Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Nemzetegyesítő kultúra

A Művelődés folyóirat olvasói is olvashattak már alap hasábjain arról az együttműködésről, amely a romániai szórvány közösségek által működtetett magyar házak és a sárospataki A Művelődés Háza és Könyvtára között az elmúlt évek alatt kialakult.

A Bodrog-parti történelmi város intézménye 2010 óta hivatalosan is Észak-Magyarországi Képviseleti Pontja az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek, amely koordinálja Erdélyben a magyar házak láncolatának hálózatba történő építését. Közös rendezvények, képzőművészeti kiállítások, konferenciák, tapasztalatszerző látogatások, képzési programok voltak a fontosabb mérföldkövei a magyar-magyar kulturális kapcsolatépítésnek, ami kialakult a sárospataki művelődési ház és egyes magyar házak között.

Csatlósné Komáromi Katalin
Csatlósné Komáromi Katalin

A tavalyi év novemberében Sárospatak várost népszerűsítő programot mutattunk be Erdélyben a Makovecz Imre tervezte művelődési házunk munkatársaival, valamint előadó-művészeti és tárgyalkotó csoportjaival. A 70 perces szerkesztett műsorban Sárospatak a történelmi város, Sárospatak az iskola­város és Sárospatak a Kultúra Magyar Városa blokkok követték egymást. A vetítettképes előadói részeket A Művelődés Háza Kamarakórusa, valamint a Bodrog Néptáncegyüttes színesítette produkcióival. A népdalok és pataki diákdalok mellett bodrogközi és gömöri táncok alkották a műsor gerincét, de régi pataki diák anekdotákat is hallgathatott a nagyérdemű közönség. A Lorántffy Zsuzsanna Hímző Műhely tagjai kiállítással és helyi bemutatóval népszerűsítették a Fejedelemasszony udvarából indult, máig nemzeti kincsként számon tartott motívumvilágot. A pataki kínálatból nem hiányozhattak a Tokaj-hegyaljai tájegységre jellemző borok sem – a furmint, a hárslevelű, a sárgamuskotály –, amelyeket az Ászok Borház jóvoltából kóstolhattak meg a vendégek. Az erdélyi érdeklődők három helyszínen találkozhattak a sárospataki programmal: Kolozsváron az Apáczai Csere János Elméleti Líceum Díszterme adott otthont a rendezvénynek, Szamos­újváron a Téka Művelődési Központ felújított dísztermében, míg Nagybányán a Teleki Magyar Házban zajlottak az események. Valamennyi erdélyi kollégát köszönet illeti a háromnapos program koordinálásáért és sikeres lebonyolításáért. Talán a többéves együttműködésnek is köszönhető, hogy biztosítani tudták három egymást követő napon a program megvalósításához szükséges valamennyi feltételt, nemcsak a rendezvény helyszíneket, hanem a szállást, étkezést és a nagyon kedves fogadtatást is.

Bodrogközi táncok
Bodrogközi táncok

Ha a sikeres rendezvény tényszerű beszámolóját készíteném, a fent felsoroltak a legfontosabb történések, amelyek hitelesen rögzítik e novemberi program részleteit. Itt azonban sokkal többről van szó: információ és értékek átadásáról, emberi kapcsolatokról, amelyek történelmi gyökerekkel rendelkeznek, és a 21. században is segítik együttműködéseinket. Nem szükséges a lap olvasóinak bemutatni, hogy Sárospatak történelmében milyen sok szállal kapcsolódik erdélyi fejedelmekhez és helyszínekhez. A szellemi élet azonosságai megmutatkoznak a Református Kollégiumok párhuzamosságaiban, csakúgy, mint a későbbi évszázadok neveléstudományi, egyházügyi munkáiban. Bár Sárospatak közel tizenkétezres lélekszámával kisváros a vendéglátó erdélyi településekhez képest, ismertsége mégis jóval túlmutat jelenlegi határainkon. A műsoros esteket követő oldottabb hangulatú beszélgetések alkalmával kiderült, hogy az erdélyi közönségből milyen nagy számban kötődnek személyesen is településünkhöz. Tanulmányok apropóján, intézményi kapcsolatok, egyházi kirándulások, tapasztalatszerző látogatások alkalmával ismerkedtek Sárospatak nevezetességeivel és szereztek barátokat, kötöttek új ismeretségeket. Az anekdotákból számos híres tanár, vagy teológus alakja rajzolódott ki, de közös olvasmány élmények és borászati ismeretek is terítékre kerültek. A szamosújvári helyszínen különös színfoltja volt az estnek az az örömzenélés és rögtönzött táncház, amely a népzenei tagozaton tanuló diákok muzsikájára bontakozott ki. Házigazdák és vendégek, fiatalok és idősek együtt ropták. Volt több olyan pillanata a baráti estnek, amely jóval túlmutatott egy kulturális programon. Valamennyi sárospataki közreműködőben mély nyomot hagyott ez a novemberi „turné”, és motivációt adott a további szakmai munkához.

Darmos István diák anekdotát ad elő
Darmos István diák anekdotát ad elő

Ezek a szakmai elképzelések konkrét tervek formájában a helyszínen, illetve már a hazaút során megfogalmazódtak: A Művelődés Háza és Könyvtára Bodrog Néptáncegyüttese a szamosújvári TÉKA Művelődési Központtal együttműködve csereprogram lebonyolítását tervezi: a sárospataki táncosok erdélyi fesztiválra utaznak, míg a szamosújváriakat a Juhászújév Dömötörkor rendezvényre várják 2017-ben. A Lorántffy Zsuzsanna Hímző Műhely tagjai ebben a naptári évben is ott lesznek a Kolozsvári Magyar Napokon, az úri hímzésekből összeállított kiállítási anyagukat pedig bemutatják a nagyenyedi Dr. Szász Pál Közösségi Házban és a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban. A Művelődés Háza másik tárgyalkotó csoportja, a Foltos Pille Kör pedig meghívást kapott a nagybányai Teleki Magyar Házba. Dr. Széman Péter az EMKE elnöke javasolta, hogy a teljes, szerkesztett műsor jusson el dél-erdélyi magyar házakba is. A megtisztelő meghívásoknak igyekszünk eleget tenni és anyagi forrást teremteni azok megvalósításához. A cikkben bemutatott program támogatásáért köszönet illeti a Nemzeti Kulturális Alap Közművelődési Kollégiumát.

Igazgatói munkám során számos esetben elgondolkodtam azon, hogy nyolc éve vehetek részt az EMKE és Sárospatak közötti kapcsolat építésében. Az azóta eltelt időben számtalan visszajelzés érkezett az erdélyi magyar szórványközösségektől, amelyek szakmai elhivatottságomat erősítik, és mindennapi munkámat segítik. Az erdélyi munkatársak vendégszeretete, őszintesége, eredményessége ihlet és ösztönöz feladataim ellátásában. Ebből szeretnék minél többet átadni környezetemnek és azoknak a közösségeknek – kórustagoknak, táncosoknak, varróknak, hímzőknek –, akik A Művelődés Háza és Könyvtára fontos alappillérei. Ennek jegyében is zajlott a novemberi bemutatkozás, amit 2017-ben folytatunk.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

A Szilágy megyei magyar közösség mindig is tisztelettel adózott a nemzeti kultúra, irodalom és történelem nagyjai előtt. Megbecsülésük jeleként az elmúlt bő három évtized során emlékművet állítottak a Báthoryaknak, Wesselényi Miklósnak, Ady Endrének, Arany Jánosnak, Petőfi Sándornak, legutóbb pedig Szikszai Lajosnak, aki Zilah régi központját és kórházát is építette. Eme illusztris társasághoz most Petri Mór is csatlakozott.

Petri Mór meglátásom szerint jó történész volt, aki ismerte a történetírás szabályait. Utalhatunk itt nagy munkájának előkészületeire, az adat- és anyaggyűjtésre. Erről a következőket vallotta: „Hány levéltárt kutattam át? Ezeknek csak puszta fölsorolása lapokra terjedne. Csak általánosságban jegyzem meg, hogy beutaztam az egész vármegyét: egyházak, községek, magánosok levéltárait, ahol bármi csekély anyag kecsegtetett, valamennyit átkutattam, mint szintén felkerestem a vármegye határain kívül lévő mindama levéltárakat, amelyekben csak valami adatot véltem fölfedezhetni”.

Bejárta a megye mindegyik hely­ségét, rögzítette az ott talált adatokat, emellett pedig átfogó levéltári kutatómunkát végzett. Heteket töltött Kuun Géza marosnémeti levéltárának átkutatásával, a leleszi premontrei konvent gazdag archívuma szintén értékes adatokkal szolgált, Kolozsvárott pedig a hasonlóképpen gazdag Wesselényi- és Bánffy-levéltár anyagában kutathatott. Természetesen a Szilágyság két történeti vármegyéjének régi iratanyagát is hasznosította, emellett pedig a szomszédos vármegyék régi levéltáraiba is betekintett. 

Brassóban 1921. november 13-án harminc erdélyi magyar énekkar képviselője kimondta a Romániai Magyar Dalosszövetség megalakulását. A dalosszövetség létrehozására azért volt szükség, mert Trianon után az erdélyi kórusok elszakadtak a Budapesten székelő Magyar Dalosok Országos Szövetségétől. A szövetség megalapítását idős Szemlér Ferenc, a Brassói Magyar Dalárda elnöke és Szabó Béni alelnök, parlamenti képviselő kezdeményezte. Tisztában voltak azzal, hogy össze kell fogniuk annak érdekében, hogy az erdélyi kórusmozgalom továbbra is jelentős szerepet képviseljen az ország művelődési életében.

Tíz református püspök kért áldást tíz dél-erdélyi gyülekezetre – Csombord, Magyarlapád, Székelykocsárd, Gyulafehérvár, Alvinc, Marosszentimre, Szászváros, Kéménd, Algyógy, Magyarigen és Boroskrakkó – a pénteki hálaadó istentiszteleteken, május 20-án. Az elmúlt évtizedben több mint háromezer templomot újítottak fel a Kárpát-medencében, ebből négyszázat az erdélyi egyházkerületben. A dél-erdélyi templomok az egykor virágzó magyar kultúrát hirdetik ma is, és bár több település gyülekezete is szinte teljesen elfogyott vagy fogyóban van, a közös hálaadás éreztette az ünneplőkkel: nem vagyunk egyedül.

A református egység napját ezúttal inkább egységnapoknak lehetne nevezni, hiszen – amint Tussay Szilárd főszervező fogalmazott – május 21-ét két napon keresztül konferenciák, kiállítások, templomavatások és más programok előzték meg. Május 19–20-án a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban Az iskolák felettébb szükséges voltáról címmel tartottak egyháztörténeti konferenciát, amelynek alapját az adta, hogy az erdélyi fejedelem éppen 400 éve, 1622 májusában alapította Gyulafehérváron a Collegium Academicumot. Különben ennek jegyében telt a háromnapos ünnepség is, s ennek tiszteletére nyilvánította az idei esztendőt az erdélyi református egyház az oktatás évének.

A 19. században a történetírást Európa-szerte fontos közügynek tartották. Ez így volt Erdélyben is, ahol Nagyajtai Kovács Istvánt a modern magyar történetírás úttörői között tartották számon. Köztük volt gr. Mikó Imre is, akinek nagy szerepe volt az 1848–49 utáni abszolutista rendszerben az erdélyi magyarság védelmében. Utóbbi a közös cél érdekében kereste a Kovács Istvánnal való együttműködés lehetőségét.

A mai napon Erdővidék egy jelentős turisztikai desztinációval gyarapodik. Olyan kulturális látnivalóval, a szabadidő tartalmas eltöltésére alkalmas helyszínnel, amely erősíti a nagyajtai identitást és messzire repíti a település hírnevét. A bástyákban felépült kiállítás a szemléletében és módszereiben is megújuló erdélyi magyar muzeológia egy újabb kísérleteként készült el.

A nagyajtai unitárius műemléktemplom és gyülekezet életében mérföldkő ez a nap: 2022. május hetedike. Ettől a mérföldkőtől visszafelé és előre egyaránt tekinthetünk. A holnapi nap, a vártemplom használatba vétele is ugyanannyira fontos, mint az eddigi kutatás, tervezés, kivitelezés és a képzőművészeti értékek feltárása, valamint restaurálása. 

A május 14-én délelőtt a kollégium dísztermében megtartott konferencia a Romániai Magyar Dalosszövetség kétnapos ünnepségsorozatának a második programpontja volt, az előző nap délutánján a szövetség nagyjaira emlékeztek a Házsongárdi temetőben, majd kolozsvári zenei séta következett Guttman Szabolcs építésszel. Szombat délután, a konferenciát követően ünnepi kórushangversenyt tartottak a Kétágú (alsóvárosi) templomban.

Az erdélyi magyar közösség érdekeinek kép­viseletéért és intézményeinek fenntartásáért folytatott több évtizedes mun­kájának elismeréseképpen Kerekes Sándor a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Dáné Tibor Kálmán közösség- és művelődésszervező, közíró, a Művelődés című közművelődési havilap nyugalmazott főszerkesztője, az EMKE korábbi országos elnöke, az RMDSZ egykori Művelődési Főosztályának vezetője, több országos és helyi, közművelődéssel és felnőttképzéssel foglalkozó civil szervezet alapítója, az erdélyi magyar kulturális és társadalmi életben végzett több évtizedes sokrétű munkája elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Laczkó Vass Róbert kiváló szakmai tevékenysége, a prózai színészet és az operajátszás, valamint a pódiumművészet terén elért kimagasló eredményei mellett a munkásságát átható közművelődés iránti fogékonyság, a közösségépítés fontosságának tudata elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Killyéni András Péter az erdélyi magyar sporttörténet terén végzett kutatása és eredményei publikálása során szerzett elévülhetetlen érdemei és oktatói, szerkesztői tevékenysége, a magyarság megmaradásáért végzett önzetlen és odaadó munkája elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Az összefogás eredményeként megújult közösségi házuk, az Apafi-ház, amelyet Apafi Mihály fejedelem adományozott 1672-ben a magyar tanulóműhely céljaira. A református parókia, a református templom ismét eredeti pompájában uralja a főteret, folyamatban van a katolikus templom és plébánia felújítása, és a verespataki református parókia újjáépítése is. Ezek a munkálatok nem önmagukért való presztízsberuházások, hanem a közösségi élet és a turizmus felélénkítésének, illetve a gazdasági alapok megerősítésének állomásai.