Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Nyelv, irodalom, jövendő

Szakmai felelősséggel, emberi, intézményi odaadással szervezték meg április 9–13-ig Temesváron a Mikes Kelemen magyar nyelv- és irodalom tantárgyverseny idei országos döntőjét V‒XII. osztályosok számára. A színhely, akárcsak 1985-ben és 1997-ben, ezúttal is a Bartók Béla Elméleti Líceum volt. Ez az iskola szórványoktatási központ, tehetségpont, 2009-ben megkapta az Európai Iskola címet.


Ünnepi műsor keretében díjazták a legjobbakat

A verseny célja, minként első, 1971. évi megrendezése óta minden esztendőben: úgy kérdezni a tantárgynak a megyei versenyen kiválogatott legjobbjait, hogy kitűnjék, ki érti is azt, amit olvasott, és kiben jelentkezik máris írói tehetség. A cél tehát a serkentés a még jobb eredményekre, módszeresebb tanulásra, tudatosabb nyelvhasználatra, ezen keresztül a tehetségek támogatása és a tanárok munkájának elismerése is. De fontos az is, hogy a nyelvileg-kulturálisan nehezebb helyzetben levő diákok és tanáraik biztatást kapjanak. Ezt szorgalmazták az iskolában, amikor a megyein továbbjutó diákok és felkészítő tanáraik nevét feltették az iskola honlapjára.

...úgy kérdezni a tantárgynak a megyei versenyen kiválogatott legjobbjait, hogy kitűnjék, ki érti is azt, amit olvasott, és kiben jelentkezik máris írói tehetség.

Itt jegyezzük meg, hogy a Román Oktatás- és Nevelésügyi Minisztérium azokat a versenyeket ismeri el országos jelentőségűeknek, ezáltal azoknak nyújt résztámogatást, amelyeken legalább 70 százaléka vesz részt azoknak a megyéknek, ahol a verseny tárgyait tanítják. „Magyartanítás már csak 17 megyében létezik, a legtöbb már csak szórvány. Az arányokat a résztvevők száma tükrözi…” – hívja fel a figyelmet a szórvány-lét következményeire Ferkő Emília, a magyar nyelv és irodalom oktatásáért felelős minisztériumi tanácsos kimutatása. A jelenséget elemzi Szórványstratégia – nemzetstratégia. Tervezet a romániai szórványmagyarság közösségépítéséhez és kisközösségi rehabilitációjához című munkájában Vetési László is, aki egyebek mellett megállapítja: „Románia területén ma a legnagyobb veszélynek kitéve, a legnehezebb szórványhelyzetben a Kárpátokon kívüli telepes és csángó magyarság él. Itt – Bukaresten kívül – gyakorlatilag már nincs második nemzedék. A következő veszélyeztetettségű fokozat a dél-erdélyi Hunyad, illetve Fehér és Szeben megye (déli részében élő) magyarsága. Ezt követik a Belső-Mezőség Kolozs, Maros és Beszterce megye kistelepülései. Majd a Szörényi és Temesi Bánság következik, a Körösök mentével és Arad megyével. Utána a máramarosi, szilágysági, tövisháti szórványok része és az Érmellék, és végül a Szilágyság, Partium kis népességű törpe- és szigetfalvai”. Ezért is rendkívül fontos mind a tömbben, mind pedig kiemelten a szórványban élő diákok részvétele a jelentős fórumnak számító magyar nyelv és irodalom versenyeken. Hiszen a diákok és a tanárok számára egyaránt ezek a megmérettetések jelentik a továbbtanuláshoz szükséges ösztönzést, a felhajtóerőt. Maga a puszta részvétel is szakmai színvonalat jelent, hiszen az országos döntőre eljutottak a megyei versenyeken bizonyították felkészültségüket. Ezen felül a XI–XII. osztályban első díjat kiérdemlő diáknak magyar nyelv- és irodalomból nem kell érettségire állnia, és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakára – ha oda pályázik – vizsga nélkül felvételt nyer.

...ezek a megmérettetések jelentik a továbbtanuláshoz szükséges ösztönzést, a felhajtóerőt.

A mostani, temesvári versenyen húsz kísérő tanár felügyeletével a következő megyék versenyzői vettek részt: Arad (7 résztvevő), Bákó (3), Beszterce-Naszód (6), Bihar (11), Brassó (8), Fehér (6), Hargita (22), Hunyad (2), Kolozs (10), Kovászna (14), Maros (15), Máramaros (5), Szatmár (11), Szeben (3), Szi­lágy (9), Temes (7), Bukarest municípium (3).

Mind a feladatok maguk (egységes jellegük által), mind pedig a kiegészítő programok alkalmasak voltak közös tudás- és élménykincs kialakítására. A versenyfeladatokra az egyes megyék magyar nyelv és irodalom szakos tanárai küldték be javaslataikat, ezeket véglegesítette és egységesítette az erre felkért bizottság. Maga a verseny írásbeli feladatokból állt, osztályonként értékelték a javító tanárok az eredményeket. Helyszűke miatt csak az első díjasok felsorolására szorítkozhatunk: Szabó Balázs (Csíkszereda, V. osztály, felkészítő tanára Bogács Nóra Ágnes); Damokos Beatrix (Sepsiszentgyörgy, VI. osztály, Kedves Laura Rita); Ercse Zsuzsanna (Kézdivásárhely, VII. osztály, Tamás Annamária); Fazakas Réka (Sepsiszentgyörgy, VIII. osztály, Nagy Enikő); Kovács Péter (Nagykároly, IX. osztály, Szabó Csilla); Walcz Beatrix (Sepsiszentgyörgy, X. osztály, Dobra Judit); Szekeres Ilma (Beszterce, XI. osztály, Sztankovszky Enikő Zsuzsanna); Tasnádi István (Kolozsvár, XII. osztály, Rácz Melinda).


Dolgozatbontás

A székelyföldi tanulóktól és tanároktól elnézést kérve, az összesen negyven díjazott közül ki kell emelnünk azt a kilencet, akik nem tömb-magyar vidékekről érkeztek a versenyre, de akik figyelemre méltó eredményeket értek el: Müller Ágnes – dicséret (V. o., Beszterce, felkészítő tanára Sztankovszky Enikő Zsuzsanna); Csapó Krisztina – II. díj (VI. o., Zilah, Lakatos István); Burkhardt Zsófia – III. díj (VI. o., Kolozsvár, Rácz Melinda); Ferencz-Nagy Zoltán – dicséret (VI. o., Brassó, Kovács Enikő); Garfield Andrienne – III. díj (VII. o., Kolozsvár, Dénes Éva); Szikszay Dalma – III. díj (VIII. o., Sarmaság, Veres Erzsébet); Boros Viktória – dicséret (VIII. o., Temesvár, Molnos Ildikó); Bogdán Eszter – II. díj (IX. o., Zilah, Lakatos István); Fazakas Dalma – III. díj (IX. o., Zilah, Szabó Katalin); Ilona Judit – dicséret (IX. o., Arad, Nyáry Andrea); Gedő Zsolt – dicséret (X. o., Nagyenyed, Fodor Katalin); Farkas Henrietta Erzsébet – dicséret (X. o., Szatmárnémeti, Téglás József); Kovács Henrietta – III. díj (XI. o., Arad, Rudolf Ágnes).

A házigazda iskola igazgatója, dr. Erdei Ildikó sikeresen mozgósította a helyi erőket (a szervező iskola mintegy 60 önkéntesét: tanárokat, diákokat). Az oktatási tárca támogatása nem lett volna elegendő a tanárokkal együtt mintegy 200 résztvevő ellátására, ezért a szervezők kitartóan keresték az anyagi forrásokat, és a magyar, illetve román állami, valamint magánszektort is megszólítva sikerült a megfelelő körülményeket megteremteni. A vendéglátók ismerkedő vetélkedőket, táncházat, diák- és tudományos előadásokat kínáltak a verseny előtti és utáni szabadidő tartalmas eltöltésére a vendégeknek. A megyei tanfelügyelőségtől Kiss Ferenc tanfelügyelő kapcsolódott be a szervezőmunkába: a sikeres városnézések, kirándulások, színházlátogatások megszervezése rá hárult.

Jövőre Zilahon rendezik meg a döntőt. Nagy-nagy összefogásra, egymás segítésére és tudatos, felelős hozzáállásra lenne szükség minden körülmények között.

Külön köszönet a helyi diákszínjátszók Csongor és Tünde előadásáért (Molnos András Csaba színművész rendezése), a színházban előadott Lázár Ervin Hétfejű tündér c. bábelőadásért (a kisebbeknek, Antal Attila rendezésében), Pintér Béla és Darvas Benedek Parasztoperájáért (a nagyobbaknak, Szikszai Rémusz rendezésében), valamint a buziási kirándulásért. Felejthetetlen marad az a taps, amelyet a kostelki (Bákó megye) Iştoc Ana-Maria kapott különdíja átvételekor.

Jövőre Zilahon rendezik meg a döntőt. „Nagy-nagy összefogásra, egymás segítésére és tudatos, felelős hozzáállásra lenne szükség minden körülmények között.”– foglalta össze levelében Ferkő Emília minisztériumi tanácsos.

„Ha átfogóan szemléljük az út problematikáját, arra juthatunk, hogy minden utazásunk célja a lélek és a szellem gyarapítása. Utunk csak akkor lehet gyümölcsöző, ha a földi világ megismerése mellett egy magasabb belső célt is szemeink előtt tartunk” – írta dolgozatában az első díjas, IX. osztályos Kovács Péter Zoltán. Egyetértünk.

A költészet napja a versenyzőket a temesvári „táborban” érte. A díjkiosztásra elkészült diáklap, a Mikes versszerű összeállítást közölt, ezt teljes terjedelmében, mint kollektív és a rendezvény hangulatát jól kifejező írást idemásoljuk (szerkesztője lakonikusan: „Zsófi, Temesvár”):

– Hova vezetnek a szavak?

F. N.: – Gondolatok, vagy ábrándozás, de mégis álom.

C. Cs.: – Tündérhonba.

Sz. A.: – Hozzá(d).

R. B.: – Arra az útra, amelyik a csendes bölcsességhez vezet.

D. A.: – Beszédhez!

I. C.: – A boldogság megtalálására vezetnek.

I. A.: – Az utolsó emeletre.

W. B.: – Félreértéshez.

M. B.: – Furcsa körkérdésekhez.

T. J.: – Kommunikációhoz.

V. R.: – Két különböző világba: az írás és a beszéd világába.

F. R. K.: – Egy ajtóhoz.

F. H.: – A képzelet legmélyebb zugaiba.

K. P. Z.: – Szerintem egymáshoz.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Református létemre eddig másfél tucatszor vettem részt a csíksomlyói búcsún. A Csíksomlyói Szűzanya azt üzeni az erdélyi főpapok által a Csík, Székelyföld, Erdély, Csángóföld, a Részek, az anyaország, a határon túli területek, a nagyvilágban szétszóródott magyarság számára, hogy ezeréves kereszténységünk megtartása nemcsak vallási, hanem nemzeti feladat is. A pünkösdszombati búcsú a világ magyarságának a legfontosabb gyülekezőhelye, ahol a protestáns hívek is nagyon nagy számban vannak jelen. Mindannyiunknak szól a – több mint négyszázötven éves hagyomány alapján – Salvator-kápolna előtti keresztre vésett szöveg: „Isten! Tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben!”

A székelyudvarhelyi Balázs Árpád televíziós, rádiós szerkesztő új könyve* a környékbeli tűzoltók történetét foglalja össze. Ezzel a témával mindeddig senki nem foglalkozott, a kiadvány másfélszáz oldalán a szerző számos régi dokumentumot (fényképet, oklevelet, jegyzőkönyvet) is közöl. A nyomdából már kikerült munkáról a szerzővel beszélgettünk.

2010. március 12-én, Sárospatakon a Makovecz Imre tervezte A Művelődés Háza és Könyvtára belső folyosóján ünnepélyes keretek között népes közönség előtt hullt le a lepel arról az emléktábláról, amely hirdeti, hogy az épület nemcsak a helybéli közösség kulturális intézménye, hanem az EMKE Észak-Magyarországi Képviseleti Pontja is. 2020-ban a világjárvány miatt nem sikerült a tízéves jubileumon ünnepélyes rendezvény keretében emlékezni, ezért a sárospataki intézmény egy évfordulós kötet kiadását tervezi, amelyben az EMKE és Sárospatak több évtizeden átívelő kulturális kapcsolatairól jelennek meg írások.

Buchwald Amy

A munkahelyemre vezettem, és közben szokásomhoz híven a rádiót hallgattam. Azaz, az elmúlt pár évben már nem a rádiót, hanem podcastot. Podcastot? Igen, podcastot. A világhálón és a mobiltelefon elterjedése óta ez egy egyre népszerűbb műfaj. Tulajdonképpen egy hanganyag, amit az interneten érhetünk el, és akkor hallgathatunk meg, amikor akarunk.

Sándor József, EMKE

Sándor József ott volt az EMKE létrehozásakor, 1885-ben. Ő dolgozta ki a létesítendő egyesület alapszabály-tervezetét, titkáraként, majd főtitkáraként, később örökös alelnökeként úgyszólván mozgató rúgója volt mindannak, ami az egyesületben és akörül történt. Az első évtizedek az ő céltudatos fáradozása nyomán az építkezés évtizedei voltak: a művelődés körét szélesre nyitva az erdélyi, s kiemelten a szórványmagyarság megmaradását szolgálva. Az EMKE iskolákat, óvodákat, könyvárakat létesített, anyagilag is támogatva azokat, akik a műveltséget elvitték a nép közé, akik áldozatos munkásai voltak a tudásnak, s általa a felemelkedésnek. 

Az 1956-os magyar mártírok emléksírja Párizsban

1958. február 5-én a Fő utcai katonai bíróság épületében megkezdődött a Nagy Imre-per. 1958. június 15-én a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Nagy Imrét halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte, továbbá halálra ítélte Gimes Miklóst és Maléter Pált. Másnap, június 16-án, hajnalban a budapesti Gyűjtőfogház udvarán mindhármukat kivégezték, majd holttestüket ugyanott eltemették. 

barót

Ahogy telik az idő, mind gyakrabban kapom magam az emlékek olyatén keveredésén, hogy bizonyos történésekről találgatom, azokat vajon iskolásként vagy kezdő tanárként éltem át. Ez a bizonytalanság abból adódik, hogy a baróti iskola számomra több rétegű élményanyag. Egyik rétege az iskoláskorom, amely 1956 nyarával zárult, akkor érettségiztem, a másik a tanári pályám ideje. Ez maga is rétegzett, mert amikor 1960-ban kihelyeztek Barótra, kollégája lettem jó néhány volt tanáromnak is. Néha nehéz eldönteni, hogy bizonyos események a volt tanáromhoz vagy a későbbi kollégához kapcsolódnak.

Akinek van jó táboros élménye – és itt most nem az ereszd el a hajamat típusú, korlátok nélküli táborokra gondolok –, az tudja, hogy ezeknek az eseményeknek a varázsát, a lényegét az együttlét, a találkozás, az ismerkedés, a közös programok, kirándulások, csapatjátékok, az éjszakába nyúló beszélgetések adják. Ez, ha lehet, még hatványozottabban érvényes a Magyarországon az Anyanyelvápolók Szövetsége, itt Erdélyben pedig a Georgius Aranka Társaság által szervezett ifjúsági táborokra, amit egyszerűen csak a mosolyok, a szeretet, a bizalom táborának szoktunk emlegetni, és ahonnan nem egy középiskolás vagy egyetemista ment úgy haza, hogy bevallása szerint több szeretetet és megértést kapott az egy hét alatt, mint otthon az osztálytársaitól egy egész év alatt. 

A Közösségért Alapítványt (Fundaţia Pentru Comunitate) 2008-ban, Kolozsváron alapították azzal a céllal, hogy hozzájáruljon a tehetség, a szorgalom, a tudás, a szolidaritás, a közösségben rejlő értékek kibontakozásához, egy élhetőbb és humánusabb környezet kialakításához. Az Alapítvány elnöke Gazda Árpád újságíró, a Magyar Távirati Iroda (MTI) erdélyi tudósítója, alelnöke Molnár-Bánffy Kata, kommunikációs szakember, aki több mint húsz év tapasztalattal rendelkezik a média, közigazgatási, politikai és üzleti kommunikációban. A kuratórium tagja Brîndușa Armanca újságíró, egyetemi tanár, valamint Ferencz Szabolcs, a Földgázszállító Zártkörűen Működő Részvénytársaság (FGSZ Zrt.) elnök-vezérigazgatója.

Balázs Bécsi Attila

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a 2016/2017-es tanévben indította Hétköznapi hőseink – írjunk történelmet! elnevezésű kezdeményezését. Ennek lényege, hogy iskolások saját szülőfalujukból mutassanak be olyan embereket, akik bár nem kerültek reflektorfénybe, szélesebb körben nem kerültek az érdeklődés középpontjába, de munkájuk révén sokat tettek a helyi közösségekért, és rendkívüli képességeikről, kiemelkedő tulajdonságaikról, átlagon felüli jellemvonásukról tettek tanúbizonyságot. A projekt erdélyi lebonyolítója az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, ezen belül a Közép-Erdélyi Magyar Művelődési Intézet, résztvevői romániai magyar iskolás csapatok. Új, Hétköznapi hőseink című sorozatában a Művelődés szerkesztősége a kezdeményezés során eddig született, helytörténeti adalékokat is tartalmazó dolgozatok szerkesztett, esetenként tömörített változatát teszi közzé.

" (...) a kulturális termék előállítása is pontosan olyan, mint a kertészetének: mindkettőnek megvan az eredete, ami a kultúrában az ötlet, a kertészetben pedig a mag. A kultúrában az ötlet és az ihlet önmagában semmit nem ér, ha nem kerül megfelelő kezekbe és környezetbe, ha nem ölt testet színben, szóban, hangban, festményben, versben, zenében. A kertészetben, ös - szességében a mezőgazdaságban is így van: ott van a mag, ami ha nem kerül megfelelő kezekbe és környezetbe, más szóval, ha nem kerül számára jó földbe, ha nem kap vizet, napfényt, táplálékot, akkor elsenyved, elpusztul. A két szakterület tartalmát tekintve valóban más, de logikailag teljesen egyforma. A mezőgazdaságban van egy állandó: a föld, ez az alap. A kultúrában, a közművelődésben is van egy állandó: az ember, a célközönség. De a mechanizmusok hasonlóak. "

Jósika Miklós szülőháza Tordán

Tordával kapcsolatosan többször elhangzott, hogy sok jelentős értelmiségit adott a világnak, de ezeket nem tudta megtartani. Így hát úgy döntöttem, hogy megvizsgálom ennek a megállapításnak a történelmi háttereit, és bemutatok néhány értelmiségit, aki a tudományok, irodalom és a művészetek terén alkotott, olyan embereket, akiknek életműve már lezárult.

Albert Mátyás

... ha jól belegondolok, már gyerekkoromban érződött a kultúrához, a művelődéshez ragaszkodás. A magyar identitás megőrzése és az itthon, a szülőföldön maradás ösztönzése is már serdülőkoromban jelentkezett, ami azután csak egyre jobban erősödött. Talán így kell születni, ez belülről jön, ezek mind erős és öntudatos belső érzések, amelyek később csiszolódnak, és a mindennapok rávilágítanak, rávezetnek arra, hogy tenned kell valami jót, valami maradandót.

Vannak csaták, amelyeket elveszítünk. Rájöttem. Ma bejöttem az irodába, és látom, hogy egyik kolléganőm fia ott ül az egyik széken. Hatalmas mosollyal ráköszönök a kis Danra, és ahogy a spanyol mondja, „no me paró bola”, rám sem hederített. Ha a felnőtt és az okostelefon küzd a gyermek figyelméért, abból mi ritkán kerülünk ki győztesen. Komolyra fordítva a szót, szeretnék kicsit foglalkozni azzal, hogy Latin-Amerikában hogyan fest az anya, apa és a gyermek kapcsolata, valamint azzal, hogy mi mindent képesek egymásért megtenni.

Honduras nem az az ország, amelyet ha valakinek megemlítesz, akkor rögtön tudja, hogy miről beszélsz. Ami földrajzi elhelyezkedését illeti, legyünk őszinték, legtöbbünknek kell egy kis segítség, hogy megtalálja a térképen. És ha már itt tartunk, akkor elárulom, hogy vannak olyanok, akik nemhogy az ország, de még a térség létezéséről sem tudnak. És ha földrajzi elhelyezkedését homály fedi, akkor nyugodtan kijelenthetem, hogy kultúrájának sajátosságai még kevesebbé ismeretesek.