Az Ars Sacra Claudiopolitana Egyházművészeti Kiállítótér 2018 augusztusában nyílt meg Kolozsváron, a Szent Mihály-plébániához tartozó kiállítótérként. Ennek ötlete a 2017 decemberében elhunyt Kovács Sándor főesperes idején merült fel, aki arra törekedett, hogy a létesítmény mihamarabb fogadhassa a tárlatokat és a látogatókat. A megnyitó Kémenes Lóránt Zoltán főesperessége idején volt a Kolozsvári Magyar Napok keretében. Az egyházi múzeumok, kiállítóterek sora így teljessé vált, lévén, hogy abban az évben két hasonló intézmény is megnyílt: egy az unitárius felekezet keretében, egy a katolikus egyház berkeiben. Mint tudjuk a református múzeum is egy évvel azelőtt, 2017-ben nyitotta meg kapuit a reformáció 500 éves jubileuma alkalmával.
A kiállítótér részint állandó tárlatnak (katolikus egyháztörténeti emlékek), részint időszakos, modern tárlatoknak ad helyet. Az állandó tárlat megszervezése, berendezése a Gyulafehérvári Érsekség fő-művészettörténésze, Hegedűs Enikő munkáját dicséri.
Az Ars Sacra Claudiopolitana Egyházművészeti Kiállítótér tehát részint Kolozsvár katolikus egyházi művészetébe kíván betekintést nyújtani. Ezen belül is elsősorban a Szent Mihály-templom és a piarista (volt jezsuita vagy egyetemi) templom tárgyi emlékeit sorakoztatja fel a látogatók előtt.
A katolikus kiállítótér megnyitása hiánypótló, a Szent Mihály-templom története ugyanis szorosan kapcsolódik a város múltjához és jelenéhez. A város főterét, aminek múltja a középkorba nyúlik vissza, meghatározza a plébániatemplom impozáns méretű 14–15. századi épülete, ami egyben a város jelképévé is vált. Amint tudjuk a plébániatemplom és környéke sokat alakult az idők során: a plébániatemplom köré épített 16. századi falat később, a 20. század elején, lebontották és Fadrusz János Mátyás király szoborcsoportja került 1902-ben a tér közepére, a templom déli oldalára. A főtér mai képét, kinézetét Pákey Lajos tervezte meg (hagyatéka az Unitárius Levéltárban található).
A főtéri Szent Mihály-templom hírnevéhez, az építészeti és művészeti értékei mellett olyan kiemelt jelentőségű világi és egyházi események is hozzájárultak, mint például Báthory Gábor és Bethlen Gábor erdélyi fejedelemmé választása, valamint Márton Áron gyulafehérvári püspökké szentelése (1939. február 12-én). Ugyanakkor számos országgyűlésnek adott otthont a 16–17. századok során.
A kiállítótér koncepciójához tehát elsődlegesen a plébániatemplom múltjának, történeti és művészettörténeti értékeinek a bemutatása tartozik. Emellett a katolikus gyűjtemény részét képezi a piarista templom emlékanyaga. A piarista templom nem csupán kulturálisan képez egy egységet a plébánia egyházi múltjával, de adminisztrálása is a plébániatemplomhoz tartozik.
A plébániatemplom külső és belső építészeti szerkezetében mindmáig a középkori formát őrzi, ami a 14. század második felére nyúlik vissza és a 15. század közepén befejeződött gótikus stílust képviseli. A templom mai, külső képéhez ugyanakkor az északi homlokzathoz csatlakozó neogótikus torony (1837–1859) is hozzátartozik. A 17. században kétszer is leégett az eredeti, gótikus torony (1665, 1697), emiatt építették újra neogótikus stílusban a 19. század folyamán. Tárlatunk első termében tehát a főtér és temploma egykori kinézetére, a toronyépítésre vonatkozó tervrajzok és dokumentumok láthatók a 18–20. századból.
Emellett a plébánia levéltárában őrzött, igen értékes középkori dokumentumokból is kiállítottunk a plébániatemplom történetéhez és a város katolikus múltjához (a Szent Erzsébet ispotályhoz) kötődő dokumentumokat, pápai okleveleket. Történetünk tehát a középkortól a 20. század derekáig vezeti végig a látogatót. Ebbe az idősávba nagyon jól beékelődnek a jezsuita és piarista szerzetesrendi iratok, valamint a jezsuita nyomdából kikerült könyvek.
A piarista vagy jezsuita, illetve egyetemi templom az erdélyi barokk építészettörténetben az első teljes mértékben barokk koncepció alapján megépült templom (1718–1724). A fennmaradt levéltári és kincstári anyagából láthatunk tárlatunkon, ami az iratok és a könyvek mellett liturgikus kegytárgyakat (miseruhák, serlegek stb.) vonultat fel a látogatók előtt. Mindez kiegészül számos, a plébániatemplom tulajdonában lévő, kegytárggyal. Külön kiemelném a piarista templom tulajdonában lévő kolozsvári vagy füzesmikolai Könnyező Madonnához kapcsolódó ún. votív, vagy hálaadó tárgyakat és az ikonhoz kötődő írott anyagot, csodatárjegyzéket (17–18. századi emlékanyag). A Szent Mihály-templom és a piarista templom műemlékei (iratok, könyvek, kegytárgyak, oltárszobrok, festmények) Kolozsvár egyházi életének múltjára irányítják rá figyelmünket, arra a sokszínű hagyományra, ami meghatározta az idők során a különböző felekezetek egyházi művészetét.
A Szent Mihály-templom belső berendezése, liturgikus tere jelentős változásoknak volt kitéve az évszázadok során. A reformáció térhódításával a templom előbb evangélikus, majd református, és közel százötven évig unitárius használatban volt. Általában elmondható, hogy a reformáció felekezetei puritánabb liturgikus teret alakítottak ki templomaikban, mint a katolikusok. Ezzel magyarázható, hogy egy sem maradt fenn a plébániatemplom középkori oltárai közül. A középkori oltárok – a levéltári forrásokból ismert Szent Katalin- (1408), Szent Mihály- (1422), Krisztus Teste-, Szent János- (1459) és Mindenszentek-oltár (1475) – a reformáció térhódításával megsemmisültek. Fennmaradt viszont a plébániai levéltárban a Szent Katalin oltárra vonatkozó alapító oklevél. A templom 1716-ban került vissza a katolikus felekezet tulajdonába, ami lehetővé tette liturgikus terének újbóli átgondolását. Antalfi János (Főoltár, 1725) és Bíró János plébánosok [Nagyboldogasszony-oltár (18. század első fele), Szent Család-oltár (18. század első fele), Háromkirályok imádása-oltár (1747–1750), Szent Katalin-oltár (1750), Szent Kereszt-oltár (1748–1756)] a kornak megfelelő barokk oltárokat rendeltek meg a korszak neves mestereitől.
1725-ben Antalfi János plébános emeltetett főoltárt, amelynek Szent Mihály arkangyalt ábrázoló nagyméretű oltárképe maradt fenn. Az 1740-es évektől Bíró János plébános (1739–1761) a korszak neves erdélyi szobrászaitól, Johann Nachtigaltól és Anton Schuchbauertől rendelt oltárokat. Nachtigall egy, Schuchbauer öt oltárt készített, a templomban jelenleg is álló, faragott szószékén közösen dolgoztak (1740–1750). A szószék és egyes oltárok munkálatainál két tiroli származású asztalosmester is részt vett. Az asztalos szerkezet elkészítését Severinus Pech, az aranyozásokat többnyire Grassler György és a nagyváradi származású Katzler András végezték.
A 18. században felállított oltárok – a Nagyboldogasszony-oltár (18. század első fele), a Szent Család-oltár (18. század első fele), a Háromkirályok imádása-oltár (1747–1750), a Szent Katalin-oltár (1750), a Szent Kereszt-oltár (1748–1756) – a Szent Mihály-templomot az erdélyi barokk szobrászat egyik legjelentősebb belső terévé alakították.
A templom 1950-es évekbeli helyreállítási munkálatai során Bágyuj Lajos építész több barokk oltárt eltávolíttatott. A szétbontott oltárok elemeit a toronyban és a plébánián helyezték el. Ezekből az oltárszobrokból és képekből láthatnak néhányat a kiállításon. Általuk érzékelhető a templom barokk berendezésének művészi színvonala, amely csupán töredéke annak a látványnak, ami még az 1950-es évekig fogadta a templomba belépőket, és már csak archív (egykor a budapesti Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Fotótárában őrzött) felvételeken látszik.
A kiállítótér utca felöli részén a modern művészetnek adunk teret havi kiállítások keretében. Modern művészeti tárlataink úgyszintén 2017-től, a megnyitástól kezdődően vannak. Ennek keretében számos rendezvény volt, amelyeknek jellege nagyon színes, a festészettől kezdődően, szobrászat, textilművészet, tűzzománc készítésű munkák és tárlatok mind megtalálhatók az események sorában. Ezen belül a Kolozsvári Magyar Napok keretében minden év augusztusában a Kolozsvár Társaság rendezvényének adtunk otthont (A Kárpát-medence kopjafái – 2017, Ady Endre emlékkiállítás – 2018). Ugyancsak évi gyakorisággal, szeptemberben a magyarországi Ars Sacra mozgalom keretében ugyanilyen témafelvetéssel csoportos kiállítások is vannak Sabău-Trifu Cristina szervezésében. E két rendezvényt leszámítva a téma és a művész megválasztásában mi magunk döntünk az év tárlatainak repertoárja tekintetében.
A modern művészetnek szánt kiállítótér a megnyitás óta számos tárlatnak adott helyet.
Kiállításaink sorát Forró Ágnes meseszerű pasztell-világa nyitotta meg (2018. november), ezt követően visszautazhattunk a 20. századi művészet derekára Bányai Éva emlékkiállításának köszönhetően (2018. december). Majd színes, többféle anyagra készült munkái révén megismerhettük Tudoran Clara-Livia festett falapát és textilművészetét – kenyérsütő lapátjai és textiljei mind a kenyérsütés népi és vallásos világát idézték fel szimbólumvilágában (2019. február).
Vdovkina Anasztaszija a tűzzománc-mesterséget otthonról, Oroszországból hozta, apjának köszönhetően műveli. Tűzképek című tűzzománc-kiállítása mind a hagyományos orosz művészet, ikonfestészet, mind a modern, többféle alapanyagot (fa, réz, acél, kötél, színes üvegpor – a zománc alapanyaga) és formavilágot ötvöző művészetét ismerhette meg a kolozsvári közönség tavaly márciusban. Ezt követően zilahi művészek (Adorján Imola, Major Tímea, Keresztes József, Rózsa Róbert, Sepsi József, Szabó Attila, Szabó Vilmos, Vári-Váncza Edith) csoportos festmény-kiállításának is otthont adtunk Szabó Attila szervezésében (2019. április). A kiállításba rendhagyó módon könyvbemutatót és borkóstolót is beiktattunk: Bánffy Zsuzsanna daloskönyvét (Gáspár Attila szerkesztésében) szilágysámsoni borászok kóstolójával és vásárlási lehetőségével, valamint az éppen bemutatott könyvből válogatott szilágysági citera-muzsikával sikerült feldobni a hangulatot. Később László Dániel budapesti festőművész Mária út témakörben alkotott munkáit szemlélhettük meg. A festő a személyes élményeit, a bejárt útvonal tájait és kegyhelyeit vitte vászonra (2019. június).
A tavaly augusztusi Kolozsvári Magyar Napok után Nagy Enikő grafika- és tűzzománcművész életmű-kiállítása nyílt meg (2019. augusztus-szeptember). Nagy Enikő még a kommunizmus idején szovjetunióbeli látogatása és az ottani múzeumi élmények hatására, önerőből fejlesztette ki férje segítségével (Egri László, üvegművész) a tűzzománc technikáját kísérleti úton, és Kolozsváron elsőként. Gyönyörű alkotásai a népi és a vallásos motívumok világát idézik. Hagyományos technikával készült, rekeszzománc készítésű munkái egyedülállóak a maguk nemében.
Sipos László festőt nem szükséges bemutatni a kolozsvári közönségnek, festményeit több kolozsvári tárlaton is láthattuk, megcsodálhattuk. Tavaly októberi tárlatunkon Kínálat az életműből címmel összképet kaphattunk eddigi festményeiből és grafikáiból. Novemberi tárlatunk M. Lovász Noémi Életérzések tematikájú, speciális anyagra lenyomat technikával készült (jelly print) munkái, a színekben gazdag, elmosódott és egymásra tevődő formavilágával a kollázs-hatást nyújtják, holott nem kollázs-technikával készülnek (2019. szeptember).
Tavaly decemberi tárlatunk az orosz kultúrának adott teret. Nemzetközi jellegénél fogva több, emigrált orosz tűzzománcművész munkáit nézhettük meg (Olga Alekszandrova – Franciaország, Olga Erokhova – Oroszország, Tóth Szvetlána – Magyarország), akikhez Kolozsváron élő, ugyancsak a szakmában dolgozó művészek is csatlakoztak (Egri András, Nagy Enikő †, Vdovkina Anasztaszija).
A Tűzzománc Fesztivál keretében kétszer volt workshop. Ezek keretében ki lehetett próbálni és alapszinten elsajátítani a tűzzománc-készítés fortélyait (festett zománc, rekeszzománc). A fesztivál keretében felállított tárlaton mindkét technikával készült, formavilágát tekintve a hagyományosabb (népi, vallásos, mitologikus) motívumtól, az absztrakt kivitelezésig mindenféle munkával találkozhattunk.
Amint láthattuk, kiállításaink nagyon sokszínűek és majdnem minden művészeti ágra kiterjednek: festészetre, grafikára, szobrászatra, textilművészetre, tűzzománcra. Háttérbe szorult viszont mostanáig a szobrászat egyéni kiállításként, illetve teljes mértékben a kerámia művészet. Ennek jobbára technikai okai vannak, kiállítóterünk a felfüggeszthető képekre rendezkedett be mostanáig. De tervezzük egyéni kiállításként Kun Árpád György szobrász alkotásainak a bemutatását, Darvas Tünde festő, valamint a tűz témakörben minden tűzben készült alkotómunkája (kerámia, tűzzománc, üveg) kiállítását, miután újból megnyithatjuk kapuinkat.
Nagy hangsúlyt fektetünk a sokszínűségre, és elsősorban a jelenkori művészet és művészek bemutatására. Kiállításainkat olykor más rendezvényekkel is megspékeljük: könyvbemutatóval, borkóstolóval, zenével.
Rendezvényeinket minden médiahálón hirdetjük: nyomtatott újságban, folyóiratban, rádióban, internetportálokon (Transindex, illetve facebook oldalunkon). Az Ars Sacra Claudiopolitana Egyházművészeti Kiállítás facebook oldalán nem csupán eseményeinket lehet nyomon követni, hanem az erről megjelenő tudósításokat, írásokat is feltöltjük. Így mintegy kirajzolódik működésünk minden lépése, a múzeum profilja is egyben.
 Bárány Terézia és Koppány Attila esetében is talán a »látszó igazság« keresése lehet az a kiindulási pont, amelyre felépül festészetük, hiszen mindketten merítenek a múlt gazdag, mondhatni, szinte végtelen lehetőségeket, variációkat felmutató tárából, ha műveik tematikáját, jel- és jelképrendszerét, üzenetátadó igyekezetét, de akár anyaghasználati, technikai megoldásait, formavilágát egyedi, de mégis nagy vonalakban általánosnak mondható megjelenítését tekintjük. |
 A tudatosság fontos része az alkotásnak. Ez alatt azt értem, hogy van egy célom, amit el akarok érni. Ezért dokumentálódom, olvasok a témáról, vázlatokat készítek. A cél lehet egy megrendelés vagy egyéni ötlet, belső késztetés. A munka érlelődésében szerepet játszik az alkotó élete során felhalmozódott tudás. Ez a tudás egyfajta építkezésbe kezd a cél érdekében. |
 „Aki Csíkban rajzeszközt, ecsetet vesz a kezébe, nehéz igába hajtja a nyakát. Olyan elődök nyomában vagy éppen ellenében kell a maga útját járnia, mint Nagy István, Nagy Imre, Szász Endre. De szerencséje is lehet az idevalóság, mert olyan kortárs mesterek fogják kézen mindjárt legelején a talentumosnak mutatkozót, mint Gaál András, Márton Árpád, Sövér Elek; olyan avantgárd egyéniség ösztökélheti távoli utakra, idegen tájakra, mint a Somlyóról indult Márkos András. Nemcsak borvizek fakadnak itt, nemcsak pityókát, rozsot, hanem festőket termő is ez az itteni, csíki, gyergyói föld. Nemcsak zord, de színekben, fényekben tobzódó is tud lenni ez a táj..." |
 A Tordai Történelmi Múzeum egy új időszakos kiállítással jelentkezett az idei Múzeumok Éjszakáján, amely elsősorban a tordai és járai kerámiát mutatja be. Ezek a központok régóta nevezetesek, a tordaiak a díszedényeikről, a járaiak pedig a főzőedényeik és káposztásfazekaik miatt. |
 Ha megfelelően szeretnénk megérteni, átérezni és találóan kódolni Radovics János képeit, alaposan meg kell figyelnünk azokat, munkára kell fognunk elménket, és nem szabad az első pillantás benyomására hagyatkoznunk. Ebben segítséget nyújt Radovics János önvallomása is: „a lelkieket tartom lényegesnek a fotók szempontjából.” A „lelki élet témává nőtte ki magát a képanyagban – állítja –, akkor vagyok magam, ha a magányt fotózom”. |
 Az ősi mágiák és rituálék maradványait saját korunkban is megtalálhatjuk. Gondoljunk a farsangtemetés, a tüzes kerék, a borica jelenlétére, mint élő népi hagyományokra. Az őskorban a mágia és a rituálé segédeszköz volt a túlélésben. Ide kapcsolódtak a barlangrajzok és a mágikus szobrocskák, amelyek képzőművészeti kezdemények voltak. Az elszigetelt törzsi népeknél is megtaláljuk azokat a tárgyi bizonyítékokat, amelyek a mágiára utalnak, gondoljunk itt az afrikai maszkokra vagy a kifestett táncosokra. |
 „Életemet meghatározó, rendkívüli szerencsének tartom, hogy a Nagy Véletlen összehozott a kerámiával… és a kerámia sorsommá vált. A kerámiában, mint bármely más szakterületen, nagyon sok mindent meg lehet tanulni, ki lehet kísérletezni, meg lehet magyarázni, de ami rendkívül izgalmas, és állandóan további munkára sarkal, ahogy a kifejezhető, szavakban is értelmezhető eredmények ütköznek a Nagy Titokkal, ahogy az anyag vizuálisan leolvasható megnyilvánulásai találkoznak az ezek mögötti időrétegek üzeneteivel, megsejtéseivel. A megfejthetetlen Titok vonzása ez. A létezés titka, amely titok marad.” |
 „Figyeltem az asztalterítő piros mintáját, és ahogy felpillantottam, egyszer csak beborította a tetőt, az ablakot, a falakat, majd az egész szobát, a testemet és a világmindenséget. Határozottan úgy éreztem, mintha elkezdtem volna önmagam megsemmisítését, hogy a végtelen időben és a tér abszolútumában keringjek, majd semmivé váljak.” |
 Orlowski Balogh Edit a Fehér megyei Topánfalván született 1933-ban, de már kisgyermek korában a Kolozs megyei Aranyospolyánba költözött családjával. Középiskolai tanulmányait Tordán végezte. A líceum elvégzése után ipari technikumba iratkozott porcelán szakra, ahol nagyon megszerette a mintázást. |
 Crăciun Judit kerámiaszobrász művészi hitvallásában így nyilatkozik munkásságáról és alkotásairól: „A kerámia egy játék számomra, kiaknázok minden ismert és ismeretlen lehetőségét, háromdimenziós formákat építek, amelyek összhangban állnak a gondolkodásmódommal és a véleménynyilvánítási szabadságommal." Gheorghe Crăciun kerámiaszobrász így vall művészetéről és alkotói tevékenységéről: „A kerámia az őselemek – föld, víz, tűz – együttműködéséből születik. Egy engedelmes anyagból indulunk ki, amelyet lehet modellálni, formálni, még akkor is, ha saját memóriája van, és a tűzpróba teszi teljessé. Az agyag engedi, hogy játsszak vele, formáljam és elrejtsem benne az ötleteimet." |
 Kegye Lenke azon kiváltságos fényképészek kategóriájába tartozik, akik dinamikusan, a fény segítségével folyamatosan tökéletesítik művészetüket. Az eddig kiállított alkotások jelzik a művész azon meggyőződését, hogy a fényképészetet életeseményként, papír és valóság csodálatra méltó találkozásaként lássuk. Egy ilyen találkozást követően (a fotóművész segítségével) a két entitás örökre együtt marad – akár fekete-fehérben, akár színesben. |
 „Semmi és minden, avagy minimális eszközökkel nyújtani a maximumot. Azt az életérzés- és gondolatsűrítményt, ami egy 21. századi fiatal képzőművészt, jelesül Mira Marincașt alkotásra, sajátos önkifejezésre serkentett. Ezt kínálja nekünk ez a mindenkori avantgárd jegyében született kiállítás és alkotója, a fotó- és grafikusművész." |
 Akkor „él” egy múzeum, ha folyamatosan otthont biztosít különféle rendezvényeknek. Mi elsősorban ismeretterjesztő előadásokat tartunk a Tortoma Önképzőkör keretein belül. Ebbe belerondított a világjárvány, de reméljük, hogy ma már újra gördülékenyen tudunk előadásokat, könyvbemutatókat, egyéb rendezvényeket tartani. Egyidőben mi adtunk otthont az Erdővidéki Középkori és Reneszánsz Napoknak, továbbá partnerintézményei vagyunk az Erdővidéki Közművelődési Napok rendezvénysorozatnak is. |
 Maszelka konokul, hűséggel és optimistán járta végig saját művészi útját, derű jellemezte egész életét, és ez a derű az, amely úgy az alkotói pályáját, mint a közönség szolgálatát végigkísérte. Kitartással és elkötelezettséggel vált az erdélyi művészetben számontartott, ám életében a tehetségéhez és életművéhez mérten eléggé el nem ismert festővé. Évtizedek célratörő, szívós munkájával, rengeteg energiával és megkapó emberi melegséggel Székelyudvarhelyt az erdélyi magyar képzőművészet egyik leginkább megbecsült vidéki központjává változtatta. |
 Sipos Sándor látásmódjának kialakulására mély hatást gyakorolt Marshall McLuhan kanadai médiakutató és filozófus. A képzőművész alkotásai a – folyton táguló – virtuális valóságot megtapasztaló ember életérzéseit vetítik elénk, és arról tanúskodnak, hogy a média fejlődése átszabja, átformálja az emberi kultúrát. |
 |
Az 1989 után újraindult Művelődés főszerkesztője, Mezei József pontosan fogalmazott a Miért szűntünk meg? című vezércikkében 1990 februárjában: „ezek a szerény, kis példányszámú, közművelődési folyóiratok igazság szerint jóval régebbről képeztek szálkát a sajtópolitika ügybuzgó irányítói szemében. Egyszerűen azért, mert a romániai magyar és német művelődési életet, népi kultúrát, anyanyelvi ismeretterjesztést, helytörténeti-történelmi témákat felölelő hagyományos rovataikban egészében véve ápolták, élesztették a nemzeti kisebbségi öntudatot. Ekként, emiatt kellett eltűnnie, formális ürügy híján is, a szemhatárról a Művelődésnek és a Volk und Kulturnak. Sajtótermékeink közül elsőkként. (...)"
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A Művelődés folyóirat megjelenik a Kolozs Megyei Tanács támogatásával / Revista Művelődés apare sub egida Consiliului Judetean Cluj
Új hozzászólás