Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Olvasótábor Szálkán

Még a térképen is alig… A faluban magában már inkább, hisz volt már itt ilyesmi. Mint ahogyan másutt is előfordult, több helyszín esetében, a visszatérés. Az elmúlt 45 év adott erre alkalmat. Még kimondani is emelkedettség: közel fél évszázad, legkevesebb két nemzedék lelkisége benne, s a példa, az elköteleződés, a játék és az emberélmény közelségei.


Az idei tábor záró előadásának egyik jelenete

Idén Szálkán, nem messze Szekszárdtól, Tolna megyében sodródott össze a középiskolások nemzedéke (14 és 20 év közöttiek), hogy az egykor hatvani diákok számára szervezett, könyvtárosok pártolta és erdélyi közösségszervezők, felvidéki vagy délvidéki szakemberek, kárpátaljai pedagógusok, továbbá egyetemi emberek, művészek, népzenészek, társadalomkutatók istápolta összejöveteleken „lélektől lélekig” emelkedő közérzületet formáljon kéthetes nyári programot. A Fábián Zoltán olvasótábor idén Hatvan (Ady Endre Könyvtár) és Kézdivásárhely (Vigadó Művelődési Ház) kulturális lélekgondozói révén formálódott, s eltökélten követte, amit egykor a táborok serkentője, legfőbb pásztora, Fábián Zoltán nevéhez köt az emlékezet: „olyanok vagyunk mi emberek, mint a jéghegy, amelynek kilenctizede a víz alatt van, és csak egy tizede látható. Arra valók az olvasótáborok, hogy a jéghegy hatalmas láthatatlan felületéből minél több láthatóvá váljék”.

A láthatóságok, értelmezhetőségek, irodalmi élmények és emberi melegségek intim körét rendszerint valamely tematikus körvonal inspirálja-készteti a kibontakozások felé. Idén a különböző népek történetképének, az ember teremtésére kifundált magyarázatainak, ezekre épülő mítoszoknak és szimbólumoknak volt főszerepe, figyelemmel és érdeklődéssel ezek kutatására, megismerésére, változataira, reprodukálhatóságára, mindennapi életünkben betöltött szerepeikre, s nem utolsósorban mindezek megjelenésére a kortárs irodalmi művekben, kulturális kommunikációban, médiában, nyomtatásban, mentális és irodalmi örökségben. „A régi időkben semmi sem volt, / Nem volt sem homok, sem tenger, / Sem sós habok, / Nem volt lenn föld, / Nem volt fenn ég, / Nem zöldült a fű még, / Ásított a semmi” – hangzik egy germán teremtéstörténet-részlet.


Az interaktív előadásokat általában az erdő szélén az almafa alatt tartották.
A. Gergely András előadása

A Táborok jó ideje már eltérő helyszíneken, változó partnerekkel, de kitartó lelkességgel épülnek és gazdagodnak. Talán nincs mindegyik kitartóan megörökítve, de mind több a fénykép, az emlékező anyag, a széljegyzet, az adattári információ, a memóriadobozka – s ami még fontosabb: az élményemlék, a személyes életútban megőrződő helyszín- és társélmény, a nevetés és az érintések tónusa, a zenei hangok és a költői asszociációk torlódása, a mozgás és a szabadság levegőjének folytonos árama. Meg persze az olvasmányok, a „kedvencek”, a közös kincsek csereberéje, a színházi próba, a dramatizált jelen, az élethelyzet-rögtönzés, a mozgásdinamikai kísérlet. A lét leküzdhetetlen vidámsága, avagy az elrendeltségben való részesedés, az aktív ottlét gyengéd lelkisége, meg a szilaj ifjúság sodrása. Ezek nem csak mutatványok, semmiképp sem kényszerek, s annál is kevésbé muszájságok, sokkal inkább esélyek, élmények, találkozások, megerősítések, kétkedő sóhajok és magabiztos életpillanatok. Avagy, nevezzük némi szerénységgel létélményeknek. Ama bizonyos emberjéghegy rejtekező kilenctizedének aprócska mutatkozása… Röviden: lélekpendítés.


Mester Béla házi filozófus előadása. (Fehér Ágnes felvételei)

Nemhogy követendő, de irigylendő is, ahogyan mindez létrejön, ahogy zajlik, s ami a résztvevőkben közös emlékkel, együttes élménnyel továbbutazik, megmarad, példázattá válik. Ami a lélekpendítésen túl, a megértés, a megismerés, az érdeklődés, a nyitás és a megnyílás, a belátás és az ölelés barátságosságába belefér, az mind-mind része annak, amit e táborok éltetnek: a kultúra megmaradása, a mítoszokon túl, az emberlét fontosságának és minőségének esélyeként. Lélekválaszként. Az „ásított a semmi” helyetti teljességben.

 

Olvasótáborok és helyszínek

1979:

Hatvan, Ifjúsági Tábor

1980:

Hatvan, Ifjúsági Tábor

1981:

Hatvan, Ifjúsági Tábor – Erdély

1982:

Hatvan, Ifjúsági Tábor – Felvidék

1983:

Hatvan, Ifjúsági Tábor – Alföld

1983:

Hatvan, Ifjúsági Tábor – Alföld

1984:

Nagykökényes – Őrség

1985:

Nagykökényes – Erdély

1986:

Nagykökényes – Vajdaság

1987:

Nagykökényes – Őrség

1988:

Nagykökényes – Kárpátalja

1989:

Nagykökényes – Tiszántúl

1990:

Nagykökényes

1991:

Nagykökényes – Pécs, Kővágószőlős

1992:

Nagykökényes – Kommandó

1993:

Nagykökényes – Kommandó

1994:

Kommandó – Nagykökényes

1995:

Hatvan, „Megboldogult”
Ifjúsági Tábor

1996:

Csernáton

1997:

Nagykökényes – Kárpátalja

1998:

Esztelnek

1999:

Káptalantóti

2000:

Bereck

2001:

Kőkapu – Rostalló

2002:

Zabola

2003:

Ráróspuszta

2004:

Zabola

2005:

Diszel

2006:

Katrosa

2007:

Mogyoróska

2008:

Kommandó

2009:

Szálka

2010:

Sopárkút

2011:

Nagykökényes

2012:

Borospatak

2013:

Óbánya

2014:

Uzonkafürdő – Erdély

2015:

Annafürdő – Magyarország

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Hozzászólások

Kedves Gergely András!

Gratulálok a lélkependítő íráshoz. Csupán a hitelesség kedvéért szeretném jelezni, hogy Fábián Zoltán Olvasótábor 2016-ban is volt, mégpedig Hatvan és Kézdivásárhely szervezésében a 25-dik. Sajnálatos lenne, ha pont ez kimaradna a krónikából, hiszen ott voltak velünk a tábor alapítói, Kocsis István ny. hatvani könyvtárigazgató, Bacsa Tibor táborszervező, és Mester Béla filozófus, hogy a negyedszázados évfordulót megünnepeljük. Ott látható a tábor facebook oldalán, beszámolt róla a sajtó is, például itt: https://morfondir.ro/blog/2016/06/17/lelekpendites-a-25-fabian-zoltan-olvasotaborrol/

Az a sajnálatos tény, hogy hatvani volt szervezőtársaink ebben a táborban nem vettek részt, nem üthet rést egy mindjárt félévszázados történeten. Abban a hitben, hogy a táborok nem a "változó partnerekről" szólnak, hanem a folyamatos lélekpendítésről, üdvözlöm tisztelettel,

Ferencz Éva

 

Új hozzászólás

További írások

Tíz református püspök kért áldást tíz dél-erdélyi gyülekezetre – Csombord, Magyarlapád, Székelykocsárd, Gyulafehérvár, Alvinc, Marosszentimre, Szászváros, Kéménd, Algyógy, Magyarigen és Boroskrakkó – a pénteki hálaadó istentiszteleteken, május 20-án. Az elmúlt évtizedben több mint háromezer templomot újítottak fel a Kárpát-medencében, ebből négyszázat az erdélyi egyházkerületben. A dél-erdélyi templomok az egykor virágzó magyar kultúrát hirdetik ma is, és bár több település gyülekezete is szinte teljesen elfogyott vagy fogyóban van, a közös hálaadás éreztette az ünneplőkkel: nem vagyunk egyedül.

A református egység napját ezúttal inkább egységnapoknak lehetne nevezni, hiszen – amint Tussay Szilárd főszervező fogalmazott – május 21-ét két napon keresztül konferenciák, kiállítások, templomavatások és más programok előzték meg. Május 19–20-án a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban Az iskolák felettébb szükséges voltáról címmel tartottak egyháztörténeti konferenciát, amelynek alapját az adta, hogy az erdélyi fejedelem éppen 400 éve, 1622 májusában alapította Gyulafehérváron a Collegium Academicumot. Különben ennek jegyében telt a háromnapos ünnepség is, s ennek tiszteletére nyilvánította az idei esztendőt az erdélyi református egyház az oktatás évének.

A 19. században a történetírást Európa-szerte fontos közügynek tartották. Ez így volt Erdélyben is, ahol Nagyajtai Kovács Istvánt a modern magyar történetírás úttörői között tartották számon. Köztük volt gr. Mikó Imre is, akinek nagy szerepe volt az 1848–49 utáni abszolutista rendszerben az erdélyi magyarság védelmében. Utóbbi a közös cél érdekében kereste a Kovács Istvánnal való együttműködés lehetőségét.

A mai napon Erdővidék egy jelentős turisztikai desztinációval gyarapodik. Olyan kulturális látnivalóval, a szabadidő tartalmas eltöltésére alkalmas helyszínnel, amely erősíti a nagyajtai identitást és messzire repíti a település hírnevét. A bástyákban felépült kiállítás a szemléletében és módszereiben is megújuló erdélyi magyar muzeológia egy újabb kísérleteként készült el.

A nagyajtai unitárius műemléktemplom és gyülekezet életében mérföldkő ez a nap: 2022. május hetedike. Ettől a mérföldkőtől visszafelé és előre egyaránt tekinthetünk. A holnapi nap, a vártemplom használatba vétele is ugyanannyira fontos, mint az eddigi kutatás, tervezés, kivitelezés és a képzőművészeti értékek feltárása, valamint restaurálása. 

A május 14-én délelőtt a kollégium dísztermében megtartott konferencia a Romániai Magyar Dalosszövetség kétnapos ünnepségsorozatának a második programpontja volt, az előző nap délutánján a szövetség nagyjaira emlékeztek a Házsongárdi temetőben, majd kolozsvári zenei séta következett Guttman Szabolcs építésszel. Szombat délután, a konferenciát követően ünnepi kórushangversenyt tartottak a Kétágú (alsóvárosi) templomban.

Az erdélyi magyar közösség érdekeinek kép­viseletéért és intézményeinek fenntartásáért folytatott több évtizedes mun­kájának elismeréseképpen Kerekes Sándor a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Dáné Tibor Kálmán közösség- és művelődésszervező, közíró, a Művelődés című közművelődési havilap nyugalmazott főszerkesztője, az EMKE korábbi országos elnöke, az RMDSZ egykori Művelődési Főosztályának vezetője, több országos és helyi, közművelődéssel és felnőttképzéssel foglalkozó civil szervezet alapítója, az erdélyi magyar kulturális és társadalmi életben végzett több évtizedes sokrétű munkája elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Laczkó Vass Róbert kiváló szakmai tevékenysége, a prózai színészet és az operajátszás, valamint a pódiumművészet terén elért kimagasló eredményei mellett a munkásságát átható közművelődés iránti fogékonyság, a közösségépítés fontosságának tudata elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Killyéni András Péter az erdélyi magyar sporttörténet terén végzett kutatása és eredményei publikálása során szerzett elévülhetetlen érdemei és oktatói, szerkesztői tevékenysége, a magyarság megmaradásáért végzett önzetlen és odaadó munkája elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Az összefogás eredményeként megújult közösségi házuk, az Apafi-ház, amelyet Apafi Mihály fejedelem adományozott 1672-ben a magyar tanulóműhely céljaira. A református parókia, a református templom ismét eredeti pompájában uralja a főteret, folyamatban van a katolikus templom és plébánia felújítása, és a verespataki református parókia újjáépítése is. Ezek a munkálatok nem önmagukért való presztízsberuházások, hanem a közösségi élet és a turizmus felélénkítésének, illetve a gazdasági alapok megerősítésének állomásai.

Református létemre eddig másfél tucatszor vettem részt a csíksomlyói búcsún. A Csíksomlyói Szűzanya azt üzeni az erdélyi főpapok által a Csík, Székelyföld, Erdély, Csángóföld, a Részek, az anyaország, a határon túli területek, a nagyvilágban szétszóródott magyarság számára, hogy ezeréves kereszténységünk megtartása nemcsak vallási, hanem nemzeti feladat is. A pünkösdszombati búcsú a világ magyarságának a legfontosabb gyülekezőhelye, ahol a protestáns hívek is nagyon nagy számban vannak jelen. Mindannyiunknak szól a – több mint négyszázötven éves hagyomány alapján – Salvator-kápolna előtti keresztre vésett szöveg: „Isten! Tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben!”

A székelyudvarhelyi Balázs Árpád televíziós, rádiós szerkesztő új könyve* a környékbeli tűzoltók történetét foglalja össze. Ezzel a témával mindeddig senki nem foglalkozott, a kiadvány másfélszáz oldalán a szerző számos régi dokumentumot (fényképet, oklevelet, jegyzőkönyvet) is közöl. A nyomdából már kikerült munkáról a szerzővel beszélgettünk.

2010. március 12-én, Sárospatakon a Makovecz Imre tervezte A Művelődés Háza és Könyvtára belső folyosóján ünnepélyes keretek között népes közönség előtt hullt le a lepel arról az emléktábláról, amely hirdeti, hogy az épület nemcsak a helybéli közösség kulturális intézménye, hanem az EMKE Észak-Magyarországi Képviseleti Pontja is. 2020-ban a világjárvány miatt nem sikerült a tízéves jubileumon ünnepélyes rendezvény keretében emlékezni, ezért a sárospataki intézmény egy évfordulós kötet kiadását tervezi, amelyben az EMKE és Sárospatak több évtizeden átívelő kulturális kapcsolatairól jelennek meg írások.

Buchwald Amy

A munkahelyemre vezettem, és közben szokásomhoz híven a rádiót hallgattam. Azaz, az elmúlt pár évben már nem a rádiót, hanem podcastot. Podcastot? Igen, podcastot. A világhálón és a mobiltelefon elterjedése óta ez egy egyre népszerűbb műfaj. Tulajdonképpen egy hanganyag, amit az interneten érhetünk el, és akkor hallgathatunk meg, amikor akarunk.