Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

„…felpolcoltam a meséskönyveket”

Beszélgetés Faluvégi Anna íróval, költővel

Első írásaid, könyvismertetőd, majd első verses köteted az A neved te vagy címmel jelent meg. Eltelt utána az idő. Miként emlékszel vissza a kezdetekre? Az első fogadtatások milyenek voltak?

Életem az írásról szól, irodalomhoz fűződő szeretetem egész kicsi korban alakult ki. Négyévesen tanultam meg írni-olvasni, önszorgalomból balladákat, verseket tanultam, és mondtam fel, hétéves koromban írtam meg első versemet. Ez ösztönszerű cselekvés volt, csak később tudatosult bennem a vers, mint szépirodalmi alkotás fogalma. Mondhatom, az írás lételem számomra, ez végig kíséri életem. Az első könyvem 2002-ben jelent meg A neved te vagy címmel, de ez a kis kötet nem tartalmazta összes, addig megírt versemet. Úgy is fogalmazhatnék, hogy egy picinyke ízelítő volt munkásságomból. Kaptam rá anyagi támogatást utólag a Somogy Megyei Önkormányzattól, de ez még a kiadás árát sem fedezte. A könyvem megjelenése előtt több újságban közöltem cikkeket, novellákat, verseket, valamint a magyarországi Avana Magyar Sci-Fi Egyesület HungaroCon kiadványában is jelent meg novellám 1999-ben.

 


Faluvégi Anna író, költő, újságíró

Több novellapályázaton is nyertél, tudom, hogy eléggé széles skálán mozogsz az írott szó adta területen: fantasy, thriller, horror, mélyrealista, ezoterikus filozófia, néprajzi ihletésű témákban írtál és írsz. Hogyan illeszkedik be ide a szépirodalom? Verset írsz, novellát. Témáid átfödik egymást, vagy utóbbiaknál azért a valóság talaján maradsz? Mi ad ihletet egyikhez, másikhoz?

Az 1997-ben a dunakeszi Városi Könyvtár által meghirdetett novellaíró pályázaton II helyezést értem el a Csend című novellámmal, ami a Szél fúj szívemben című kötetben jelent meg 1998-ban. Igen, több műfajban írok, és ez annak tudható be, hogy érdeklődésem elég sok területet magába foglal. Szeretek felfedezni új dolgokat, vagy a meglévőkben észrevenni az újat, esetleg máshogyan szemlélni azokat. Úgy vélem, hogy az ember élete során nagyon sok mindent megtapasztal, megél, folyamatosan tanul, bölcsességre tesz szert. Ez a sokszínűség ad ihletet számomra, az állandóságban a változás, és a változásban az állandóság. Nem törekszem feltétlenül szépirodalmi művek alkotására. Az adott téma határozza meg, hogy milyen stílust fog hordozni a mű. Mélyrealista írásaimban a valóságot a maga nemében közelítem meg, nem szépítek, nem akarom máshogyan láttatni a dolgokat, mint ahogyan vannak. Alkotásaim alapja tehát a valóság, a fantázia vagy a racionális gondolkodás.

 

Azt írod egyik bemutatkozó oldaladon: ott vagyok az emberek hétköznapjaiban, a könnycseppben, a mosolyban, ott vagyok a bukásban és felemelkedésben, ott vagyok a szárnyalásban, fantáziában, mesékben, a világegyetemben. Kifejtenéd?

Ember vagyok és esendő. Ugyanazokkal az érzésekkel, gondolatokkal telítődve, mint mások. Nem egyformák a napok, néha mosolygunk, néha sírunk, néha elesünk, aztán felállunk, és folytatjuk utunkat. Mivel elég sok mindent megtapasztaltam életem során, tudom, milyen a szomorúság, a vidámság, a siker, a kudarc, vagyis minden, ami emberi. A mesevilág mindig is közel állt hozzám Gyermekkoromban elég sokat betegeskedtem, legtöbbször mandulagyulladással nyomtam az ágyat Ilyenkor viszont mérhetetlenül boldog voltam, mert magam mellett felpolcoltam a meséskönyveket, s belemélyültem azokba, amik nemcsak átsegítettek betegségemen, hanem konkrétan hozzá is járultak gyógyulásomhoz Azt gondolom, hogy bármilyen korban van az ember, mesére mindig szüksége van. Legbelül mindenkiben ott van a gyermek, aki áhítja a gondoskodást, a szeretetet, a játékot, a fantáziát. És hogy miért vagyok a világegyetemben? Csakis azért, mert része vagyok annak, mint bárki más. Nem vagyok sem több, sem kevesebb senkinél.

 

Nem idegen tőled a természetgyógyászat sem. Több írót is felsorolhatnánk, akik e területen jártasok voltak, miközben a szépirodalomban is jeleskedtek. Hozzád közelálló jut eszembe, mondjuk Szepes Mária. Te, miként vagy ezzel? Üzenetértékű-e számodra, vagy életed e világok között éled?

2001-ben ismerkedtem meg a reiki gyógymóddal, s ez áttörést jelentett életemben. Azóta folyamatosan tanulok, képezem magam, és ennek a folyamatnak soha nem lesz vége, ez befejezhetetlen Szembesültem kilátástalannak tűnő helyzetekkel, válságokkal, törések sorozatán mentem keresztül, s közben azt kérdezgettem: miért? Miért pont én? Miért van mindez? S a válaszok megérkeztek szépen, sorban. Tetszik, vagy nem, mi vagyunk a felelősek saját sorsunk alakulásáért. És azon a ponton, amikor felelősséget vállalunk saját gondolatainkért, szavainkért, tetteinkért, elkezdhetjük megváltoztatni életünk alakulását. Nem úgy fogalmaznék, hogy az életem bizonyos világok között élem, én azt mondom: az egységes egésznek vagyok a része.

 

A Valóságteremtő energia című könyvedben kifejted, boncolgatod az emberi lélek, a test és a világ összekapcsolódását. Mit gondolsz, miért ódzkodik a nagyobb réteg e témától? Mondhatni, szinte áltudománnyá degradálták, mégis, ilyen az ember. Benned hogyan csapódik le az emberi lélek viszonya a természettel? Mit tartasz itt a legfontosabbnak?

2017-ben jelent meg a Valóságteremtő energia című könyvem Budapesten. (A 15 évnyi hallgatás nem azt jelenti, hogy ebben az időszakban nem alkottam, hiszen rengeteg anyagom van, ami kiadásra vár.) A könyv megírására az életemben megélt újabb életszakasz ösztönzött. Nagyon sokat tanultam, olvastam, és gyakorlatba ültettem ezt a tudást. Nem állítanám, hogy áltudománnyá válik, és egyre inkább ledegradálják a természetgyógyászatot A vélemények megoszlanak. Van, aki a tudományos orvoslásra esküszik, van, aki a természetgyógyászatra. Az előző allopátiás módszerrel gyógyít, oki terápiát alkalmaz, a természetgyógyászat homeopátiás módszert alkalmaz, holisztikus szemléletű, ami a beteg ember fizikai, szellemi, lelki észlelését és támogatását jelenti. Észak-Európában vannak olyan országok, ahol a hivatalos orvoslás részét képezi a természetes gyógymódok használata, a társadalombiztosító támogatja, finanszírozza. A szocialista időszakban tiltott volt Magyarországon, de ma egyre inkább teret hódít. Az önrendelkezés jogával élve mindenki maga dönti el, milyen módszerekkel szeretne gyógyulni Az egészségügyi rendszer a gyógyszeriparral karöltve ma a legnagyobb üzletág a világon. Ezt a rendszert inkább nevezném betegségiparnak, mint egészségügynek. „Natura sanat, medicus curat morbos.” (A természet gyógyít, az orvos kezel.) A Valóságteremtő energia című könyvem épp az öngyógyításról szól, abból az alapból indulok ki, hogy energiaalapon működik az egész világ, a legkisebb részecskétől a legnagyobbig. S mivel minden gondolatunk energia, azt vonzzuk be életünkbe, amire legtöbbet gondolunk. Folyamatosan teremtjük valóságunkat, jól vagy rosszul. A gondolkodás megváltoztatásával megváltozhat teljes életünk. Figyelnünk kell gondolatainkra, szavainkra, tetteinkre. A könyvben személyes élményeimről, tapasztalataimról is beszélek, így hitelesítve a leírtakat. A változást mindenki máshogyan éli meg, és olyan is akad, aki elzárkózik előle, vagy egyszerűen szembesülni sem akar vele, inkább bevállalja betegségét, nehéz anyagi körülményeit, rossz kapcsolatát, nehéz munkakörülményeit. Pedig a változásra mindenki képes. „Amikor készen áll a tanítvány, a mester megjelenik” – így szól egy keleti bölcsesség. Senkire sem erőltethető rá, hogy megváltozzon, de ha szeretne, egészen egyszerű módszerekkel sikerülni fog. Könyvem célja útmutatást adni a változáshoz, hiszen mindenki saját maga tehet legtöbbet önmagáért. Azt gondolom, hogy a világunkban terjedő vírus: a felszínesség, a fiatalságkultusz. Ezzel nem tudok azonosulni. Épp ezért könyvemben egy rövid fejezetet ennek taglalására szántam (A világ, amiben élünk). Továbbá, néhány gondolat erejéig említést teszek az élelmiszeripar néhány termékéről, amik bekerülnek szervezetünkbe, különböző káros folyamatokat elindítva. Az ember ma nem tud méltósággal megöregedni, fiatalnak akar látszani, s ennek érdekében képes bevetni szinte bármit: anyagiakat, energiát, alávetni magát műtéteknek stb. Amennyiben képesek lennénk a természettel újra összhangba kerülni, egészségesebbek lennénk, és jobb lenne az életünk.

 

Sok éve, hogy elköltöztél Székelykeresztúrról, elmentél Erdélyből. Budapesten élsz. Megtaláltad azt, amiért elmentél?

2011-ben jöttem el Székelykeresztúrról, azóta Budapesten élek, de szívem egy része, Cserhát, egy csodálatos falucskájában van, ahol egy palócportát vásároltunk. Az, hogy itt élek, nem jelenti azt, hogy elszakadtam Székelyföldtől. Az mindig is szülőföldem marad. És mivel a sors áradata visz tovább, még nem tudom, hogy hol és mikor kötök ki végleg. Sokat kaptam Erdélytől, Székelykeresztúrtól, sokat kaptam Magyarországtól, Budapesttől, és a „jó palócok”-tól is. Hálás vagyok, és köszönettel tartozom mindezért! Azt mondhatom, ha semmim sem lenne, csak az, ami most van, akkor is hálás lennék, úgy érzem, megvan mindenem. Székelyföldön sajátítottam el az alapokat, a székely ember gondolkodásmódját, kicsit keserű életfelfogását. Mély tiszteletem őseimnek mindenért, amit tőlük kaptam! Magyarország szemléletváltást nyújtott számomra, megismerkedtem egy másfajta gondolkodásmóddal, és hozzásegített ez a közeg a szellemi, lelki fejlődésemhez. Mellesleg, minden nap csodálom Budapestet, minden bizonnyal a világ legszebb fővárosa. Írói munkásságom során több novella, vers, regény, eszmefuttatás látott napvilágot, és egyelőre kiadásra vár pár kötet. Tavaly, 2018-ban adtam ki a Pszichokrízis című mélyrealista, thriller, horror kategóriába tartozó novelláskönyvet. Idén egy pszicho-thriller regényt szeretnék kiadni év végére. Köszönettel tartozom az online irodalmi portálokon való megjelenésemért Cseke Gábornak, Zsidó Ferencnek, Fehér Illésnek, és minden embernek, aki segíti munkásságomat.

Köszönöm a beszélgetést.

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Szamos: politikai, társadalmi, közéleti, kulturális folyóirat – 2019. január, I. évfolyam, 1. szám. E tájékoztató, önmeghatározó szavak olvashatók a frissen megjelenő, havi megjelenést ígérő új lap címoldalán, természetes folyományaként annak a szellemi kibontakozásnak, amelynek alaphangját tíz évvel ezelőtt néhai Bura László ütötte le a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon Szatmárnémeti magyar irodalmi és művelődési hagyományai címszavában: „1990-től a megváltozott társadalmi viszonyok folytán megélénkült az irodalmi-művelődési élet.”

Kiemeljük, hogy ezek a hagyományos foglalkozások, mesterségek évszázadokon át rendszerint a helyben elérhető, fellelhető természetes alapanyagokra, erőforrásokra és nemzedékről nemzedékre átadott különleges tudásra támaszkodtak. Mivel a háromszékieket, a józan hagyományőrzésük mellett, minden korban jellemezte az új kulturális elemek iránti fogékonyság, a székely mezővárosokban vagy a közeli szász urbánus központokban működő kézművesek is folyamatosan gyarapították az itt élő tárgyalkotók tudását, eszközkészletét és technológiáját.

Kelemen Lajos, Napló

Kelemen Lajos tanítványai tudták, hogy mesterük szinte egész életében naplót vezetett. Ezt és megőrzött levelezését más kézirataival együtt Kelemen halálát követően az Unitárius Egyház levéltárába menekítették. Az akkori kommunista hatalom azonban gyanakodott az iránt, hogy milyen titkos szövegek, tiltott iratok lehetnek ebben a hagyatékban.

Boér Ilka: Az erdélyi reformáció egy korai dokumentuma

Johannes Honterus munkássága kiemelkedően fontos a reformáció és az erdélyi szász közösség szempontjából, így ezeknek műveknek már számos kiadása látott napvilágot, ahogyan már ennek az írásának is több, köztük kritikai kiadása is ismert lehet az értő olvasó közönség számára. Az erdélyi reformáció kulcsírásának, mely gyakorlatilag az első erdélyi protestáns egyházi szabályzatként kezelhető, Bernard Heigl és Thomas Șindilariu szerkesztésében közreadott legfrissebb hasonmáskiadását az eredeti latin szöveg háromnyelvű (német, román, magyar) fordítása kíséri, hasonlóan a 2015-ben megjelent, Honterus főművének tartott Rudimenta Cosmographicához. 

Süli Attila: Torda vármegye és Aranyosszék szabadságharca

A 2018-as év gyümölcsöző volt a magyarországi 1848‒49-es forradalom és szabadságharc történetírása szempontjából, ebben az évben ugyanis több, ezen tematikát feldolgozó kötet is nyomdafestéket látott. Ezen művek sorába illeszkedik Süli Attila őrnagy-hadtörténész, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) munkatársa által közreadott könyv, mely Torda vármegye és Aranyosszék 1848‒49-es eseményeit ismerteti.

redut, kolozsvár, vívás

Rejt a kolozsvári sportélet olyan kincseket is, amelyek egyediek az egyetemes sporttörténetben. Olyanokat, amelyek egyaránt részei a magyar és a román sportmúltnak, és amelyekre mi kolozsváriak igen büszkék lehetünk. Ilyen kincs a kettőszáz éves szervezett vívóélet története* – amely önmagában is óriási sikertörténet.

csata adél

A kötet többnyire 2003 és 2007 között készült interjúkat tartalmaz, amelyek a Gutinmelléki Friss Újság, illetve a Bányavidéki  Új  Szó hasábjain jelentek meg először. Ha egyetlen szóval jellemeznünk kellene a könyvet, azt mondhatnánk, hogy az emberközpontúság az, ami folyton tetten érhető. Ezt hangsúlyozzák a kötet szerzői, valamint az ajánlás összeállítója is, aki a kiadványt „máramarosi magyar személyiségalbumként és interjúlexikonként” határozta meg. 

Radó Péter: Az iskola jövője

Radó Péter az oktatási rendszerek kormányzásával és az oktatási egyenlőtlenségek kérdésével foglalkozó oktatáskutató Az iskola jövője* című könyvében, tíz fejezetben nyújt áttekintést a tanulásról szóló tudásunk gyarapodásáról, a tanulási célok újraértelmeződéséről, az egyéni tanulási környezetek kulcselemeiről, a tanulási ökoszisztémák fejlődéséről, az iskolák funkcióváltásáról és az iskolarendszerek kormányzásának várható fejlődéséről.

Csíkszék az 1848‒49-es forradalom és szabadságharc idején

A mű „egy letűnt korba kalauzolja a nem szakmabeli olvasót is, ahol az olyan fogalmak, mint például az erkölcs, a hűség, a bátorság vagy a hazaszeretet egy más értelmezési keretbe helyeződnek”. A kötet összesen 529 iratot tartalmaz, melyek az 1848. március 20-a és 1849. október 16-a közötti időszakból származnak. 

Katona Lajos: A vakok kolozsvári intézetének története 1900–1920 között

Az átlag kolozsvári legfeljebb hallott róla, hogy Kolozsvárt működik egy különleges szakiskola, amelyben a siketeket, s egy másik, amelyben a vakokat nevelik-oktatják. Azt már csak kevesen tudják, hogy hol és mióta működnek ezek a tanintézetek, s még kevesebben, hogy milyen munka folyik bennük. Nagyon keveset írtak róluk, s ennek fő oka, hogy e fogyatékosságoktól megkímélt tollforgatók félnek, idegenkednek betekinteni ebbe a különös világba, nem is tudják beleélni magukat az ottani élethelyzetekbe.

Hívószó – Kós Károly és Papp Aurél levelezése

A Budapesten megjelenő Enigma című művészetelméleti folyóirat XXIV. évfolyamának 2017/92. száma Hívószó – Kós Károly és Papp Aurél levelezése címmel 155 oldalt szentel a két kimagasló erdélyi személyiség barátságát és együttműködését felvillantó tematikának. S hogy ezt a rendkívül izgalmas, történelmi és művészettörténeti párhuzamokkal gazdagon fűszerezett anyagot éppen Sümegi György, az erdélyi művészeti élet egyik legavatottabb szakértője méltatja, és bocsátja közlésre a dokumentumokat, korántsem véletlen. Hiszen személyében nem egy hazai talányra derített már fényt az évek, évtizedek folyamán. Elegendő csupán a Miklóssy Gáborról, Nagy Istvánról, Szolnay Sándorról, Thorma Jánosról írott monográfiáit, a nagybányaiakat és a kolozsvári festőket bemutató tanulmányait említenem.

A tordaszentlászlói amatőr színjátszás története – a népi kultúrától a magas kultúráig . Laczi Enikő

Igényesen összeállított, tetszetős kivitelű és nagy körültekintéssel megírt, olvasmányos monográfiát, gazdag forrásfeltáró és forrásközlő kötetet vehet kezébe a polgárosodás, az egyesületi élet, a néptanítók és lelkészek közösség- és művelődésszervező munkássága, valamint a kalotaszegi nagytelepülés, Tordaszentlászló múltja iránt érdeklődő olvasó Laczi Enikő tollából. 

Erdély jogtörténete

Kiemelkedő jelentőségű kiadványról van szó, amely Erdély jogtörténetét az ókortól úgyszólván napjainkig tárgyalja és mutatja be. Erdély jogtörténete tudományos munka és tankönyv egyszerre, amely történetiségében mutatja be Erdély jogi helyzetének alakulását. Számos kérdésben új szempontokat érvényesít. 

Hidán Csaba László - Fegyverek magyar kézben

A kötet lényegéről annyit lehet mondani: nagyszerű szintézise a kora középkori íjfeszítő népek hadművészetének, betekintést nyújtva az olvasó számára a legegyszerűbb technikáktól egészen a harcosok freskón történő ábrázolásáig. Ezek figyelembe vételével tudom ajánlani elolvasásra a kimondottan szakmai és a pusztán csak érdeklődő olvasóközönségnek egyaránt.

Furu Árpád

Nemcsak a magyar népi építészetet, annak táji tagolódását dolgozza fel – mint ahogyan ez egy hasonló nagy földrajzi táj népi kultúrájának valamely jelensége esetében megszokott dolog. Itt valóban Erdélyről van szó és az ezt benépesítő etnikumok összességéről.