Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Szobrot állítottak „a reformáció mintaemberének”

Újabb magyar szoborral gazdagodott Ko­lozsvár belvárosa: az unitárius templom és kollégium között kialakított kis téren augusztus 17-én avatták fel Dávid Ferenc püspök szobrát. Ez egyben az unitárius vallás alapítójának első egész alakos szobra, Gergely Zoltán szobrászművész­nek ráadásul úgy kellett bronzba önte­nie Dávid Ferencet, hogy nem maradt fel róla hiteles ábrázolás.

Megtörténhet, hogy „a Dávid Fe­renc-szobor”-ként fog bevonulni a törté­nelembe az az egész alakos műalkotás, amelyet augusztus 17-én ünnepélyes keretek között avattak fel Kolozsvár belvárosában. Az unitárius templom és a János Zsigmond Unitárius Kollégi­um, a püspöki hivatal között létrehozott kis téren álló bronzszobor különleges­sége, hogy az első egész alakos Dá­vid Ferenc-szobor, ami valaha készült. És mivel az unitáriusok vallásalapító püspökéről (1520 körül–1579) nem ma­radt fenn hiteles képi ábrázolás, nem ki­zárt, hogy sokaknak ez a kép ragad meg róla a retináján.

A szobrot a Kolozsvári Magyar Napok keretében avatták fel, a rendezvényso­rozat egyik ünnepi pillanataként. Ger­gely Zoltán szobrászművész az avatás alkalmából tartott hálaadó istentiszte­let után a templomban elmondta: a szo­bor nem Dávid Ferencet ábrázolja, ha­nem azt, amit 2019-ben szellemiségéről, életútjáról és a ránk hagyott eszmei örökségéről gondolunk. Az ünnepség szónokai közül többen is megemlítet­ték, hogy az egyházalapítóról, akinek a tordai országgyűlés 1568-as vallásbékét hirdető határozata is köszönhető, nem maradt fenn korabeli ábrázolás.


Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke és Farkas Emőd főgondnok leleplezi Dávid Ferenc egyházalapító egész alakos szobrát

Kitartott hite mellett

Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök a szobor mellett elmondott ünnepi be­szédében felidézte: Dávid Ferenc szász apától született Kolozsváron. Magyarul, németül és latinul is prédikált. Az ő ne­véhez kötődik a vallásszabadság szelle­mi vívmánya, amelyet a világon először az 1568-as tordai országgyűlés fogalma­zott meg úgy, hogy „hitéért senkit üldöz­ni nem lehet”.

Az unitárius püspök hangsúlyozta, hogy Dávid Ferenc a reformáció iga­zi mintaembere volt, akinek életében a reneszánsz igazságeszménye ötvö­ződik a protestantizmus lelkiisme­ret-központúságával. „Nincs nagyobb esztelenség, sőt lehetetlenség, mint külső erővel kényszeríteni a lelkiis­meretet, a lelket, aki felett hatalom­mal csak a teremtője bír” – idézte az egyházalapítót Bálint Benczédi Ferenc. A püspök azt is megemlítette, hogy Dávid Ferenc akkor is kitartott hite és meggyőződése mellett, amikor ezért Déva várának börtönébe zárták, ahol meg is halt. Úgy vélte: az egyházalapí­tó ebben is a jézusi példát mutatta fel, és a mártíromságot is vállalta, ha az volt az igazság melletti megmaradás egyedül igaz járható útja. „Nézzünk az iskolára és a templomra, és kérjük a gondviselő Istent, hogy adjon erőt megközelítőleg úgy követni a krisztu­si tanítást, ahogy Dávid Ferenc tette” – fogalmazott beszédében az unitári­us püspök.

Tőkés László volt református püs­pök a templomban mondott beszédé­ben úgy fogalmazott, hogy Dávid Ferenc előkészítője volt a modern kori vallási és lelkiismereti szabadságnak, amely­nek tényleges és teljes megvalósulása a posztkommunista Romániában és a keresztényüldözések sújtotta nagyvi­lágban, mindmáig várat magára. Tő­kés reményét fejezte ki, hogy a magyar Országgyűlés példáját követve Románia parlamentje és az Európai Parlament is a vallásszabadság napjának nyilvánít­ja január 13-át, a vallásszabadság tordai kihirdetésének napját.

Másfél évszázados terv

A hálaadó istentiszteleten prédikáló Rácz Norbert Zsolt kolozsvári belvárosi lelkész megemlítette: az unitárius egy­házban 150 évvel ezelőtt fogalmazódott meg a kolozsvári szoborállítás szándé­ka, és e másfél évszázad alatt ez sok­szor tűnhetett „kacagnivaló viccnek”; de mindig voltak, akik hittek benne, és ez meghozta az eredményt.

Emlékeztetett, hogy az unitári­us egyház elöljáróiban már a 19. szá­zadban megfogalmazódott a gondo­lat: állítsanak szobrot Dávid Ferencnek a szülővárosában, és egyben az unita­rianizmus szülővárosában, Kolozsvá­ron. A 20. század tragédiái miatt erre nem volt lehetőség, így az adósságot most, 30 évvel a rendszerváltás után si­kerül törleszteni. Különböző unitárius egyházközségekben vannak ugyan ki­sebb méretű szobrok, amelyek a val­lásalapító püspököt ábrázolják, de a kolozsvári Dávid Ferenc-szobor kiemel­kedő jelentőségű. „Felállítása lényegé­ben az unitáriusok több mint 150 éves álmának a beteljesülését jelenti” – fo­galmazott a lelkész.

A kiemelkedő alkotás ennek megfele­lő helyszínt is érdemel, és mivel Kolozs­vár belvárosában nem egyszerű magyar vonatkozású szobrot állítani, az unitá­rius egyház saját területén hozott létre egy kis teret a műalkotás számára. Dá­vid Ferenc szobra lényegében kiteljesíti az itteni kis unitárius világot, egyik ol­dalán a templommal, másikon az isko­lával, szemközt az egykori püspöki ház­zal, a tavaly felavatott Vallásszabadság Házával. Rácz Norbert Zsolt azt mondta, nem akarták az udvaron elrejteni, kerí­tések közé zárni a nagy püspököt, inkább kis teret alakítottak ki számára, mégpe­dig úgy, hogy az utcafrontról pár méter­rel beljebb költöztették a Kolozsvár neves építésze, Pákey Lajos által tervezett kaput, és az előtt kapott helyett Gergely Zoltán szobrászművész alkotása. „Úgy gondoljuk, ez méltó helye Dávid Ferenc teljes alakos szobrának. Kifejező is, hogy az unitárius templom és iskola között találja meg a he­lyét” – magyarázta a lelkész.

Hogy nézett ki Dávid Ferenc?

A műalkotás elkészítésére még az elmúlt év elején írt ki meghívásos pályázatot az egyház, és a szakmai zsűri Gergely Zol­tán csíki származású, Kolozsváron élő szobrászművész pályamunkáját találta a legmegfelelőbbnek. Aki nem kis fela­dat előtt találta magát, hiszen Dávid Fe­rencről nem maradt fenn hiteles képi áb­rázolás. A legtöbbeknek Körösfői-Kriesch Aladár A tordai országgyűlés című fest­ménye jut eszébe, a kép közepén ott talál­ható vallásalapító püspökkel. Azt azon­ban már kevesebben tudják, hogy a festő valójában Liszt Ferencről mintázta az egyházalapító püspököt. „Ő is ugyanaz­zal a problémával szembesült, hogy a történelmi figuráról nem maradt fenn hiteles ábrázolás. Így korának nagy ze­nészét, az idősödő Liszt Ferencet válasz­totta modellként, és az ő vonásai alapján teremtette meg azt a Dávid Ferenc-arcot, -ábrázolást, amely utána széles körben elterjedt” – emlékeztetett Rácz Norbert Zsolt. Mint mondta, amikor az unitárius egyház meghirdette a pályázatot, nem ragaszkodott ahhoz, hogy a Körösfői-Kriesch Aladár által megteremtett áb­rázolást kövessék, hanem az alkotókra bízza, milyen arcot álmodnak meg az unitárius püspöknek.„Így megvan an­nak a lehetősége és esélye, hogy ennek a szobornak a felavatásával átértelme­ződik az, hogy kit tartunk igazából Dá­vid Ferencnek. Alakja kiegészül azokkal a vonásokkal, amelyeket Gergely Zoltán álmodott meg ebben a szoborban” – ma­gyarázta a lelkész.

Hálás és nagy kihívás

A pályázat nyerteseként Gergely Zoltán érdekes, rendhagyó helyzetben találta magát. Ilyenkor senki sem mondhatja, hogy a szobor hasonlít vagy nem hason­lít az eredetihez, igazából az arc kifejezé­sére, expresszivitására kell hagyatkozni, magyarázta lapunknak a művész. „Ezért persze ez nem Dávid Ferenc, hanem amit mi gondolunk róla. Aki ismeri, hogy ki volt, milyen pályát futott be, hogyan élt és dolgozott, az tudja, hogy egy örökös kereső volt. Egy tiszta, meg nem alkuvó, az örök igazságot kereső ember” – vázolta az unitáriusok vallásalapító püspökéről benne kialakult képet a szobrász.


„... ez nem Dávid Ferenc, hanem amit mi gondolunk róla.” Vakarcs Lóránd felvételei

Dávid Ferencet nagy reformátorként, szónokként írják le a korabeli források, és sok más nemes tulajdonságáról is be­számolnak. S bár képi anyag nincs hoz­zá, a művészek ilyenkor megpróbálják elhelyezni az adott korban. „Ilyenkor, amikor nincs konkrét fogódzó, a szob­rászat nyelvén, a formák, az arányok, a kifejezőerő, a dinamizmus nyelvezetén lehet beszélni. A szobrász szempontjá­ból ez bizonyos mértékben hálás feladat, mert nagy a kihívás. Úgy érzem, hogy pusztán szobrászati, plasztikai eszkö­zökkel is lehet valamilyen szinten nem pótolni, de másféleképpen beszélni az egészről. Nem az számít, hogy hason­lít-e, hiszen nem is tudjuk, hogy mihez kell hasonlítania, hanem az, hogy ki­fejező-e. Hogy milyen kisugárzása van, arányaiban, mozgásában, attitűdjé­ben mit üzen, milyen kifejezéssel bír” – mondta Gergely Zoltán.

A kérdés megközelítése

Gergely Zoltán fejben a pályázat meghir­detése óta, ténylegesen 15 hónapja foglal­kozott a szobor elkészítésével. A pályáza­ti maketten kívül második makettet is készített, majd ennek alapján készült el a fémvázra felrakott agyagminta, a gipszmásolat, utána pedig az öntődé­ben a kerámiabevonatok és a bronzön­tés. A 2,65 méter magas bronzszobor egy 90 centiméteres andezit talapzaton áll. Kérdésünkre, hogy csíki katolikusként mennyire okozott problémát számára egy másik felekezet szellemiségébe be­lehelyezkedni, a szobrászművész így vá­laszolt: „Számomra ez egyáltalán nem probléma. Nem hitbeszédet kellett írjak”. Gergely Zoltán korábban Szász Domokos református püspök, illetve Márton Áron római katolikus püspök gyulafehérvári szobrát, szarkofágját is elkészítette, és bevallása szerint ilyenkor a szakmaiság a legfontosabb szempont.„Számomra a felekezeti kérdés Erdélyben nem annyi­ra számottevő tényező, sokkal fontosabb a magyar kultúra, a hagyomány őrzése. Tisztelek és becsülök minden magyar és más felekezetet, nem próbálok senkit meggyőzni, de professzionális szinten kö­zelítettem meg a kérdést” – magyarázta.

A meg nem alkuvó ember

Kérdésünkre, hogy szerinte mi foghatja meg alkotásában az arra járót, a szob­rászművész azt mondta: a dinamizmu­sa. „Számomra Dávid Ferenc dinamikus, szellemiségében az igazságot kereső, meg nem alkuvó ember. Ezt a fajta dina­mizmust mindenképp szerettem volna kifejezésre juttatni, ezért ez nem statikus szobor, hanem egy megmozduló, lépő ember” – magyarázta az alkotó. A püspök kezei is mozgásban vannak, a bal kezé­vel a könyvet tartja, a jobb pedig ki van nyújtva prédikáció, szónoklat közben. De nem mutat valamerre, inkább befoga­dó és kinyilatkoztató kéztartás ez. A jobb keze a templom felé esik, a bal az iskola felé, ami szintén egyfajta kapcsolódás – magyarázta a művész. Gergely Zoltán szerint az is nagy kihívás volt, hogy a helyszín miatt vizuálisan nagyon erős nyomás helyezkedik bármilyen szobor­ra, hiszen kétfelől, egyenlő távolságban több mint 15 méter magas falak állnak az alkotás mellett.„Ez vizuálisan össze­nyomja kicsit. Ezért a szobrot szerettem volna könnyeden, elegánsan megolda­ni, és a talapzat is tagolt. Nem akartam engedni ennek a vizuális nyomásnak, hanem ennek ellenében könnyed, meg­mozduló, dinamikus szobrot szerettem volna készíteni” – fogalmazott a művész.

A belvárosi helyszín egyetlen szép­séghibája a közeli buszmegálló, amelyet a szobor jobb érvényesülése érdekében a jövőben szeretnének odébb költöztetni. Rácz Norbert Zsolt szerint ennek érde­kében már történt pár kezdeti lépés, és bíznak abban, hogy sikerül meggyőzni a városvezetést ennek szükségességé­ről. Terveik szerint a megállót és a vá­rakozásra alkalmas vas- és üvegszer­kezetet az iskola irányába mozdítanák el. „Mindenki számára világos, hogy ez hátrányos helyzetet teremt a szobor szempontjából” – ért egyet a tervvel Ger­gely Zoltán is, aki szerint a megálló va­lójában az unitáriusok által kialakított belső tér egyetlen szépséghibája, lénye­gében szinte teljesen eltakarja a szob­rot. Mint mondta, az lenne a cél, hogy az amúgy is kis, szűk tér kicsit felsza­baduljon, lélegzetet kapjon, és a másik oldalról, a szemközti járdáról is lessen látni az egyedülálló alkotást.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

A Szilágy megyei magyar közösség mindig is tisztelettel adózott a nemzeti kultúra, irodalom és történelem nagyjai előtt. Megbecsülésük jeleként az elmúlt bő három évtized során emlékművet állítottak a Báthoryaknak, Wesselényi Miklósnak, Ady Endrének, Arany Jánosnak, Petőfi Sándornak, legutóbb pedig Szikszai Lajosnak, aki Zilah régi központját és kórházát is építette. Eme illusztris társasághoz most Petri Mór is csatlakozott.

Petri Mór meglátásom szerint jó történész volt, aki ismerte a történetírás szabályait. Utalhatunk itt nagy munkájának előkészületeire, az adat- és anyaggyűjtésre. Erről a következőket vallotta: „Hány levéltárt kutattam át? Ezeknek csak puszta fölsorolása lapokra terjedne. Csak általánosságban jegyzem meg, hogy beutaztam az egész vármegyét: egyházak, községek, magánosok levéltárait, ahol bármi csekély anyag kecsegtetett, valamennyit átkutattam, mint szintén felkerestem a vármegye határain kívül lévő mindama levéltárakat, amelyekben csak valami adatot véltem fölfedezhetni”.

Bejárta a megye mindegyik hely­ségét, rögzítette az ott talált adatokat, emellett pedig átfogó levéltári kutatómunkát végzett. Heteket töltött Kuun Géza marosnémeti levéltárának átkutatásával, a leleszi premontrei konvent gazdag archívuma szintén értékes adatokkal szolgált, Kolozsvárott pedig a hasonlóképpen gazdag Wesselényi- és Bánffy-levéltár anyagában kutathatott. Természetesen a Szilágyság két történeti vármegyéjének régi iratanyagát is hasznosította, emellett pedig a szomszédos vármegyék régi levéltáraiba is betekintett. 

Brassóban 1921. november 13-án harminc erdélyi magyar énekkar képviselője kimondta a Romániai Magyar Dalosszövetség megalakulását. A dalosszövetség létrehozására azért volt szükség, mert Trianon után az erdélyi kórusok elszakadtak a Budapesten székelő Magyar Dalosok Országos Szövetségétől. A szövetség megalapítását idős Szemlér Ferenc, a Brassói Magyar Dalárda elnöke és Szabó Béni alelnök, parlamenti képviselő kezdeményezte. Tisztában voltak azzal, hogy össze kell fogniuk annak érdekében, hogy az erdélyi kórusmozgalom továbbra is jelentős szerepet képviseljen az ország művelődési életében.

Tíz református püspök kért áldást tíz dél-erdélyi gyülekezetre – Csombord, Magyarlapád, Székelykocsárd, Gyulafehérvár, Alvinc, Marosszentimre, Szászváros, Kéménd, Algyógy, Magyarigen és Boroskrakkó – a pénteki hálaadó istentiszteleteken, május 20-án. Az elmúlt évtizedben több mint háromezer templomot újítottak fel a Kárpát-medencében, ebből négyszázat az erdélyi egyházkerületben. A dél-erdélyi templomok az egykor virágzó magyar kultúrát hirdetik ma is, és bár több település gyülekezete is szinte teljesen elfogyott vagy fogyóban van, a közös hálaadás éreztette az ünneplőkkel: nem vagyunk egyedül.

A református egység napját ezúttal inkább egységnapoknak lehetne nevezni, hiszen – amint Tussay Szilárd főszervező fogalmazott – május 21-ét két napon keresztül konferenciák, kiállítások, templomavatások és más programok előzték meg. Május 19–20-án a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban Az iskolák felettébb szükséges voltáról címmel tartottak egyháztörténeti konferenciát, amelynek alapját az adta, hogy az erdélyi fejedelem éppen 400 éve, 1622 májusában alapította Gyulafehérváron a Collegium Academicumot. Különben ennek jegyében telt a háromnapos ünnepség is, s ennek tiszteletére nyilvánította az idei esztendőt az erdélyi református egyház az oktatás évének.

A 19. században a történetírást Európa-szerte fontos közügynek tartották. Ez így volt Erdélyben is, ahol Nagyajtai Kovács Istvánt a modern magyar történetírás úttörői között tartották számon. Köztük volt gr. Mikó Imre is, akinek nagy szerepe volt az 1848–49 utáni abszolutista rendszerben az erdélyi magyarság védelmében. Utóbbi a közös cél érdekében kereste a Kovács Istvánnal való együttműködés lehetőségét.

A mai napon Erdővidék egy jelentős turisztikai desztinációval gyarapodik. Olyan kulturális látnivalóval, a szabadidő tartalmas eltöltésére alkalmas helyszínnel, amely erősíti a nagyajtai identitást és messzire repíti a település hírnevét. A bástyákban felépült kiállítás a szemléletében és módszereiben is megújuló erdélyi magyar muzeológia egy újabb kísérleteként készült el.

A nagyajtai unitárius műemléktemplom és gyülekezet életében mérföldkő ez a nap: 2022. május hetedike. Ettől a mérföldkőtől visszafelé és előre egyaránt tekinthetünk. A holnapi nap, a vártemplom használatba vétele is ugyanannyira fontos, mint az eddigi kutatás, tervezés, kivitelezés és a képzőművészeti értékek feltárása, valamint restaurálása. 

A május 14-én délelőtt a kollégium dísztermében megtartott konferencia a Romániai Magyar Dalosszövetség kétnapos ünnepségsorozatának a második programpontja volt, az előző nap délutánján a szövetség nagyjaira emlékeztek a Házsongárdi temetőben, majd kolozsvári zenei séta következett Guttman Szabolcs építésszel. Szombat délután, a konferenciát követően ünnepi kórushangversenyt tartottak a Kétágú (alsóvárosi) templomban.

Az erdélyi magyar közösség érdekeinek kép­viseletéért és intézményeinek fenntartásáért folytatott több évtizedes mun­kájának elismeréseképpen Kerekes Sándor a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Dáné Tibor Kálmán közösség- és művelődésszervező, közíró, a Művelődés című közművelődési havilap nyugalmazott főszerkesztője, az EMKE korábbi országos elnöke, az RMDSZ egykori Művelődési Főosztályának vezetője, több országos és helyi, közművelődéssel és felnőttképzéssel foglalkozó civil szervezet alapítója, az erdélyi magyar kulturális és társadalmi életben végzett több évtizedes sokrétű munkája elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Laczkó Vass Róbert kiváló szakmai tevékenysége, a prózai színészet és az operajátszás, valamint a pódiumművészet terén elért kimagasló eredményei mellett a munkásságát átható közművelődés iránti fogékonyság, a közösségépítés fontosságának tudata elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Killyéni András Péter az erdélyi magyar sporttörténet terén végzett kutatása és eredményei publikálása során szerzett elévülhetetlen érdemei és oktatói, szerkesztői tevékenysége, a magyarság megmaradásáért végzett önzetlen és odaadó munkája elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Az összefogás eredményeként megújult közösségi házuk, az Apafi-ház, amelyet Apafi Mihály fejedelem adományozott 1672-ben a magyar tanulóműhely céljaira. A református parókia, a református templom ismét eredeti pompájában uralja a főteret, folyamatban van a katolikus templom és plébánia felújítása, és a verespataki református parókia újjáépítése is. Ezek a munkálatok nem önmagukért való presztízsberuházások, hanem a közösségi élet és a turizmus felélénkítésének, illetve a gazdasági alapok megerősítésének állomásai.