Fedeles Tamás 1974-ben született Dombóváron. Tanulmányait Pécsen kezdte meg, majd Esztergomban, a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban érettségizett. Az érettségit követően teológiai tanulmányokba kezdett a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán, ezzel párhuzamosan történelmet hallgatott a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Bölcsészettudományi Karán. Az egyetemi diplomaszerzést követően a Szegedi Tudományegyetem Medievisztika Doktori Programja keretében folytatta tanulmányait. Doktoranduszként és doktorjelöltként a szegedi és a pécsi tudományegyetemeken tartott szemináriumokat, 2004-től a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Középkori és Kora Újkorai Történeti Tanszékének munkatársa, majd 2011-től docense is.
A pálya és korszak választásából már kiderül, hogy középkorász, érdeklődési körének legfőbb témája a késő középkori magyar egyház. A pécsi székeskáptalan személyi összetétele a késő középkorban (1354–1526) című kötete a magyar egyháztörténet szerves része lett. Meg kell említeni még, hogy várostörténettel is foglalkozott, amiről 2011-ben publikált. Ez a munkája is elengedhetetlen része a várostörténeti kutatásoknak. 2011-től bekapcsolódott egy vatikáni kutatásba, mint az MTA Lendület nevű egyháztörténeti kutatócsoport tagja; figyelmüket az apostoli kamara magyar forrásanyagaiknak feltárására fordították. Ebből is több mű született, például az általam választott és itt ismertetett publikáció is ilyen.*
A kutatói-oktatói munkájáért több díjat is kapott: 2007-ben Kristó Gyula-díjat, két alkalommal az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíját, Magyary Zoltán Posztdoktori Ösztöndíját, 2009-ben PTE Excellence publikációs díjat, 2010-ben a Professzorok Batthyány Köre Virág Benedek-díjjal jutalmazta.
Eddigi munkásságában egyház- és várostörténettel foglalkozott, de más művei is vannak. Több tanulmányt írt Pécs történetéről, például topográfiai vagy várostörténeti szempontból, utóbbiból kettőt is. Egyháztörténeti művei leginkább a római Szentszék levéltári forrásaihoz fűződnek.
Az itt bemutatott kötet a Collectanea Vaticana Hungariae című könyvsorozatban jelent meg a Gondolat kiadó gondozásában, 2021-ben. A könyvsorozatról érdemes tudni, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Egyháztörténeti Kutatócsoportja római kutatásainak eredményeit teszi közzé. A sorozat címe ismerős lehet, mivel a Collectanea Vaticana Hungariae sorozat, Monumenta Vaticana Hungariae örökségét folytatja. Összesen harminc kötet jelent meg ebben a sorozatban, amit két csoportra osztanak. A két csoport közti különbség, hogy az egyikben B/5 formátumban, míg a másikban A/5 formátumban jelennek meg a kiadványok.
A téma, ahogy a kötet címe is sugallja, a középkori magyar egyházi személyek felszentelése a Római Kúriában. A feldolgozott anyag időintervalluma kilencvenhét évet ölel fel. Fedeles Tamás összegző bevezetést írt arról, hogy miről is van szó a kutatásban, majd a Vatikáni Levéltár iratainak másolatait írta át, és készített melléjük regesztát. A kötet Fedeles Tamásnak Rómában, a Vatikáni Levéltárban és a Titkos Levéltárban végzett többszöri kutatásai nyomán állt össze, s miként maga írja előszavában, a könyv megszületéséhez több történész kollégája is hozzájárult.
A téma jelentősége szerintem önmagából adódik. Fedeles Tamás kötete fontosságát emeli, hogy az egyháztörténet-kutatásban kevés ilyen munka készült, nem kevésbé fontos, hogy a forráskiadásban más külföldi történészek egyháztörténeti munkájában fellelhető hibákra is felhívja a figyelmet. A témát tekintve a munka nem újszerű, hiszen, mint minden más témát, már ezt is kutatták, de tartalmilag újszerűt nyújt az olvasóknak.
A Fedeles Tamás által is vizsgált témában egy régebbi mű Lukcsics Pál egyik tanulmányához kötődik, de összességében az egész Collectanea Vaticana Hungaria sorozat erről szól: a katolikus egyház magyar vonatkozású ügyeit dolgozza fel. A megjelent kötetek rövidebb-hosszabb időszakokat dolgoznak fel. A témát külföldi történészek is kutatták, mint például a Bergeni Egyetemen (Norvégia) dolgozó Kiri Salonen, vagy a Tamperei Egyetemen (Finnország) oktató Jussi Hanska.
Fedeles Tamás tárgyalt munkája 664 oldalból áll. A szerző két részre osztotta a kötet: egyik római, a másik rész arab számokkal van megjelölve. Az első részben öt nagy fejezetet találunk, amiből az első négyet több alfejezetre osztotta fel az átláthatóság és a könnyebb kereshetőség miatt; az alfejezetek címe és tartalma a nagy fejezethez kötődik. A második rész a kötet nagy részét képezi, mivel erre épül rá az egész kutatás. Ez az Okmánytár, amelyben a különböző levéltári adatok regesztája és latin változata található meg, időrendi sorrendben.
A szerző – miként maga is megjegyzi – nem minden forrásnak az eredeti változatát használta fel, hanem az arról készült másolatokat vagy átiratokat is kutatta, minden forrást a legaprólékosabban megjelölve és felhasználva. Szakirodalmi szempontból nagyon színes tárházat mutat be. A témába vágó több hazai munka mellett külföldi kutatások eredményeit is felhasználja. Ilyen munkák szerzői Kiri Salonen, Jussi Hanska, Andreas Rehberg, Emil Göller, Tóth Péter, Lakatos Bálint, Csánki Dezső, Engel Pál, Maksay (Maksai) Ferenc stb.
Fedeles Tamás a felsorakoztatott érveit vagy téziseit alá is támasztja. A kötet első felében közérthetően ismerteti, hogy milyen feltételek kellettek a római szenteléshez, esetenként egy-egy adott információ jelentőségét emeli ki. A stílushoz és érveléshez hozzá kell még tenni, hogy más történészek szemléleteit is összehasonlítja a sajátjával. Így történhet meg az, hogy Vladimír Rábik kötetének hibáira és az író sekélyességére is rámutat; de Lukcsics Pál, Erdélyi Gabriella és Lakatos Bálint történészek téziseit megvizsgálva saját álláspontot állít fel, és megvizsgálja, hogy miért lehet igaz az adott állítás vagy feltevés, elismerve hármuk közül azokat, akik valamilyen új kitételre világítottak rá.
Bevezető tanulmányát a szerző négy részre bontja fel: Az egyházi rend, A kúria szentelések mechanizmusa, A Libri Formatarum, A késő középkori magyar klerikusok kúriai promóció. Ezeket a részeket alfejezetekre bontja. Ezen alfejezetek témája alkotja a nagy fejezetet. Fedeles Tamás kitér arra, hogy számára egyszerű volt a téma kiválasztása, mivel az általa vizsgált levéltári források hatalmas mennyisége maradt fenn, amit korábban még nem kutatták. A szerző a különböző témai sajátosságokat is felvázolja, és olyan kérdésekre ad választ, mint például milyen egyházi rendek mentek a Római Kúriába, milyen előfeltételeknek és feltételeknek kellett teljesülniük a kinevezés elnyeréséhez; milyen módszerek voltak a Szentszék átverésére. Egyben szembesíti a történetírás korábbi eredményeit a maga kutatásaival és következtetéseivel, és arra is figyel, hogy a magyar lakosokról és történetük megismert részeiről is írjon egy keveset.
A második rész, ahogy már említettem, szöveggyűjtemény, átírt regesztával. Ez a rész, ahogy a szerző és a kötet címe is elárulja, a Magyar Korona országaiból érkező klerikusokat gyűjti össze az 1426 és 1523 közötti időszakból. A második résznél érdemes kiemelni, hogy Fedeles Tamás nemcsak az időrendi sorrendre figyelt, hanem a latin szöveg mellé magyar nyelvű regesztát is elhelyezett; továbbá megadta az oklevél kiállításának helyszínét, időpontját, és a lelőhelyét is a levéltári jegyzéktől a fóliószámig. Ugyanakkor, ami nagyon fontos: közérthetővé és nemzetközivé tette a művet, ezáltal a latin másolatokat bármelyik másik országbeli történész fel tudja használni, és a kötet végén a Palotai Ágnes által készített angol nyelvű összefoglaló is segíti a nem magyar olvasót, kutatót. Mindez kiemelkedően alapos és szakszerű munkára vall.
A kötet 33. oldalán Hartmann Schedel illusztrációját látjuk a Világ krónikájából, és Rómát ábrázolja. A könyvben ugyanakkor helyet kapott három térkép is: a 73. oldalon a 15. századi magyar egyházszervezetet, a 82. oldalon az egri egyházmegye térképét, a 85. oldalon pedig az erdélyi egyházmegye térképét láthatjuk. Ezek mellett több táblázatot és diagramot is láthatunk.
Összegzésként elmondható, hogy kutatását Fedeles Tamás közérthetően és jól tárja elénk, ami a középkorászoknak nagy segítséget nyújthat a további kutatásaik során. A kötetet és a könyvsorozatot ajánlom elolvasásra mindazoknak, akiket a középkor vagy az egyháztörténet érdekel, de azoknak is, akiket laikusként érdeklik a történelmi kutatások. Könnyen érthető és olvasmányos formája miatt mindenki megértheti a tartalmát.
*Ordinationum Documenta Pontificia de Regis Sacrae Coronae Hungariae (1426–1523). Ex Libris Formatarum Camerae Apostolicae collecta. Klerikusszentelések a Római Kúriában a Magyar Szent Korona országaiból (1426–1523). Az Apostoli Kamara Libri Formatarum bejegyzései. (Collectanea Vaticana Hungariae I/18.) Feltárta, közreadja és a kísérő tanulmányt írta Fedeles Tamás. Gondolat Kiadó, Budapest–Róma, 2021. LXXXVI + 576. oldal + 1 képtábla + 3 térképmelléklet.
Deák Endre halálának 10. évfordulójára, 2022 végén jelent meg Boros Ernő nagykárolyi újságíró, publicista Ostinato című könyve*, a szerzőnek immár harmadik kötete az Otthonom Szatmár megye sorozatban. Talán nem véletlen, hogy helye van ennek a könyvnek ebben a sorozatban. Deák Endre Marosvásárhelyről indult ugyan, de magáénak tekinti őt Nagykároly, mivel 1976-tól 2012-ig a város művelődési életének egyik meghatározó, központi alakjává vált, ahogyan magáénak tekinti őt Szatmár megye és az erdélyi közművelődés is, hiszen fontos zenei mozgalom alapkő letevője volt.
Amennyiben alaposabban betekintünk Páskándi alkotói világába, a műfajok színes kavalkádját fedezhetjük fel. Az egyes műfajok megjelenését követve Cseke Péter ezt a sorrendet jegyezte fel az 1965 és 1973 közötti Utunk-gyűjtemények első átlapozása során: karcolat, regényelemzés, esztétikai értekezés, novella, kritika, líraelmélet, mitológiai játék, vers, vitairat, versmagyarázat, párbeszéd, esztétikai értekezés, geometriai eposz, irodalomtörténeti jegyzet, mesekomédia, drámatörténeti eszmefuttatás, komédia, elbeszélés, irodalmi jegyzet, tudomány-népszerűsítő párbeszéd, tréfás mese.
Kulcsár Beáta munkája* a Weiszlovits/Vaiszlovich család élettörténetét meséli el, több nemzedéken át bemutatva a családhoz tartozó férfiak életpályáját. A szerző a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte tanulmányait, a kötet pedig a doktori dolgozatához elkészített kutatás gyümölcse. Kulcsár Beáta doktori munkáját az Egy nagyváradi vállalkozó család (Weiszlovits) tevékenysége és megítélése (1858–1944) címmel védte meg, majd a kötet publikáláskor kapta az „Adónyomorítás miatt zárva”. Egy nagyváradi család történetei (1858–1944) címet.
A szatmári, illetve erdélyi költők verseit népszerűsítő műsorokat nemcsak helyben, hanem környékbeli településeken is bemutatták – esetenként olyan kivételes szerzők részvételével, mint Kányádi Sándor vagy Gellért Sándor. A szavalóműsorok egyfajta folytatásaként Csirák Csaba diákvetélkedőket hirdetett, amelyeken a versmondás mellett a megszólaltatott szatmári és erdélyi költők személyével kapcsolatos kérdések is fontos szerepet kaptak. Mivel ezek a magyar nyelvű, magyarokról szóló rendezvények rendszerint népes közönség előtt zajlottak, sok magyar embert megmozgattak, népszerűségre tettek szert, szervezőjük idővel szálkává vált a hatóságok szemében.
Ahogy azt már megszokhattuk, akár egyedüli szerzőként, akár Ucu Bodiceanu történésszel közösen írt, helytörténeti tárgyú könyvvel jelentkezik, Ancuța-Lăcrimioara Chiș egyben utazásra invitál minden olyan turistát, aki nyitott a könyveiben bemutatott helyszínek felfedezésére, különleges kulturális információk befogadására. Ezúttal háromnyelvű (román, magyar és angol) albumot adott közre, Kolozsvári paloták / Palatele Clujului / Palaces of Cluj címmel (Școala Ardeleană, Kolozsvár, 2022).
Karácsonyi Károly a Babeş–Bolyai Egyetem biológia–földrajz szakának végzettjeként (1964) közel húsz éven át (1969–1988) dolgozott a Károlyi-kastély épületében működő nagykárolyi múzeum botanika szakirányú muzeológusaként. Ez idő alatt hivatali feladatai közé tartozott a kastélyt övező dendrológiai kert gondozásának az irányítása. (...) Akkoriban mondhatni minden ott termesztett fát, cserjét, növényt ismert, de a parkbeli vegetáció sorsát utána is figyelemmel kísérte, legújabb könyve megírásának időpontjáig gyakran szolgált tanácsokkal a kert későbbi gondozóinak.
Salamon András könyvének elévülhetetlen erénye, hogy Seprődi életútját nem „hideg” akadémiai életrajzi adatokon keresztül állítja elénk, hanem megláttatja a tépelődő, kísérletező művészt, aki egy új színházi formanyelvet szeretne meghonosítani Sepsiszentgyörgyön, mert vallja: „a színház nincs pusztán nyelvi értéshez kötve”.
Új, fokos kötettel lepte meg olvasóit a Gyergyóban élő szorgalmas történész, Garda Dezső. A szerzőnek egyre szaporodnak a könyvei, és földrajzilag is egyre tágabb témákat tárgyal, amelyekben a legfontosabb székely és magyar sorsfordulatokat veszi sorra. Munkáiból egy összerdélyi kép bontakozik ki előttünk, ugyanakkor roppantul érdekes a művek mögött álló alkotó életútja is.
A szám szerint kilenc erdélyi író miniatúráját tartalmazó könyv szerzőjének válogatási szempontjait nem ismerem, de ismerem a szerzőt, és eligazít a könyv címe: Erdély lelke szólal*. Azok kaptak ide meghívót, akikből Erdély lelke szólal, Erdély lelke sugárzik. Nemcsak műveikből, hanem életükből, emberi tartásukból, nemzettudatuk nyilvánvaló vállalásából.
A hazai diákok általában útinaplóban jegyezték le, dokumentálták az utókornak külföldi egyetemjárásaikat, azaz peregrinációikat – ezek megismerése révén pedig a korabeli magyar értelmiségről is többet megtudhatunk. Egy tanulmányi út, egy fontos életszakasz dokumentációjával szembesülünk, ha kezünkbe veszünk egy peregrinációs naplót. Esetünkben gróf Teleki Sámuel peregrinációs naplója az elemzés tárgya, amely a Kriterion Könyvkiadó gondozásában jelent meg Kolozsváron, 2020-ban.
László Gyula (Kőhalom, 1910 – Nagyvárad, 1998) kolozsvári éveinek és itteni régészeti kutatásainak szélesebb körben kevésbé ismert adalékait tárja elénk, így az újdonság és a hiánypótlás erejével – és az olvasói felfedezés örömével – hat M. Lezsák Gabriella nemrég megjelent könyve.
Kulturális svédasztalként jellemezte Szonda Szabolcs a május 26–29. között zajló SepsiBook könyvvásárt és kortárs irodalmi fesztivált. A Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatójával, a könyvvásár programfelelősével a sepsiszentgyörgyi Sepsi Arénában első alkalommal megszervezett könyvszemléről beszélgettünk.
Hallgató a hátsó padban címmel jelent meg Tulit Ilona új könyve, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) gondozásában. A kötet az AESZ-füzetek sorozat 18. kiadványa. (...) Az AESZ másik új kiadványa Péntek János Kalotaszegi tájszótár című könyve.
Négy fiatal történész jelentkezik együtt e kötetben. Közülük ketten már megvédték a disszertációjukat, ketten pedig a védéshez közelednek. Ők most e két város világháború előtti másfél évtizedének legavatottabb szakemberei. Fodor János, aki Bernády György pályafutásáról írta már kötetként is megjelent dolgozatát, Marosvásárhely és a Bernády-korszak elhivatott elemzője. Úgy tűnik, hogy e kötet összeállításának ötlete is tőle származik. Ferenczi Szilárd Kolozsvár 1890 utáni várospolitikájáról írt disszertációt, Fazakas László Kolozsvár infrastruktúrájának, főleg a víz- és gázvezeték, csatornázás kutatója, Gál Zsófia pedig a századeleji kolozsvári katolikus építkezések feldolgozója.
Garda Dezső, Gyergyószentmiklóson élő tanár, szociográfus, történész szakíró, politikus nemrég megjelent könyve felszínre hozza a múlt század kilencvenes éveinek az elején beindult (...), több mint másfél évtizedig tartó népfőiskola-törekvések kezdeti eseményeit. Mert abban a korszakváltó időben jórészt nem spontán módon indultak be a különböző, jövőbe tekintő társadalomszervező folyamatok, hanem jól átgondolt, megtervezett programok keretében.
Az egykori város, Szék lakói a környékbeli jobbágyfalvak lakóit tartották mezőségieknek, az ördöngösfüzesiek pedig a tőlük keletebbre fekvő településekről, Szépkenyerűszentmártonból, Kötkéről, Vicéről, vagyis szerintük a Mezőségről érkező, „parasztivadék” kérőkhöz nem szívesen adták a lányukat. Szívesebben házasodtak a Kis-Szamos menti polgárosultabb falvak lakóival. A zselykiek havasaljiaknak tartják magukat, pedig kultúrájuk szászos jellegű, nyelvjárásuk mezőségies. Ők a szentmátéiakat és a viceieket tartották mezőségieknek.
Új hozzászólás