Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

„Épített örökségünk fennmaradásának záloga az élő örökség.”

A nagyajtai unitárius műemléktemplom és gyülekezet életében mérföldkő ez a nap: 2022. május hetedike. Ettől a mérföldkőtől visszafelé és előre egyaránt tekinthetünk. A holnapi nap, a vártemplom használatba vétele is ugyanannyira fontos, mint az eddigi kutatás, tervezés, kivitelezés és a képzőművészeti értékek feltárása, valamint restaurálása. 

Tervezőirodánk archívumát fellapozva láthatjuk, hogy a Teleki László Alapítvány már huszonhárom éve, azaz 1999-ben elkezdte támogatni a kutatási munkálatokat. Húsz évvel ezelőtt, 2002-ben elkészültek az északnyugati bástya felújítási tervei, amelyeket részben kiviteleztek 2005-ben. 2008-ban a harangtorony felújításának tervezése is elkezdődött. Végül 2016-ban, vagyis hat éve a Linea tervezőiroda összeállította a megvalósíthatósági tanulmányt, 2018-ban pedig a kiviteli terveket. A szükséges engedélyek megszerzése – kétpolcnyi papír, azaz dokumentum elkészítése – után végre 2019. szeptember 26-án elkezdődött a kivitelezés. 

A kutatás, tervezés és kivitelezés során született tizenöt szaktanulmány (a topográfiától a dendrológiáig, földradaros felméréstől a tartószerkezeti szakvéleményig, régészeti feltárástól a kőrestaurátori szaktervig) több mint 16 GB digitális anyagot képez. Több mint 30 szakember végezte a kutatást 12 szaktervező, gazdasági szakember és 6 műemlékvédelmi szakember irányítása alatt. A műszaki felügyelet során a tervezőcsapat több mint 2600 fotóval dokumentálta a munkát. 

A kivitelezés során számtalan műemlékvédelmi helyreállítás történt, csak néhányat sorolunk itt fel, a teljesség igénye nélkül: a várfalszakaszok felső részének visszaépítése, a gyilokjárók részleges rekonstrukciója, a délnyugati bástya utolsó szintjének és tetőzetének visszaépítése, a kapubástya tetőzetének megemelése, tereprendezés, esővíz-elvezetés stb. Ezek mellett a vártemplom kapott pára- és hőmérsékletmérőket, 40 pótszéket, tűzvédelmi eszközöket, két helyen mellékhelyiségeket, templomi hangosítást, teljes körű belső és külső világítást, padfűtést, várszínpadot – amelyet Bihari Józsefről neveztek el, illetve élményt nyújtó, visszahívogató kiállítást is berendeztek itt. Olyan képzőművészeti értékeket restauráltak a szakemberek, mint például az egykori templomboltozat téglabordái, amelyek jelenleg a külső karzatfeljáró oldalfalát képezik, vagy a 15. századból származó Szent László-freskók. 




Várszínház. A templomudvarban szabadtéri színpad és nézőtér is helyet kapott. Benkő Levente felvétele

A nagyajtai unitárius templom teljes felújítása majdnem 1700 négyzetméternyi épített felületet, és közel 9000 köbméternyi térrészt érintett. A költségtervezetben 647 euró/m2-es ár szerepelt, ez a projekt végére 909 euró/m2-re módosult. A kiviteli tervek több mint 111 ezer munkaórát és 3795 tonna anyagmozgatást írtak elő, ebben kiemelkedő tétel a 250 tonna kőanyag visszaépítése és a több mint 1700 tonna földmozgatás. Nagyon sok időt és energiát emésztett fel az is, hogy itt nem messze, Bölönben megtaláljuk és kibányásztassuk a darázskövet, amelyből a várfal koronájának reneszánsz díszítését részlegesen vissza lehetett építeni és kiegészíteni.

A kivitelezés során a Baumeister kivitelező cég részéről – mérnöki munkavezetéssel – több mint 15 kőműves (közülük 7-en helybeliek), 6 ács, valamint 5 fős épületvillamos-, 5 fős épületgépész- és 6 fős asztaloscsapat dolgozott. A munkálatokat a RegioConsult 8 fős pályázatíró csapata menedzselte, továbbá ellenmérnökök és műszaki felelősök felügyelték. A bástyákban levő állandó kiállítás megvalósításában több mint 50 ember vett részt. 

Ezen a majdnem ezernapos úton szembe kellett néznünk a növekvő építőipari árakkal és a távolságot megkövetelő pandémiával. De ott voltak és vannak velünk ezen az úton – amelynek a mai nap csak egy állomása – azok a határon inneni és túli emberek, akik szellemiekkel és anyagiakkal támogattak abban, hogy a terveink megvalósulhassanak. Nélkülözhetetlen segítséget nyújtott a munkában az egyházközség vezetősége és egyházfiai, az ifjúsági egylet tagjai, valamint a helyi önkormányzat. A majdnem 200 fős csapatot mindvégig átfogta, szemmel, szóval, igével tartotta össze a gyülekezet lelkésze.   

Kós Károly a Bevezetés a Testamentum és Agrikultúra című kézirathoz című írásában megfogalmazott óhajai ma is időtállóak: „Szeretném megérni, hogy kicsiny kis portámat olyan rendben lássam, ahogyan én azt elgondoltam magamnak. Legyen minden gondosan gondozva, tisztán művelve, rendben tartva… és azt szeretném, hogy gazdaságom, melynek minden épületét magam építettem, így szálljon az én maradékaimra.” Ahhoz, hogy Kós Károly több mint száz éve megfogalmazott vágyai valóra váljanak, van még mit tennünk.

Hiszem, hogy itt nem ért véget ez a nagy csapatmunka. A régi harangozói ház, amit vendégfogadó épületként szeretnének hasznosítani, még felújításra vár, ugyanakkor a vár­templomhoz vezető út javítása is elengedhetetlen. Épített örökségünk fennmaradásának és fenntartásának záloga az élő örökség. Ahhoz, hogy a műemlékeinket át tudjuk adni a jövő generációjának, meg kell ismernünk azokat, és amellett, hogy folyamatosan gondozzuk, élettel kell megtöltenünk őket.

Végezetül azt kívánom, hogy nagyajtai gyülekezet minél többet használja ezt a templomot Isten dicsőségére. 

Isten áldja mindannyiunkat!

(Elhangzottak 2022. május 7-én, Nagyajtán, a helyreállított unitárius vártemplom hálaadó ünnepségén.)

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

A Szilágy megyei magyar közösség mindig is tisztelettel adózott a nemzeti kultúra, irodalom és történelem nagyjai előtt. Megbecsülésük jeleként az elmúlt bő három évtized során emlékművet állítottak a Báthoryaknak, Wesselényi Miklósnak, Ady Endrének, Arany Jánosnak, Petőfi Sándornak, legutóbb pedig Szikszai Lajosnak, aki Zilah régi központját és kórházát is építette. Eme illusztris társasághoz most Petri Mór is csatlakozott.

Petri Mór meglátásom szerint jó történész volt, aki ismerte a történetírás szabályait. Utalhatunk itt nagy munkájának előkészületeire, az adat- és anyaggyűjtésre. Erről a következőket vallotta: „Hány levéltárt kutattam át? Ezeknek csak puszta fölsorolása lapokra terjedne. Csak általánosságban jegyzem meg, hogy beutaztam az egész vármegyét: egyházak, községek, magánosok levéltárait, ahol bármi csekély anyag kecsegtetett, valamennyit átkutattam, mint szintén felkerestem a vármegye határain kívül lévő mindama levéltárakat, amelyekben csak valami adatot véltem fölfedezhetni”.

Bejárta a megye mindegyik hely­ségét, rögzítette az ott talált adatokat, emellett pedig átfogó levéltári kutatómunkát végzett. Heteket töltött Kuun Géza marosnémeti levéltárának átkutatásával, a leleszi premontrei konvent gazdag archívuma szintén értékes adatokkal szolgált, Kolozsvárott pedig a hasonlóképpen gazdag Wesselényi- és Bánffy-levéltár anyagában kutathatott. Természetesen a Szilágyság két történeti vármegyéjének régi iratanyagát is hasznosította, emellett pedig a szomszédos vármegyék régi levéltáraiba is betekintett. 

Brassóban 1921. november 13-án harminc erdélyi magyar énekkar képviselője kimondta a Romániai Magyar Dalosszövetség megalakulását. A dalosszövetség létrehozására azért volt szükség, mert Trianon után az erdélyi kórusok elszakadtak a Budapesten székelő Magyar Dalosok Országos Szövetségétől. A szövetség megalapítását idős Szemlér Ferenc, a Brassói Magyar Dalárda elnöke és Szabó Béni alelnök, parlamenti képviselő kezdeményezte. Tisztában voltak azzal, hogy össze kell fogniuk annak érdekében, hogy az erdélyi kórusmozgalom továbbra is jelentős szerepet képviseljen az ország művelődési életében.

Tíz református püspök kért áldást tíz dél-erdélyi gyülekezetre – Csombord, Magyarlapád, Székelykocsárd, Gyulafehérvár, Alvinc, Marosszentimre, Szászváros, Kéménd, Algyógy, Magyarigen és Boroskrakkó – a pénteki hálaadó istentiszteleteken, május 20-án. Az elmúlt évtizedben több mint háromezer templomot újítottak fel a Kárpát-medencében, ebből négyszázat az erdélyi egyházkerületben. A dél-erdélyi templomok az egykor virágzó magyar kultúrát hirdetik ma is, és bár több település gyülekezete is szinte teljesen elfogyott vagy fogyóban van, a közös hálaadás éreztette az ünneplőkkel: nem vagyunk egyedül.

A református egység napját ezúttal inkább egységnapoknak lehetne nevezni, hiszen – amint Tussay Szilárd főszervező fogalmazott – május 21-ét két napon keresztül konferenciák, kiállítások, templomavatások és más programok előzték meg. Május 19–20-án a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban Az iskolák felettébb szükséges voltáról címmel tartottak egyháztörténeti konferenciát, amelynek alapját az adta, hogy az erdélyi fejedelem éppen 400 éve, 1622 májusában alapította Gyulafehérváron a Collegium Academicumot. Különben ennek jegyében telt a háromnapos ünnepség is, s ennek tiszteletére nyilvánította az idei esztendőt az erdélyi református egyház az oktatás évének.

A 19. században a történetírást Európa-szerte fontos közügynek tartották. Ez így volt Erdélyben is, ahol Nagyajtai Kovács Istvánt a modern magyar történetírás úttörői között tartották számon. Köztük volt gr. Mikó Imre is, akinek nagy szerepe volt az 1848–49 utáni abszolutista rendszerben az erdélyi magyarság védelmében. Utóbbi a közös cél érdekében kereste a Kovács Istvánnal való együttműködés lehetőségét.

A mai napon Erdővidék egy jelentős turisztikai desztinációval gyarapodik. Olyan kulturális látnivalóval, a szabadidő tartalmas eltöltésére alkalmas helyszínnel, amely erősíti a nagyajtai identitást és messzire repíti a település hírnevét. A bástyákban felépült kiállítás a szemléletében és módszereiben is megújuló erdélyi magyar muzeológia egy újabb kísérleteként készült el.

A május 14-én délelőtt a kollégium dísztermében megtartott konferencia a Romániai Magyar Dalosszövetség kétnapos ünnepségsorozatának a második programpontja volt, az előző nap délutánján a szövetség nagyjaira emlékeztek a Házsongárdi temetőben, majd kolozsvári zenei séta következett Guttman Szabolcs építésszel. Szombat délután, a konferenciát követően ünnepi kórushangversenyt tartottak a Kétágú (alsóvárosi) templomban.

Az erdélyi magyar közösség érdekeinek kép­viseletéért és intézményeinek fenntartásáért folytatott több évtizedes mun­kájának elismeréseképpen Kerekes Sándor a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Dáné Tibor Kálmán közösség- és művelődésszervező, közíró, a Művelődés című közművelődési havilap nyugalmazott főszerkesztője, az EMKE korábbi országos elnöke, az RMDSZ egykori Művelődési Főosztályának vezetője, több országos és helyi, közművelődéssel és felnőttképzéssel foglalkozó civil szervezet alapítója, az erdélyi magyar kulturális és társadalmi életben végzett több évtizedes sokrétű munkája elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Laczkó Vass Róbert kiváló szakmai tevékenysége, a prózai színészet és az operajátszás, valamint a pódiumművészet terén elért kimagasló eredményei mellett a munkásságát átható közművelődés iránti fogékonyság, a közösségépítés fontosságának tudata elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Killyéni András Péter az erdélyi magyar sporttörténet terén végzett kutatása és eredményei publikálása során szerzett elévülhetetlen érdemei és oktatói, szerkesztői tevékenysége, a magyarság megmaradásáért végzett önzetlen és odaadó munkája elismeréseként Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

Az összefogás eredményeként megújult közösségi házuk, az Apafi-ház, amelyet Apafi Mihály fejedelem adományozott 1672-ben a magyar tanulóműhely céljaira. A református parókia, a református templom ismét eredeti pompájában uralja a főteret, folyamatban van a katolikus templom és plébánia felújítása, és a verespataki református parókia újjáépítése is. Ezek a munkálatok nem önmagukért való presztízsberuházások, hanem a közösségi élet és a turizmus felélénkítésének, illetve a gazdasági alapok megerősítésének állomásai.

Református létemre eddig másfél tucatszor vettem részt a csíksomlyói búcsún. A Csíksomlyói Szűzanya azt üzeni az erdélyi főpapok által a Csík, Székelyföld, Erdély, Csángóföld, a Részek, az anyaország, a határon túli területek, a nagyvilágban szétszóródott magyarság számára, hogy ezeréves kereszténységünk megtartása nemcsak vallási, hanem nemzeti feladat is. A pünkösdszombati búcsú a világ magyarságának a legfontosabb gyülekezőhelye, ahol a protestáns hívek is nagyon nagy számban vannak jelen. Mindannyiunknak szól a – több mint négyszázötven éves hagyomány alapján – Salvator-kápolna előtti keresztre vésett szöveg: „Isten! Tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben!”