Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

A 25. Partiumi Honismereti Konferencia

A Partiumi Honismereti Konferenciák társaságunk legmagasabb fóruma. Ekkor mutatjuk be tagtársaink kutatási eredményeit, amelyeket igyekszünk közzé tenni mindenki számára. Ugyanekkor adjuk át a Fényes Elek-díjakat és más kitüntetéseket. Ekkor tartjuk a közgyűlésünket is, amelyen fontos határozatokat hozunk. Gyakorlatilag ekkor találkozunk egymással, Szatmárnémetitől Temesvárig, Budapesttől Kolozsvárig. Nem véletlenül mondtam Budapestet, mert nyolc tagunk van Magyarországról. Eddig 24 konferenciát szerveztünk: igyekeztünk mindig más helységben megszervezni, elsősorban ott, ahol sikerült segítséget kapni, a helyi önkormányzatoktól, az egyházaktól. És természetesen a helyi tagtársaink hathatós segítségével. Ugyanakkor igyekeztünk bevonni az illető terület szakembereit is. Ekkor találkoznak a jó barátok, elbeszélgetünk, mint egy nagy családban. Remélem, így érez mindenki.

A következő településeken szerveztük meg a konferenciánkat: Nagyvárad, Bihardiószeg–Székelyhíd, Bihar, Sarmaság, Felsőbánya, Belényes, Kaplony, Arad, Hegyközkovácsi, Sárközújlak, Zsombolya, Szilágycseh, Szatmárnémeti, Érsemjén, Hadad, Nagyvárad, Mezőhegyes, Nagyszalonta, Nagykároly, Biharszentjános, Bors, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Érsemjén, és most Nagyszántó.

A konferenciák témái nagyon változatosak voltak: Egyházi műemlékeink; Helytörténeti és néprajzi kutatás az Érmelléken és a Hegyközön; Partiumi magyar temetők; Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc; Események, személyiségek, emlékművek; Várak, kastélyok, udvarházak; Árpád-kori településeink kialakulása és története; A 20. század emlékezete, öröksége; A Bocskai- és a Rákóczi-szabadságharc; Pusztuló műemlékeink; Élő népi kismesterségek; Műszaki személyiségeink; 1956 emlékezete, II. Rákóczi Ferenc művelődéspolitikája; A Partium és a Bánság pusztuló műemlékei; II. Rákóczi Ferenc Erdélyben; Pusztuló műemlékeink – ez több konferencia témája volt. Településeink arculata; A reneszánsz éve, Az 1848– 49-es forradalom és szabadságharc emlékei; A 20. század öröksége – ez is több konferencia témája volt. Ipartörténeti műemlékek; Műemlékvédelem, Helytörténet; A 20. század öröksége; Védelmi rendszerek, nagybirtokok és az ipar története a történelmi Partiumban és a Bánságban; A Partium és a Bánság egyházi műemlékei; Nagy személyiségeink emlékezete – mind a mai napig örökzöld téma, A Partium és a Bánság egyházi műemlékei; Hagyományaink; A Johannita- és a Domokos-rend Biharban; Száz éve tört ki az első világháború; 800 éves Bors első írásos említése; Száz éve tört ki a Nagy Háború; Szent László éve, A reformáció ötszáz éves ünnepe; 25 éves a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság; Együttműködési kapcsolataink; Kistérségek története; Az elmúlt száz év; 800 éves Nagyszántó első írásos említése. Még felsorolni is hosszadalmas.

A harmadik napi kirándulások is nagyon tanulságosak. Ezeken keresztül igyekszünk megismerkedni épített örökségünkkel, természeti szépségeinkkel.

Szeretném megköszönni a következő személyek fáradozásait, akik segítettek és hozzájárultak e konferenciák megszervezéséhez és sikeréhez: Balazsi József, Érsemjén polgármestere, Hitter Ferenc, Felsőbánya volt alpolgármestere, Matekovits Mihály és Mária Aradról, Forró László tiszteletes-főjegyző Hegyközkovácsiból, Fazekas Lóránd Szatmárnémetiből, Dénes Zoltán atya Mezőhegyes–Berettyóújfaluból, Bara István, aki a nagykárolyi konferenciát szervezte meg, Bátori Géza, Bors község polgármestere, aki három konferenciánál bábáskodott. Sokat segítettek: Bordás István, Dukrét Aranka, Kiss Annamária titkárnőnk, Nagy Magdolna, Fekete Irén, Dovin Irma, Borbély Katalin, Kupán Árpád, Mihálka Nándor, Kiss Kálmán, Ujj János, Wanek Ferenc, Voiticsek Ilona és Árpád, számos nyomtatvánnyal, Széphegyi László, több kirándulás levezetésével. Sokáig sorolhatnám a neveket, elnézést, ha valakit kifelejtettem. És ezek mellé jönnek még azok a személyek, akik részt vettek a helyi szervezésben – mint az asszonyok az étkezésben, vagyis a főzésben. És most segít Fábián Tibor tiszteletes úr.

Balazsi József, Érsemjén polgármestere, Hitter Ferenc, Felsőbánya volt alpolgármestere, Matekovits Mihály és Mária Aradról, Forró László tiszteletes-főjegyző Hegyközkovácsiból, Fazekas Lóránd Szatmárnémetiből, Dénes Zoltán atya Mezőhegyes–Berettyóújfaluból, Bara István, aki a nagykárolyi konferenciát szervezte meg, Bátori Géza, Bors község polgármestere, aki három konferenciánál bábáskodott. Sokat segítettek: Bordás István, Dukrét Aranka, Kiss Annamária titkárnőnk, Nagy Magdolna, Fekete Irén, Dovin Irma, Borbély Katalin, Kupán Árpád, Mihálka Nándor, Kiss Kálmán, Ujj János, Wanek Ferenc, Voiticsek Ilona és Árpád, számos nyomtatvánnyal, Széphegyi László, több kirándulás levezetésével. Sokáig sorolhatnám a neveket, elnézést, ha valakit kifelejtettem. És ezek mellé jönnek még azok a személyek, akik részt vettek a helyi szervezésben – mint az asszonyok az étkezésben, vagyis a főzésben. És most segít Fábián Tibor tiszteletes úr.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Református létemre eddig másfél tucatszor vettem részt a csíksomlyói búcsún. A Csíksomlyói Szűzanya azt üzeni az erdélyi főpapok által a Csík, Székelyföld, Erdély, Csángóföld, a Részek, az anyaország, a határon túli területek, a nagyvilágban szétszóródott magyarság számára, hogy ezeréves kereszténységünk megtartása nemcsak vallási, hanem nemzeti feladat is. A pünkösdszombati búcsú a világ magyarságának a legfontosabb gyülekezőhelye, ahol a protestáns hívek is nagyon nagy számban vannak jelen. Mindannyiunknak szól a – több mint négyszázötven éves hagyomány alapján – Salvator-kápolna előtti keresztre vésett szöveg: „Isten! Tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben!”

A székelyudvarhelyi Balázs Árpád televíziós, rádiós szerkesztő új könyve* a környékbeli tűzoltók történetét foglalja össze. Ezzel a témával mindeddig senki nem foglalkozott, a kiadvány másfélszáz oldalán a szerző számos régi dokumentumot (fényképet, oklevelet, jegyzőkönyvet) is közöl. A nyomdából már kikerült munkáról a szerzővel beszélgettünk.

2010. március 12-én, Sárospatakon a Makovecz Imre tervezte A Művelődés Háza és Könyvtára belső folyosóján ünnepélyes keretek között népes közönség előtt hullt le a lepel arról az emléktábláról, amely hirdeti, hogy az épület nemcsak a helybéli közösség kulturális intézménye, hanem az EMKE Észak-Magyarországi Képviseleti Pontja is. 2020-ban a világjárvány miatt nem sikerült a tízéves jubileumon ünnepélyes rendezvény keretében emlékezni, ezért a sárospataki intézmény egy évfordulós kötet kiadását tervezi, amelyben az EMKE és Sárospatak több évtizeden átívelő kulturális kapcsolatairól jelennek meg írások.

Buchwald Amy

A munkahelyemre vezettem, és közben szokásomhoz híven a rádiót hallgattam. Azaz, az elmúlt pár évben már nem a rádiót, hanem podcastot. Podcastot? Igen, podcastot. A világhálón és a mobiltelefon elterjedése óta ez egy egyre népszerűbb műfaj. Tulajdonképpen egy hanganyag, amit az interneten érhetünk el, és akkor hallgathatunk meg, amikor akarunk.

Sándor József, EMKE

Sándor József ott volt az EMKE létrehozásakor, 1885-ben. Ő dolgozta ki a létesítendő egyesület alapszabály-tervezetét, titkáraként, majd főtitkáraként, később örökös alelnökeként úgyszólván mozgató rúgója volt mindannak, ami az egyesületben és akörül történt. Az első évtizedek az ő céltudatos fáradozása nyomán az építkezés évtizedei voltak: a művelődés körét szélesre nyitva az erdélyi, s kiemelten a szórványmagyarság megmaradását szolgálva. Az EMKE iskolákat, óvodákat, könyvárakat létesített, anyagilag is támogatva azokat, akik a műveltséget elvitték a nép közé, akik áldozatos munkásai voltak a tudásnak, s általa a felemelkedésnek. 

Az 1956-os magyar mártírok emléksírja Párizsban

1958. február 5-én a Fő utcai katonai bíróság épületében megkezdődött a Nagy Imre-per. 1958. június 15-én a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Nagy Imrét halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte, továbbá halálra ítélte Gimes Miklóst és Maléter Pált. Másnap, június 16-án, hajnalban a budapesti Gyűjtőfogház udvarán mindhármukat kivégezték, majd holttestüket ugyanott eltemették. 

barót

Ahogy telik az idő, mind gyakrabban kapom magam az emlékek olyatén keveredésén, hogy bizonyos történésekről találgatom, azokat vajon iskolásként vagy kezdő tanárként éltem át. Ez a bizonytalanság abból adódik, hogy a baróti iskola számomra több rétegű élményanyag. Egyik rétege az iskoláskorom, amely 1956 nyarával zárult, akkor érettségiztem, a másik a tanári pályám ideje. Ez maga is rétegzett, mert amikor 1960-ban kihelyeztek Barótra, kollégája lettem jó néhány volt tanáromnak is. Néha nehéz eldönteni, hogy bizonyos események a volt tanáromhoz vagy a későbbi kollégához kapcsolódnak.

Akinek van jó táboros élménye – és itt most nem az ereszd el a hajamat típusú, korlátok nélküli táborokra gondolok –, az tudja, hogy ezeknek az eseményeknek a varázsát, a lényegét az együttlét, a találkozás, az ismerkedés, a közös programok, kirándulások, csapatjátékok, az éjszakába nyúló beszélgetések adják. Ez, ha lehet, még hatványozottabban érvényes a Magyarországon az Anyanyelvápolók Szövetsége, itt Erdélyben pedig a Georgius Aranka Társaság által szervezett ifjúsági táborokra, amit egyszerűen csak a mosolyok, a szeretet, a bizalom táborának szoktunk emlegetni, és ahonnan nem egy középiskolás vagy egyetemista ment úgy haza, hogy bevallása szerint több szeretetet és megértést kapott az egy hét alatt, mint otthon az osztálytársaitól egy egész év alatt. 

A Közösségért Alapítványt (Fundaţia Pentru Comunitate) 2008-ban, Kolozsváron alapították azzal a céllal, hogy hozzájáruljon a tehetség, a szorgalom, a tudás, a szolidaritás, a közösségben rejlő értékek kibontakozásához, egy élhetőbb és humánusabb környezet kialakításához. Az Alapítvány elnöke Gazda Árpád újságíró, a Magyar Távirati Iroda (MTI) erdélyi tudósítója, alelnöke Molnár-Bánffy Kata, kommunikációs szakember, aki több mint húsz év tapasztalattal rendelkezik a média, közigazgatási, politikai és üzleti kommunikációban. A kuratórium tagja Brîndușa Armanca újságíró, egyetemi tanár, valamint Ferencz Szabolcs, a Földgázszállító Zártkörűen Működő Részvénytársaság (FGSZ Zrt.) elnök-vezérigazgatója.

Balázs Bécsi Attila

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a 2016/2017-es tanévben indította Hétköznapi hőseink – írjunk történelmet! elnevezésű kezdeményezését. Ennek lényege, hogy iskolások saját szülőfalujukból mutassanak be olyan embereket, akik bár nem kerültek reflektorfénybe, szélesebb körben nem kerültek az érdeklődés középpontjába, de munkájuk révén sokat tettek a helyi közösségekért, és rendkívüli képességeikről, kiemelkedő tulajdonságaikról, átlagon felüli jellemvonásukról tettek tanúbizonyságot. A projekt erdélyi lebonyolítója az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, ezen belül a Közép-Erdélyi Magyar Művelődési Intézet, résztvevői romániai magyar iskolás csapatok. Új, Hétköznapi hőseink című sorozatában a Művelődés szerkesztősége a kezdeményezés során eddig született, helytörténeti adalékokat is tartalmazó dolgozatok szerkesztett, esetenként tömörített változatát teszi közzé.

" (...) a kulturális termék előállítása is pontosan olyan, mint a kertészetének: mindkettőnek megvan az eredete, ami a kultúrában az ötlet, a kertészetben pedig a mag. A kultúrában az ötlet és az ihlet önmagában semmit nem ér, ha nem kerül megfelelő kezekbe és környezetbe, ha nem ölt testet színben, szóban, hangban, festményben, versben, zenében. A kertészetben, ös - szességében a mezőgazdaságban is így van: ott van a mag, ami ha nem kerül megfelelő kezekbe és környezetbe, más szóval, ha nem kerül számára jó földbe, ha nem kap vizet, napfényt, táplálékot, akkor elsenyved, elpusztul. A két szakterület tartalmát tekintve valóban más, de logikailag teljesen egyforma. A mezőgazdaságban van egy állandó: a föld, ez az alap. A kultúrában, a közművelődésben is van egy állandó: az ember, a célközönség. De a mechanizmusok hasonlóak. "

Jósika Miklós szülőháza Tordán

Tordával kapcsolatosan többször elhangzott, hogy sok jelentős értelmiségit adott a világnak, de ezeket nem tudta megtartani. Így hát úgy döntöttem, hogy megvizsgálom ennek a megállapításnak a történelmi háttereit, és bemutatok néhány értelmiségit, aki a tudományok, irodalom és a művészetek terén alkotott, olyan embereket, akiknek életműve már lezárult.

Albert Mátyás

... ha jól belegondolok, már gyerekkoromban érződött a kultúrához, a művelődéshez ragaszkodás. A magyar identitás megőrzése és az itthon, a szülőföldön maradás ösztönzése is már serdülőkoromban jelentkezett, ami azután csak egyre jobban erősödött. Talán így kell születni, ez belülről jön, ezek mind erős és öntudatos belső érzések, amelyek később csiszolódnak, és a mindennapok rávilágítanak, rávezetnek arra, hogy tenned kell valami jót, valami maradandót.

Vannak csaták, amelyeket elveszítünk. Rájöttem. Ma bejöttem az irodába, és látom, hogy egyik kolléganőm fia ott ül az egyik széken. Hatalmas mosollyal ráköszönök a kis Danra, és ahogy a spanyol mondja, „no me paró bola”, rám sem hederített. Ha a felnőtt és az okostelefon küzd a gyermek figyelméért, abból mi ritkán kerülünk ki győztesen. Komolyra fordítva a szót, szeretnék kicsit foglalkozni azzal, hogy Latin-Amerikában hogyan fest az anya, apa és a gyermek kapcsolata, valamint azzal, hogy mi mindent képesek egymásért megtenni.

Honduras nem az az ország, amelyet ha valakinek megemlítesz, akkor rögtön tudja, hogy miről beszélsz. Ami földrajzi elhelyezkedését illeti, legyünk őszinték, legtöbbünknek kell egy kis segítség, hogy megtalálja a térképen. És ha már itt tartunk, akkor elárulom, hogy vannak olyanok, akik nemhogy az ország, de még a térség létezéséről sem tudnak. És ha földrajzi elhelyezkedését homály fedi, akkor nyugodtan kijelenthetem, hogy kultúrájának sajátosságai még kevesebbé ismeretesek.