Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Fő, hogy énekeljenek

Interjú Haáz Sándorral, a Szentegyházi Gyermekfilharmónia alapító vezetőjével

Az 1982-es tanévzáró ünnepségen lépett fel először együtt a Haáz Sándor zenetanár által tanított, az akkori 1-es számú, ma Mártonffi János nevét viselő iskola diákjaiból verbuvált rézfúvós és vonós együttes az iskolakórussal. A következő évtől a Szentegyházi Gyermekfilharmónia nevet felvevő együttest ma mintegy száz kórustag és negyven zenekari tag alkotja. 1991-ben létrehozták a Gyermekfilharmónia Alapítványt, amely a falumúzeumot is magába foglaló Múzeum Szállót működteti, és egyebek mellett évente a Homoród-menti Népdalvetélkedőt, a májusi Fili Napokat, a Bútorfestő Tábort, valamint a Prímásképző Tánctábort is szervezi. 1992–2007 között jelentették meg a Szentegyházi Hírlapot, 1998-tól kiadják a Törpe Daloskönyv sorozatot. Bel- és külföldi hangversenykörutakat szerveznek, eddig több száz koncertet tartottak. Fejlesztik a falusi turizmust, megvásárolták és működtetik a Filiházat. Az alapítvány feladatai közé tartozik a hangszerek beszerzése és felújítása is. Mindezekről Haáz Sándor zenetanárt kérdeztük.




Nótánk szálljon, ily szép nap csak ritkán virrad ránk – koncert Diószegen 2015. július 26-án

A Gyermekfilharmónia krisztusi életkorú: 33 éves. Az eredeti tervek, elképzelések megvalósultak?

Én minden évben rácsodálkozom, hogy a Fili képes haladni tovább. 1997-ben már székelykaput állítottunk annak az emlékére, hogy volt Fili…

Nehéz időszak volt?

Minden évben egyre nehezebb. Mert én sajnos, vénülök, egyre népszerűtlenebb ötleteim vannak a diákok körében is, és a világ egyre inkább afelé mutatkozik mozdulni, ahol az ének és a zene meg a szó értéktelenedik, nincs jelen, nem az mozgatja a világot.

A Gyermekfilharmónia fellépései, hang­versenykörútjai pont az ellenkezőjéről győznek meg…

Ennek a századnak a lelki sivatagjaiban jókora adag víz, éltető elem a Gyermekfilharmónia. Előadásainkon rövid, gyermekek szájából hiteles dalok szólalnak meg, tele humorral, vidámsággal. A közönség kapva kap utána, mert az emberek úgy érzik, az elveszett énjüket találják meg egy-egy ilyen koncert alkalmával. Tódulnak az emberek, hogy élvezzék: még létezik az a megálmodott világ, amit hovatovább egyre kevesebb helyen találnak meg. A Fili továbbéléséhez nagy arányban hozzájárul az is, hogy a mostani gyermekek a valamikori énekesek, zenészek gyermekei. Szülőkként észrevették a Filiben azt, hogy az egy picit katonaság, egy picit rendszerre tanítás, egyúttal világlátás. Nagyon jólesik, ha otthon a családban dúdol a gyermek… Minden szempontból segítőtársaim a mostani szülők, akik filisek voltak. Komolyan veszik, hogy a gyermekeik rendszeresen járjanak próbákra.

Van olyan gondolat, eszme, ami elmaradt, nem valósulhatott meg?




Haáz Sándor a 2015. július 20-i hangversenyen
Lendván

Nincs. Fontos volt, ma is fontos számunkra, hogy a zene nyelvével a toleranciát, az örömzenélést, az egymás mellett élést hirdessük. A Gyermekfilharmónia tevékenységének zöme a népdaléneklés nagyszerűségét, a népdalkincsünk túlélését szeretné biztosítani. Ennek érdekében szívósan dolgozom nemcsak én, hanem jó pár kollégám is, és nemcsak a kötelező tanórákon, hanem azokon kívül is.

Amikor megalakult a Gyermekfilharmónia Alapítvány, az alapcélok közt szerepelt a hangszerekkel való ellátás. Hogyan áll a Fili most hangszerekkel? Kell-e cserélni, javítani, és mibe kerül mindez?

A régi hangszerállományt teljességében lecseréltük. Az eltelt 33 év valóban hosszú idő ahhoz, hogy a gyermekek kézről kézre adott hangszerei kibírják. Közel húsz éven át kizárólag én láttam el a tanítványaimat hangszerrel. A faluban a nyolcvanas években felvásárolt hangszerkészlet vándorolt a rokonságon belül, vagy utcabeliek, szomszédok kölcsönözték egymásnak, főleg a hegedűket. A fúvós hangszereket eleinte a településen működő rezesbanda készletéből kölcsönöztük. Ezek feljavítását, használatát hosszú idők után mára jócskán pótoltuk, főleg alapítványi, pályázati lehetőségek útján. Rendkívül sokat segít magyarországi testvéralapítványunk, a budapesti Filiért Alapítvány. Értékes vadászkürtöket kaptunk tőlük, mélyfúvós hangszereket, fuvolát, klarinétot. A trombitakészletünk is pályázataikból, illetve a személyi jövedelemadók összegyűjtése által bővült. Jelenleg a zeneteremből több mint tíz hegedűt kölcsönöztünk, alapítványunk vagy a Tanulók Háza leltárából. Ha időközben kiderül, a gyermek érdemes arra, hogy saját hangszere legyen, segítek a szülőknek megvásárolni azt. Gyakran a Gyermekfili örökre adományoz hangszert a zenészeinek. Az elmúlt hat évben tíznél is több hangszert adtunk ki örökre, klarinétot, fuvolát és hegedűt, ezek közt voltak igényes, drága portékák is. Vannak íratlan szabályok: az a gyermek, aki tíz évig a Fili zenekari tagja, megörökölheti a hangszert. Aki a Fili tagjaként érettségizik le, az is örökre megkaphatja hangszerét. Ezáltal a táncház mozgalmat, a diákzenészek táncház-zenekarait próbáljuk alapítványilag támogatni. Nagyon büszke vagyok arra, hogy filis hangszerek járják Kolozsvárt, Nagyváradot, és különféle tánctáborokban muzsikálnak velük.

A Filinél mindig történik valami. Kiadványai közül jól ismert a Törpe Daloskönyv sorozat, helyi lapot adott ki, hangzóanyagokat, a Hegedűiskola köteteit. Mostanában mivel dolgoznak?

Legújabb kiadványunk a Fili kottatár sorozat. Az elmúlt 32 évnek az összes hangszerelése, illetve sikeres, kórusra és zenekarra készült átirata öt kötetben jelent meg, majdnem hatéves előkészítő munka eredményeként. Veress Hunor főiskolai hallgató segítségével vittük számítógépre a zenei anyagot. A tematikusan, sorba válogatott énekek tárai: a karácsonyi ünnepkör, népdalfeldolgozások, negyvennyolcas és egyéb mozgalmi dalok, más népek dalai, valamint klasszikus kedvencek kottás füzetei kórusra és külön-külön minden egyes hangszerszólamra. Nem ártana füzetecskéinket népszerűsíteni, megállapítani, másoknál hogyan működnének a feldolgozások. Magyarországi zeneiskoláknál már sikerrel próbálkoztunk. Éppenséggel Erdélyben is lehetne ezzel a kottatárral új világot teremteni, de meg kell találnunk azt a fórumot, azokat a lehetőségeket, amelyek mentén eljuthatunk a műkedvelő gyermekzenekarokhoz, a lelkes kollégákhoz, akik ebben fantáziát látnak. Nagyon büszke vagyok a Törpe Daloskönyvekre is, amelyek, népszerűségének köszönhetően az ötödik-hatodik újranyomásnál tart. Zsebmérete miatt neveztük Törpe Daloskönyvnek, és minden oldalán kiszínezhető rajzok találhatók. Nyolc füzet jelent meg, a legsikeresebbek a Pentaton dalok és a kánonos köteteink. A Gyermekdalok (VII., VIII. kötet) könyvecskéiben 60-60 óvodás-, kisiskolás ének szerepel, ezek furulyán, hegedűn könnyen játszhatók. A daloknál olyan szövegeket is beírtunk, amik más forrásokból kerültek elő. Úgyis az a lényeg, hogy énekeljen a gyermek.

A Gyermekfilharmónia Alapítvány ösztöndíjjal támogat tehetséges gyermekeket. Most, amikor mindenki az anyagi források apadására panaszkodik, érezhetők-e ilyen természetű gondok a Fili háza táján?

Pillanatnyilag két tanítványunknak fizet teljes körű szállást, ellátást, taníttatást, mindenfélét az alapítványunk. Ügyesek, megérdemlik, de mivel rászorulnak a segítségre, nélkülünk nem menne olyan simán az iskoláztatásuk. Mindezek mellett úgy érzem, a hangszerrel vagy a kiadványokkal való támogatás méltóbb a Filihez.

A Fili tevékenységhez sok minden hozzátartozik, amit kívülállók talán nem is gondolnak: a Homoród-menti Népdalvetélkedő, kézműves táborok, a Filiház működtetése. Bővíthető ez még? Vannak új ötletek?

Az évi öt fontos rendezvényünk fenntartása nagy, fárasztó és kemény munka. Sokkal könnyebb létrehozni valamit, és nagy gongütéssel megnyitani, mint évek hosszú során színvonalasan fenntartani azt. Évente meg kell, hogy újuljon a bútorfestő vagy tánctábor azért, hogy újabb és újabb gyermekek érkezésekor azok is új fórumra találjanak. Ami újul, fejlődik, az a Csűrkalandpark, ami a Filiház udvarán levő csűrben készült el. E bohóságokkal tele szénapadláson készül az ürgelabirintus és a falift, a színben a rakétaszimulátor és egy gerendalétra.




Dániel Kinga énekel az esztergomi Bazilikában 2015. július 28-án

A Fili nemrég érkezett haza egy elég hosszú körútról. Mi a következő lépés?

Augusztus 20-ra Szent István-napi műsorral készültünk, 31-től szeptember 6-ig zajlott a Fili tánctábora és prímásképzője. Október első hétvégéjén tartjuk az Őszi Hadjáratot a szentegyházi hagyományőrző huszárokkal közösen. Ez lovas, szekeres verbuváló körút a környező falvakban, a Filis szekereken zeng a dal. Ilyenkor az ünnepi esten a huszárokkal közösen énekeljük ’48-as dalainkat. Novemberben készülődünk a Ciripelő vetélkedőre, ami Nyíregyháza és Szentegyháza régi ötletű mese-, vers- és énekmondó versengése. Aztán következik a téli körút, majd a végelszámolás: december 30-án szoktunk tartani óévzáró gálahangversenyünket.

A jövőben nehezebb vagy pedig éppen könnyebb lesz ugyanezeket a programokat megtervezni, megvalósítani azután, hogy annyi éve zajlanak ezek az események?

Minden rendezvény előtt azt látjuk, hogy egyre nehezebb nekifogni, és minden rendezvény végén, a tanulságlistát elemezve látjuk, hogy jól sikerült, érdemes volt. Nem csak azért, mert az anyagiakat fáradságos előteremteni. Nagyobb feladat megmozdítani a gyermekközösséget. El kell vonni a figyelmét a facebooktól, az internettől. A bútorfestés, a tánctanulás munkatáboraiban a gyermeklétszám biztosítása, az érdeklődés felkeltése komoly kihívás. De miután megmozdul a gyermeksereg, meglátszik, hogy ezeket a rendezvényeket kötelező módon kell csinálni. Ezeknek a foglalkozásoknak a hiányában pont az veszne el a székely virtusból, ami tulajdonképpen székellyé tette a székelyt: az ének, a tánc, a mozgáskultúrája, a versei, énekei, meséi.


 

Haáz Sándor, zenetanár
1955-ben született Székelyudvarhelyen. A Zenetanárképző Főiskola elvégzése után 1978-ban helyezték ki Szentegyházasfaluba zenetanárnak. Levelezői tagozaton elvégezte a kolozsvári Gh. Dima Konzervatóriumot. A Tanulók Háza zenekörein tanítja, most már több volt tanítványával, pedagógusokkal a diákokat hangszerismeretre. A Gyermekfilharmónia létrehozója, vezetője. Szakmai elismerései: Hargita Megyei Tanfelügyelőség Profesor Evidenţiat (Kiváló Tanár – szerk. megj.) díja (1983, 1992), a Magyarok Világszövetsége – MVSZ díj (1993), a Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási minisztere Pro Cultura Hungarica emlékplakettje (1997), a Széchenyi Társaság díja (1998), a Romániai Dalosszövetség Rónai Antal díja (1999), a Julianus Alapítvány Julianus díja (2001), a Romániai Magyar Pedagógusszövetség Ezüst Gyopár díja (2001), Szentegyháza Városi Tanácsa Pro Urbe díja (2002), Magyar Örökség díj (2003), a Hargita Megyei Kulturális Központ és az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület Udvarhelyszék kultúrájáért díja (2004), a Magyar Művészeti Akadémia tagja (2005), Bartók Béla Emlékdíj (2006), Nagy Lajos emlékérem – Pécs (2006), Magyarságért díj – Szarvas (2007), EMKE díj – Kolozsvár (2009), A Tehetségek Szolgálatáért Életműdíj – Budapest (2010), Mentor díj – Kolozsvár (2011), Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (2011), Hargita Megye Tanácsa Kájoni János díja (2012), Bonis bona discerere (2014), Németh Géza díj (2015).

A felhasznált képek Tókos Attila felvételei

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Református létemre eddig másfél tucatszor vettem részt a csíksomlyói búcsún. A Csíksomlyói Szűzanya azt üzeni az erdélyi főpapok által a Csík, Székelyföld, Erdély, Csángóföld, a Részek, az anyaország, a határon túli területek, a nagyvilágban szétszóródott magyarság számára, hogy ezeréves kereszténységünk megtartása nemcsak vallási, hanem nemzeti feladat is. A pünkösdszombati búcsú a világ magyarságának a legfontosabb gyülekezőhelye, ahol a protestáns hívek is nagyon nagy számban vannak jelen. Mindannyiunknak szól a – több mint négyszázötven éves hagyomány alapján – Salvator-kápolna előtti keresztre vésett szöveg: „Isten! Tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben!”

A székelyudvarhelyi Balázs Árpád televíziós, rádiós szerkesztő új könyve* a környékbeli tűzoltók történetét foglalja össze. Ezzel a témával mindeddig senki nem foglalkozott, a kiadvány másfélszáz oldalán a szerző számos régi dokumentumot (fényképet, oklevelet, jegyzőkönyvet) is közöl. A nyomdából már kikerült munkáról a szerzővel beszélgettünk.

2010. március 12-én, Sárospatakon a Makovecz Imre tervezte A Művelődés Háza és Könyvtára belső folyosóján ünnepélyes keretek között népes közönség előtt hullt le a lepel arról az emléktábláról, amely hirdeti, hogy az épület nemcsak a helybéli közösség kulturális intézménye, hanem az EMKE Észak-Magyarországi Képviseleti Pontja is. 2020-ban a világjárvány miatt nem sikerült a tízéves jubileumon ünnepélyes rendezvény keretében emlékezni, ezért a sárospataki intézmény egy évfordulós kötet kiadását tervezi, amelyben az EMKE és Sárospatak több évtizeden átívelő kulturális kapcsolatairól jelennek meg írások.

Buchwald Amy

A munkahelyemre vezettem, és közben szokásomhoz híven a rádiót hallgattam. Azaz, az elmúlt pár évben már nem a rádiót, hanem podcastot. Podcastot? Igen, podcastot. A világhálón és a mobiltelefon elterjedése óta ez egy egyre népszerűbb műfaj. Tulajdonképpen egy hanganyag, amit az interneten érhetünk el, és akkor hallgathatunk meg, amikor akarunk.

Sándor József, EMKE

Sándor József ott volt az EMKE létrehozásakor, 1885-ben. Ő dolgozta ki a létesítendő egyesület alapszabály-tervezetét, titkáraként, majd főtitkáraként, később örökös alelnökeként úgyszólván mozgató rúgója volt mindannak, ami az egyesületben és akörül történt. Az első évtizedek az ő céltudatos fáradozása nyomán az építkezés évtizedei voltak: a művelődés körét szélesre nyitva az erdélyi, s kiemelten a szórványmagyarság megmaradását szolgálva. Az EMKE iskolákat, óvodákat, könyvárakat létesített, anyagilag is támogatva azokat, akik a műveltséget elvitték a nép közé, akik áldozatos munkásai voltak a tudásnak, s általa a felemelkedésnek. 

Az 1956-os magyar mártírok emléksírja Párizsban

1958. február 5-én a Fő utcai katonai bíróság épületében megkezdődött a Nagy Imre-per. 1958. június 15-én a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Nagy Imrét halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte, továbbá halálra ítélte Gimes Miklóst és Maléter Pált. Másnap, június 16-án, hajnalban a budapesti Gyűjtőfogház udvarán mindhármukat kivégezték, majd holttestüket ugyanott eltemették. 

barót

Ahogy telik az idő, mind gyakrabban kapom magam az emlékek olyatén keveredésén, hogy bizonyos történésekről találgatom, azokat vajon iskolásként vagy kezdő tanárként éltem át. Ez a bizonytalanság abból adódik, hogy a baróti iskola számomra több rétegű élményanyag. Egyik rétege az iskoláskorom, amely 1956 nyarával zárult, akkor érettségiztem, a másik a tanári pályám ideje. Ez maga is rétegzett, mert amikor 1960-ban kihelyeztek Barótra, kollégája lettem jó néhány volt tanáromnak is. Néha nehéz eldönteni, hogy bizonyos események a volt tanáromhoz vagy a későbbi kollégához kapcsolódnak.

Akinek van jó táboros élménye – és itt most nem az ereszd el a hajamat típusú, korlátok nélküli táborokra gondolok –, az tudja, hogy ezeknek az eseményeknek a varázsát, a lényegét az együttlét, a találkozás, az ismerkedés, a közös programok, kirándulások, csapatjátékok, az éjszakába nyúló beszélgetések adják. Ez, ha lehet, még hatványozottabban érvényes a Magyarországon az Anyanyelvápolók Szövetsége, itt Erdélyben pedig a Georgius Aranka Társaság által szervezett ifjúsági táborokra, amit egyszerűen csak a mosolyok, a szeretet, a bizalom táborának szoktunk emlegetni, és ahonnan nem egy középiskolás vagy egyetemista ment úgy haza, hogy bevallása szerint több szeretetet és megértést kapott az egy hét alatt, mint otthon az osztálytársaitól egy egész év alatt. 

A Közösségért Alapítványt (Fundaţia Pentru Comunitate) 2008-ban, Kolozsváron alapították azzal a céllal, hogy hozzájáruljon a tehetség, a szorgalom, a tudás, a szolidaritás, a közösségben rejlő értékek kibontakozásához, egy élhetőbb és humánusabb környezet kialakításához. Az Alapítvány elnöke Gazda Árpád újságíró, a Magyar Távirati Iroda (MTI) erdélyi tudósítója, alelnöke Molnár-Bánffy Kata, kommunikációs szakember, aki több mint húsz év tapasztalattal rendelkezik a média, közigazgatási, politikai és üzleti kommunikációban. A kuratórium tagja Brîndușa Armanca újságíró, egyetemi tanár, valamint Ferencz Szabolcs, a Földgázszállító Zártkörűen Működő Részvénytársaság (FGSZ Zrt.) elnök-vezérigazgatója.

Balázs Bécsi Attila

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a 2016/2017-es tanévben indította Hétköznapi hőseink – írjunk történelmet! elnevezésű kezdeményezését. Ennek lényege, hogy iskolások saját szülőfalujukból mutassanak be olyan embereket, akik bár nem kerültek reflektorfénybe, szélesebb körben nem kerültek az érdeklődés középpontjába, de munkájuk révén sokat tettek a helyi közösségekért, és rendkívüli képességeikről, kiemelkedő tulajdonságaikról, átlagon felüli jellemvonásukról tettek tanúbizonyságot. A projekt erdélyi lebonyolítója az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, ezen belül a Közép-Erdélyi Magyar Művelődési Intézet, résztvevői romániai magyar iskolás csapatok. Új, Hétköznapi hőseink című sorozatában a Művelődés szerkesztősége a kezdeményezés során eddig született, helytörténeti adalékokat is tartalmazó dolgozatok szerkesztett, esetenként tömörített változatát teszi közzé.

" (...) a kulturális termék előállítása is pontosan olyan, mint a kertészetének: mindkettőnek megvan az eredete, ami a kultúrában az ötlet, a kertészetben pedig a mag. A kultúrában az ötlet és az ihlet önmagában semmit nem ér, ha nem kerül megfelelő kezekbe és környezetbe, ha nem ölt testet színben, szóban, hangban, festményben, versben, zenében. A kertészetben, ös - szességében a mezőgazdaságban is így van: ott van a mag, ami ha nem kerül megfelelő kezekbe és környezetbe, más szóval, ha nem kerül számára jó földbe, ha nem kap vizet, napfényt, táplálékot, akkor elsenyved, elpusztul. A két szakterület tartalmát tekintve valóban más, de logikailag teljesen egyforma. A mezőgazdaságban van egy állandó: a föld, ez az alap. A kultúrában, a közművelődésben is van egy állandó: az ember, a célközönség. De a mechanizmusok hasonlóak. "

Jósika Miklós szülőháza Tordán

Tordával kapcsolatosan többször elhangzott, hogy sok jelentős értelmiségit adott a világnak, de ezeket nem tudta megtartani. Így hát úgy döntöttem, hogy megvizsgálom ennek a megállapításnak a történelmi háttereit, és bemutatok néhány értelmiségit, aki a tudományok, irodalom és a művészetek terén alkotott, olyan embereket, akiknek életműve már lezárult.

Albert Mátyás

... ha jól belegondolok, már gyerekkoromban érződött a kultúrához, a művelődéshez ragaszkodás. A magyar identitás megőrzése és az itthon, a szülőföldön maradás ösztönzése is már serdülőkoromban jelentkezett, ami azután csak egyre jobban erősödött. Talán így kell születni, ez belülről jön, ezek mind erős és öntudatos belső érzések, amelyek később csiszolódnak, és a mindennapok rávilágítanak, rávezetnek arra, hogy tenned kell valami jót, valami maradandót.

Vannak csaták, amelyeket elveszítünk. Rájöttem. Ma bejöttem az irodába, és látom, hogy egyik kolléganőm fia ott ül az egyik széken. Hatalmas mosollyal ráköszönök a kis Danra, és ahogy a spanyol mondja, „no me paró bola”, rám sem hederített. Ha a felnőtt és az okostelefon küzd a gyermek figyelméért, abból mi ritkán kerülünk ki győztesen. Komolyra fordítva a szót, szeretnék kicsit foglalkozni azzal, hogy Latin-Amerikában hogyan fest az anya, apa és a gyermek kapcsolata, valamint azzal, hogy mi mindent képesek egymásért megtenni.

Honduras nem az az ország, amelyet ha valakinek megemlítesz, akkor rögtön tudja, hogy miről beszélsz. Ami földrajzi elhelyezkedését illeti, legyünk őszinték, legtöbbünknek kell egy kis segítség, hogy megtalálja a térképen. És ha már itt tartunk, akkor elárulom, hogy vannak olyanok, akik nemhogy az ország, de még a térség létezéséről sem tudnak. És ha földrajzi elhelyezkedését homály fedi, akkor nyugodtan kijelenthetem, hogy kultúrájának sajátosságai még kevesebbé ismeretesek.