Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

A bajnok

Minden kisebb-nagyobb közösségnek szüksége van hétköznapi hősökre. Olyan emberekre, akik képességeikhez, tehetségükhöz mérten a közösség meghatározó tagjaivá válnak, akik tevékenységükkel szebbé és jobbá teszik az adott közösség hétköznapjait. Ilyen hétköznapi hős lehet például a tanító, a tanár, a lelkipásztor, a vállalkozó vagy bárki más, aki azzal tűnik ki a többiek közül, hogy saját közösségét szem előtt tartva cselekszik, és ezzel példaként áll előttünk.

A mi hétköznapi hősünk Miklós Artúr János, maratoni és félmaratoni versenyek többszörös győztese, aki sikereivel ismertté tette Domokost és a Láposi-medencét, de azt is felismerte, hogy a mi falusi közösségünk kincseket, csiszolatlan gyémántokat rejt, s azokat meg kell találni, és csiszolni.

Domokos környezete, természeti és földrajzi adottságai meghatározó tényezői Artúr életének és a bajnokságokra való felkészülésének.

Miklós Artúr János Magyarláposon született 1972. január 11-én, négygyermekes családban. Ő a legnagyobb, utána két fiú- és egy leánytestvére született. Szülei földműveléssel foglalkozó emberek, akik egyszerű falusi emberekként a természet szeretetére és megbecsülésére, a munka tiszteletére, valamint a szülőfalujához és nemzetéhez való ragaszkodásra tanították. Miklós Artúr János a domokosi általános iskolában járta ki az 1–8. osztályt, majd a magyarláposi ipari líceumban tanult tovább, román nyelven, itt ismerkedett meg a futással, az edzésekkel és a versenyzéssel, Dumitru Paina tornatanár jóvoltából. 1991-ben Nagyszebenbe került, ahol altiszti iskolát végzett. Őrmesteri pályáját Nagyszalontán kezdte 1993-ban, majd 1995-től Nagyváradon folytatta, végül 2000 és 2016 között a Bukaresti Vasutas Sportklub alkalmazottjaként tevékenykedett, rendszeresen versenyezve, utána pedig hazatért Domokosra.




Miklós Artúr János, a sokszoros bajnok

A Máramaros megyei Domokosról

Domokos (románul: Dămăcușeni) Máramaros megyei falu a Szőcs-patak Láposba ömlésénél. Domokos és Magyarlápos (románul: Târgu Lăpuș) magyarsága a Lápos-medence őshonos népességét képezi. A Lápos völgyének ez a felső szakasza korábban Belső-Szolnok, később Szolnok-Doboka vármegyéhez tartozott, tájegységileg az Észak-Mezőség része.

A Domokos eredetéről szóló monda szerint egy, a Kővárból megszökött Ungur nevű román tolvaj és kecskepásztor alapította a települést, aki később elcserélte egy Domokos nevű magyar tolvajtársával. Neve 1325-ben Szőcstő volt, mert ott fekszik, ahol a Szőcs-patak befolyik a Láposba. Feltételezések szerint lakói esetleg Kővár őrségéből rekrutálódtak. 1393-ban Damunkusfalva, 1733-ban Domokos, 1750-ben Domokoseny, 1767-ben Tolvaj-Domokos alakban fordult elő a helység neve.

A két település a középkor óta magyar nyelvsziget a történelmi Erdély északi határán. 1848-ban Magyarláposról 160-an, Domokosról 120-an álltak be nemzetőrnek. A Kővár vidéki román felkelők november végén megadásra szólították föl a domokosiakat, de azok a magyarláposiakkal együtt felkészültek az önvédelemre. Miután a honvédcsapatok elvonultak a környékről, a rogoziak megtámadták Domokost, amelynek lakói Magyarláposra menekültek. A támadás hírére visszatérő honvédek kiűzték a rogoziakat az égő Domokosról, és felgyújtották Rogozt. A szabadságharc bukása után a két magyar falu csak 2000 forintnyi sarc kifizetése árán menekült meg a pusztulástól.

Vallási szempontból Magyarlápos és Domokos magyar lakosságának többsége református. A Magyarlápostól mindössze négy kilométerrre fekvő Domokos kedvező elhelyezkedése miatt gazdaságilag évszázadokig meghatározó szerepet töltött be a Láposi-medence falvai körében, a községben termelt zöldséget, gyümölcsöt, finoman feldolgozott gyapjút, háziipari terméket viszonylag magas áron tudta értékesíteni. Domokos lakossága a legutóbbi évekig 90 százalékban megmaradt református magyarnak. Az idősebb domokosi asszonyok között nagy számban vannak, akik alig tudnak románul, manapság azonban a nyelvi beolvadás jelei egyre inkább megfigyelhetők.

A maratoni futásról

Az atlétikai szám egy Pheidippidész nevű görög katona legendájához kötődik. A legenda szerint a görög–perzsa háborúk idején, Kr. e. 490-ben a görög seregek a marathóni csatában vereséget mértek a túlerőben lévő perzsákra, Pheidippidész pedig a 40 kilométerre levő Athénig szaladt, hogy a győzelem hírét elvigye. Amikor megérkezett, csak annyit mondott, hogy „Győztünk!”, és holtan esett össze. A Marathón és Athén közötti távot 40,42 kilométerre becsülték, ez azonban csak 36,7 kilométer volt.

Amikor az első újkori olimpiát 1896-ban Athénban megrendezték, a legnagyobb érdeklődés a Michel Bréal nyelvész és történész által megálmodott maratoni futást övezte. Az első újkori olimpiákon még nem volt egységes táv, az atléták más-más távokat futottak a versenyeken. Az 1908-as londoni olimpiára növelték 42 kilométerre a távot, ennyi volt ugyanis az út a windsori kastélyból a White City stadionig. Ezt a 42 kilométert aztán még meg kellett toldani 195 méterrel, miután Alexandra királynő tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy a futók nem a stadion királyi dísz­páholya előtt érnek célba. A királynőnek köszönhető tehát, hogy a maratoni futók mind a mai napig 42 195 métert teljesítenek.

A maratoni távnak több változata is ismeretes. Ilyen a 21 097,5 méteres félmaratoni, de ilyenek a klasszikus, 42,195 kilométernél hosszabb távú ultramaratoni versenyek. Ismert még az ún. szupermaratoni verseny, amelyen a versenyzőknek öt napon át különböző távokat kell leszaladniuk.

Miklós Artúr János pályafutása és eredményei

Amint már említettük, Miklós Artúr János Dumitru Paina testnevelő tanár irányítása alatt Magyarláposon kezdett el edzeni és versenyezni. Ez 1988 és 1990 között történt. Altiszti iskolai évei alatt, Nagyszebenben Mihai Deac, ­Gheorghe Tomoiagă és Ilie Popa vezetésével folytatta az atletizálást, Nagyváradon 1995 és 1998 között Nicolae Șuteu, Bukarest­ben 2000 és 2018 között ­Gheorghe ­Boghean és Gabriel Brănișteanu voltak az edzői. Klubjai: Nagyszebenben és Nagyváradon a Katonai Sportklub; Bukarestben és Galacon a Vasutas Sportklub; 1998-ban a budapesti BVSC színeiben versenyzett, csapatban.




Edzés közben Domokos határában

Felnőtt eredményei maratoni Balkán-bajnokságokon: aranyérmes (2002, Isztambul), ezüstérmes (2000, Belgrád; 2001, Isztambul), bronzérmes (2005, Isztambul). Maratoni országos bajnokságokon: aranyérmes (1999, 2000, 2001, 2004), ezüstérmes (1998, 2003). Félmaratoni országos bajnokságokon: aranyérmes (2003, 2004), ezüstérmes (2005).

Mester kategóriában félmaratoni távon: IV. helyezett csapatban a Toruńban (Lengyelország) rendezett világbajnokságon, kétszeres Európa-bajnoki ezüstérmes csapat országúti számban (Alicante, Spanyolország, 2018; Jesolo, Olaszország, 2019), bronzérmes egyéni országúti számban (Aarhus, Dánia, 2017). Európai hegyifutó-bajnokságokon kétszeres ezüstérmes csapatban (Barcelona, Spanyolország, 2017; Alicante, 2018).

Egyéb eredményei, Balkán-bajnokságokon: 2018, Celje, Szlovénia: 1500 m síkfutás – aranyérem, félmaraton – ezüstérem, 5000 m síkfutás – bronzérem, 2019, Bukarest: 5000 m síkfutás – aranyérem, 1500 m síkfutás – 4. hely. Országos bajnokságokon: 2017, Pitești: futóverseny – aranyérem; Bukarest: 5000 m síkfutás, 10 000 m síkfutás és félmaraton – aranyérem; 2018, Bukarest: 5000 m síkfutás, 10 000 m síkfutás és félmaraton – aranyérem; 2019, Misztótfalu: 10 km-es országúti verseny – aranyérem; 2019, Bukarest: 1500 és 5000 m síkfutás – aranyérem. 2020-ban: 11 km-es hegyi futás (Smida, Belényes község, Bihar megye) - aranyérem; 1500 m (Bukarest) – aranyérem; 5000 m (Bukarest) - aranyérem. 2021-ben: 8 km-es hegyi futás (Vărbilău, Prahova megye) - aranyérem, 10 km-es országúti futás (Belényes) – aranyérem; 1500 m (Bukarest) – ezüstérem; 5000 m (Bukarest) - aranyérem.

Egyéni legjobbjai, maratonin: 2:20 óra – négy alkalommal; 2:19 óra – kétszer; 2:18 óra – háromszor. Félmarato­nin: 68 perc – kilencszer; 67 perc – öt­ször; 66 perc négyszer; 65 perc négyszer.

1988 és 2019 között 418 versenyen vett részt, edzéseken és versenyeken összesen 169 396 kilométert szaladt le.

Gyermekként erről álmodtam”

Elmondása szerint Miklós Artúr János már gyermekkorában arról álmodott, hogy atléta lesz. „Az első verseny sorsdöntő volt számomra. Emlékszem, hogy valósággal repültem a cél felé, éreztem, hogy ez nekem való, meg tudom csinálni, és meg is fogom. Első perctől nagy kihívást jelentett számomra, és tudtam, hogy csak kitartó, rendszeres munkával és erős akarattal lehet eredményt elérni, egyre magasabb szintre jutni” – mesélte. Kérdésünkre, hogy milyen volt a család hozzáállása, azt mondta: „Édesanyám volt az egyetlen, aki megértett engem. Támogatott anyagilag és lelkileg, még felnőttkoromban is. Vele el tudtam beszélgetni a munkámról, a gondjaimról és a sikereimről, amelyeknek végtelenül örült. A család többi tagját egyáltalán nem érdekelte, még kacagtak is rajtam.”

Mint mondta, egyszer egyetlen hét leforgása alatt két maratoni versenyen vett részt, Budapesten 2:21, Bukarestben 2:28 óra alatt teljesítette a távot, ekkor a Bukaresti Vasutas Sportklub edzője felfigyelt rá, és meghívta a román fővárosi klubhoz.

Bajnokunk szerint a felkészülésben nagyon fontos a téli alapozás, az erőre és az állóképességre rá lehet építeni a sebességet, a gyorsulást. Amióta a mesteri kategóriába jutott, már csak napi egy edzést tart, de fiatalabb korában, amikor a maratoni versenyekre készült, naponta kétszer edzett. Azt mondja, az edzés mibenléte attól függ, hogy milyen versenyre kell készülni, és a futók számára nagy előnyt jelent, hogy nagyon sok kategóriában versenyezhetnek, és az utóbbi időben rengeteg versenyt szerveznek. Hozzátette: nem elég csak a fizikai felkészülés, mentálisan is ott kell lenni az edzéseken és a versenyeken is; mindenütt és mindenkor erős akaraterő és kitartás kell, mert fejben dől el, hogy valaki képes-e leszaladni a távot. Mint mondta, soha nem volt olyan ellenfele, akitől tartott volna, mert bízott önmagában és akaraterejében. Ennek ellenére vele is előfordult, hogy a maratoni távot nem tudta befejezni, egészségi okokból leállt, de a történteket hamar feldolgozta, és másnap már készült a következő versenyre. Miklós Artúr János azt is elárulta, hogy az elején, a Nemzeti és Balkán-bajnokságokon követték az ellenfelek edzési módszereit, a felkészülésüket, mert abból is tanultak. Iuliu Grec nagybányai futót tartja a legjobb barátjának, akivel megbeszélheti terveit, céljait, de a hibáit és a tévedéseit is, hiszen – mint mondja – „csak az az ember nem hibázik, aki nem dolgozik”.




A jutalom: díszoklevelek és serlegek a magyarláposi polgármesteri hivatal részéről a domokosi
atlétáknak

Miklós Artúr Jánosnak az a vágya, hogy pályafutását a veterán kategóriában folytassa, és minél több versenyen minél jobb eredményeket érjen el. Ezzel együtt minél többet szeretne átadni az atlétáknak az évek hosszú során szerzett tapasztalataiból.

A Domokosi Kulturális Egyesület

2016-ban Miklós Artúr János úgy döntött, hogy végleg letelepszik Domokoson. Hazatérve kezdeményezte és megalapította a Domokosi Kulturális Egyesületet, amelynek alelnöki tisztségét vállalta. Az egyesület fő célkitűzései között szerepel a kulturális értékek megőrzése és megismertetése a felnövekvő nemzedékekkel, környezetünk védelme, valamint az egészséges életvitelre nevelés a sport révén, sok-sok mozgással. Az egyesület évente megszervezi a Domokosi Hagymás Napokat, amelynek keretében népdalok, néptáncok, népi gyermekjátékok tanulása mellett az érdeklődők népi mesterségeket is megismerhetnek és gyakorolhatnak, mint például a hagymafonás, a csigatészta készítése, a hímzés, a szövés, a gyöngyfűzés és így tovább. A rendezvények velejárója a sütés-főzés, következésképpen hagyományos ételeket készítenek: hagymalevest, juhtúrós puliszkát hagymasalátával, libapörköltet, lecsót és egyebeket. Ilyenkor sportversenyeket is szerveznek minden korosztály számára. A gyermekeknek futó- és bicikliversenyt szerveznek, a felnőttek pedig különböző ügyességi versenyeken vehetnek részt, ilyen például a nyomórúd- és a laskanyújtó-hajítás.

Az egyesület népdal- és néptánctáborokat is rendez, ahol a népdal és a néptánc tanulása mellett népi gyermekjátékok, kézműves műhelyek, de egy-két éjszaka erejéig erdőszéli sátorozás is szerepel a kínálatban, utóbbi a környezet megismerése és tisztelete céljából. Utóbbihoz kapcsolódva több alkalommal szerveztek szemétgyűjtést gyermekek és szülők bevonásával, túraösvényeket tisztítottak meg és láttak el jelzéssel, Domokos határában pedig egy több mint 130 éves vadkörtefát kerítettek be, hogy megvédjék a kártevőktől.

A táncházban tanult népdalokat és táncokat Domokoson a nagyobb egyházi ünnepek alkalmával, valamint Magyarláposon, Nagybányán, Szamosardón és Koltón is bemutatják. A népi mesterségek megismerésére – mint amilyen a bútorfestés, a fafaragás, a kosárfonás – kirándulásokat szerveznek.




Hívogatás a Domokosi Hagymás Napokra

Mindezek mellett a régi szokások, a hagyományok megélésére is nagy hangsúlyt fektetnek. Ilyenek az évázás, a kántálás, a maszkurázás, a farsangi bál és a népi színjátszás. A rendezvények alkalmával kiállítást rendeznek be, amelyeken bemutatják az időközben elkészült és az adott rendezvényhez illő tárgyakat.

A Magyarláposi Atlétikai Sportklub

2005. november végén Miklós Artúr János és a Domokosi Általános Iskola igazgatója, Molnár Judit közösen megszervezték az első futóversenyt Domokoson az 5–8. osztályosok számára. Azóta az elemisek, majd a középiskolások is beszálltak a versenybe, sőt, két éve már az óvodásoknak is szerveznek versenyt. Az elmúlt évben már családi futóverseny is volt. Mindezek célja a mozgásra és az egészséges életmódra ösztönzés/nevelés, ugyanakkor a tehetséges gyermekek felfedezése és felkészítése a versenyekre.

2016-ig Miklós Artúr János csak a téli időszakban segíthetett a felkészülésben, amikor ő is itthon tartotta az alapozó edzéseket. Miután hazatért, heti egy alkalommal tartott edzéseket a gyermekeknek az iskola udvarán és tornatermében, valamint a focipályán. A domokosi gyermekek elkezdtek részt venni a megyei szintű futóversenyeken, majd a sikerek láttán megyeközi, országos, majd nemzetközi megmérettetésekre is beneveztek. Az edzésszám heti háromra nőtt, ráadásul a felkészülés helyszínei is bővültek a magyarláposi sportpályával és tornateremmel, így a domokosiakhoz a magyarláposi, illetve a környező falvakbeli gyermekek és felnőttek is csatlakoztak.

Ilyen előzmények után alapították meg 2018-ban a Magyarláposi Atlétikai Sportklubot, amelynek támogatására sikerült megnyerni a magyarláposi polgármesteri hivatalt és a városi tanácsot. Az évenkénti, domokosi futóverseny megyei szintűvé nőtte ki magát, a magyarláposi Decemberi Futás pedig országos versennyé vált. Az Artúr által felkészített atléták ma már nemzetközi versenyeken is nagyon szép eredményeket értek és érnek el, természetesen mindenki a saját felkészültségi szintjének megfelelő megmérettetésen indul.

Felnőtt tanítványa, Nicoleta Marinela Sasu 2021. szeptember 4-én világbajnok lett a női mester 35-ös kategória egyéni hegyi futó számában az ausztriai Stubaiban.

Az elismerés nem is maradt el: 2018 és 2019 végén a magyarláposi polgármesteri hivatal oklevéllel díjazta Miklós Artúr Jánost, és a futókat is megdicsérte az elért eredményekért. 2019-ben már a Máramarosi Megyei Tanács is elismerte Artúr munkáját. Mi nagyon büszkék vagyunk rá!

Miklós Artúr János szerint a szaladás életforma, amely példás magatartást, jól megtervezett programot, kitartó munkát, bátorságot, önbizalmat, optimizmust, kreativitást, rendet, lelki nyugalmat, helyes táplálkozást, sikert jelent.

Embertársai szemében

Miklós Artúr János személyisége barátai, családtagjai, munkatársai és tanítványai beszámolóiból is kirajzolódik. A sikeres atlétalányok – Páll Orsolya Bernadett, Pap-Ieney Stela Roberta és Molnár Natália Vivien – elmondták, hogy nagyon szeretik őt, mert megkedveltette velük a mozgást, a sportolást. Szeretik az edzéseket, a versenyeket, amelyekről sok szép emléket őriznek, és amelyeken ragyogó eredményeket értek el. Hálásak Artúrnak a felkészítésért, a biztatásért, a bátorításért, és sikerekben gazdag, hosszú életet kívánnak neki, hogy minél több nemzedéket felkészíthessen az újabb és újabb versenyekre.

Székely Erika, felnőtt atléta azt mondta: örvend, hogy a Láposi-medence ilyen ügyes edzővel büszkélkedhet. Mint mondta, maga is szívesen jár edzésekre, mert „Artúr nagy tapasztalattal bír, és nemcsak edző, hanem mentor is. Szívből köszönöm a felkészítést, bátorítást, és sok sikert kívánok neki továbbra is.”

Ieney Gabriella, a Magyarláposi Atlétikai Sportklub alapító tagja és három sikeres atléta édesanyja szerint „Számukra Artúr elsősorban nem edző, hanem jó barát, aki megszerettette velük a mozgást, a futást és a természetet. A gyermekek és Artúr között nincs szigorú edző–sportoló kapcsolat, a fiatalok szívesen járnak edzésekre és versenyekre, mert a mi bajnokunk és edzőnk mindig támogatja és bátorítja őket. Ezért hálásak vagyunk, hogy a mi kis falunkba visszatért, és továbbadja tapasztalatait, felkészítve a tehetségeket, a bajnokokat. Sok sikert, Artúr, továbbra is!”

Kollégája, régi barátja, versenyző ellenfele, György Szabolcs elmondta, hogy Artúr példakép. Eredményei és hosszú pályafutása is alátámasztják ezt. „Egyszerű falusi élet mellett nagyon jó maratoni időket szaladt, többször bizonyított éveken keresztül, veterán kategóriában is nagyon jól teljesít. Mindnyájunk számára az a legfontosabb cél, hogy minél hosszabb ideig magas szinten tudjunk teljesíteni” – mondta György Szabolcs, aki az atlétikai klub megalapításáról is elismerően szólt. „Követem a tevékenységeit, munkálkodását. Tetszik, ahogyan az atlétákkal foglalkozik. Bármikor jó Artúrral szaladni, versenyezni, jókat lehet vele beszélgetni, s bár más-más korosztályból vagyunk, sokat tanulhatunk egymástól. Én is sokat tanultam tőle, de gondolom, én is adtam neki ötleteket. Kíváncsian várom az eredményeit a veterán kategóriában. Látom, nagyon komolyan veszi, mint eddig. Semmit sem változott az évek során. A világszintű versenyeken is mindig jól akar teljesíteni” – részletezte György Szabolcs.




Miklós Artúr János kiállítást szervez. Képek: a szerzők gyűjtése

Kérésünkre Molnár Judit, a Domokosi Kulturális Egyesület elnöke, nyugalmazott tanítónő, iskolavezető elmondta, hogy Artúrt gyermekkora óta ismeri. Nagyon bátor és elkötelezett embernek tartja, aki nagyon sokat tett Domokosért, a szülőfalujáért. Nagy dicsőség egy ilyen kis falunak, ha egy ilyen bajnoka van, aki nagyon sokat munkálkodik faluja felemelkedéséért. Mint mondta, közelebbi munkaviszonyba 2005-ben került vele, amikor elkezdték szervezni a futóversenyeket Domokoson. Közösen alapították a Domokosi Kulturális Egyesületet, amelynek keretében Artúr sok ötletes tevékenységet tervezett meg és vitt véghez. Példát mutat kitartásban, szorgalomban, munkájában maximalista. Jellemző rá a nyugodtság, a magabiztosság és a rend. Ezt próbálja beleoltani tanítványaiba is, nagy szeretettel. Büszke rá, hálás az eredményekért, és kívánja, hogy álmai, vágyai valóra váljanak.

Páll Albert, szülő, a Domokosi Kulturális Egyesület tagja, a Magyarláposi Atlétikai Sportklub támogatója, elmondta, hogy Artúr a szülőföldjét, szülőfaluját szerető egyszerű ember volt és maradt. Ezt bizonyítja az a sok esemény, a munka és az idő, amit Domokoson és Magyarláposon eltölt az itteni emberek érdekében. Artúr a nagyvilágból jött haza ahhoz, hogy megalapítsa a Domokosi Kulturális Egyesületet és a Magyarláposi Atlétikai Sportklubot, és hogy ezek által is a gyermekek és a felnőttek figyelmét ráirányítsa a sportolás, a környezetvédelem és a hagyományok megélésének fontosságára. „A mozgás szeretetét aktív sportemberként sok-sok szeretettel és tudással adja át gyermekeknek és a felnőtteknek, akik az atlétikában megtalálták és megtalálják azt a sok örömöt, boldogságot és azt a sok-sok kihívást, amit a sportban megélnek. Mindezeket nagyon szépen köszönjük neki, és kívánunk sok-sok egészséget, erőt és boldogságot azon az úton, amit ő kiválasztott, hogy minél több nemzedéket tudjon felkészíteni, tanítani. S hogy évek múlva tudja elmondani, és tudjuk elmondani mi is, hogy megérte. Megérte az a sok munka, amit befektet a két egyesületbe, mert a sportolók közül lesz majd két-három olyan ember, aki híressé válik. Köszönjük Artúrnak a sok munkát! Sok sikert!” – foglalta össze Páll Albert.

Interjúalanyok:

Miklós Artúr János – atléta, edző

Molnár Natália Vivien, Páll Orsolya Bernadett, Pap-Ieney Stela Roberta diákatléták

Székely Erika – atléta

Ieney Gabriella – szülő, atléta

György Szabolcs – atléta, barát

Molnár Judit – tanítónő

Páll Albert – sporttanár, támogató

 

(Az írás készültekor, 2020-ban a szerzők a domokosi Benkő Ferenc Általános Iskola diákjai voltak, Páll Aliz Nikolett kivételével, aki a magyarláposi Petru Rareș Elméleti Líceum diákja volt. Ma Molnár Natália Vivien a magyarláposi Petru Rareș Elméleti Líceum diákja; Molnár Tímea Angéla, Páll Orsolya Bernadett a domokosi Benkő Ferenc Általános Iskola diákja; Páll Aliz Nikolett pedig leérettségizett és egyetemre készül. Csapatvezető: Molnár Judit nyugdíjas tanítónő)

 

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Szerte a nagyvilágban éltek és élnek ismert, híres költők, írók, művészek, történelmi hősök és tudósok, akiknek a hátrahagyott írásaikkal, feltalálásaikkal, tetteikkel sikerült magukat beírniuk a történelembe. A mi hétköznapi hősünk Brittich Erzsébet, Simonyifalva szülötte, sokoldalú képzőművész. Fest, linómetszeteket készít, bronzplaketteket alkot, sőt fa- és kopjafafaragással is foglalkozik. Az irodalom terén verseket, elbeszéléseket, monográfiákat, cikkeket, esszéket ír, és román nyelvről fordít verseket. Ezek alapján Brittich Erzsébet neve is méltán bekerülhet a nagyok közé a történelembe. 

Thamó Gyula

Thamó Gyula 1858. november 25-én született Páván, Háromszék megyében. Akkoriban a székelyföldi kis falu szegény volt. A település a Lübecz- és az Árgyus-patakok mentén helyezkedik el. Mostanra összenőtt a déli szomszédjával, Zabolával. A falu a nevét az egykor ott élő sok páváról kapta. Első okleveles említése 1567-re vezethető vissza, ekkor Pawa alakban jelenik meg, de a település jóval régebbi lehet, mivel református temploma (ami eredetileg római katolikus volt) a 14. században már állt. 

Ismerjük meg jobban a Jakab házaspár, Rozália és Zsigmond munkásságát, életét. Nem sokat tudtunk róluk. Emlékeink között él egy kép, amikor a helyi gyermekkórus tagjaiként, székelyruhában énekeltünk Rózsika néni temetésén. Akkor nem tudtuk, hogy miért is volt ilyen fontos személy, mert nem szokványos, hogy temetésen gyermekek énekeljenek.

Rátonyi János, Buzásbesenyő

Búzásbesenyő az egyik legszebb nevű település a Kárpát-medencében. Erdély középső részén, Marosvásárhelytől délnyugatra, mintegy 20 kilométernyire található, a Besenyő (Nagy) patak völgyében, amely balról torkollik a Marosba. A falut az E60-as nemzetközi főútról lehet megközelíteni. A helység évszázadokon át Küküllő vármegye, majd a kiegyezés utáni közigazgatási átszervezés eredményeként 1876 után Kis-Küküllő vármegye része volt. A kommunizmus idején több közigazgatási egység része a többszöri átszervezés miatt, 1956-ig pedig önálló község volt. Az 1968-as megyésítés óta a Maros megyei Kerelőszentpál község egyik faluja.

serfőző levente nagyszeben

Serfőző Levente ma már Erdélyben és Magyarországon is ismert szakértője a kulturális műsorok szervezésének. Erről tanúskodik a 2006 óta megrendezett Ars Hungarica, a Hungarikum Napok, a filmfesztiválok.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a 2016/2017-es tanévben indította Hétköznapi hőseink – írjunk történelmet! elnevezésű kezdeményezését. Ennek lényege, hogy iskolások saját szülőfalujukból mutassanak be olyan embereket, akik bár nem kerültek reflektorfénybe, szélesebb körben nem kerültek az érdeklődés középpontjába, de munkájuk révén sokat tettek a helyi közösségekért, és rendkívüli képességeikről, kiemelkedő tulajdonságaikról, átlagon felüli jellemvonásukról tettek tanúbizonyságot.

Szabó György, Székelyhodos

Szabó György Székelyhodos szülötte. Tanulmányai elvégzése után, 1963-ban hazakerült, előbb tanárként, majd igazgatóként állt helyt abban a kommunista világban, amelyben nem volt egyszerű tanárnak, tanítónak, de főként intézményvezetőnek lenni. Gyuri bácsi mégis megtalálta a módját, hogy egy olyan intézményt építsen újra, álmodjon gyermekbaráttá és vezessen, amely példaértékű volt abban az időben. 

Szabó István, Ottomány

Szabó István emléke még elevenen él a falu tudatában. Ez annak is köszönhető, hogy élete időben nem túlságosan régre nyúlik vissza. Szinte minden jelenlegi ottományi lakos emlékszik még rá valamilyen formában. Ebből az előfeltevésből indultunk ki, amikor kutatómunkánk elején egy kérdőíves felmérést végeztünk. Azt szerettük volna kideríteni, hogy a lakosság mit tud Szabó Istvánról, és mit nem. 

nyisztor ilona

A Tázló menti Pusztinában élő népdal­énekes, oktató, művelődésszervező, tanítónk, Nyisztor Ilona néni hosszú évek óta, így jelenleg is gyermekeket tanít. Saját szavait idézve, ezt mondja a tanításról: „Nagyon boldog vagyok, hogy a magyar anyanyelvű oktatáson keresztül, taníthatok a gyermekeinknek éneket, táncot, mindent, ami a mi kultúránkhoz tartozik.”

Virágh László

A mi hősünk vitéz Virágh László (1918–2014), akinek élete, munkássága, életformája és a kommunizmus által elszenvedett mindennapjai keltették fel érdeklődésünket. Nagyszüleink, a rokonok, a szomszédok elbeszélése szerint Virágh László úgy él Csíkszentimre község emlékezetében, mint a fiatalság összetartó alakja, a Csíki-medence film­vetítő embere, „Laci bácsija”, a kuláksors miatt elhurcolt kulákok/nagygazdák egyike. Fontosnak tartottuk, hogy kutassunk életének olyan eseményei között, mint például a Kalot Egyesület és Népfőiskola újraszervezése, a csíkszent­imrei passiójátékban és a helyi színjátszó csoportban vállalt szerepe, valamint a Duna–Fekete-tenger csatorna építésén elszenvedett megrázkódtatásai.

Incze László múzeumpedagógus

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a 2016/2017-es tanévben indította Hétköznapi hőseink – írjunk történelmet! elnevezésű kezdeményezését. Ennek lényege, hogy iskolások saját szülőfalujukból mutassanak be olyan embereket, akik bár nem kerültek reflektorfénybe, szélesebb körben nem kerültek az érdeklődés középpontjába, de munkájuk révén sokat tettek a helyi közösségekért, és rendkívüli képességeikről, kiemelkedő tulajdonságaikról, átlagon felüli jellemvonásukról tettek tanúbizonyságot. A projekt erdélyi lebonyolítója az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, ezen belül a Közép-Erdélyi Magyar Művelődési Intézet, résztvevői romániai magyar iskolás csapatok. Új, Hétköznapi hőseink című sorozatában a Művelődés szerkesztősége a kezdeményezés során eddig született, helytörténeti adalékokat is tartalmazó dolgozatok szerkesztett, esetenként tömörített változatát teszi közzé.

Varsolc, Kacsó Sándor

Ez a borzongással, melegséggel vegyes érzés valamennyi varsolci számára ismerős. Ez keríti hatalmába a rövidebb vagy hosszabb útról hazatérőt. Számunkra nincs a világon még egy ehhez hasonló hely, amely ennyi melegséggel teli fogadtatást és szépséget nyújtana. Az utcák kinézete változik, de a frissen sült fánk íze, az üstben főtt szilvaíz illata, a szilágysági pálinka torkot jólesően maró csípőssége, a családias hangulat reméljük, sohasem.

Deák János, Miriszló

Deák János meg nem valósított terve volt, hogy a régi templom mellé emlék­oszlopot állítson. Azonban amikor öregedni kezdett, a fiatalság már nem állt mellé e terv kivitelezésében.

Egy egyszerű vidéki körorvos élete nem könnyű. Meg kell küzdenie a betegségekkel, a hiányosságokkal, a falu világára jellemző konzervatív látásmóddal, a hiedelmekkel, előítéletekkel. Hatványozottan volt ez igaz a kisebbségi létben, a nem is olyan távoli múltban, amikor a kommunista diktatúra nyomta rá bélyegét az életre. Az elszigetelt közegben nemcsak a hatékony egészségügyi ellátás, de a szó szabad kimondása, a gondolat szabadsága, a magyarság megélése is vastag falakba ütközött. Kisiratoson ezeknek a falaknak a bontogatásában, majd amikor a körülmények megengedték, újak építésében játszott szerepet hétköznapi hősünk, az az ember, akit tanulmányunk alanyául választottunk, dr. Almási Béla.

Lapohos András

Lapohos András tanár úr a magyar, északi Mezőség életében meghatározó és kiemelkedő szereppel bírt. Munkássága nagyban hozzájárult a Mezőség természetvédelméhez, a hagyományőrzéshez, az oktatáshoz és számos más „örökséghez”, amelyért mindmáig hálával és tisztelettel adózhatunk. A tanár úr 1928. február 5-én született Ördöngösfüzesen. Édesapja néhai Lapohos Zsigmond, aki ácsmesterséggel foglakozott, édesanyja néhai Márkosi Anna, egy testvére, Lapohos Zsigmond, aki földműves volt. Felesége Lapohos Kovács Éva, nyugalmazott tanítónő. Három gyermekük született: Lapohos Éva, Lapohos Károly és Lapohos András. Tevékenykedése során családja odaadóan támogatta és segítette, ahol csak tudta. Azt írja: „Az én édesapám, édesanyám a legjobb, legokosabb szülők a világon. Mit tegyek, hogy megháláljam, amit értem tettek?”