Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

A megfigyelt történelemkör (3.)

A Salamon Ernő-középiskola történelemköréről (1979-1989)

A megfigyelt történelemkörről a nevemre kiállított I 72467-es számú szekus dosszié főleg kutatói tevékenységem megfigyelésére vonatkozott. Ennek ellenére számos adatot, dokumentumértékű feljegyzést tartalmaz oktató-nevelői tevékenységemre, főleg pedig az általam vezetett történelemkör tevékenységének a megfigyelésére vonatkozóan. A jelentősebb feljegyzések a következők.

1979. március 7: egy besúgó jelentette a gyergyószentmiklósi városi szekuritáténak, hogy a Korunk szerkesztősége március 9-ére 12 órai kezdettel meghívta Garda Dezsőt és az általa szervezett történelemkör tagjait a szerkesztőség által szervezett diáktudományos ülésszakra. A jelentést Gál Gyula ezredesnek címezték.1 A jelentés nem volt pontos, mivel a Salamon Ernő-líceum diákjai április 6-án tartottak előadást a Korunk szerkesztőségében.

1979. május 8-án a kolozsvári szekuritaté átküldte a Hargita megyei titkosszolgálati ügynökségnek Vasilescu nevű (a felfedés szerint Varró János író) besúgónak az 1979. április 20-i jelentését.2


Kivonat az 1979. március 7-i jelentésből

Varró Jánosnak a kolozsvári szekuritátéhoz 1979. április 20-án írt jelentését tanulmányunk első részében már részben közöltük. Ez a besúgó a román titkosszolgálat elvárásainak megfelelően értékelte a történelemkör tagjainak az előadásait.3 Varró János jelentését a gyergyószentmiklósi titkosszolgálat alkalmazottjai maximálisan ki akarták használni. A líceum igazgatójával számba vették a történelemkörösöket: azokat, akik részt vettek a kolozsvári tanulmányi kiránduláson, de azokat is, akik nem voltak jelen. A számbavétel után kiadták az utasítást a tanulók egyikének titkosszolgálati beszervezésére.4

1980. május 30: 1980-ban is a Korunk szerkesztőségének a meghívottjai voltak a történelemkör tagjai. A besúgói jelentés szerint én meghívtam Imreh Istvánt, a Babeș-Bolyai Tudomány Egyetem előadótanárát a Korunk szerkesztőségébe 1980. május 30-ára a történelemkör tagjainak az előadásaira. A tudományos ülésszak témája: Gyergyó története a 18. és a 19. századokban.5

Egy 1982. május 31-i besúgói kivonat arról számol be, miként egyeztettem Palkó Attilával a kolozsvári 11-es számú líceum történelemtanárával, illetve Egyed Emesével a Brassai-líceum irodalom szakos tanárával a szállás biztosítása, illetve a Salamon Ernő-líceum tanulóival való együttműködés előkészítésével kapcsolatban. Tevékenységeinktől függően három éjszakát töltöttünk a bükki kempingtáborban, és ugyancsak hármat a 11-es számú líceum tornatermében, ahol diákjaim szalmazsákokon aludtak.6

Egy másik, 1982. július 9-i besúgói kivonat – amely a telefonlehallgatás szövegének összesítését tartalmazhatta – három kérdéskörre terjedt ki, amelyek közül a harmadik foglalkozott a történelemkör őszi, a bukaresti Petőfi Házban és a fővárosi magyar líceumban tartandó diákelőadásaival. A jelentés szerint a lehallgatottal (Garda Dezsővel) kapcsolatban lévő személy (Demény Lajos történész) a megfigyeltnek tudtára adta, hogy beszélt a Petőfi Sándor Művelődési Ház igazgatójával, aki elfogadta a történelemkörhöz tartozó diákok előadásával kapcsolatos felajánlást az általa vezetett intézményben. Ugyanakkor jelezte, hogy a történelemkörösöket meg fogják hívni a bukaresti magyar líceumba is, amelynek tanulói közül igen sok a székely. Az érintett a következőkben felajánlotta segítségét a lehallgatottnak és jelezte, hogy bármikor, bármilyen problémájával forduljon hozzá.7

1983. február 1-én a gyergyószentmiklósi titkosszolgálat részéről lehallgatták nevelőapámmal, Becsek Imrével folytatott telefonbeszélgetésem. E beszélgetésemből megtudták, hogy szállást kértem az április 13. és 17. közötti időszakra a kolozsvári elektrotechnikai líceum bentlakásában, hogy a történelemkörösök részt vehessenek a Korunk-délelőttön.8

Az 1984. november 10-i telefonlehallgatás: a telefonbeszélgetés során meg-köszöntem Demény Lajos történésznek, hogy felvállalta a házigazda szerepét és fogadta a történelemkör tagjait a Petőfi Művelődési Házban. A bukaresti tudóssal egyeztettem a diákelőadások idő-pontját, amelyet 1984. december 7-re rögzítettünk.9


Az 1979. május 8-i jelentés kísérőlevele

1984. december 12-én egy Dinu nevű informátor tett jelentést a történelemkör tagjainak bukaresti tartózkodásáról. A besúgói jelentés a következőket tartalmazta: 29 történelemkörös diák utazott Bukarestbe, ahol a Cișmigiu szállodában aludtak; a diákok Petőfi Házi előadássorozatán jelen voltak az Ifjúmunkás, a Művelődés és a Jóbarát heti-, és havilapok szerkesztői is, akik nagyra értékelték a diákok dolgozatait.10

Telefonlehallgatás 1985. május 30-án: Zsugán Gyulának, a Nagyvárad melletti Szentmártonban lakó történelemtanárnak jeleztem, hogy diákjaimmal június 8-án érkezem Nagyváradra, és 9-én a Körös-parti nagyváros történelmi bemutatását kértem tőle.11

Telefonlehallgatás Egyed Ákossal folytatott beszélgetésemről 1985. június 4-én: a kiváló tudósnak elmondtam, hogy a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő középiskola és a 6-os számú általános iskola történelemkörösei az utóbbi évek hagyományaihoz híven június 7-én bemutatják dolgozataikat a Korunk szerkesztőségében, az eseményre őt is meghívtam.12

Az 1986 és 1988 közötti időszakban rövid időre megszűnt a megfigyeltetésem a történelemkörre vonatkozóan. 1986 júniusában ugyanis Demény Lajos történész meghívatott, hogy vegyek részt a Román Akadémia által szervezett Népességi Laboratórium néven ismert előadássorozatokon. Az akkori Román Akadémia történelem szakosztályának alelnöke, Ștefan Ștefănescu és más korabeli jeles román történészek előtt tartott előadásom Népesség és társadalom a 17. században a Gergyói-medencében címmel igen nagy sikert aratott. Előadásomról a Revista de Istorie is beszámolt 1986 novemberé-ben.13 A magyar sajtóorgánumok közül a Hargita, 1986. július 2-án írt bukaresti előadásomról.14 A helyzet paradoxona: a román nyelven előadott, de magyar jellegű előadásom, amelynek forrásait, az addig feldolgozatlan székely lustrák alkották, a román titkosszolgálat számára románellenességet, horthysta-fasiszta irredentizmust jelentettek, holott a Román Akadémia történelem szakosztályának alelnöke, s más bukaresti történészek, tehát a szakma igen nagyra értékelte. Sőt, amikor 1988. au-gusztus 28-án Grósz Károly magyar és Nicolae Ceaușescu román kommunista pártfőtitkárok Aradon találkoztak, a Román Kommunista Párt lapjában, a Scînteia-ban is értékelték a 17. századi gyergyói székelyek népességéről és társadalmáról tartott előadásom.15

1987 nyarán Csíkszeredába és Gyergyószentmiklósra utazott az Országos Pionírtanács alelnöke, Silvestru Patița, aki utasított, hogy az általam vezetett történelemkör tagjaival 1987. július 26. és augusztus 4. között kötelesek leszünk részt venni a Bukarest közelében lévő Snagov településen szervezett román történésztáborban. Igen nagy erőfeszítést jelentett számomra a táborban részt vevő tanulók kiválasztása, és a diákok dolgozatainak román nyelvre fordítása. Snagovban tanulóim különböző díjakat kaptak. Minderről hallgat a szekus dosszié, de beszámolt róla a Hargita megyei román újság, az Informația Harghitei.16

A snagovi táborban ellentétbe kerültem román tanártársaimmal. A műsor keretében ugyanis egy propagandafilmet mutattak be a Salamon Ernő középiskoláról és az itt tanuló magyar nemzetiségű diákok anyanyelvi tanulási lehetőségeiről. A vetítés befejezése után felálltam, s jeleztem tanártársaimnak, hogy a film tartalma nem felel meg a valóságnak. A kilenc párhuzamos osztályból ugyanis csak egy és fél osztályban tanulhatnak magyarul a magyar anyanyelvű tanulók; a többi magyar diák kénytelen román nyelven tanulni a tantárgyakat a Salamon Ernő líceumban. Sőt, azt is elmondtam: ha román anyanyelvű kémia vagy fizika (vagy bármilyen más tantárgyat tanító) tanár érkezik a Salamon Ernő-líceum évfolyamonként másfélre korlátozott magyar osztályába tanítani – mivel nem ismeri a magyar nyelvet –, a tanulók kötelesek az illető tantárgyakat román nyelven tanulni. Beszédem olyan nagyméretű felháborodást váltott ki, hogy a tábor parancsnoka három napos visszahúzódást javasolt számomra a kedélyek lecsendesítéséig.


Utasítás a történelemkörös diákok névjegyzéke szélén: „Intézkedni az egyik diák beszervezésére.”

Ezen tevékenységeimnek köszönhetően, a történelemkörről 1986-ban és 1987-ben nem történt említés a szekus dossziéban. 1988-ban és 1989-ben a történelemkörre vonatkozó adatok ismét megsokasodtak. (109., 110., 112., 116. és 117. oldalak).

A történészi tevékenységem megfigyelésén alapuló titkosszolgálati dossziéban a történelemkörre vonatkozó adatok – bár csak mellékesen voltak feljegyezve, és nem képezték a megfigyelés fő vonalát – jelzik, hogy a magyar történelem iránt vonzódó diákok kis dolgozataiban is, illetve ezek népszerűsítésében is államellenes tevékenységet láttak a román titkosszolgálat tisztjei és altisztjei. A szomorú az, hogy esetenként ezek magyar nemzetiségűek voltak. Közülük kiemelném az engem megfigyelő Gál Gyula és Kardos Miklós ezredeseket, akik híresek voltak magyarellenességükről, kegyetlenségükről és rosszindulatukról.

Meglepő számomra a magyar anyanyelvű informátorok nagy száma. De a legkirívóbbnak azonban Varró Jánosnak a magatartását tartom a gyergyói diákokkal szemben.

 

Jegyzetek

1 Arhiva Consiliului Național pentru Studirea Arhivelor Securității (A volt titkosszolgálat iratait vizsgáló országos tanács levéltára, a továbbiakban: ACNSAS). Garda Dezső megfigyelési dossziéja, I 72467. sz. csomó, 25. oldal, 1979. március 7.

2 ACNSAS, I 72467. sz. csomó, 26. oldal, 1979. május 8.

3 ACNSAS, I 72467. sz. csomó, 29. oldal, 1979. április 20.

4 ACNSAS, I 72467. sz. csomó, 30. oldal, dátum nélkül.

5 ACNSAS, I 72467. sz. csomó, 35. oldal, 1980. május 30.

6 ACNSAS, I 72467. sz. csomó, 43. oldal, 1982. május 31.

7 ACNSAS, I 72467. sz. csomó, 46. oldal, 1982. július 9.

8 ACNSAS, I 72467. sz. csomó, 48. oldal, 1983. február 1.

9 ACNSAS, I 72467. sz. csomó, 68. oldal, 1984. november 10.

10 ACNSAS, I 72467. sz. csomó, 69. oldal, 1984. december 12.

11 ACNSAS, I 72467. sz. csomó, 70. oldal, 1985. május 30.

12 ACNSAS, I 72467. sz. csomó, 71. oldal, 1985. június 4.

13 Populaţie şi societate în Bazinul Giur-geului în secolul al XVII-lea. In: Revista de istorie, 1986. nr. 11. 1143.

14 Hargita, 1986. július 2.

15 Silviu Achim: Bazinul Giurgeului în secolul al XVII-lea. Mărturii noi în arhiva istoriei. In: Scînteia, 5 iunie 1987.

16 Succese harghitene în taberele vacanței de vară. In: Informația Harghitei, 14 august 1987.

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

" (...) a kulturális termék előállítása is pontosan olyan, mint a kertészetének: mindkettőnek megvan az eredete, ami a kultúrában az ötlet, a kertészetben pedig a mag. A kultúrában az ötlet és az ihlet önmagában semmit nem ér, ha nem kerül megfelelő kezekbe és környezetbe, ha nem ölt testet színben, szóban, hangban, festményben, versben, zenében. A kertészetben, ös - szességében a mezőgazdaságban is így van: ott van a mag, ami ha nem kerül megfelelő kezekbe és környezetbe, más szóval, ha nem kerül számára jó földbe, ha nem kap vizet, napfényt, táplálékot, akkor elsenyved, elpusztul. A két szakterület tartalmát tekintve valóban más, de logikailag teljesen egyforma. A mezőgazdaságban van egy állandó: a föld, ez az alap. A kultúrában, a közművelődésben is van egy állandó: az ember, a célközönség. De a mechanizmusok hasonlóak. "

Jósika Miklós szülőháza Tordán

Tordával kapcsolatosan többször elhangzott, hogy sok jelentős értelmiségit adott a világnak, de ezeket nem tudta megtartani. Így hát úgy döntöttem, hogy megvizsgálom ennek a megállapításnak a történelmi háttereit, és bemutatok néhány értelmiségit, aki a tudományok, irodalom és a művészetek terén alkotott, olyan embereket, akiknek életműve már lezárult.

Albert Mátyás

... ha jól belegondolok, már gyerekkoromban érződött a kultúrához, a művelődéshez ragaszkodás. A magyar identitás megőrzése és az itthon, a szülőföldön maradás ösztönzése is már serdülőkoromban jelentkezett, ami azután csak egyre jobban erősödött. Talán így kell születni, ez belülről jön, ezek mind erős és öntudatos belső érzések, amelyek később csiszolódnak, és a mindennapok rávilágítanak, rávezetnek arra, hogy tenned kell valami jót, valami maradandót.

Vannak csaták, amelyeket elveszítünk. Rájöttem. Ma bejöttem az irodába, és látom, hogy egyik kolléganőm fia ott ül az egyik széken. Hatalmas mosollyal ráköszönök a kis Danra, és ahogy a spanyol mondja, „no me paró bola”, rám sem hederített. Ha a felnőtt és az okostelefon küzd a gyermek figyelméért, abból mi ritkán kerülünk ki győztesen. Komolyra fordítva a szót, szeretnék kicsit foglalkozni azzal, hogy Latin-Amerikában hogyan fest az anya, apa és a gyermek kapcsolata, valamint azzal, hogy mi mindent képesek egymásért megtenni.

Honduras nem az az ország, amelyet ha valakinek megemlítesz, akkor rögtön tudja, hogy miről beszélsz. Ami földrajzi elhelyezkedését illeti, legyünk őszinték, legtöbbünknek kell egy kis segítség, hogy megtalálja a térképen. És ha már itt tartunk, akkor elárulom, hogy vannak olyanok, akik nemhogy az ország, de még a térség létezéséről sem tudnak. És ha földrajzi elhelyezkedését homály fedi, akkor nyugodtan kijelenthetem, hogy kultúrájának sajátosságai még kevesebbé ismeretesek.

A Partiumi Honismereti Konferenciák társaságunk legmagasabb fóruma. Ekkor mutatjuk be tagtársaink kutatási eredményeit, amelyeket igyekszünk közzé tenni mindenki számára. Ugyanekkor adjuk át a Fényes Elek-díjakat és más kitüntetéseket. Ekkor tartjuk a közgyűlésünket is, amelyen fontos határozatokat hozunk. Gyakorlatilag ekkor találkozunk egymással, Szatmárnémetitől Temesvárig, Budapesttől Kolozsvárig. Nem véletlenül mondtam Budapestet, mert nyolc tagunk van Magyarországról. Eddig 24 konferenciát szerveztünk: igyekeztünk mindig más helységben megszervezni, elsősorban ott, ahol sikerült segítséget kapni, a helyi önkormányzatoktól, az egyházaktól. És természetesen a helyi tagtársaink hathatós segítségével. Ugyanakkor igyekeztünk bevonni az illető terület szakembereit is. Ekkor találkoznak a jó barátok, elbeszélgetünk, mint egy nagy családban. Remélem, így érez mindenki.

A Benedek Elek Emlékév legkiemelkedőbb rendezvénye szeptember 30-én Baróton és Kisbaconban volt: Erdővidék központ­jában Elek apó szobrát avatták fel, szü­lőfalujában pedig az emlékház ötven éves fennállását ünnepelték. 2019 hár­mas évforduló okán vált Benedek Elek Emlékévvé: 160 éve született, 90 éve halt meg a nagy mesemondó, lapszerkesztő és kiváló publicista, az általa épített Ma­ri-lak pedig, hol élete utolsó éveit élte, félszáz esztendeje vált múzeummá és zarándokhellyé.

Újra meg újra olvasom a levelét Kedves öcsém, s nem akarok hinni a szemem­nek: minden szavából meleg szeretet árad felém. Ezt a szeretetet könyveim­nek köszönhetem, melyeknek ön gyer­mekkorától mind e mai napokig hű olvasója. Az én szívemről szakadt szü­lötteimnek, melyek megtalálták az utat az ön szívéhez.

Imreh István születésének 100. évfor­dulójára több intézmény és több rokon tudományterület képviselői együtt em­lékeztek szeptember 12–13-án az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Kolozsvári Aka­démiai Bizottság Történelemtudomá­nyi Szakbizottsága, a BBTE Történelem és Filozófia Karának Magyar Történeti Intézete és az MTA BTK Történettudo­mányi Intézete közös szervezésében Kolozsváron megrendezett konferenci­án. Ez is mutatja, hogy mind az erdélyi magyar, mind a magyarországi tudo­mányosság képviselői magukénak érzik a hagyatékát.

Dávid Ferenc szobor, Kolozsvár

Megtörténhet, hogy „a Dávid Fe­renc-szobor”-ként fog bevonulni a törté­nelembe az az egész alakos műalkotás, amelyet augusztus 17-én ünnepélyes keretek között avattak fel Kolozsvár belvárosában. Az unitárius templom és a János Zsigmond Unitárius Kollégi­um, a püspöki hivatal között létrehozott kis téren álló bronzszobor különleges­sége, hogy az első egész alakos Dá­vid Ferenc-szobor, ami valaha készült. És mivel az unitáriusok vallásalapító püspökéről (1520 körül–1579) nem ma­radt fenn hiteles képi ábrázolás, nem ki­zárt, hogy sokaknak ez a kép ragad meg róla a retináján.

Hawaii hallatán a legtöbb emberben fel sem merül, hogy néhány száz magyar ajkú honfitársunk éli ott mindennapjait, valamint háromezerre tehető azoknak a személyeknek a száma, akik magyar származásúnak vallják magukat. A kivándorló emberek egy része el­zárkózik a többi magyartól, de szeren­csére akadnak olyan elszánt személyek, akik igyekeznek identitásukat megőriz­ni. Ezek a Hawaiin élő magyarok, több ezer kilométernyire az anyaországtól, a tőlük telhető módon ápolják hagyo­mányainkat, ünneplik nemzeti ünne­peinket.

Szentlászló kórustalálkozó

A hely és az alkalom történelmi fontosságát jó mesterünk, karnagyunk, Guttman Mihály néhai zenetanár így fogalmazta meg a 20. Szent László-napi kórustalálkozó alkalmával, 2010-ben: „… Urunk segedelmével, bátran megvallva hitünket, vállalva nemzeti hovatartozásunkat, erdélyi viszonylatban a legnagyobb seregszemléje az élő kórusoknak, akik a Kárpát-medence minden sarkából legalább egyszer eljönnek, hogy Szent László királyunk napján, a kóruszene ünnepén, június hónap utolsó szombatján, Tordaszentlászlón ünnepeljenek. Ez lett a mi kalotaszegi Mekkánk, lassan-lassan zarándokhelyünk.”

A történelemkör tagjai 1982 őszén dolgozataikat Bukarestben is bemutatták. Vendéglátónk Demény Lajos, a Nicolae Iorga történeti intézet nemzetiségi osztályának a vezetője volt, aki október 14-én házigazdaként fogadott bennünket a Petőfi Sándor Művelődési ház rendezvényén. A történelemkör diákjainak az előadásairól az Ifjúmunkás azt írta: „Az esemény, amely ennek a levélnek a megírására késztet, október 14-én zajlott le Bukarestben, amikor is a Petőfi Sándor Művelődési Ház vendégül látta a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Líceum történelemkörének tagjait.

A Magyar Művészeti Akadémia felkérésére kismonográfiát írok Pomogáts Béláról. Címe: Otthon mindenütt a magyar „szigettengereken”. Alcíme: Pomogáts Béla és az „irodalmi nemzet”arculatépítéseEbből szeretnék bemutatni egy részletet, abban a reményben, hogy e szíven ütően pontos fogalmi ikerpár – otthonosság és illetékesség – hozzásegít a 85. életévét októberben töltő szerző száznál több kötetet számláló életművének értelmezéséhez. 

Az 1978–79-es tanévtől kezdődően oktattam a Salamon Ernő-középiskolában. Itt – mint korábbi munkahelyemen, Gyergyóremetén – kötelességemnek tartottam a magyar múlt reális oktatását, főleg a szülőföld történetének a megismertetését. Mivel a korabeli oktatási programok nem tették lehetővé a magyar történelem széleskörű, részletes tanítását, elhatároztam a történelemkör létrehozását.