Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Hagyományos népi mesterségek Háromszéken és Erdővidéken

A Kriza János Néprajzi Társaság kolozsvári székházában nemrég kiállítást, film- és könyvbemutatót szerveztek a háromszéki és az erdővidéki hagyományos népi mesterségekkel kapcsolatban.

A Kovászna Megyei Művelődési Központ még 2014-ben kezdeményezett komplex programot a hagyományos székelyföldi népi mesterségek revitalizálásával, digitalizálásával és népszerűsítésével kapcsolatban, amit végül is Izland, Liechtenstein és Norvégia is finanszírozott. A projekt elsődleges célja Háromszék kulturális-néprajzi örökségének rendszeres felmérése, tudatosítása és bemutatása volt. A program során kiemelten foglalkoztak a hagyományos népi mesterségek szakszerű dokumentálásával és továbbörökítésével.

A szervezők és a kivitelezők tudatosan arra törekedtek, hogy az összegyűjtött információkat egy háromnyelvű (magyar, román és angol) adatbázisba szerkesszék, majd a világháló segítségével elérhetővé tegyék kutatók, pedagógusok, művelődés- és turizmusszervezők, kézművesoktatók, valamint a székely kulturális örökség iránt érdeklődők számára. A háromszéki népi kézműves hagyományok népszerűsítésére pedig olyan speciális ajánlatokat, konkrét programokat is kidolgoztak, melyekkel a vidékre látogató turisták személyesen találkozhatnak háromszéki hagyományőrző tárgyalkotókkal, műhelyeikben pedig megismerkedhetnek a kézművesek sajátos eszközeivel, technológiáival, felhasznált nyersanyagaikkal és késztermékeikkel, amiket tetszés szerint akár meg is vásárolhatnak.

Kinda István vezetésével a másféléves program során összesen 43 foglalkozás szakszerű dokumentációját készítették el, 250 háromszéki mesterség adatlapját töltötték ki, 3 hagyományos műhely teljes eszközállományát dokumentálták és fotózták, Simon József és Vargyas Levente operatőrök közreműködésével pedig 10 szakszerű, ismeretterjesztő, de tudományos igényű filmet készítettek. Mivel a felkeresett mesterek írásban jóváhagyták adataik nyilvános megjelenítését, a felsorolt eredményeket az érdeklődők a www. mestersegek.ro és a www. folktrades.ro honlapokon mind elérhetik.

A kutatás során készített dokumentum értékű filmeket bemutatták azokban a településekben is, ahol azokat korábban forgatták. Több mint ezer iskolásnak vetítették le, s 100 Kovászna megyei oktatási intézmény kapta meg ingyenesen a 10 DVD-ből álló filmsorozatot, mely bemutatja és megörökíti a hagyományos csernátoni fafaragást, a kisbaconi kenyérsütést, a bölönpataki romák kosárfonását és seprűkötését, az olaszteleki kovácsmesterséget, a kálnoki méhészetet, a kézdivásárhelyi mézeskalácsosságot, a kisbaconi vízimalommal történő őrlést, a zabolai román juhászatot, a felsőcsernátoni pálinkafőzést és a gelencei zsindelymetszést.

Mivel az utóbbi évtizedben a Háromszékre látogatók 25%-át magyarországi iskolások, 20%-át anyaországi középréteg tagjai, 25%-át érdeklődő román családok és baráti társaságok, 20%-át különböző romániai cégek munkatársai és 10%-át pedig külföldiek alkotják, a program koordinátorai különböző kulturális és turisztikai szakemberek, vidékfejlesztők, vendéglátók, kastély- és kúriatulajdonosok ajánlatai, tanácsai, igényei alapján olyan turisztikai programcsomagokat dolgoztak ki, melyeket független magyar és román újságírók, utazási irodák vezetői teszteltek le, próbáltak ki.

A program során egyértelműen bebizonyosodott, hogy Háromszék egészen a közelmúltig felbecsülhetetlen értékű kézműves hagyományokkal, szellemi és tárgyi örökséggel, sajátos kulturális értékekkel rendelkezett, azokat pedig csak a 19. század végén kibontakozó iparosítás, polgárosodás, majd a 20. századi modernizációt kísérő globalizáció és kulturális egyneműsödés sodort a perifériára.

A kutatók még napjainkban is több mint 1000 olyan kézművest tudtak azonosítani a térségben, aki mesterfokon ismeri és gyakorolja hagyományos foglalkozását, apáról fiúra átörökített tudását. Ennek a csoportnak a speciális, kézműves tudását örökíti meg Kinda István Hagyományos népi mesterségek Háromszéken és Erdővidéken című kötete* is, melyet a Háromszék Vármegye Kiadó jelentetett meg Sepsiszentgyörgyön az elmúlt évben.

A kiváló, dokumentumértékű fotókkal illusztrált kiadványban a szerző összesen 30 foglalkozásformát mutat be. Az első fejezetben a táplálkozással kapcsolatos foglalkozásokat (földművelést, állattartást, molnárságot, kenyérsütést, disznóvágást, méhészetet, mézeskalácsosságot, pálinkafőzést), a másodikban az építkezésben fontos szerepet játszó mesterségeket (kőfaragást, mészégetést, téglavetést, cserépégetést, kőművességet, csempekészítést, kályharakást, zsindelyhasítást, ácsmesterséget), majd a famegmunkálásával foglalkozó falusi specialistákat (asztalosokat, kerék- és szekérkészítőket, kádárokat, fazekasokat, kovácsokat, szénégetőket és vesszőfonókat), a viseletek és textíliák megvalósítóit (szövőket, szabókat, bőrműveseket, csizmadiákat, cipészeket és kalaposokat), a bútorművesség speciális szakembereit (kárpitosokat, fafaragókat, bútorfestőket), valamint a tojásírókat mutatta be magvasan.


Összeszokott páros: idős mester idős segédjével. Vargyasi Levente felvétele
(illusztráció a könyvből)

A szerző mindegyik mesterséggel kapcsolatban rendre bemutatta a hagyományos foglalkozás történeti előzményeit, a felhasznált alapanyagokat, különleges tudásanyagát, technológiáját és eljárásait, valamint a mesterséggel kapcsolatos legfontosabb tudományos közlemények bibliográfiai adatait.

A kézműves mesterségeket bemutató, lényegretörő, magvas szövegeket hatalmas mennyiségű, kiváló minőségű képanyag gazdagítja és dokumentálja. A fotókat Vargyas Levente, Balassa M. Iván, Barabás Zsolt, Bartha Árpád, Bortnyik György, Domokos Pál Péter, Fehér Imola, Finta Etelka, Fóris Pál, Gödri Ferenc, Gazda Klára, Hegyeli Győző, Hegyeli Huba, Dimény-Haszmann Orsolya, Kinda István, László Ferenc, Musát Arnold és Toró Attila készítette. A borítót és a kötet arculatát Tusa Nóra tervezte, műszaki szerkesztője pedig Vasiliu Anna.

A Kovászna Megye Tanácsa, a Kovászna Megyei Művelődési Központ, valamint a Székely Nemzeti Múzeum jó partneri kapcsolatára épülő együttműködésből végül is még az „utolsó órában” elkészült a térségben élő hagyományos kézművesség szakszerű katasztere, online adatbázisa, dokumentumértékű filmanyaga és tudományos, monografikus igényű összefoglalása.

Kiemeljük, hogy ezek a hagyományos foglalkozások, mesterségek évszázadokon át rendszerint a helyben elérhető, fellelhető természetes alapanyagokra, erőforrásokra és nemzedékről nemzedékre átadott különleges tudásra támaszkodtak. Mivel a háromszékieket, a józan hagyományőrzésük mellett, minden korban jellemezte az új kulturális elemek iránti fogékonyság, a székely mezővárosokban vagy a közeli szász urbánus központokban működő kézművesek is folyamatosan gyarapították az itt élő tárgyalkotók tudását, eszközkészletét és technológiáját.

Reméljük, hogy a Háromszéken elvégzett kutatásnak, interneten elérhetővé tett kézműves adatbázisnak, dokumentumfilmsorozatnak, valamint a Kinda István által elkészített szakszerű néprajzi összefoglalásnak a közeljövőben lesz folytatása Csík-, Udvarhely- és Marosszék területén is. Ennek hozadékát és jelentőségét Tamás Sándor fogalmazta meg tömören a háromszéki mesterségeket bemutató kötethez írott ajánlásában. „Hiszek abban, hogy ez a most útjára bocsátott kötet visszajut azokhoz, akikről szól, és ezáltal megerősíti őket vállalt hivatásukban, de eljut olyanokhoz is, akik most állnak pályaválasztás előtt, s nekik ez a feltárt tudás egy lehetőséget kínál ahhoz, hogy itthon, a szülőföldjükön boldoguljanak.”

 

* Kinda István: Hagyományos népi mesterségek Háromszéken és Erdővidéken, Háromszék Vármegye Kiadó, 2018.

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Dr. Tempfli Imre

Az Otthonom Szatmár megye könyvsorozat 52.

Hirtelen nem tudnám megmondani, hogy Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján vagy éppenséggel Magyarországon hányan kapnák fel a fejüket egy dél-bácskai sváb család történetét mazsolázó könyv megjelenése hírére. Gondolom, nem sokan. De ha beleolvasunk Mayer Antal „Én már választottam hazát…” című könyvébe, aligha lehetnek kétségeim afelől, hogy ez a kötet mind műfajában, mind tartalmában ne keltené fel akár Kárpát-medencei szinten is az érdeklődést. 

Pakocs Károly

Az 1989-es rendszerváltozás után Szatmár vidékén hónapokon, sőt éveken át nagyon gyakran hangzott el a kérdés: mit rejtegetnek a fiókok a több évtizedes kommunista elnyomás időszakából? Nem kis meglepetésre, alig-alig került elő egy-két olyan írás, amely a kommunista rendszer rémuralmáról szólt. Egyesek dörzsölték is a markukat: lám-lám, nem is volt olyan rettenetes az a rendszer, mindenki szabadon közölhetett, amit akart. Teltek az évek, évtizedek és a jelenkorról szóló írások szabadságában elfeledkeztünk a fiókokról. 

Faluvégi Anna író, költő, újságíró

Életem az írásról szól, irodalomhoz fűződő szeretetem egész kicsi korban alakult ki. Négyévesen tanultam meg írni-olvasni, önszorgalomból balladákat, verseket tanultam, és mondtam fel, hétéves koromban írtam meg első versemet. Ez ösztönszerű cselekvés volt, csak később tudatosult bennem a vers, mint szépirodalmi alkotás fogalma. 

Szamos: politikai, társadalmi, közéleti, kulturális folyóirat – 2019. január, I. évfolyam, 1. szám. E tájékoztató, önmeghatározó szavak olvashatók a frissen megjelenő, havi megjelenést ígérő új lap címoldalán, természetes folyományaként annak a szellemi kibontakozásnak, amelynek alaphangját tíz évvel ezelőtt néhai Bura László ütötte le a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon Szatmárnémeti magyar irodalmi és művelődési hagyományai címszavában: „1990-től a megváltozott társadalmi viszonyok folytán megélénkült az irodalmi-művelődési élet.”

Kelemen Lajos, Napló

Kelemen Lajos tanítványai tudták, hogy mesterük szinte egész életében naplót vezetett. Ezt és megőrzött levelezését más kézirataival együtt Kelemen halálát követően az Unitárius Egyház levéltárába menekítették. Az akkori kommunista hatalom azonban gyanakodott az iránt, hogy milyen titkos szövegek, tiltott iratok lehetnek ebben a hagyatékban.

Boér Ilka: Az erdélyi reformáció egy korai dokumentuma

Johannes Honterus munkássága kiemelkedően fontos a reformáció és az erdélyi szász közösség szempontjából, így ezeknek műveknek már számos kiadása látott napvilágot, ahogyan már ennek az írásának is több, köztük kritikai kiadása is ismert lehet az értő olvasó közönség számára. Az erdélyi reformáció kulcsírásának, mely gyakorlatilag az első erdélyi protestáns egyházi szabályzatként kezelhető, Bernard Heigl és Thomas Șindilariu szerkesztésében közreadott legfrissebb hasonmáskiadását az eredeti latin szöveg háromnyelvű (német, román, magyar) fordítása kíséri, hasonlóan a 2015-ben megjelent, Honterus főművének tartott Rudimenta Cosmographicához. 

Süli Attila: Torda vármegye és Aranyosszék szabadságharca

A 2018-as év gyümölcsöző volt a magyarországi 1848‒49-es forradalom és szabadságharc történetírása szempontjából, ebben az évben ugyanis több, ezen tematikát feldolgozó kötet is nyomdafestéket látott. Ezen művek sorába illeszkedik Süli Attila őrnagy-hadtörténész, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) munkatársa által közreadott könyv, mely Torda vármegye és Aranyosszék 1848‒49-es eseményeit ismerteti.

redut, kolozsvár, vívás

Rejt a kolozsvári sportélet olyan kincseket is, amelyek egyediek az egyetemes sporttörténetben. Olyanokat, amelyek egyaránt részei a magyar és a román sportmúltnak, és amelyekre mi kolozsváriak igen büszkék lehetünk. Ilyen kincs a kettőszáz éves szervezett vívóélet története* – amely önmagában is óriási sikertörténet.

csata adél

A kötet többnyire 2003 és 2007 között készült interjúkat tartalmaz, amelyek a Gutinmelléki Friss Újság, illetve a Bányavidéki  Új  Szó hasábjain jelentek meg először. Ha egyetlen szóval jellemeznünk kellene a könyvet, azt mondhatnánk, hogy az emberközpontúság az, ami folyton tetten érhető. Ezt hangsúlyozzák a kötet szerzői, valamint az ajánlás összeállítója is, aki a kiadványt „máramarosi magyar személyiségalbumként és interjúlexikonként” határozta meg. 

Radó Péter: Az iskola jövője

Radó Péter az oktatási rendszerek kormányzásával és az oktatási egyenlőtlenségek kérdésével foglalkozó oktatáskutató Az iskola jövője* című könyvében, tíz fejezetben nyújt áttekintést a tanulásról szóló tudásunk gyarapodásáról, a tanulási célok újraértelmeződéséről, az egyéni tanulási környezetek kulcselemeiről, a tanulási ökoszisztémák fejlődéséről, az iskolák funkcióváltásáról és az iskolarendszerek kormányzásának várható fejlődéséről.

Csíkszék az 1848‒49-es forradalom és szabadságharc idején

A mű „egy letűnt korba kalauzolja a nem szakmabeli olvasót is, ahol az olyan fogalmak, mint például az erkölcs, a hűség, a bátorság vagy a hazaszeretet egy más értelmezési keretbe helyeződnek”. A kötet összesen 529 iratot tartalmaz, melyek az 1848. március 20-a és 1849. október 16-a közötti időszakból származnak. 

Katona Lajos: A vakok kolozsvári intézetének története 1900–1920 között

Az átlag kolozsvári legfeljebb hallott róla, hogy Kolozsvárt működik egy különleges szakiskola, amelyben a siketeket, s egy másik, amelyben a vakokat nevelik-oktatják. Azt már csak kevesen tudják, hogy hol és mióta működnek ezek a tanintézetek, s még kevesebben, hogy milyen munka folyik bennük. Nagyon keveset írtak róluk, s ennek fő oka, hogy e fogyatékosságoktól megkímélt tollforgatók félnek, idegenkednek betekinteni ebbe a különös világba, nem is tudják beleélni magukat az ottani élethelyzetekbe.

Hívószó – Kós Károly és Papp Aurél levelezése

A Budapesten megjelenő Enigma című művészetelméleti folyóirat XXIV. évfolyamának 2017/92. száma Hívószó – Kós Károly és Papp Aurél levelezése címmel 155 oldalt szentel a két kimagasló erdélyi személyiség barátságát és együttműködését felvillantó tematikának. S hogy ezt a rendkívül izgalmas, történelmi és művészettörténeti párhuzamokkal gazdagon fűszerezett anyagot éppen Sümegi György, az erdélyi művészeti élet egyik legavatottabb szakértője méltatja, és bocsátja közlésre a dokumentumokat, korántsem véletlen. Hiszen személyében nem egy hazai talányra derített már fényt az évek, évtizedek folyamán. Elegendő csupán a Miklóssy Gáborról, Nagy Istvánról, Szolnay Sándorról, Thorma Jánosról írott monográfiáit, a nagybányaiakat és a kolozsvári festőket bemutató tanulmányait említenem.

A tordaszentlászlói amatőr színjátszás története – a népi kultúrától a magas kultúráig . Laczi Enikő

Igényesen összeállított, tetszetős kivitelű és nagy körültekintéssel megírt, olvasmányos monográfiát, gazdag forrásfeltáró és forrásközlő kötetet vehet kezébe a polgárosodás, az egyesületi élet, a néptanítók és lelkészek közösség- és művelődésszervező munkássága, valamint a kalotaszegi nagytelepülés, Tordaszentlászló múltja iránt érdeklődő olvasó Laczi Enikő tollából.