Andrásháza környékén, újfajta (agráripari) tájképet eredményezve. Ezek mára leromlott állapotúak, elvadultak, kiszáradtak… sorsuk kérdéses, de valószínű, hogy a kolozsvári agglomerációs széttelepülés ingatlanéhségének lesznek áldozatai.8

 

Tájsebek. A fent leírt hagyományos tájés település szerkezetbe néhány ponton sajnos, maradandó „tájsebek” is keletkeztek az elmúlt 100 évben. A legkisebbek, a messziről sokszor eróziós sebnek tűnő kiálló fehér kőszirtek, amelyekbe lépten-nyomon belebotlunk: az inaktelki kőszikla, a magyarvistai–magyanádasi kereszteződés, a magyargorbói keresztdomb, a jegenyei Kerekdomb széle. Ezek nem maguktól jöttek létre, hanem egykori falusi kőfejtők nyomai; sokszor még az odavezető szekérút nyoma is látszik az oldalban. Ennél nagyobb léptékű helyszín az egeresi központú gipszgyár, a jegenyei kőfejtők, majd a barnakőszénbányák, a kaolinbánya és az ülepítő, továbbá a villanytelep, amely egy új gyártelepet, települést és számos infrastrukturális és szociológiai változást hozott 100 év alatt. A harmadik település-építészeti tájseb, a már említett kolozsvári széttelepülés Szucság és Kisbács környékén, ami sorra hozza a lakó- és kisebb ipari beruházásokat. E változásokat egy retrogresszív térképre helyezve jól kirajzolódnak a legdinamikusabban változó és legősibbként megmaradt tájrészletek.9

 

Tíz tájtörténeti érdekesség a Nádasmentéről

Az alábbiakban röviden rámutatok néhány olyan helyszínre és táji eseményre, amelyek nyomai ma is fellelhetők még azok számára, akik tájrégészeti kirándulókedvvel felfedeznék lakóhelyük tájait. Ehhez a kutatáshoz a legjobb forrás a Szabó T. Attila kalotaszegi dűlőnév-gyűjteménye10 és a régi térképek. Az alább említett helyszínek is innen származnak.

 

Postaút. A 17–18. században a postaút a Királyhágótól a Nyíres–Váralmás– Kispetri–Bogártelke–Türe dombsoron vezetett Kolozsvár felé, nem a Nádas vízjárta, lapályos völgyében, erre utal a bogártelki Postarét dűlőnév is.

 

Mákófalvi halastó. Egy 1760-as adat szerint e lapályos nádasmenti területen pákász-, halásztavat létesítettek: „Hallota e a tanú, hogy a Mákó nevű faluból, amelyból patak le jő és szakad a Nádas-patakjában, régi üdőben nem ot folyt le, hol mostan foly, hanem aláb és valamély halastót csinálván az Erdélyi Fejedelmek közül a Nádas patakára (mellynek Gáttya most is látzik)…? A halastónak is hallottam hírét, hogy lét volna, láttzik is a Gáttya, azon mákai patak árkának Situátiojából is meg lehet űsmerni, hogy soha oda follyamát emberi industria nélkül nem vehette volna, aztot pedig Levélből hallottam olvasni, hogy ezénn mákói Réth Mákó Terinek hivattatnék.” A vasútépítés vízrendezési munkái miatt itt a gát nyomára nem akadtam.

 

A magyargorbói földcsuszamlás. 1896-ban, a fent leírt ferde domboldalon Mákófalva és Magyargorbó között megindult a föld, és maga alá temette a frissen épült vasutat, ezért azt a Nádas túlsó partjára helyezték. Mai napig látható az úttól délre a sok hepehupás horpadás és a két vashíd.

 

Malmok a vasút mentén. A Nádas völgyében Egerestől Szucságig 14 malom működött, amelyek közül többek között a mákói vasúti őrház mellett most is áll egy épület malomárokkal, majd Gorbó felé a töltés mellett egy felhagyott malom a bokrok között pihen (türei kismalom), míg egy másik épületének falai is kivillannak (türei nagymalom). A vasútépítési terveken az is látszik, milyen nagyarányú változásokon esett át a Nádas medre és az ahhoz kapcsolódó malomárkok is; mióta nincsenek fenntartva a vízkivételi pontok, a patak is jelentősen bevágódott.

 

Türei mészégetők. A Türébe vezető út jobb oldalán a dombokon nagy horpadások, harapások látszanak, amelyek nem természetesek, hanem az egykori mészégetők nyomai.

 

Egeresi kisvasúti töltés. Egeres falu felett működött a 1880 körül nyitott és a kolozsvári Sigmond testvérek tulajdonában álló barnakőszénbánya, amelyhez lóvontatású kisvasút vezetett. Ennek nyomvonala a Nagypetri-felé vezető út bal oldalán vitt, majd a fáslegelő itatójánál keresztezte azt, fel a dombtetőre. Kora tavasszal a töltés szépen kivehető és végigjárható.

 

Bivalyferedők. A táj legelőin sokkal több kisebb dugás, feredő-, azaz fürdőtó működött az állatok, bivalyok számára, mint például Inaktelkén a Csutkos-tetőn három is. A mészkőrétegek vízelvezetése miatt ennek vize egészen más helyen bukkant ki, ami sok babonának adott teret.

 

Mérai bivalykosarak. A mérai legelők olyan messze voltak a falutól, hogy az állatokat nem hajtották be esténként, hanem a mezőn fejték. A bivaly viszont a zártabb teret kedveli fejéskor, így száraz ágakból, serényből (ami később cserjésedett) kisebb, bab alakú kosarakat készítettek, ezeket még ma is láthatjuk a légi felvételeken, de a valóságban is!

 

Pusztaszőlők. Inakelke, Mákófalva, Méra, Szucság határában is voltak néhány hektáros szőlőterületek, amelyeket az első katonai térkép is jelöl, illetve dűlőnevek hosszú sora is őriz. Az időjárás lehűlésével és más okokból az 1800- as évek elején hagyták fel: „Szőlő termő helyünk van, hanem az éhség bejövetelével az elalélt nép gyengesége miatt napszámossal nem mívelhettük, ennélfogva mostan puszta.”11

 

Kertek. Bár Kalotaszeget, Nádasmentét nem jellemzik nagyobb kastélykertek, mégis találunk mutatóban néhány értékes kerttöredéket: a Lészai-birtok magyargorbói kertjének idős gesztenyés tölgyfáit, és a magyarnádasi udvarház fiatalabb fenyői is szépek. A századfordulós Egeres-gyártelepi igazgatósági épület kertjében idős hársak láthatók, és a szucsági kisnemesi kertek idős egyedeiből is találunk még például az Újváry-birtokon.12

 

Össz-táj-kép. Összességében a nádasmenti tájkép önálló, koherens, erős tájkarakterrel rendelkező vidék, amely mai napig őrzi hagyományos, történeti agrárszerkezetét a fent említett elemek szimbiózisával. Települései szoros földrajzi, térségi és gazdasági kapcsolatrendszert mutatnak. A tájváltozásokat tekintve megállapítható, hogy 100 éve kopárabb volt a vidék, amely erőteljesebben fenntartottabb képet mutatott a maihoz képest. A művelés hiányából eredően spontán cserjésedik, erdősül a határ, és a korábbi eróziós sebek is el-eltűnnek, begyógyulnak. Ugyanakkor a szabályozatlan építési hullámok miatt kaotikusabbá is válik egyes, dinamikusabban átalakuló területe. A tájépítész-tájtervező feladata, hogy e folyamatokat felismerje, és megfelelő mederben tartsa; hogy a táj értékes, megőrzésre érdemes részleteiben kár ne, vagy csak alig essen – és mindeközben bemutassa annak egyedi értékeit! Reméljük a kedves olvasó is kedvet kap a tájkutatáshoz!

 

Jegyzetek

1 Hoskins W. G.: The Making of English Landscape. Leicester, 1955.

2 Eplényi Anna: Kalotaszeg tájkarakter-elemzése, 2013. BCE, Doktori disszertáció, online: http://phd.lib.uni-corvinus. hu/676/2/Eplenyi_Anna_thu.pdf

3 Téglás Ercsei József: Kalataszeg vázolata és Merei Graza György: Kalotaszeg. Kijavítás és pótlék e’ vidék vázolatához. 1842. közli: Hála József: Kalataszeg vázolata – Régi írások és képek Kalotaszegről. Marosvásárhely, 2006. Mentor Kiadó.

4 Koch Antal: Az erdélyrészi medencze harmadkori képződményei, I. Paleogén csoport. In: A Magyar Királyi Földtani Intézet Évkönyve, Budapest, 1894. X. kötet, pp. 162-356. (VII. tábla) és Miháltz István: Adatok Kalotaszeg morfológiájához. In: Földrajzi Közlemények. 1926. LVI. Évf. pp. 144– 153.; Tulogdy János: Kalotaszeg földrajza, In: Kolozsvári Szemle. III. 2. sz., pp. 113–123. 5 Árvay József: A térszíni formák nevei Kalotaszegen (Dolgozatok a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetéből, 9. sz.) Kolozsvár, 1943.

6 Eplényi Anna–Frohmann, Erwin: Lynchets – Ackerterrassenlandschaften in Rumänien – Die landschaftsprägenden Ackerterrassen in Kalotaszeg. In: Zoll+Österreichische Schriftenreihe für Landschaft und Freiraum 2011. (21. évf.) pp. 62–66.; Eplényi Anna: A kalotaszegi agroteraszoknak – mint a tájmintázat legjellemzőbb karakterelemének–, mikrodomborzati, tájesztétikai és tájtörténeti vizsgálata. In: Füleky György (szerk.): A táj változása a Kárpát-medencében: Történelmi emlékek a tájban, IX. Tájtörténeti Konferencia kiadványkötete, 2012, pp. 251–260.

7 Varga Anna: A magyarországi fáslegelők, legelőerdők és az erdei legeltetés tájtörténeti, etnoökológiai és természetvédelmi szempontú vizsgálata, Doktori értekezés, 2018. PTE

8 Eplényi Anna–Szani Zsolt: „Kalotaszegi gyümölcsösök” – Híd a település és a táj között. In: Füleky György (szerk.): A táj változása a Kárpát-medencében: Település a tájban – V. Tájtörténeti Konferencia kiadványkötete, Gödöllő. 2006, pp. 51–56.

9 Eplényi Anna: Egyedi tájértékek és reliktum tájelemek változásainak retrogresszív tájanalízise – Kalotaszeg példáján. In: Füleky György (szerk.): A táj változása a Kárpát-medencében: Történelmi emlékek a tájban, IX. Tájtörténeti Konferencia kiadványkötete, 2012, pp. 240–250.

10 Szabó T. Attila: Kalotaszeg helynevei – I. Adatok. Kolozsvár, 1942.

11 Takács Péter: Kolozs vármegyei parasztvallomások 1820-ból (a Conscriptio Czirakyiana gépelt átirata). Debrecen, 2006.

12 Eplényi Anna: „Kert fragmentumok”. Kertművészeti és tájtörténeti értékek Kalotaszegen. In: Transsylvania Nostra, 2015/1., pp. 20–32.

Új hozzászólás

Hozzaszolas

  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <em> <strong> <cite> <blockquote> <code> <img> <p> <br>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA
Ellenőrzés