A Benkő Levente, Papp Annamária és Vig Emese szerzők által írt Erdélyi srácok című könyv* az Exit Kiadó gondozásában jelent meg 2018-ban, bemutatója 2019 februárjában volt Kolozsváron. A borítót Könczey Elemér tervezte. A borító hűen visszaadja azt, amiről a könyv is szól. Az 56-os számból kirajzolódnak az elzártság szimbólumai: a lakat, a barakk fadeszkái, a börtön téglafala és rácsai. Ami igazán hatásossá teszi ezt a borítótervet, az a rácsok közül a mindenek fölé emelkedő gyertya, az ifjúság jelképe. Jelentheti azt is, hogy amíg a fiatalokat elítélő és bebörtönző rendszer megbukott, addig ezek a fiatalok egy része túlélte azt, és továbbadta a mai ifjúságnak a történetüket. Ezeket a történeteket publikálták a szerzők, akik – mint ahogy az utolsó, A könyv szerzői című rövid kiegészítésből kiderül–, a második világháború és a kommunizmus magyar és erdélyi sorstörténeteivel, utóbbin belül az 1956-os forradalom romániai hatásai kutatásával/feltárásával is foglalkoznak.
Benkő Levente történész, szerkesztő nevéhez olyan történelmi tárgyú könyvek fűződnek, mint a Szárazajta című tényfeltáró kötet, a Volt egyszer egy ’56, a Fogolykönyv vagy a Moyses Mártonról szóló Bűn volt a szó című oknyomozó dokumentumriport. Az 1956-os forradalom emlékére kiadott Hatvan évvel a magyar forradalom után című tanulmánykötetet is Benkő Levente szerkesztette. Feleségével, Papp Annamária történésszel, újságíróval 2007-ben adták ki a Magyar fogolysors a második világháborúban című kétkötetes munkájukat. Papp Annamária történelmi tárgyú könyvei közül feltélenül meg kell említeni a Szögesdrót, az Elindultam Kolozsvárról, megérkeztem Clujba és az Asztalos Lajossal közösen megírt 1944. június 2. – Kolozsvár bombázása című kiadványokat, nemkevésbé az ugyanabban a témában Rohony D. Ivánnak közösen összeállított Megsebzett Kolozsvár című fényképalbumot. Az Erdélyi srácok című kötet harmadik szerzője, Vig Emese – a könyv születésekor a Román Televízió Kolozsvári Területi Stúdiójának szerkesztője –, a Nagy Imréről szóló, 1956. Revoluții eșuate. Afacerea Nagy Imre (1956. Elbukott forradalmak. A Nagy Imre-ügy – szerk. megj.) című, a román közönség számára készült dokumentumfilmjével elnyerte a Romániai Televíziós Újságírók Egyesületének nagydíját. 2016-ban Vig Emese forgatott egy újabb dokumentumfilm-sorozatot Tisztelet a hősöknek! 1956 erdélyi mártírjai címmel, és szintén az ő nevéhez kötődik a Magyarok Romániában – 100 év történelem című dokumentumfilm-sorozat is.
A szerzők által végzett 1956-os kutatás, interjúkészítés és -gyűjtés már az 1990-es évek közepétől megkezdődött, teljesen függetlenül egymástól. Ezeknek a gyűjtéseknek az eredménye az oral history módszerével elkészített interjúk tára, amelyek tökéletesen kiegészítik a Securitate levéltárában fellelhető, legtöbbször a valóságot teljesen eltorzító írott forrásokat. Emellett egy más szemszögből, mégpedig az elítéltekéből mutatja be az 1956. évi erdélyi történéseket és a majdani megtorlásokat. A téma, az 1956-os forradalom és szabadságharc erdélyi visszhangja, ami bár jelentős, mégis igen kevesek által ismert, az iskolás tankönyvek sem említik. (Szerencsés kivételt képez az új, hetedik osztályosoknak írt magyarságtörténelem tankönyv, amelyben eltekintenek a magyarországi eseményektől, és az erdélyi történéseket helyezik előtérbe, hiszen az első világháború végétől a tankönyv Erdély történelmére összpontosít.) Az Erdélyi srácok című könyv jelentősége abban áll – idézem Benkő Levente szavait –, hogy ez a könyv „nyersanyag, lényeg, hogy továbbéljenek a történetek”.1
Az 1956-os erdélyi eseményekről már folytak kutatások, gondolok itt a sors- vagy a helyi történetekre. Dokumentumriportok, tanulmányok és tanulmánykötetek jelentek meg a témában. Sőt, a 60. évforduló alkalmából 2016. szeptember 1-2-án emlékkonferenciát tartottak Sepsiszentgyörgyön, ahol olyan magyarországi és erdélyi kutatók adtak elő mint Dávid Gyula, Horváth Miklós, Kozma Csaba, Markó György, Pál-Antal Sándor, Tófalvi Zoltán és Benkő Levente, ezek leírt, szerkesztett változatát tartalmazza az előbb említett Hatvan évvel a magyar forradalom után című tanulmánykötet.
Domokos Miklós ’56-os nagyváradi politikai elítélt letartóztatás után felvett adatlapja
Az Erdélyi srácok című kötet a szerzők előszavával indul, majd következik a 22 volt politikai fogoly visszaemlékezése, akiket az 1956-os forradalommal szemben tanúsított szimpatizálása miatt ítéltek el. Az előszóban a szerzők tudatják az olvasóval, hogy a könyvet nem tudományos céllal és igénnyel írták, hanem azért, hogy az ismeretterjesztés eszközével felmutassák az ’56-osok példáját (elsősorban a középiskolások és egyetemisták számára), s egyben az emlékekből mentsék, ami még menthető. Éppen ezért nem használtak lábjegyzeteket, a folytonos olvashatóság érdekében a különböző pontosításokat (például a román kifejezések, szavak és mondatok magyar fordítását és a szerkesztői betoldásokat) dőlt betűkkel, zárójelben illesztették be. A szerzők tömören összefoglalják a kötetben szereplő 1956-os erdélyi csoportokat-kezdeményezéseket, megjegyezve, hogy a könyv lapjain olyan volt politikai foglyok is megszólalnak, akiket nem a kisebb-nagyobb csoportos, hanem az egyéni kiállásukért hurcolt meg a román kommunista rendszer. Az előszó végén a szerzők azt is rögzítik, hogy a politikai elítélteket, köztük az „erdélyi srácokat” 1963–64-ben, nyugati nyomásra, elnöki kegyelemmel (és nem amnesztiával!) engedték szabadon.
A huszonkét interjú hasonlóképpen épül fel. A volt politikai foglyok életének és 1956-hoz kötődésük rövid bemutatásával kezdődik. Így az olvasó tudomást szerez a baróti diákcsoport határátlépési kísérletéről, a sepsiszentgyörgyi mikós dikok koszorúzásáról, a kolozsváriak Mindenszentek napi megemlékezéséről, a temesvári, zömében nem magyar diákok egyetemisták gyűléséről, az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége kultúramentési kísérletéről, egy, a forradalommal szimpatizáló századosról vagy a csíkszeredai Puskás-csoport verseiről, amelyekre ráfogták, hogy rendszerellenesek. Ezután az „erdélyi srácok” a vizsgálati fogságról, a Securitate kihallgatószobáiról, a kirakatperek tárgyalásairól és a börtönévekről mesélnek, végül minden volt politikai fogoly összefoglalja, hogy mi történt vele a szabadulás után.
Mivel ez a kötet oral history kutatáson alapuló interjúgyűjtemény, ezért ne keressen benne senki szakirodalmi utalásokat. A kötet az eseményeket az „erdélyi srácok” nézőpontjából, emlékeiből eleveníti fel, nem nagyon találunk benne utalást levéltári forrásokra, mivel voltaképpen nem is ez a célja. A kötetet az „erdélyi srácok” fényképei gazdagítják, találunk közöttük korabelieket és az interjúk készítése idejéből valókat is. Láthatók a letartóztatáskor vagy közvetlenül az előtt készült fényképek, valamint az 1990-es évek közepén Peripraván még álló nádbarakkról, a szamosújvári és a jilavai börtönről megörökített fotók. A kötetben annak a rekonstrulált vallatószobának a fényképe is látható, amelyet évekkel ezelőtt a sepsiszentgyörgyi 1956-os múzeumban rendeztek be. A kötetben találunk képeket letartóztatási adatlapokról és szabadulólevelekről is.
Összegzésképpen elmondható, hogy a szerzőhármas elérte célját: bemutatta az 1956-os forradalom hírére szervezkedő erdélyi fiatalok „forradalmi tevékenységét” és meghurcoltatását, valamint elérte, hogy példát mutasson emberségről a mai és az elkövetkező nemzedékeknek, amelybe e sorok írója is tartozik. A Benkő Levente, Papp Annamária és Vig Emese által írt Erdélyi srácok című könyv újszerűsége abban rejlik, hogy a fontosabb 1956-os erdélyi csoportokat az oral history módszerével készített interjúk által mutatja be.
Meleg szívvel ajánlom az Erdélyi srácok című kötetet mindazoknak, akik megismernék az 1956-os forradalom erdélyi hétköznapi hőseit is, akiknek elszántsága példamutató lehet mindenki számára. Bár a szerzők nem szánták tudományos munkának a kötetet, véleményem szerint forrásanyagként is használható dolgozatok, tanulmányok megírásához.
* Benkő Levente – Papp Annamária – Vig Emese: Erdélyi srácok. Exit Kiadó, Kolozsvár, 2018, 303 o.
Deák Endre halálának 10. évfordulójára, 2022 végén jelent meg Boros Ernő nagykárolyi újságíró, publicista Ostinato című könyve*, a szerzőnek immár harmadik kötete az Otthonom Szatmár megye sorozatban. Talán nem véletlen, hogy helye van ennek a könyvnek ebben a sorozatban. Deák Endre Marosvásárhelyről indult ugyan, de magáénak tekinti őt Nagykároly, mivel 1976-tól 2012-ig a város művelődési életének egyik meghatározó, központi alakjává vált, ahogyan magáénak tekinti őt Szatmár megye és az erdélyi közművelődés is, hiszen fontos zenei mozgalom alapkő letevője volt.
Amennyiben alaposabban betekintünk Páskándi alkotói világába, a műfajok színes kavalkádját fedezhetjük fel. Az egyes műfajok megjelenését követve Cseke Péter ezt a sorrendet jegyezte fel az 1965 és 1973 közötti Utunk-gyűjtemények első átlapozása során: karcolat, regényelemzés, esztétikai értekezés, novella, kritika, líraelmélet, mitológiai játék, vers, vitairat, versmagyarázat, párbeszéd, esztétikai értekezés, geometriai eposz, irodalomtörténeti jegyzet, mesekomédia, drámatörténeti eszmefuttatás, komédia, elbeszélés, irodalmi jegyzet, tudomány-népszerűsítő párbeszéd, tréfás mese.
Kulcsár Beáta munkája* a Weiszlovits/Vaiszlovich család élettörténetét meséli el, több nemzedéken át bemutatva a családhoz tartozó férfiak életpályáját. A szerző a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte tanulmányait, a kötet pedig a doktori dolgozatához elkészített kutatás gyümölcse. Kulcsár Beáta doktori munkáját az Egy nagyváradi vállalkozó család (Weiszlovits) tevékenysége és megítélése (1858–1944) címmel védte meg, majd a kötet publikáláskor kapta az „Adónyomorítás miatt zárva”. Egy nagyváradi család történetei (1858–1944) címet.
A szatmári, illetve erdélyi költők verseit népszerűsítő műsorokat nemcsak helyben, hanem környékbeli településeken is bemutatták – esetenként olyan kivételes szerzők részvételével, mint Kányádi Sándor vagy Gellért Sándor. A szavalóműsorok egyfajta folytatásaként Csirák Csaba diákvetélkedőket hirdetett, amelyeken a versmondás mellett a megszólaltatott szatmári és erdélyi költők személyével kapcsolatos kérdések is fontos szerepet kaptak. Mivel ezek a magyar nyelvű, magyarokról szóló rendezvények rendszerint népes közönség előtt zajlottak, sok magyar embert megmozgattak, népszerűségre tettek szert, szervezőjük idővel szálkává vált a hatóságok szemében.
A téma, ahogy a kötet címe is sugallja, a középkori magyar egyházi személyek felszentelése a Római Kúriában. A feldolgozott anyag időintervalluma kilencvenhét évet ölel fel. Fedeles Tamás összegző bevezetést írt arról, hogy miről is van szó a kutatásban, majd a Vatikáni Levéltár iratainak másolatait írta át, és készített melléjük regesztát.
Ahogy azt már megszokhattuk, akár egyedüli szerzőként, akár Ucu Bodiceanu történésszel közösen írt, helytörténeti tárgyú könyvvel jelentkezik, Ancuța-Lăcrimioara Chiș egyben utazásra invitál minden olyan turistát, aki nyitott a könyveiben bemutatott helyszínek felfedezésére, különleges kulturális információk befogadására. Ezúttal háromnyelvű (román, magyar és angol) albumot adott közre, Kolozsvári paloták / Palatele Clujului / Palaces of Cluj címmel (Școala Ardeleană, Kolozsvár, 2022).
Karácsonyi Károly a Babeş–Bolyai Egyetem biológia–földrajz szakának végzettjeként (1964) közel húsz éven át (1969–1988) dolgozott a Károlyi-kastély épületében működő nagykárolyi múzeum botanika szakirányú muzeológusaként. Ez idő alatt hivatali feladatai közé tartozott a kastélyt övező dendrológiai kert gondozásának az irányítása. (...) Akkoriban mondhatni minden ott termesztett fát, cserjét, növényt ismert, de a parkbeli vegetáció sorsát utána is figyelemmel kísérte, legújabb könyve megírásának időpontjáig gyakran szolgált tanácsokkal a kert későbbi gondozóinak.
Salamon András könyvének elévülhetetlen erénye, hogy Seprődi életútját nem „hideg” akadémiai életrajzi adatokon keresztül állítja elénk, hanem megláttatja a tépelődő, kísérletező művészt, aki egy új színházi formanyelvet szeretne meghonosítani Sepsiszentgyörgyön, mert vallja: „a színház nincs pusztán nyelvi értéshez kötve”.
Új, fokos kötettel lepte meg olvasóit a Gyergyóban élő szorgalmas történész, Garda Dezső. A szerzőnek egyre szaporodnak a könyvei, és földrajzilag is egyre tágabb témákat tárgyal, amelyekben a legfontosabb székely és magyar sorsfordulatokat veszi sorra. Munkáiból egy összerdélyi kép bontakozik ki előttünk, ugyanakkor roppantul érdekes a művek mögött álló alkotó életútja is.
A szám szerint kilenc erdélyi író miniatúráját tartalmazó könyv szerzőjének válogatási szempontjait nem ismerem, de ismerem a szerzőt, és eligazít a könyv címe: Erdély lelke szólal*. Azok kaptak ide meghívót, akikből Erdély lelke szólal, Erdély lelke sugárzik. Nemcsak műveikből, hanem életükből, emberi tartásukból, nemzettudatuk nyilvánvaló vállalásából.
A hazai diákok általában útinaplóban jegyezték le, dokumentálták az utókornak külföldi egyetemjárásaikat, azaz peregrinációikat – ezek megismerése révén pedig a korabeli magyar értelmiségről is többet megtudhatunk. Egy tanulmányi út, egy fontos életszakasz dokumentációjával szembesülünk, ha kezünkbe veszünk egy peregrinációs naplót. Esetünkben gróf Teleki Sámuel peregrinációs naplója az elemzés tárgya, amely a Kriterion Könyvkiadó gondozásában jelent meg Kolozsváron, 2020-ban.
László Gyula (Kőhalom, 1910 – Nagyvárad, 1998) kolozsvári éveinek és itteni régészeti kutatásainak szélesebb körben kevésbé ismert adalékait tárja elénk, így az újdonság és a hiánypótlás erejével – és az olvasói felfedezés örömével – hat M. Lezsák Gabriella nemrég megjelent könyve.
Kulturális svédasztalként jellemezte Szonda Szabolcs a május 26–29. között zajló SepsiBook könyvvásárt és kortárs irodalmi fesztivált. A Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatójával, a könyvvásár programfelelősével a sepsiszentgyörgyi Sepsi Arénában első alkalommal megszervezett könyvszemléről beszélgettünk.
Hallgató a hátsó padban címmel jelent meg Tulit Ilona új könyve, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) gondozásában. A kötet az AESZ-füzetek sorozat 18. kiadványa. (...) Az AESZ másik új kiadványa Péntek János Kalotaszegi tájszótár című könyve.
Négy fiatal történész jelentkezik együtt e kötetben. Közülük ketten már megvédték a disszertációjukat, ketten pedig a védéshez közelednek. Ők most e két város világháború előtti másfél évtizedének legavatottabb szakemberei. Fodor János, aki Bernády György pályafutásáról írta már kötetként is megjelent dolgozatát, Marosvásárhely és a Bernády-korszak elhivatott elemzője. Úgy tűnik, hogy e kötet összeállításának ötlete is tőle származik. Ferenczi Szilárd Kolozsvár 1890 utáni várospolitikájáról írt disszertációt, Fazakas László Kolozsvár infrastruktúrájának, főleg a víz- és gázvezeték, csatornázás kutatója, Gál Zsófia pedig a századeleji kolozsvári katolikus építkezések feldolgozója.
Az 1989 után újraindult Művelődés főszerkesztője, Mezei József pontosan fogalmazott a Miért szűntünk meg? című vezércikkében 1990 februárjában: „ezek a szerény, kis példányszámú, közművelődési folyóiratok igazság szerint jóval régebbről képeztek szálkát a sajtópolitika ügybuzgó irányítói szemében. Egyszerűen azért, mert a romániai magyar és német művelődési életet, népi kultúrát, anyanyelvi ismeretterjesztést, helytörténeti-történelmi témákat felölelő hagyományos rovataikban egészében véve ápolták, élesztették a nemzeti kisebbségi öntudatot. Ekként, emiatt kellett eltűnnie, formális ürügy híján is, a szemhatárról a Művelődésnek és a Volk und Kulturnak. Sajtótermékeink közül elsőkként. (...)"
Benkő Levente történész, szerkesztő nevéhez olyan történelmi tárgyú könyvek fűződnek, mint a Szárazajta című tényfeltáró kötet, a Volt egyszer egy ’56, a Fogolykönyv vagy a Moyses Mártonról szóló Bűn volt a szó című oknyomozó dokumentumriport. Az 1956-os forradalom emlékére kiadott Hatvan évvel a magyar forradalom után című tanulmánykötetet is Benkő Levente szerkesztette. Feleségével, Papp Annamária történésszel, újságíróval 2007-ben adták ki a Magyar fogolysors a második világháborúban című kétkötetes munkájukat. Papp Annamária történelmi tárgyú könyvei közül feltélenül meg kell említeni a Szögesdrót, az Elindultam Kolozsvárról, megérkeztem Clujba és az Asztalos Lajossal közösen megírt 1944. június 2. – Kolozsvár bombázása című kiadványokat, nemkevésbé az ugyanabban a témában Rohony D. Ivánnak közösen összeállított Megsebzett Kolozsvár című fényképalbumot. Az Erdélyi srácok című kötet harmadik szerzője, Vig Emese – a könyv születésekor a Román Televízió Kolozsvári Területi Stúdiójának szerkesztője –, a Nagy Imréről szóló, 1956. Revoluții eșuate. Afacerea Nagy Imre (1956. Elbukott forradalmak. A Nagy Imre-ügy – szerk. megj.) című, a román közönség számára készült dokumentumfilmjével elnyerte a Romániai Televíziós Újságírók Egyesületének nagydíját. 2016-ban Vig Emese forgatott egy újabb dokumentumfilm-sorozatot Tisztelet a hősöknek! 1956 erdélyi mártírjai címmel, és szintén az ő nevéhez kötődik a Magyarok Romániában – 100 év történelem című dokumentumfilm-sorozat is.
Új hozzászólás