Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Az erdélyi reformáció egy korai dokumentuma

Johannes Honterus munkássága kiemelkedően fontos a reformáció és az erdélyi szász közösség szempontjából, így ezeknek műveknek már számos kiadása látott napvilágot, ahogyan már ennek az írásának is több, köztük kritikai kiadása is ismert lehet az értő olvasó közönség számára. Az erdélyi reformáció kulcsírásának, mely gyakorlatilag az első erdélyi protestáns egyházi szabályzatként kezelhető, Bernard Heigl és Thomas Șindilariu szerkesztésében közreadott legfrissebb hasonmáskiadását* az eredeti latin szöveg háromnyelvű (német, román, magyar) fordítása kíséri, hasonlóan a 2015-ben megjelent, Honterus főművének tartott Rudimenta Cosmographicához.1

Az így közreadott fordítások közül a német nyelvű Ludwig Binder fordítása,2 összevetve a korábbi, Julius Gross-féle fordítással,3 míg Anne Türk-König román, valamint Raduch Zsolt magyar szövegátültetése valójában a szerkesztők tudomása szerint első ízben teszi elérhetővé a szöveget ezeken a nyelveken. A fordításokat német nyelven három, Thomas Șindilariu által jegyzett, és lábjegyzetekkel alaposan ellátott felvezető szövegegység kíséri, a sorozatot és a kiadás célját ismertető előszó, a magát a Honterus-szöveget kontextusba helyező bevezető rész, illetve egy brassói reformáció kezdeteit kimerítően elemző tanulmány.

A Quellen zur Geschichte de Stadt Kronstadt (Brassó város történelmi forrásai) sorozatnak, melynek VIII. kötetének 2 pótfüzeteként lett kiadva a Honterus-féle úgynevezett Reformációkönyv, az első kötete még 1886-ban jelent meg. A Brassó városára és környékére vonatkozó források közreadását célzó nagy lélegzetvételű munka a második világháború, majd a kommunista hatalom ténykedése nyomán hosszú szünetre kényszerült, a fonalat csupán az ezredfordulóra vehette újra fel az Arbeitskreis für Siebenbürgische Landeskunde (Erdélyi Honismereti Egyesület), amikor első körben két új kötetet jelentettek meg, melyeket 2016-ban további két rész követhetett. Az Erdély története szempontjából is jelentős források összegzése mellett, a későbbiekben a sorozat eredetileg latin nyelvű források népszerűsítésére is törekedni igyekezett, ebben a szellemben jelent meg a Julius Gross-féle 1927–1929-es Johannes Honterus, Valentin Wagner és Markus Fronius műveinek kiadása is.4

A Reformációkönyv jelen hasonmáskiadására a szerkesztők szavaival is élve a bibliofil élvezeteken és a munka nagy népszerűségén túl is indokoltan került most sor. Az eredeti latin szöveg már 1845-ben megjelent Josef Dück jóvoltából,5 s a latin szöveg jelenlegi legfrissebb és legalaposabb kritikai kiadása 2012-ben jelent meg.6 Így az eredeti latin szöveg új közreadásától a szerkesztők eltekintettek. Ezzel szemben a szöveg német, román és magyar nyelvre való átültetése a Julius Gross-féle népszerűsítő szellemben is, valamint a tudományos igényű felvezetőkkel és a fordítás kritikai apparátussal való ellátása révén valóban indokolttá tette a szöveg újbóli kiadását. A hasonmáskiadáshoz a kötet mindhárom fennmaradt példányát összehasonlították, bár ezek között nem találtak különbségeket. Honterus már röviddel a reformáció 1542. októberi brassói bevezetése után, 1543 márciusában a könyvecske nyomtatásán dolgozott, hiszen a kötetre minden bizonnyal nagy igény mutatkozott 1543-ban és az ezt követő években is még megfigyelhető marad egyfajta kettőség vallási tekintetben, az elszakadás mellett továbbra is jelen van egy sajátos kötődés a katolikus egyház felé is (például 1555-ig fizetik az adót az esztergomi érseknek). Ugyanakkor a könyvecske címlapján két címerpajzsban egyaránt megjelenik a szász univerzitás és Brassó címere is, mintegy sugallva, hogy az írással már a kezdetektől nem csupán Brassót szándékozik megcélozni. Összehasonlítva az 1543-as munkát az 1547-ben megjelentetett Kirchenordung aller Deutschen in Sybembürgennel, egy hasonlóság és két különbség figyelhető meg. Tulajdonképpen ez utóbbi munka szó szerint veszi át a Honterus-féle 1543-as sorokat. A különbség az egyházból való kitagadás és a szöveg strukturális szervezésében mutatkozik meg. Az exkommunikáció kapcsán Honterusnál egyértelműen érződik a délnémet (Nürnberg és Bázel) hatás, miszerint ezt a közösségre ruházza ezt a döntést, míg az 1547-es szöveg részben visszaadja ezt a jogot az egyházi emberek hatókörébe.


Johannes Honterus szobra Brassóban
(Marcin Szala felvétele, forrás: Wikipédia)

Thomas Șindilariu tanulmánya kiemelten foglalkozik a fentebb felvillantott szempontokkal a reformáció kezdeti, brassói térhódítása kapcsán, egyúttal politikatörténeti megvilágításba is helyezve azt. Részletekbe menő elemzést olvashatunk azokról a külső és belső folyamatokról, amelyek a Honterus kötetének megszületéséhez vezettek. Ennek kapcsán tér ki a szerző részletesebben Honterus életére is, azonban csupán azokra a momentumokra koncentrálva, amelyek elsődlegesen befolyásolták üzenetének történeti és dogmatikus kifejlődését. Itt elsősorban Honterus külföldi tartózkodására kell gondolni, illetve hazatérte után az őt váró aktuálpolitikai helyzetre is. A Reformációkönyvre fókuszálva értekezik továbbá a munkára elsődleges befolyást gyakorló forrásokról, majd továbbfejlődéséről elsősorban éppen az erdélyi szászok 1547-es egyházi szabályzata kapcsán. A német tanulmányt olvasva hiányérzete azoknak lehet, akik németül gyengébben tudnak – főleg a rezümé hiányában –, a kötet többnyelvűsége ugyanis kizárólag a Reformációkönyv szövegére vonatkozik, ezt azonban kárpótolják maguk a fordítások, amelyek nyelvezetükben jól társíthatóak a szöveg eredeti keletkezési idejével, ugyanakkor mégis olvasmányosak. Az egyetlen fájó pont a fordítások esetében a lábjegyzetek hiánya, melyek csupán a német nyelvű szövegben lelhetőek fel, s azok is csupán a szöveg első fordításával való összevetéseket jelzik.

 

* Johannes Honterus Reformatio ecclesiase Coronensis ac totius Barcensis provinciae. Corona 1543. Johannes Honterus: Reformation der Kirche in Kronstadt und der gesamten Burzenländer Provinz, Kronstadt 1543. Ins Deutsche, Rumänische und Ungarische übersetze Faksimile-Ausgabe (szerk. Bernard Heigl – Thomas Șindilariu) Quellen zur Geschichte de Stadt Kronstadt. Band VIII, Beiheft 2. Aldus Verglag Kronstadt, 2017. XII+142 old.

 

Jegyzetek

1 Johannes Honterus: Rudimenta Cosmographica. Grundzüge der Weltbeschreibung (Corona/Kronstadt 1542) Ins Deutsche, Rumänische und Ungarische übersetzte und kommentierte. Faksimile-Ausgabe. Schiller Verlag, Herrmannstadt–Bonn [2015] 366 old.

2 Binder, Ludwig: Johannes Honterus. Schriften, Briefe, Zeugnisse. Durchgesehen und ergänzt von Gernot Nussbächer Bukarest, 1996. 169–186.

3 Gross, Julius: Schriften des Johannes Honterus, Valentin Wagner und Markus Fronius in deutscher Übersetzung. (=Quellen zur Geschichte de Stadt Kronstadt. Band VIII, Beiheft 1. 1927–1929) Kronstadt, 1927 11–29.

4 Gross, Julius: i.m.

5 Dück, Josef: Geschichte des Kronstädter Gymnasiums. Eine Festgabe zur dritten Säcularfeier desselben Kronstadt, 1845. 1–22.

6 Wolgast, Eike (szerk.): Die evangelischen Kirchenordnungen des 16. Jahrhunderts. 24. Band. Siebenbürgen. Das Fürstentum Siebenbürgen. Das Rechtsgebeit und die Kirche der Siebenbürger Sachsen, bearb. v. Armgart, Martin unter Mitwirkung von Messe, Karin. Tübingen, 2012. 177–190.

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Nánay Mihály József Ágost fő- herceg

Az első világháború századik évfordulója környékén több olyan történeti mű is nyomdafestéket látott, amelyek ezzel az időszakkal foglalkoznak. Ezek közé tartozik Nánay Mihály József Ágost főherceg életútjának 1914 és 1924 közötti időszakáról szóló doktori disszertációja, mely kötetben 2018-ban jelent meg.

Hosszú kényszerpihenőre kárhoztatva, most olvasva „utaztam be” keresztül- kasul Erdélyt . Kalauzaim ebben a szellemi, lelki utazásban, amelyet az évek során magam is bejártam, a lelkes fiatal tanító- és kántorjelöltek mellett vezetőjük, dr. Barabás László volt, aki a marosvásárhelyi Kántor-Tanítóképző Főiskolát igazgatta húsz éven át . Diákjainak a néprajzot, a folklórt az elméleti órák mellett népismereti és egyházszolgálati tanulmányutak, táborok és ünnepi szolgálatok során tette élővé, személyiségüket, hitvallásukat, pályaválasztásukat meghatározó élménnyé az 1993–2018 közötti időszakban. A negyedszázadot átölelő magvetésből született, és 2018-ban a Mentor Kiadó gondozásában jelent meg a Népismeret, szolgálat, jövendő – Táborok, tanulmányutak negyedszázada című kötet.*

Valljuk be őszintén, hogy a Beszterce környéki magyarokról nem tudunk túlságosan sokat. Mármint mi, Erdély többi részéről valók; marosszékiek, udvarhelyiek, csíkszékiek, kolozsváriak, vásárhelyiek, nem beszélve messzibb tájakról, alföldiekről, dunántúliakról. Hacsak nincsen odavaló rokonunk, szomszédunk, katonacimboránk, munkatársunk.

„Adósa vagyok e földnek. Örök adósa, mint gyermek a szülőnek. Nyugtalanít a gon­dolat: törleszthetem-e valaha? (…) Adósa vagyok e földnek – gyermekkorom örö­meiért, mindazért, amit tőle kaptam. Kitől? Kiktől? Mindazoktól, akik szá­zadok során a Bányahegy kincsei után kutattak a lámpák gyér fényénél, akik a sötétből a világosságra vágytak, hogy a környező természettől csikarják ki a reményt.”

Dr. Tempfli Imre

Az Otthonom Szatmár megye könyvsorozat 52. darabja két, műfaji szempontból teljesen különböző munkát tartalmaz. Tempfli Imre tanulmánya az első magyar nyelvű tudományos munka a kommunista Románia börtönviszonyairól, míg a másik írás, Pakocs Károly Háromszáz nap a föld alatt című visszaemlékezése olvasmányos formában mutatja be nekünk a püspöki helynök első, 1949 és 1950 közötti börtönidőszakát.

Hirtelen nem tudnám megmondani, hogy Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján vagy éppenséggel Magyarországon hányan kapnák fel a fejüket egy dél-bácskai sváb család történetét mazsolázó könyv megjelenése hírére. Gondolom, nem sokan. De ha beleolvasunk Mayer Antal „Én már választottam hazát…” című könyvébe, aligha lehetnek kétségeim afelől, hogy ez a kötet mind műfajában, mind tartalmában ne keltené fel akár Kárpát-medencei szinten is az érdeklődést. 

Pakocs Károly

Az 1989-es rendszerváltozás után Szatmár vidékén hónapokon, sőt éveken át nagyon gyakran hangzott el a kérdés: mit rejtegetnek a fiókok a több évtizedes kommunista elnyomás időszakából? Nem kis meglepetésre, alig-alig került elő egy-két olyan írás, amely a kommunista rendszer rémuralmáról szólt. Egyesek dörzsölték is a markukat: lám-lám, nem is volt olyan rettenetes az a rendszer, mindenki szabadon közölhetett, amit akart. Teltek az évek, évtizedek és a jelenkorról szóló írások szabadságában elfeledkeztünk a fiókokról. 

Faluvégi Anna író, költő, újságíró

Életem az írásról szól, irodalomhoz fűződő szeretetem egész kicsi korban alakult ki. Négyévesen tanultam meg írni-olvasni, önszorgalomból balladákat, verseket tanultam, és mondtam fel, hétéves koromban írtam meg első versemet. Ez ösztönszerű cselekvés volt, csak később tudatosult bennem a vers, mint szépirodalmi alkotás fogalma. 

Szamos: politikai, társadalmi, közéleti, kulturális folyóirat – 2019. január, I. évfolyam, 1. szám. E tájékoztató, önmeghatározó szavak olvashatók a frissen megjelenő, havi megjelenést ígérő új lap címoldalán, természetes folyományaként annak a szellemi kibontakozásnak, amelynek alaphangját tíz évvel ezelőtt néhai Bura László ütötte le a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon Szatmárnémeti magyar irodalmi és művelődési hagyományai címszavában: „1990-től a megváltozott társadalmi viszonyok folytán megélénkült az irodalmi-művelődési élet.”

Kiemeljük, hogy ezek a hagyományos foglalkozások, mesterségek évszázadokon át rendszerint a helyben elérhető, fellelhető természetes alapanyagokra, erőforrásokra és nemzedékről nemzedékre átadott különleges tudásra támaszkodtak. Mivel a háromszékieket, a józan hagyományőrzésük mellett, minden korban jellemezte az új kulturális elemek iránti fogékonyság, a székely mezővárosokban vagy a közeli szász urbánus központokban működő kézművesek is folyamatosan gyarapították az itt élő tárgyalkotók tudását, eszközkészletét és technológiáját.

Kelemen Lajos, Napló

Kelemen Lajos tanítványai tudták, hogy mesterük szinte egész életében naplót vezetett. Ezt és megőrzött levelezését más kézirataival együtt Kelemen halálát követően az Unitárius Egyház levéltárába menekítették. Az akkori kommunista hatalom azonban gyanakodott az iránt, hogy milyen titkos szövegek, tiltott iratok lehetnek ebben a hagyatékban.

Süli Attila: Torda vármegye és Aranyosszék szabadságharca

A 2018-as év gyümölcsöző volt a magyarországi 1848‒49-es forradalom és szabadságharc történetírása szempontjából, ebben az évben ugyanis több, ezen tematikát feldolgozó kötet is nyomdafestéket látott. Ezen művek sorába illeszkedik Süli Attila őrnagy-hadtörténész, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) munkatársa által közreadott könyv, mely Torda vármegye és Aranyosszék 1848‒49-es eseményeit ismerteti.

redut, kolozsvár, vívás

Rejt a kolozsvári sportélet olyan kincseket is, amelyek egyediek az egyetemes sporttörténetben. Olyanokat, amelyek egyaránt részei a magyar és a román sportmúltnak, és amelyekre mi kolozsváriak igen büszkék lehetünk. Ilyen kincs a kettőszáz éves szervezett vívóélet története* – amely önmagában is óriási sikertörténet.

csata adél

A kötet többnyire 2003 és 2007 között készült interjúkat tartalmaz, amelyek a Gutinmelléki Friss Újság, illetve a Bányavidéki  Új  Szó hasábjain jelentek meg először. Ha egyetlen szóval jellemeznünk kellene a könyvet, azt mondhatnánk, hogy az emberközpontúság az, ami folyton tetten érhető. Ezt hangsúlyozzák a kötet szerzői, valamint az ajánlás összeállítója is, aki a kiadványt „máramarosi magyar személyiségalbumként és interjúlexikonként” határozta meg. 

Radó Péter: Az iskola jövője

Radó Péter az oktatási rendszerek kormányzásával és az oktatási egyenlőtlenségek kérdésével foglalkozó oktatáskutató Az iskola jövője* című könyvében, tíz fejezetben nyújt áttekintést a tanulásról szóló tudásunk gyarapodásáról, a tanulási célok újraértelmeződéséről, az egyéni tanulási környezetek kulcselemeiről, a tanulási ökoszisztémák fejlődéséről, az iskolák funkcióváltásáról és az iskolarendszerek kormányzásának várható fejlődéséről.