Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

A megfigyelt történelemkör (1.)

A Salamon Ernő-középiskola történelemköréről (1979–1989)

Az 1978–79-es tanévtől kezdődően oktattam a Salamon Ernő-középiskolában. Itt – mint korábbi munkahelyemen, Gyergyóremetén – kötelességemnek tartottam a magyar múlt reális oktatását, főleg a szülőföld történetének a megismertetését. Mivel a korabeli oktatási programok nem tették lehetővé a magyar történelem széleskörű, részletes tanítását, elhatároztam a történelemkör létrehozását. Tanítványaimnak nemcsak Székelyföld, s ezen belül Gyergyó múltjának a megtanítását tűztem ki célul, de a história megszerettetését is kötelességemnek tekintettem. Mindezt nem valósíthattam meg másként, mint a kutatómunka titkaiba való beavatással. A történelemkör az önkéntesség elve alapján szerveződött. Kezdetben csupán azon osztályokból voltak történelemköröseim, melyekben tanítottam, később azonban olyan osztályokból is megkerestek a diákok, ahol a történelmet nem én oktattam. Már az első esztendőben elvittem diákjaimat a csíkszeredai levéltárba, ahol megismerkedhettek azokkal az okiratokkal, oklevelekkel, amelyek alapján a történészek történelmi műveiket, alkotásaikat elkészíthetik. Megpróbáltuk felhasználni a helyi hagyományokat is.


A bukaresti Petőfi-házban 1982. október 14-én megtartott helytörténeti diákelődás
plakátjának felső része

A diákdolgozatok még 1978 végén elkészültek, így 1979. január 27-én megszervezhettük az első diáktudományos ülésszakot a kör tagjaival. A tudományos értekezésről a Hargita című megyei napilapban Bálint András Kis történészek – nagy témák címmel a következőket írta: „A hír ennyi lenne: a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő líceumban ma (január 27-én) tudományos ülésszakot tart a tanulók történelmi-néprajzi köre. Bizonyára, maga ez a tudósítás is sok hallgatót vonzana a kisvárosban az ülésszakra, de figyelemfelketőül írjunk ide néhány dolgozatcímet: A gyergyói társadalomszerkezet ki alakulása a XIV– XVI. században, Gyergyó gazdasági, társadalmi élete a XVI–XVII. században, Gyergyó politikai története a XVII–XVIII. században, Tatárbetörések Hargita megyében, A véres farsang, 1848–1849 Gyergyóban, A szárhegyi Lázár kastély története, Az 1925-ös gyergyói sztrájk, Gyergyói faluhatárok, A halászat története, Gyergyói malmok. A röviden idézett címek a líceum kis történészeinek komoly munkáját, a tanári szakirányítás felelősségét szemléltetik. Hadd olvashassuk az érdekes dolgozatokat mielőbb a líceum évkönyvében is.”1

Diákjaimmal 1979 áprilisában, a tavaszi vakációban Kolozsvárra utaztunk, ahol az ún. Korunk-délelőtt meghívottjai voltunk. Tudnunk kell, hogy az 1989-es rendszerváltás előtt a Korunk-délelőttök képezték a magyarság tudományos – kulturális megnyilvánulásainak a legmagasabb fórumát. Ezért igen nagy megtiszteltetést jelentett egy akkor közepes színvonalúnak számító iskola tanulóinak a meghívása egy olyan rendezvénysorozatra, amelyben legnevesebb tudósaink, íróink tartottak értekezéseket. A Korunk című havilap híreiben a következőképpen mutatta be a történelemkörösök előadás sorozatát: „Az április 6-i Korunk-délelőttön a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő középiskola tanulói Garda Dezső történelemtanár irányításával helyismereti előadásokat tartottak: Szabó Levente (A gyergyói társadalomszerkezet kialakulása), Kastal Lajos [Véres farsang (Az 1596-os gyergyói felkelés)], Lukács Mónika (Gyergyó gazdasági-társadalmi szerkezete a XVI–XVII. században), Jakab Zoltán (Képek Gyergyó politikai történetéből a XVI–XVIII. században), Ványolós Rajmond (Both vára története). Bíró György–Selyem Tamás (A gyergyói határ kérdése), Vetési Zoltán (Tatár betörések a mai Hargita megye területére), Pócs Sándor (A magántulajdon megerősödése Gyergyóban), Keresztes Levente (Kereskedelmi útvonalak Gyergyóban), Crişan Hunor Flaviu (Morile din zona Gheorghieniului (Gyergyói malmok), Csergő Gábor (A szárhegyi Lázár-kastély története és leírása), Baricz Mária (1848–1849 Gyergyóban), Bajkó Ida–Stela Sârbu (Képek a gyergyói munkásmozgalom történetéből).”2


Bajkó Piroska felolvassa dolgozatát a Korunk szerkesztőségében

Diákjaim kolozsvári helytállásáról Füstös Jenő a Hargita című lap főszerkesztő helyettese a következőket írta: „A gyergyószentmiklósi Salamon Ernő líceum történészkörének diákjai április első felében, tanulmányi úton jártak Kolozsvár-Napocán.

Felkeresték a város fontosabb ipari vállalatait, művelődési intézményeit, találkoztak neves történészekkel, és a látogatás fénypontjaként április 6-án tudományos ülésszakot tartottak a Korunk szerkesztőségében. Az ülésszakon meghívottként részt vettek történészek, egyetemi tanárok, a municípium líceumainak történelem szakos tanárai. Az ülésszakról szóló tudósítást a kolozsvári rádió magyar nyelvű adása április 17-én az ifjúsági adás keretében is sugározta. A résztvevők és a rádióhallgatók nagy figyelemmel hallgatták a diák-„tudósok”, kutatók dolgozatait, amelyek közül megemlíthetők a Bajkó Ida–Stela Sârbu: Képek a gyergyói munkásmozgalom történetéből, a Baricz Mária: 1848–1849 Gyergyóban; Csergő Gábor: A szárhegyi Lázár kastély története és leírása; Kastal Lajos: Véres farsang (az 1596-os gyergyói felkelés) témájú előadások, valamint a többi kutatási címek is, amelyeket Szabó Levente, Lukács Mónika, Jakab Zoltán, Ványolós Rajmond, Bíró György, Selyem Tamás, Vetési Zoltán, Pócs Sándor, Keresztes Levente és Crişan Hunor Flaviu tanulók készítettek el.

A Herédi Gusztáv szerkesztő által vezetett első tudományos diáktalálkozó résztvevőinek újszerű bekapcsolódását hazánk történelmének megismerésébe, Imreh István professzor nagyra értékelte, és további munkára ösztönözte a tanulók kutató tevékenységét a Gyergyói-medence történelmének korszerű feltárásában.

A Salamon Ernő Ipari Líceum diákjait már láttuk a TV ernyőjén vetélkedőn, versenyeken, de ez az új bemutatkozásuk a kutatók szerepében – úttörőileg hat a szakkörök tevékenységében. Igazolja a líceum pártalapszervezetének, igazgatóságának a törekvését az oktató-nevelő folyamat korszerűsítésére, a tanulók aktív bekapcsolására az ismeretszerzésbe. A történelmi szakkör mintaszerű vezetéséért elismerés illeti Garda Dezső történelem szakos tanárt.”3

A gyergyószentmiklósi történelemkör tevékenységére a korabeli politikai rendőrség, a szekuritáté is felfigyelt, amely mindent elkövetett a kör lejáratására, a tanulók tudományos kutatásának a leértékelésére. (Mindezekről a volt politikai rendőrség 1989 után kutathatóvá vált irataiból, a szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács Levéltárában – román rövidítéssel: ACNSAS – szerezhetünk tudomást – szerk. megj.) A kolozsvári tudományos előadássorozaton való részvételről 1979. április 20-i szekus jelentésben Varró János, Vasilescu álnév alatt szerepelt informátor a következőket írta: „Április 6-án a Korunk kolozsvár-napocai szerkesztőségében fogadták a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő líceum történelemkörét Hargita megyéből. Ez alkalommal ennek a történelemkörnek a tagjai bemutattak néhány dolgozatot saját kutatásaik alapján. Valójában tudományos vezetőjük rendelkezésükre bocsájtott néhány ócska, szemléletében elavult tanulmányt, és ennek alapján készítettek kivonatokat, melyekből érződött az elavult felfogás a történelmi eseményekről. Ennek szellemében ők mindig a székelyek vitézségéről és haladó szelleméről beszéltek.

Számomra érthetetlen, miként adott lehetőséget a Korunk szerkesztősége egy ilyen köri megnyilvánulásra, egy ilyen tudományos vezető irányításával, melynek semmilyen pozitív eredménye nem lehet. A Korunk rendezvény megszervezése Herédi Gusztáv szerkesztő által azért érthetetlen, mert ennek a körnek a színvonala nem emelkedett egy másodrangú iskola irodalmi körének a szintjére. Nem értem, mit kerestek ott értelmiségünk kiváló egyéniségei: egyetemi tanárok, kutatók, lapszerkesztők, hogy órákon keresztül hallgassák a kör tanulóinak gyermeteg, unalmas dolgozatait.

Természetesen, hogy a találkozónak jól átgondolt célja volt: ezek a szervezők a találkozó sikerével, a hallgatók tapsaival akarták befolyásolni ezeket a naiv gyerekeket, hogy aktívabban foglalkozzanak a romániai magyar nemzetiség történetével. Ennek a történelemkörnek a tevékenysége és a Korunk szerkesztősége vezetőinek a magatartása nagyobb figyelmet érdemel (a jövőben a szekuritáté szervei számára).

A Korunk szerkesztőségében tartott rendezvény után a tanulókat meghívtam a Dacia könyvkiadó magyar részlegének szerkesztőségébe, ahol Kerekes…… úrral együtt tudomásukra hoztam dolgozataik tudományos és ideológiai hibáit. A beszélgetésekből kiderült, hogy a tanulók közül csupán egy tanuló szeretné folytatni tanulmányait a történelem szakon.”4

A fenti és ehhez hasonló besúgói jelentések ellenére a korabeli sajtó és tudományos életünk kiemelkedő személyiségei értékelték a történelemkör tevékenységét. Így történhetett meg, hogy 1979. december 1-én a Hargita egy egész oldalt szentelt a kör tevékenységének és a tanulók dolgozatainak a közlésére.5


Kémenes Ildikó (gitárral) és Panigay Ilona a Korunk szerkesztőségében

A Korunk-délelőttön való 1979-es évi bemutatkozásunk után Erdély legfontosabb tudományos folyóiratának a vezetői 1980-ban is meghívták a történelemkör tanulóit az újabb Korunk-délelőttre, újabb dolgozataik bemutatására. Az eseményről szóló hírben a Hargita a következőket írta: „A Korunk szerkesztőségének a meghívására a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő líceum és a 6-os számú általános iskola történelemköreinek tagjai tudományos értekezleten vesznek részt Kolozsvár-Napocán, ahol felolvassák dolgozataikat.”6

A Korunk szerkesztőségének híreiben így jelent meg a gyergyói diákok előadássorozata: „Május 31-én Garda Dezső történelemtanár vezetésével 19 gyergyószentmiklósi középiskolás saját helytörténeti kutatásairól számolt be a Korunk szerkesztőségében tartott munkaülés keretében.”7 Az 1980. évi kolozsvári eseményről Herédi Gusztáv, a folyóirat főszerkesztő helyettese a következőket írta: „A Korunk szerkesztősége és a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő középiskola között két évtizedes az együttműködés. A szerkesztők évről-évre ellátogattak egyszer-kétszer Gyergyóba, s felolvasóestet szerveztek, elő adásokat tartottak, tanácskoztak az iskola tanáraival, diákjaival.

Ennek (is) köszönhetően a Korunk hasábjain Gyergyó a többi tájegységhez képest – gyakrabban szerepelt riportokban, tanulmányokban, kisebb hírekben, beszámolókban.

Újabban ez az együttműködés sajátos formát öltött, amely – ez az igazság – eléggé meglepő, szokatlan s ezért érdemes szóvá tenni. Mondhatni fordult a kocka, s legutóbb nem a szerkesztők látogatták meg az iskolát, hanem a diákok a szerkesztőséget. És az iskolások – becsületükre legyen mondva – nem üres kézzel érkeztek Kolozsvárra, hanem tudományos munkákkal. Tudományos munkákkal? Nem túlzás ez? Attól függ. Mert a Garda Dezső történelemtanár irányításával végzett levéltári kutatásuk valóban tudományos értékű kis dolgozatok megírásához vezetett. »Műveiket« tehát nem tankönyvek és tanulmányok összeolvasása, »kompilációja« alapján állították össze, hanem az eredeti okiratok tanulmányozása nyomán – jórészt is meretlen – jegyzőkönyvek, hajdani beszámolók, jelentések; panaszlevelek tüzetes – s könnyűnek egyáltalán nem mond ható – »feldolgozása« útján.


Ráduly Sándor előadás közben

Közléseik, adataik, megállapításaik és következtetéseik mindenképpen előbbre viszik Gyergyó, mi több, az egész Székely föld múltjának megismerését.

Mi történt hát? A tavaly s az idén, május utolsó napján a Korunk szerkesztőségében egyetemi tanárok, tudományos kutatók, lap- és tankönyvszerkesztők valamint a kolozsvári 3-as számú középiskolából érkezett diákok előtt a gyergyóiak fölolvasták 8–10 perces kis előadásaikat; a vidék hajdani birtokviszonyainak, a kereskedelem, ipar kezdeteinek, az erdőirtás, tutajozás, az örménység megtelepedésének bizonyos kérdéseit világították meg.

A szerkesztőség nevében állítom, hogy a »tudományos szesszió« számunkra is tanulságos volt, kiváltképp a bizonyos vonásai alapján. A fölszólalók egyetértőn hangsúlyozták például az előadások realista tárgyilagos jellegét: az örmények beilleszkedésének az eredményeit épp úgy bemutatták, mint káros vonásait, a kétajkú lakosság együttműködéséről ugyanúgy hű képet kaptunk, mint a súlyos nézeteltérésekről.

Ma, amikor történetkutatásunkban ismét előtérbe nyomult a politika- és hadtörténet, s a gazdasági múlt kutatása háttérbe szorult, különös jelentősége van annak, hogy a gyergyóiak mészárszékekről és favágásról, tímárműhelyekről és állatkereskedelemről értekeztek diadalmas csaták és fejedelemválasztások helyett, tutajosokról és marhahajcsárokról, kézművesekről és szatócsokról szóltak, nem hadvezérekről és hercegkisasszonyokról. A helytörténet korszerű művelésének ma ez az útja; a helytörténet elsősorban gazdaságtörténet.

A helyes önszemléletnek, magunk ismeretének szerves része a történelmi tudat. Ez pedig ismert okok folytán – az ifjúság tudatában egyelőre eléggé kialakulatlan. A gyergyói diákok iparkodása egy mód, egy lehetőség, járható út a történeti tudat elmélyült kimunkálására. Vállalkozásuk pedig példát nyújthat más iskolák számára: a Korunk (s bizonyára a többi lapok is) örömmel fogadnak más helységből, vidékről érkező kis tudósokat is.

Az pedig csak természetes, hogy a gyergyóiakat várjuk, fogadjuk a jövőben is.”8

Az 1980-as évek egy másik kiváló újságíró egyénisége, Cseke Péter is felfigyelt a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő-középiskola történelemkörére. A Falvak Dolgozó Népe című hetilapban megjelent értekezésében hangsúlyozta nemzetiségi történelemtudományunk kiemelkedő egyéniségeinek a nyilatkozatait, „akik a történelemkörben látták az önálló kutatómunka eredményességét és azt, hogy ezek a kis dolgozatok hozzájárulnak a helyes történelmi tudat kialakulásához.” A kör tanulóinak biztosított oldalon Erős Tibor9 és Márk Zsófia10 X. osztályos tanulóknak a dolgozatait mutatták be.

A korabeli központi ifjúsági lap, az Ifjúmunkás is felfigyelt a történelemkör tevékenységére. A köri munkával kapcsolatban Vetési László interjút készített velem Alkotó gondolkodásmód a körben címmel.11 A lap külön teret biztosított a köri tanulók számára. A lap két oldalán megjelent dolgozatok a következők: Molnár Réka: A kézművesség Gyergyószentmiklóson; Ráduly Sándor: Gyergyó településtörténete a XVI. század végéig; Gencsi Zsolt: Gyergyószentmiklós a XVII. században; György Enikő: Az örmények letelepedése; Pócs Sándor: Gyergyószentmiklós a XVIII. század végén és a XIX. század elején.

1981-ben ismét a Korunk-délelőtt meghívottai voltunk, de részt vettünk a gyergyószentmiklósi múzeumi héten is. A múzeumi napok keretében szervezett tudományos értekezésről Bajna György azt írta: „A gyergyószentmiklósi Múzeumi Napok emlékezetes eseménye marad a 6-os számú általános iskola történelemkörének elő adása. Tegnapelőtt városuk históriáját elevenítették fel, dolgozataik olyan élményt jelentettek a hallgatóság számára, amelytől nem lehet könnyen megszabadulni. A pontos adatközlés, a körültekintő munka, a rendszerezés hibátlansága, a feldolgozott témák adatgazdagsága feledtette, hogy diákokat hallgatunk – tizenéveseket. Sajnos, nincs hely most mind a tizenhárom felolvasó nevének megemlítésére, pedig valamennyi megérdemelné a népszerűsítést. Azt azonban nem hallgathatjuk el, hogy tiszteletet ébresztettek bennünk ők, és tanáruk, Garda Dezső, mert megmutatták, mire képes egy ilyen maroknyi közösség is, ha teendőit komolyan végzi.

A történelemkör ismét bizonyított, és ezzel mindenki – iskola, tanár, tanuló, hallgatóság – csak gazdagodott.”12

A történelemkör fő feladata a szülőföldhöz való ragaszkodás kialakítása volt. Talán ezért is kereste meg az Ifjúmunkás szerkesztősége diákjainkat, amikor a szülőföldszeretetről kellett véleményt mondani a romániai ifjú magyar közösség részéről. Kérdéseikre történelemkörös tanulóim a következő – a lapban megjelent – válaszokat adták: Berei Csilla: „Körön kívül, körön belül”; Molnár Réka: „Hazaszeretet és önismeret”; Baricz Éva: „Karba tett kézzel nincs szülőföldszeretet”; Baricz Zsuzsa: „Ne legyen üres fogalom.”13

Gyergyószentmiklós 1982-ben ünnepelte első okleveles említésének 650. évfordulóját. Az Ifjúmunkás szerkesztősége a történelemkörös tanulók dolgozatainak a bemutatásával a következőképpen számolt be erről az eseményről: „Gyergyószentmiklós 1982-ben ünnepli az első okleveles említés 650. évfordulóját. A gyergyószentmiklósi történelemkör tanulói ennek tiszteletére 16 dolgozatot állítottak össze, melyekben bemutatják a gyergyói agrártelepülések, főleg Gyergyószentmiklós fejlődésének gazdasági-társadalmi körülményeit. A következő három dolgozat ízelítő a nagy munkából.”14 A két teljes oldalon közölt tanulmányok a következők voltak: Baricz Éva: A városiasodás feltételeinek alakulása Gyergyószentmiklóson; Kari Attila: Gyergyószentmiklós város, Berei Csilla: A gyergyói vasút. 15

1982-ben ismét részt vettünk a Korunk-délelőttön. Fő témánk Gyergyószentmiklós első okleveles említésének 650., illetve Salamon Ernő születésének a 70. évfordulója volt. A Korunk-délelőtt lefolyásáról a kolozsvári napilapban a következőket olvashatjuk: „Immár évek óta megismétlődő (szellemi) eseménye a nyárelőnek a gyergyói kisdiákok látogatása. Nem egyszerű osztály- vagy iskolakirándulás ez. Sokkal több annál! Garda Dezső történelemtanár »gyerekei«, a Salamon Ernő Líceum és a 6-os számú Általános Iskola (előzetes hírünkben tévesen kolozsváriként jelent meg) történelem-körének tagjai mintha már kötelességüknek tekintenék azt, hogy évről évre számot adjanak a Korunk szerkesztőségi szobájában összegyűltek előtt mindarról, amit egy iskolaév alatt dolgoztak. Elhozzák hozzánk egy év lelkes búvárló, kutató, önismeretet és történelmi tájékozódást fejlesztő munkájának kis eredményeit. Büszkén hozzák, az elvégzett munka örömével! S mi – néhányan –, akik úgy éreztük, hogy kötelességünk a kis követek fogadása, e nem túl látványos (és nem meg felelően elit) rendezvényen, különös élménnyel távoztunk. Diákok is jöttek, kolozsvári diákok (tanárok hozták őket). Egy-kettő eleinte mintha lefitymálóan mustrálgatta volna az iskolaruhás, karszámos »vidékieket«. Aztán őket is figyelemre kényszerítették a kis felolvasók! Az értékek nyilván viszonylagosak, a dolgozatok színvonala is az elkészítők képességei szerint ingadozott. Mindemellett nagyon sok értékes, mércével mérhető helytörténeti megállapítás hangzott el a kis történészek szájából. A történelemtanár, aki izgalommal figyelte tanítványait, joggal pillantott büszkén az elő adásukat befejezőkre. Az ő eredménye is a gyermekek büszke értékalkotása! S ha ez az évek óta tartó lelkes tanár–diák kapcsolat semmi más értéket nem hordozna (márpedig hordoz), ez akkor is elismerést arathatna. Divat ma napság az identitástudat válságáról beszélni. Nos, ezek a gyermekek, gyergyói kisdiákok meggyőztek arról, hogy ők nem szenvednek e kortünetnek tartott bajban. Sőt, ők, akik leckét felmondani jöttek, bizonyára kételyekkel teli, végül (gondolom nem túlzás) leckét adtak, receptet e „lelki nyavalya” orvoslására. (…) Remélhetőleg, a brassais diákok is – akikkel a Korunk-rendezvény után az iskola dísztermében találkoztak a székely gyerekek – barátaivá szegődtek a követeknek, olyannyira, hogy példájukat is követni fogják!”16


Dézsi Csaba felolvassa dolgozatát a Korunk szerkesztőségében. A fényképeket a Történelemkör
tagjai készítették az 1982 és 1985 közötti időszakban.

A Korunk-délelőttről, illetve az ezzel kapcsolatos tanulmányi kirándulásról Panigay Ilona, történelemkörös tanuló a következőket írta az Ifjúmunkásban megjelent írásában: „A gyergyószentmiklósi 6-os számú általános iskola és a Salamon Ernő-líceum közös történelemkörének nyári kirándulási programja már iskolaidőben megkezdődött. Jelen voltunk, egy Korunk-délelőttön és találkoztunk kolozsvári diákokkal.

Este érkeztünk Kolozsvárra és a bükki menedékházban aludtunk. Reggel várt a zsibongó nagyváros. A 3-as számú matematika-fizika líceum tornatermében volt a »főhadiszállásunk«”. Innen már közel volt a Korunk szerkesztősége, ahol egyetemi tanárok, tudományos kutatók és Salamon Ernő kortársai, lapszerkesztők, valamint a Palkó Attila vezette történelemkör tagjai jelenlétében került sor városunk első okleveles említésének 650. éves évfordulója és líceumunk névadó költőjének 70. születésnapja megünneplésére. Az ünnepi tudományos értekezletet Herédi Gusztáv, a Korunk felelős szerkesztője nyitotta meg, majd átadta a szót Garda Dezsőnek, a történelemkör vezető tanárának.

Ez alkalommal a következő dolgozatokat olvasták fel: Baricz Éva: Gyergyószentmiklós története Orbán Balázs leírása alapján; Gál Alíz: A székely hadszervezet alakulása Gyergyóban; Panigay Ilona: A határőrezredek megalakulása Gyergyóban; Ţurcaş Éva, Ţurcaş András, Selyem Emese és Székely Magyari Hunor: Gyergyószentmiklós története a XVII. században Ferenczy György regestruma alapján; Gál Tünde, Marosvölgyi Alíz, Nagygyörgy Hajnal: Képek Gyergyó kiváló személyiségeinek életéből; Bajkó Piroska, Csibi Enikő, Baricz Judit, Kolumbán Katalin, Sípos Izabella, Zsidó Ágnes: Képek Gyergyószentmiklós gazdálkodóinak életéből a századforduló korában; Ráduly Sándor: Gyergyószentmiklós építészete; Sólyom Imre, Gudor Zsuzsa, Molnár Atilla: A gyergyói fafeldolgozás története; Hompoth Enikő, Tóth Gizella, György Fazekas Emese: Képek a gyergyói iskolarendszer történetéből; Kari Atilla, Hosszú Zoltán, Baricz Edit: Gyergyószentmiklós története a dűlőnevek alapján; Elekes Róbert, Berei Csilla: A gyergyói ipar fejlődése a céhrendszertől az ipartestületig.

Ezután Mráz Lajos, Salamon Ernő kortársa beszélt és a költő verseiből szavalt. Délután találkoztunk a 425. évfordulóját ünneplő Brassai Sámuel Líceum diákjaival, akik ünnepi műsorukból mutattak be részleteket.

Később a Kovács Egyed Emese tanárnő által vezetett irodalomkör tagjaival a körtevékenység módszereiről beszélgettünk.

Másnap délelőtt Balogh Edgárral városnéző sétán vettünk részt. Előadónk magyarázata közben szinte magunk előtt láttuk a középkori várost. Sétánk Bene József festőművész műtermében ért véget, ahol elbeszélgettünk a művésszel. Este színházba voltunk. A következő nap a botanikus kert növénycsodáival ismerkedtünk meg, aztán a Házsongárdi temetőben megnéztük többek között Bölöni Farkas Sándor, Brassai Sámuel, Asztalos István és Nagy István sírját.

Élményekkel gazdagodva tértünk vissza városunkba. Így kezdődött az idei vakáció és történelemkörünk további lelkes munkájával folytatódik ezen a nyáron is.”17

A kolozsvári rendezvényről Cseke Péter hosszabb írt.18 A Falvak Dolgozó Népe a tudományos értekezletről közölt tudósítás mellett néhány történelemkörösünk dolgozatát is bemutatta. A közölt dolgozatok a következők voltak: Csibi Enikő: Gyergyószentmiklósi földművelés a századfordulón; Bajkó Piroska: Cséplés, őrlés, sütés; Baricz Judit: Az állatok takarmányozása; Sipos Izabella: Közösségi szokások, erkölcsi normák; Kolumbán Katalin: Szomszédsági kötelékek.19

(Folytatjuk)

 

Jegyzetek

1 Bálint András: Kis történészek – nagy témák In: Hargita, 1979. január 27.

2 Korunk hírei: Korunk, 1979. május

3 Füstős Jenő: A múlt megismerésével a jövőért. In: Hargita, 1979. április 25.

4 Arhiva Consiliului Național pentru Studierea Arhivelor Securității (A volt titkosszolgálat iratait vizsgáló országos tanács levéltára, a továbbiakban: ACNSAS). Garda Dezső megfigyelési dossziéja, 172.467. számú csomó, 29. oldal, 1979. 04.

20.

5 A gyergyóiak évszázados harca a társadalmi igazságért – Szemelvények a Salamon Ernő líceum történelmi köre dolgozataiból In: Hargita, 1979. december 1.

6 Hargita. 1980. május 30.

7 Korunk. 1980. június

8 Herédi Gusztáv: Gyergyó és Korunk. In: Hargita, 1980. június 25.

9 Erős Tibor: Határviták Gyergyóban. In: Falvak Dolgozó Népe, 1980. április.

10 Márk Zsófia: Állattenyésztés. In: Falvak Dolgozó Népe, 1980. április.

11 Vetési László: Alkotó gondolkodásmód a körben In: Ifjúmunkás, 1980. november 2.

12 Bajna György: A gyergyószentmiklósi múzeumi napok In: Hargita. 1981. május

28.

13 Ifjúmunkás. 1981. augusztus 23.

14 Példamutató dolgozatok. In: Ifjúmunkás, 1981. szeptember 13.

15 Uo.

16 Pillich László: Gyergyószentmiklós kis követei. Igazság, 1982. június 2.

17 Panigay Ilona: Jó kezdet. In: Ifjúmunkás, 1982. augusztus 15.

18 Cseke Péter: Városi diákok a földműves életmódról In: Falvak Dolgozó Népe, 1982. szeptember 18.

19 Uo.

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

securitate beszervezés

A megfigyelt történelemkörről a nevemre kiállított I 72467-es számú szekus dosszié főleg kutatói tevékenységem megfigyelésére vonatkozott. Ennek ellenére számos adatot, dokumentumértékű feljegyzést tartalmaz oktató-nevelői tevékenységemre, főleg pedig az általam vezetett történelemkör tevékenységének a megfigyelésére vonatkozóan. A jelentősebb feljegyzések a következők.

Szentlászló kórustalálkozó

A hely és az alkalom történelmi fontosságát jó mesterünk, karnagyunk, Guttman Mihály néhai zenetanár így fogalmazta meg a 20. Szent László-napi kórustalálkozó alkalmával, 2010-ben: „… Urunk segedelmével, bátran megvallva hitünket, vállalva nemzeti hovatartozásunkat, erdélyi viszonylatban a legnagyobb seregszemléje az élő kórusoknak, akik a Kárpát-medence minden sarkából legalább egyszer eljönnek, hogy Szent László királyunk napján, a kóruszene ünnepén, június hónap utolsó szombatján, Tordaszentlászlón ünnepeljenek. Ez lett a mi kalotaszegi Mekkánk, lassan-lassan zarándokhelyünk.”

A történelemkör tagjai 1982 őszén dolgozataikat Bukarestben is bemutatták. Vendéglátónk Demény Lajos, a Nicolae Iorga történeti intézet nemzetiségi osztályának a vezetője volt, aki október 14-én házigazdaként fogadott bennünket a Petőfi Sándor Művelődési ház rendezvényén. A történelemkör diákjainak az előadásairól az Ifjúmunkás azt írta: „Az esemény, amely ennek a levélnek a megírására késztet, október 14-én zajlott le Bukarestben, amikor is a Petőfi Sándor Művelődési Ház vendégül látta a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Líceum történelemkörének tagjait.

A Magyar Művészeti Akadémia felkérésére kismonográfiát írok Pomogáts Béláról. Címe: Otthon mindenütt a magyar „szigettengereken”. Alcíme: Pomogáts Béla és az „irodalmi nemzet”arculatépítéseEbből szeretnék bemutatni egy részletet, abban a reményben, hogy e szíven ütően pontos fogalmi ikerpár – otthonosság és illetékesség – hozzásegít a 85. életévét októberben töltő szerző száznál több kötetet számláló életművének értelmezéséhez. 

Voltak persze eltérő szakaszai a szervezet életének, hiszen az első negyven éve – 1949-től 1989-ig – úgy telt, hogy a csehszlovákiai magyarság mindenese volt. Egyszerre töltötte be a politikai párt, az érdekérvényesítő, a társadalmi képviselő, az identitásmegőrző és közösségépítő szerepét is, bár tény, hogy amikor létrehozták, más feladatot szántak neki.

P. Buzogány Árpád nem okítani akar, hanem roppant szerénységében, szelíden tetteivel tanít, ahogyan él és dolgozik, ahogyan a régi nagy mesterek tették, vagy teszik neves kutatók ma is. Munkáiban egyetlen arc köszön vissza ránk, de a számtalan kérges tenyér és a sokat tapasztalt emberek szép arcán végig futó ráncok most a tanú rá, hogy ez a becsületes helytállás, a józan gondolkodás tisztánlátására, méltóságteljes tiszteletre és nagy tudásra vall.

Simon Ferenc bécsi esperes-plébános, a Bécsi Magyar Katolikus Egyházközség lelkipásztora

Aki nem beszél nyelveket, annak valóban az, de aki beszél nyelveket, tudja, hogy minden nyelvnek megvan a szépsége. Mi, magyarok nem nézhetünk le senkit sem. Milyen jogon nézek én le bárki mást is? Keresztényként meg pláne a másikat, felebarátomat tisztelnem és szeretnem kell, bármilyen színű a bőre, bármilyen nyelvet beszél. Még ha románul is beszél, akkor is tisztelnem és szeretnem kell, mert ő is a felebarátom, mert olyan, mint én.

Gálfalvi Gábor

Az Alsóboldogfalván élő és ma is aktívan tevékenykedő nyugalmazott iskolaigazgató, néprajzkutató és közíró Gálfalvi Gábor fő kutatási területe az ember és a táj közötti valós életterek kapcsolatának vizsgálata. Ezen belül a méltatlanul feledésbe merülő kismesterségek, a népi építkezés, a tanya- és faluvilág témaköreit felölelő témák érdeklik, ezeken munkálkodik, publikál, mint ahogyan az alábbiakban is ezekről, valamint az ide vezető útról vall. Az ilyen út, hol az ember a valós értékeket és a valós múltat elfogultság nélkül kutatja, hosszú és rögös, ahogy egykoron Bözödi György neves szociográfus is összefoglalta. Ennek szemléletében kérdeztük a fáradhatatlanul kutató írót.

Krüzselyi Erzsébet

A VI. Krüzselyi Erzsébet szavalóverseny kapcsán a „fogyatékos” szó gyógypedagógiai fogalom, jelentéstartalmát az ember testi, idegrendszeri, lelki, cselekvésbeli vagy szociális tulajdonságai területén lehet meghatározni. A nehéz földi életutat megjárt költő, hátrányt szenvedett ember már nem él, nem kell őt vigasztalni, a sajnálat pedig méltatlan egy költőhöz. Művét nem vizsgálhatjuk fogyatékosságainak tükrében. Tudjuk, hogy témavilága zárt, szűk körű.

angi istván

A cél, ami összehozott bennünket, a tisztelgés szándéka. Tisztelegni akarunk Angi István professzor úr (képünkön) 85. születésnapján, méltatni akarjuk eddigi tudományos életpályája gazdag eredményeit mi, akik diákjai voltunk, valamint a kolozsvári Református Tanárképző karon dolgozó kollégák, akik néhány évig abban a kiváltságos helyzetben voltunk, hogy tanártársai is lehettünk a professzor úrnak, mindannyiunk István bácsijának.

Lapunk 2017. márciusi számában Életviszonyok egy mezőségi faluban címmel a szerző tömör összefoglalót írt Mezőkeszü 1940-50-es éveiről. Kun Árpád nyugalmazott református lelkész azóta bővítette és újabb adalékokkal egészítette ki a mezőségi falu évtizedekkel ezelőtti életét leíró emlékiratát. Munkájából a mára lényegesen átalakult, sőt eltűntnek is mondható falukép és falusi életvitel rajzolódik ki, szerkesztőségünk ezért tartotta indokoltnak az írás folytatásos közlését, a már megjelent részek kihagyásával.

Mezőkeszü

Lapunk 2017. márciusi számában Életviszonyok egy mezőségi faluban címmel a szerző tömör összefoglalót írt Mezőkeszü 1940-50-es éveiről. Kun Árpád nyugalmazott református lelkész azóta bővítette és újabb adalékokkal egészítette ki a mezőségi falu évtizedekkel ezelőtti életét leíró emlékiratát. Munkájából a mára lényegesen átalakult, sőt eltűntnek is mondható falukép és falusi életvitel rajzolódik ki, szerkesztőségünk ezért tartotta indokoltnak az írás folytatásos közlését, a már megjelent részek kihagyásával. 

Mezőkeszü

Lapunk 2017. márciusi számában Életviszonyok egy mezőségi faluban címmel a szerző tömör összefoglalót írt Mezőkeszü 1940-50-es éveiről. Kun Árpád nyugalmazott református lelkész azóta bővítette és újabb adalékokkal egészítette ki a mezőségi falu évtizedekkel ezelőtti életét leíró emlékiratát. Munkájából a mára lényegesen átalakult, sőt eltűntnek is mondható falukép és falusi életvitel rajzolódik ki, szerkesztőségünk ezért tartotta indokoltnak az írás folytatásos közlését, a már megjelent részek kihagyásával. 

Negyedszázad komoly időszaknak számít egy civil szervezet életében, s ez mérleg készítésére kötelez. Dióhéjban szeretném ismertetni egyesületünk legfontosabb tevékenységeit, eredményeit. Már 1992-ben felmerült egy honismereti szövetség megalakításának szükségessége. Még abban az évben tervet állítottam össze helytörténeti és néprajzi kutatómunka megszervezésére, valamint emlékhelyek létesítése és ápolása érdekében.

Tenke

A Tenkei Művelődési és Honismereti Kör és a Bihar megyei község református gyülekezete kilencedik alkalommal rendezte meg május 25-én és 26-án Táj- és Honismereti Konferenciáját. A Fekete-Körös felső folyásának vidéke, ahol tíz-egynéhány Árpád-kori településen csak pár ezer magyar él ma már, igen gazdag hagyományokban, kultúrában, lelkiségben, természeti kincsekben. S erre nem hullhat rá a feledés pora – vélik a találkozósorozat kitartó szervezői.