Az ősi mágiák és rituálék maradványait saját korunkban is megtalálhatjuk. Gondoljunk a farsangtemetés, a tüzes kerék, a borica jelenlétére, mint élő népi hagyományokra. Az őskorban a mágia és a rituálé segédeszköz volt a túlélésben. Ide kapcsolódtak a barlangrajzok és a mágikus szobrocskák, amelyek képzőművészeti kezdemények voltak. Az elszigetelt törzsi népeknél is megtaláljuk azokat a tárgyi bizonyítékokat, amelyek a mágiára utalnak, gondoljunk itt az afrikai maszkokra vagy a kifestett táncosokra.
Nagy Anna Mária: A nagy út
A nagy vallások kialakulásával megkezdődött a régi vallások, mágiák, rituálék tiltása. Ez történt a keresztény vallás kialakulása után is. Mircea Eliade vallástörténész szerint a középkorra jellemző boszorkányüldözés eredete is ezzel magyarázható a legjobban. A nagy boszorkánypereknek megtaláljuk a grafikai ábrázolását is.
Mircea Eliade vallástörténész A szent és a profán című könyvében közérthetően mutat be olyan ismereteket, amelyeknek jó részét az átlagember is természetesnek találja. Az ember olyan teret akar kialakítani maga körül, amelyben jól érzi magát. Ez alatt érthetjük a szülőföldet, vagy a házat, ahol élünk. Érthetővé válik az emigrációba kényszerültek szenvedése, ahogy a migránsok frusztrációja is. A templom helyének kiválasztása nagy jelentőséggel bír, mert az szent hely, és a templom a mennyek kapuja. A vallási ünnepek – mint a karácsony vagy a húsvét – a szent időt is jelentik az ember számára, az évente ismétlődő történelmi események megtöltik az embereket a szentség érzésével.
Az őskereszténységben felismerték, mennyire fontos az összhang a kereszténység szimbólumrendszere és az emberiség közös ősi szimbólumkincse között. Az egyik ilyen szimbólum a víz. A vízben elmerülés újjáéledést jelent, amely megsokszorozza az életerőt. Nagyon erőteljes a föld szimbolikája is, különösen a keresztény vallás tanítása szerint, mert porból lettünk, és porrá leszünk. Az ősi gondolkodásban a föld és a nő szimbolikája összekapcsolódik. A női termékenységnek a kozmikus mintája a föld, mert mindent a világra hoz. A fa szimbolikája is ősi eredetű, amely az egész kozmoszt megtestesíti. Az ember számára a fa az élet, a teremtés, a megújulás. Továbbá beszélhetünk a nap, hold, kövek, állatok szimbolikájáról is. A nap jelenti az erőt, az értelmet, a fényt, különösen a fejlett civilizációkban. A hold szimbolikus jelentése születés, kifejlés, halál, feltámadás.
Ha az előzőleg említett szimbólumokról beszélünk, akkor megemlíteném a fa szimbolikájának jelenlétét a hazai irodalomban és művészetekben. Tompa László A magányos fenyő, Kányádi Sándor pedig a Téli fák, Vadcseresznye című verseiben használja fel a fát mint ősi szimbólumot. Csontváry Kosztka Tivadar A magányos cédrus, Zarándoklás a cédrusokhoz című képein a fa többet mond saját természetes megjelenésénél. Az olyan szobrászok, akik sokat dolgoztak kőben – mint Fekete József, Constantin Brâncuși vagy Medgyessy Ferenc –, elmondták, mennyire megszerették a követ, miután kiismerték annak szerkezeti jellegzetességeit és az emberre gyakorolt érzelmi hatását. Az adott településeken megőrzött nagy kövek vagy sziklák idővel jelképpé válhatnak, amiket az emberek évszázadokon át megőriznek.
Cismașiu Labancz Ágnes: A színek születése
A legtöbb vallás nélküli ember még mindig vallásosan viselkedik, noha ennek nincs tudatában. Az újévi mulatságok, házszentelők például szerkezetükben még mindig a megújítási rítusra emlékeztetnek. A profán ember nem tudja semmisnek tekinteni a saját történelmét. Ugyancsak ilyen ősi képek jelentkezhetnek a tudatalatti tartományából is. Mircea Eliade úgy véli, hogy a 20. század folyamán megnőtt az érdeklődés a közép-keleti sámánizmus és a kínai alkímia iránt. Újabban az asztrológián alapuló szekták hódítottak teret az Amerikai Egyesült Államokban. Az emberek úgy érzik, hogy így közelebb kerülnek, személyesebben kapcsolódhatnak az univerzumhoz. Az ifjakban nőtt az érdeklődés az okkult, tudományosan nem megragadható jelenségek iránt. Mircea Eliade szerint ezek a szekták a fiatalok kiábrándultságát tükrözik, akik remélik, hogy van kiút a modern élet káoszából és értelmetlenségéből.
A művészet, mint ahogy azt az előbbiekben is olvashattuk, az évszázadok folyamán kapcsolódott a valláshoz. Azt is tudjuk, hogy nagyon sok művészeti alkotást a Biblia inspirált, ahogy a Sixtus-kápolna freskóit is a Vatikánban. Hannes Böhringer német művészettörténész írja, hogy a művészet a derű és a felderülés diadalma a panasz és a rémület felett, ahogyan azt már az antik filozófusok is megfogalmazták. Bak Imre magyarországi festőművész arról beszélt, hogy célja a kép felületének átszellemítése. Úgy érzem, hogy a nagy alkotóknál felismerhetjük ezt az átszellemítést, amit isteni szikrának is nevezhetünk. Cismașiu Labancz Ágnes erdélyi képzőművész A színek születése című festményén absztrakt formákkal ábrázolja a kozmikus forgást, ami az isteni alkotóaktusra emlékeztet. Nagy Anna Mária szintén erdélyi képzőművész A nagy út című festményén keresztet és két létrát látunk emberi alak nélkül. Eszünkbe juttatja az áldozatot, de az éggel való kapcsolatot is. Bordy Margit kolozsvári festőművész több munkájában mutatja be a földet, elhagyva a növényzetet, az épületeket. Ezeken a képeken megérzem a föld szentségét. Az irodalomban, a művészetben, de az egész kultúrában megtalálhatók a vallási utalások, szimbólumok, ősi képek.
A kortárs művészek szintén arra törekednek, hogy a fizikai ábrázoláson túl eszmei mondanivalót is közöljenek. Weöres Sándor szerint a művészet eredeti mivolta a természetfeletti átsugárzása az emberi életbe. Vetró Artúr tanárom azt mondta, hogy a művész rendet akar létrehozni az alkotásban – ez a rend pedig hatással van az emberekre is.
Felhasznált irodalom:
Mircea Eliade: A szent és a profán. Helikon Kiadó, Budapest, 2014.
Mircea Eliade: Okkultizmus, boszorkányság, kulturális divatok. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.
 Bárány Terézia és Koppány Attila esetében is talán a »látszó igazság« keresése lehet az a kiindulási pont, amelyre felépül festészetük, hiszen mindketten merítenek a múlt gazdag, mondhatni, szinte végtelen lehetőségeket, variációkat felmutató tárából, ha műveik tematikáját, jel- és jelképrendszerét, üzenetátadó igyekezetét, de akár anyaghasználati, technikai megoldásait, formavilágát egyedi, de mégis nagy vonalakban általánosnak mondható megjelenítését tekintjük. |
 A tudatosság fontos része az alkotásnak. Ez alatt azt értem, hogy van egy célom, amit el akarok érni. Ezért dokumentálódom, olvasok a témáról, vázlatokat készítek. A cél lehet egy megrendelés vagy egyéni ötlet, belső késztetés. A munka érlelődésében szerepet játszik az alkotó élete során felhalmozódott tudás. Ez a tudás egyfajta építkezésbe kezd a cél érdekében. |
 „Aki Csíkban rajzeszközt, ecsetet vesz a kezébe, nehéz igába hajtja a nyakát. Olyan elődök nyomában vagy éppen ellenében kell a maga útját járnia, mint Nagy István, Nagy Imre, Szász Endre. De szerencséje is lehet az idevalóság, mert olyan kortárs mesterek fogják kézen mindjárt legelején a talentumosnak mutatkozót, mint Gaál András, Márton Árpád, Sövér Elek; olyan avantgárd egyéniség ösztökélheti távoli utakra, idegen tájakra, mint a Somlyóról indult Márkos András. Nemcsak borvizek fakadnak itt, nemcsak pityókát, rozsot, hanem festőket termő is ez az itteni, csíki, gyergyói föld. Nemcsak zord, de színekben, fényekben tobzódó is tud lenni ez a táj..." |
 A Tordai Történelmi Múzeum egy új időszakos kiállítással jelentkezett az idei Múzeumok Éjszakáján, amely elsősorban a tordai és járai kerámiát mutatja be. Ezek a központok régóta nevezetesek, a tordaiak a díszedényeikről, a járaiak pedig a főzőedényeik és káposztásfazekaik miatt. |
 Ha megfelelően szeretnénk megérteni, átérezni és találóan kódolni Radovics János képeit, alaposan meg kell figyelnünk azokat, munkára kell fognunk elménket, és nem szabad az első pillantás benyomására hagyatkoznunk. Ebben segítséget nyújt Radovics János önvallomása is: „a lelkieket tartom lényegesnek a fotók szempontjából.” A „lelki élet témává nőtte ki magát a képanyagban – állítja –, akkor vagyok magam, ha a magányt fotózom”. |
 „Életemet meghatározó, rendkívüli szerencsének tartom, hogy a Nagy Véletlen összehozott a kerámiával… és a kerámia sorsommá vált. A kerámiában, mint bármely más szakterületen, nagyon sok mindent meg lehet tanulni, ki lehet kísérletezni, meg lehet magyarázni, de ami rendkívül izgalmas, és állandóan további munkára sarkal, ahogy a kifejezhető, szavakban is értelmezhető eredmények ütköznek a Nagy Titokkal, ahogy az anyag vizuálisan leolvasható megnyilvánulásai találkoznak az ezek mögötti időrétegek üzeneteivel, megsejtéseivel. A megfejthetetlen Titok vonzása ez. A létezés titka, amely titok marad.” |
 „Figyeltem az asztalterítő piros mintáját, és ahogy felpillantottam, egyszer csak beborította a tetőt, az ablakot, a falakat, majd az egész szobát, a testemet és a világmindenséget. Határozottan úgy éreztem, mintha elkezdtem volna önmagam megsemmisítését, hogy a végtelen időben és a tér abszolútumában keringjek, majd semmivé váljak.” |
 Orlowski Balogh Edit a Fehér megyei Topánfalván született 1933-ban, de már kisgyermek korában a Kolozs megyei Aranyospolyánba költözött családjával. Középiskolai tanulmányait Tordán végezte. A líceum elvégzése után ipari technikumba iratkozott porcelán szakra, ahol nagyon megszerette a mintázást. |
 Crăciun Judit kerámiaszobrász művészi hitvallásában így nyilatkozik munkásságáról és alkotásairól: „A kerámia egy játék számomra, kiaknázok minden ismert és ismeretlen lehetőségét, háromdimenziós formákat építek, amelyek összhangban állnak a gondolkodásmódommal és a véleménynyilvánítási szabadságommal." Gheorghe Crăciun kerámiaszobrász így vall művészetéről és alkotói tevékenységéről: „A kerámia az őselemek – föld, víz, tűz – együttműködéséből születik. Egy engedelmes anyagból indulunk ki, amelyet lehet modellálni, formálni, még akkor is, ha saját memóriája van, és a tűzpróba teszi teljessé. Az agyag engedi, hogy játsszak vele, formáljam és elrejtsem benne az ötleteimet." |
 Kegye Lenke azon kiváltságos fényképészek kategóriájába tartozik, akik dinamikusan, a fény segítségével folyamatosan tökéletesítik művészetüket. Az eddig kiállított alkotások jelzik a művész azon meggyőződését, hogy a fényképészetet életeseményként, papír és valóság csodálatra méltó találkozásaként lássuk. Egy ilyen találkozást követően (a fotóművész segítségével) a két entitás örökre együtt marad – akár fekete-fehérben, akár színesben. |
 „Semmi és minden, avagy minimális eszközökkel nyújtani a maximumot. Azt az életérzés- és gondolatsűrítményt, ami egy 21. századi fiatal képzőművészt, jelesül Mira Marincașt alkotásra, sajátos önkifejezésre serkentett. Ezt kínálja nekünk ez a mindenkori avantgárd jegyében született kiállítás és alkotója, a fotó- és grafikusművész." |
 Akkor „él” egy múzeum, ha folyamatosan otthont biztosít különféle rendezvényeknek. Mi elsősorban ismeretterjesztő előadásokat tartunk a Tortoma Önképzőkör keretein belül. Ebbe belerondított a világjárvány, de reméljük, hogy ma már újra gördülékenyen tudunk előadásokat, könyvbemutatókat, egyéb rendezvényeket tartani. Egyidőben mi adtunk otthont az Erdővidéki Középkori és Reneszánsz Napoknak, továbbá partnerintézményei vagyunk az Erdővidéki Közművelődési Napok rendezvénysorozatnak is. |
 Maszelka konokul, hűséggel és optimistán járta végig saját művészi útját, derű jellemezte egész életét, és ez a derű az, amely úgy az alkotói pályáját, mint a közönség szolgálatát végigkísérte. Kitartással és elkötelezettséggel vált az erdélyi művészetben számontartott, ám életében a tehetségéhez és életművéhez mérten eléggé el nem ismert festővé. Évtizedek célratörő, szívós munkájával, rengeteg energiával és megkapó emberi melegséggel Székelyudvarhelyt az erdélyi magyar képzőművészet egyik leginkább megbecsült vidéki központjává változtatta. |
 Sipos Sándor látásmódjának kialakulására mély hatást gyakorolt Marshall McLuhan kanadai médiakutató és filozófus. A képzőművész alkotásai a – folyton táguló – virtuális valóságot megtapasztaló ember életérzéseit vetítik elénk, és arról tanúskodnak, hogy a média fejlődése átszabja, átformálja az emberi kultúrát. |
 Az erősen fénylő égitesteket, egymásba hajló fákat, fagyos fehéreket, izzó vöröseket, nyúlánk alakokat, bivalyokat, szamarakat ismétlő györkösi életmű első ránézésre egyszerű nyelvezetű, dekoratív képsornak tűnhet, vagy éppen ellenkezőleg, egy zárt világnak, ahol a sötét kékségekben, az időtlenségben és a némaságban nem sok minden segít eligazodni. Györkös Mányi Albert születésének századik évfordulója alkalmából rendezett kiállításunk egy olyan olvasat, amely – reményeink szerint – bevezet ebbe a sajátos alkotói univerzumba, és segít fogódzókat találni, tájékozódni abban. |
 |
Az egykori város, Szék lakói a környékbeli jobbágyfalvak lakóit tartották mezőségieknek, az ördöngösfüzesiek pedig a tőlük keletebbre fekvő településekről, Szépkenyerűszentmártonból, Kötkéről, Vicéről, vagyis szerintük a Mezőségről érkező, „parasztivadék” kérőkhöz nem szívesen adták a lányukat. Szívesebben házasodtak a Kis-Szamos menti polgárosultabb falvak lakóival. A zselykiek havasaljiaknak tartják magukat, pedig kultúrájuk szászos jellegű, nyelvjárásuk mezőségies. Ők a szentmátéiakat és a viceieket tartották mezőségieknek.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A Művelődés folyóirat megjelenik a Kolozs Megyei Tanács támogatásával / Revista Művelődés apare sub egida Consiliului Judetean Cluj
Új hozzászólás