Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Múlt századi erdélyi pedagógussorsokról

Szécsi Antal Egy pedagógus életútja című könyvének második, bővített kiadása jelent meg 2014-ben Székelyudvarhelyen, az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület kiadásában. A megjelenést Hargita Megye Tanácsa és a Select Metlemplast Kft. tulajdonosa, Lázár Imre támogatta anyagilag. A több mint 200 oldal nagyobbrészt életrajzi emlékezéseket tartalmaz, ám nem vérbő lírával, hanem szinte jegyzetszerű tömörséggel.

A fejezetek a szerző életének helyszínei szerint következnek: Galac, Budapest, Csomortán, Esztelnek, majd Betfalva, az édesapa szülőfaluja, a szerző mai lakhelye. Székelykeresztúrral kapcsolatos emlékei a tanítóképző okán alkotnak külön részt, olyan jeles személyiségek említésével, mint Gálfalvi Sándor meg Haáz Sándor, dr. Molnár István, a keresztúri múzeum névadója. Ditróba 17 évesen pionírinstruktorként helyezték, Vargyas a következő állomás: helyettes tanárként került oda, és hosszú időt töltött ott. Felsőrákoson iskolaigazgató, kultúrigazgató volt 1960-tól, aztán újra Vargyason élt 16 évig, iskolaigazgatóként, ez a könyv legterjedelmesebb fejezete. Két évre „kiemelték” (IX. fejezet: titkárhelyettes a községi néptanácselnök asszony helyetteseként). Felsőboldogfalván 1982 őszétől tanított, aztán Székelyudvarhelyen (XI. fejezet: Bethlen Gábor Általános Iskola 1990-től). 2003-tól nyugdíjas.

Az első kiadáshoz képest újdonság, hogy külön fejezet tartalmazza a szerző fontosabb cikkeinek adatait, és a könyv új fejezettel is bővült: Válogatás a szerző sajtóban megjelent írásaiból. Több mint 50 oldal, a teljes könyvnek csaknem egynegyede. Ezt a fejezetnyi anyagot terjedelmes paksamétából válogatta a szerkesztő. Mondhatni csak mutatóban lehetett idézni belőle, ugyanis a Szécsi Antal sajtóban megjelent írásai egész könyvet tennének ki. Az itt bemutatott anyagot az elmúlt évtizedekből részarányosan idézi az új kiadás. Olyan cikk is van benne, amin az újságszerkesztők valószínűleg „dolgoztak”, mert az akkori idők harcos kommunista lendülete igencsak kiérződik belőle, és a szerzőnek eszébe sem juthatott, hogy tiltakozzon…

Az itt (újra)olvasható írások egy része Vargyas községről szól, másik része pedig az iskolai munkáról, a pedagógusok feladatairól. Szó esik itt a faragászati szakkörről, a népművészet jövőjéről, a festett bútorról és a nyelvtudásról is.

Az olvasóban nyilván felvetül a kérdés: miért kellett a bővített, új kiadás? A szerzőnek is lehet kétsége, hogy kik kíváncsiak arra, amit ő és a kollégái évtizedekkel ezelőtt tettek. Kell-e erről beszélni, kell-e erre emlékezni, felidézni?

Lehet, hogy nem. De csak akkor mondhatnánk, hogy nem kell, ha minden a legnagyobb rendben lenne. Kapaszökevényekké tették a fiatalokat, és parlagon maradnak a termőföldjeink. Aki pénzt akar keresni lakásra, egyébre, annak ebben az országban nincs mit keresnie, meg sem áll Svájcig, Angliáig. Arra is szolgál a múlt évtizedek vizsgálata, hogy tisztán lehessen látni, mit rontottak el azok, akik a döntéseket hozták. Ha pedig ezt tisztán látjuk, akkor már van esély arra, hogy valamit is kijavítsanak a sorozatos tévedésekből.

Amikor Szécsi Antal pedagógusi pályáját kezdte, már összezavarodott világban élt. Mostanra ez csak fokozódott. Ám ő és a pályatársai jól tudták, mert megtapasztalták, hogy a párthatározatokban vagy az érdekvédelmi szervezetek megalkuvó és megvásárolt vezetőinek szavában megjelölt és átfestett valóság mellett létezik egy igazi világ is. A mi nagyszüleink nemzedékének igazsága. Abban a világban ők nem voltak lekötelezettjei a hatalomnak.




Szécsi Antal. Kép: szekelyhon.ro (Thomas Câmpean felvétele)

Szóval egy életnyi dokumentumregény minden olvasó tudásához hozzátesz valami újat. Nevek, évszámok, események sorjáznak. A szerző pedig nem azonosul senkivel és semmivel, illetve nem támad, nem vádol senkit. 77 évesen elmondhatja, hogy nem élt tétlen éveket, évtizedeket. Halk szavú, és nem tartozik a hamar érvényesülő emberek közé. Talán keresztúri tanítóképzős neveltetése, meg a betfalvi környezet egészen más hangulata és élménye tették ilyenné. Ám az is lehet, hogy a mostanság divatos szakterület, a genetika az ősök tulajdonságaival magyarázná mindezt.

Egy könyvismertető azt emelheti ki, hogy a 20. századi erdélyi pedagógussors nagyon kegyetlen volt az egyénhez, de a közösség szempontjából roppant értékes igazgyöngyöket izzadt, termelt ki a társadalom, a falusi környezet. A közösségek pedig mindig megbecsülték az értük cselekvő embereket, ha tanítóról, ha egy jó gazdaemberről volt is szó.

A végszó pedig a következő: a népért, közösségért való aggódásnak cselekvéssel kell társulnia, és akkor nem hiábavaló. Szécsi Antal ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelyet már el lehet erről számoltatni. Neki pedig nem kell félnie, ha számonkérésre kerülne a sor.




Az esztelneki iskola. Kép: esztelnekibaratok.blogspot.ro

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

A Tersánszky Józsi Jenő nevével fémjelzett könyvtár, a régiségtár, az családias hangulatú vendégház, a rendezett udvar a helyiekre s az oda érkező hazai és külföldi vendégekre egyaránt kellemes hatással van. Az elmúlt években a Ház társrendezőkét/szervezőként volt jelen a város fontosabb rendezvényein – a Szent István Napokon, a Főtér Fesztiválon, a Gesztenyeünnepen… A Ház fenntartói hamar felismerték, hogy a vészesen fogyó magyarságnak mily nagy szüksége van identitása tudatosítására és őrzésére, hogy mennyire fontos a gyengülő közemlékezetbe visszahozni, visszaépíteni a valós történelmi ismeretét, erősíteni a városhoz és környékéhez kötő érzelmi szálakat.

Újabb kötettel* jelentkezett Székely Ferenc a jeles erdélyi személyiségek életútját megörökítő sorozatában. A Születésnapi beszélgetések alcímű könyvet tavaly jelentette meg a százhalombattai Üveghegy Kiadó.

A román nyelvű könyv címe azt ígéri, hogy a Küküllők völgyének középkori műemlékeit mutatja be. Ambiciózus szándék egy ekkora kötetecske részéről – gondoltam, ez csak valamiféle vázlat lehet. Átlapoztam, majd alaposan el is olvastam, és így a helyére került a könyv és üzenete.

Újabb könyve jelent meg dr. Barabás László néprajzkutatónak, főiskolai tanárnak Szikonyország eltűnőben? címmel. A néprajzi tanulmányokat, közléseket tartalmazó, ötszáz oldalt meghaladó terjedelmű kötetet a székelyudvarhelyi székhelyű művelődési intézet, a Har­gita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont adta ki.*

A történelemírás nagyon sokáig a nagy eseményeket formáló és alakító politikusok, egyházfők, szellemi és morális kánont meghatározó személyek életrajzaiból állott. Az emberi történelem 5000 éves írott történelmének ókori történeti forrásai legtöbbször uralkodók politikai propagandája nyomán örökítették meg a múlt eseményeit. 

Forrongó, néha irányt vesztett korunkban, a modern, digitális eszközök uralmának világában üde színfolt, ha valaki a Gutenberg-galaxis csillagképéhez hűen, következetesen kitart a hagyományos technika nyújtotta eszközök és lehetőségek kínálta lehetőségek mellett; olyan értékeket tesz asztalunkra, amelyet semmilyen vírus nem törölhet le, amit bármikor kézbe vehetünk, lapozgatva elmerülhetünk benne, kettős célzattal: az ismeretszerzés vagy nosztalgia ébresztette/keltette vággyal. Miként is lenne másként Misztótfalusi Kis Miklós szűkebb pátriájában, hozzá hasonlóan a míves szakmát a művészet rangjára emelve. 

erdély és az erdélyiek

Minden táj lakóját érdekli, hogyan vélekednek szülőföldjéről a távoli országból érkezők, mit vesznek észre, mire figyelnek fel, mit dicsérnek és mit kárhoztatnak. Erdélyről nagyon kevés ilyen feljegyzés született a 19. század közepéig, de akkor egyszerre két ide nősülő „nagy nemzet” fia is könyvvel adózott e kis országnak. Ezeket a terjedelmes munkákat a közelmúltig alig-alig ismerték, csak részletek jelentek meg belőlük magyar nyelven. 

Márki Sándor nevét három évtizeden át jóformán minden kolozsvári ismerte. Alig volt olyan nagyobb esemény a városban, ahol ő ne jelent volna meg, s ünnepi beszédeit is gyakran hallhatták. A legnépszerűbb egyetemi tanárok közé tartozott. Világ- és hatalomváltozások, nemzedékek cseréje után, egy század elteltével napjainkban csak a történészek ismerik munkáit, s legfeljebb az egyetem történetében játszott szerepét emelik ki. Csak kevesen tudtak róla, hogy Márkinak van egy forrásértékű kiadatlan műve, amelyet a család őriz, s amely föltétlenül megérdemli a nyomdafestéket. 

Meleg szívvel ajánlom az Erdélyi srácok című kötetet mindazoknak, akik megismernék az 1956-os forradalom erdélyi hétköznapi hőseit is, akiknek elszántsága példamutató lehet mindenki számára. Bár a szerzők nem szánták tudományos munkának a kötetet, véleményem szerint forrásanyagként is használható dolgozatok, tanulmányok megírásához.

Krajnik-Nagy Károly: Anno domino ’89. Kriterion, Kolozsvár

Krajnik–Nagy Károly erdélyi magyar tanár, újságíró és műfordító által írt Anno domino ’89 című munkája 2019-ben a Kriterion Kiadó gondozásában jelent meg, és más szemszögből közelíti meg a különböző rendszerváltások történéseit. A szerző elsősorban nem szakkönyvírás szándékával nyúlt a témához, hanem a megjelenített eseménysor mellett igyekszik az időszakot olvasmányosan és érdekesen, az esetleges más forrásokban elfeledett vagy csak említőlegesen használt történeteket érintve bemutatni.

Máramarossziget börtön

A máramarosszigeti börtön ajtajára 1977-ben lakat került, bezárták. Az 1989-es politikai fordulatot, a kommunizmus bukását követően kelt új életre, 1993-ban. Ana Blandiana és Romulus Rusan kezdeményezésére, a Polgári Akadémia Alapítvány a saját kezelésébe vette az egykori fegyházat, benne hozta létre, alkotta meg – a világon elsőként – a Kommunizmus Áldozatainak és az Ellenállás Emlékközpontját. A projekt az Európa Tanács égisze alatt valósult meg.

Most, hogy kezembe vehettem Vonház István A Szatmár vármegyei német telepítés című rendkívüli jelentőségű monográfiájának harmadik kiadását*, a késő római irodalom jeles alkotója, Terentius Maurus szavai jutnak eszembe: „(Pro captu lectoris) habent sua fata libelli” (A könyveknek is megvan a maguk sorsa – szerk. megj.). Az olvasó emlékezetében valószínűleg csak a mottóként idézett szavak jönnek elő, holott az előtte, zárójelben szereplő rész is igen fontos dologra hívja fel a figyelmet: arra, hogy mi is határozza meg a könyvek sorsát? Pro captu lectoris, azaz az olvasók fejében meglévő képesség, fogadókészség, igény. És hozzátehetjük: egyfelől az alkotó szándéka, a téma iránti elkötelezettsége, másfelől az alkotás utóéletének tovább folytatása, az olvasói igényt felismerő, az új és új kiadásokat finanszírozó mecénások áldozata által.

Közel húsz éve, 2000 októberének közepén az EME és az EMKE tudományos ülésszakot szervezett az ezredforduló alkalmából Kolozsvár 1000 esztendős múltjáról. Erre a konferenciára állítottam össze a Kolozsvár a magyar szépirodalomban című tanulmányomat, melyben a fejedelemség korától kiindulva az ezredvégig több mint hatvan szerző Kolozsvárról írt verses, prózai vagy színpadi alkotását vettem számba. Csak az elhunyt szerzőkkel foglalkoztam. A legfiatalabb közülük az 1935-ben született Palocsay Zsigmond volt. 

Nánay Mihály József Ágost fő- herceg

Az első világháború századik évfordulója környékén több olyan történeti mű is nyomdafestéket látott, amelyek ezzel az időszakkal foglalkoznak. Ezek közé tartozik Nánay Mihály József Ágost főherceg életútjának 1914 és 1924 közötti időszakáról szóló doktori disszertációja, mely kötetben 2018-ban jelent meg.

Hosszú kényszerpihenőre kárhoztatva, most olvasva „utaztam be” keresztül- kasul Erdélyt . Kalauzaim ebben a szellemi, lelki utazásban, amelyet az évek során magam is bejártam, a lelkes fiatal tanító- és kántorjelöltek mellett vezetőjük, dr. Barabás László volt, aki a marosvásárhelyi Kántor-Tanítóképző Főiskolát igazgatta húsz éven át . Diákjainak a néprajzot, a folklórt az elméleti órák mellett népismereti és egyházszolgálati tanulmányutak, táborok és ünnepi szolgálatok során tette élővé, személyiségüket, hitvallásukat, pályaválasztásukat meghatározó élménnyé az 1993–2018 közötti időszakban. A negyedszázadot átölelő magvetésből született, és 2018-ban a Mentor Kiadó gondozásában jelent meg a Népismeret, szolgálat, jövendő – Táborok, tanulmányutak negyedszázada című kötet.*