Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Forradalom a művészetben. A Bauhaus-iskola

Megszoktuk, hogy ha forradalomról beszélünk, akkor egy rendszer vagy folyamat gyökeres átalakítására gondolunk. Ilyen értelemben a művészet folyamatában is beszélhetünk forradalomról. A forradalom, amit be akarok mutatni, a 19–20. század fordulóján következett be. A 19. század utolsó harmadában indult az impresszionista művészet, ami előjele volt a változásoknak. Nevét egy 1874-ben rendezett kiállításon szereplő festménytől kapta (Monet: Impresszió, a felkelő nap). A plein air festészetről beszélünk, a természetben, a fényben található színek visszaadásáról – ellentétben az előző műtermi festészettel szemben. Az impresszionizmus jelentkezett a szobrászatban, zenében, irodalomban is. Kezdetben elutasították, főként az akadémizmus hívei, de idővel megnőtt a támogatók tábora. A művészek időközben rájöttek, hogy még számtalan lehetőségük van új kifejező eszközök alkalmazására. A posztimpresszionizmus korában új irányzatok indultak, expresszionizmus, kubizmus, szimbolizmus, fauvizmus, futurizmus és mások. Az iparművészet és építészet terén is indultak mozgalmak, így az Arts and Craft Angliában, a Jugendstil Németországban, az Art nouveau Franciaországban vagy a Szecesszionizmus Ausztriában, amely magyar földön is teret kapott. Gondoljunk a budapesti Iparművészeti Múzeumra, a kecskeméti Cifrapalotára vagy a marosvásárhelyi Kultúrpalotára. A művészeti mozgalmak hátterében a tudományos, technikai, természettudományos és földrajzi felfedezések álltak, amelyek kiszélesítették a művészek számára is a világot.


A dessaui Bauhaus épülete

Eljött az ideje annak, hogy elméletileg is megalapozzák az új művészetet, valamint annak is, hogy szerves kapcsolat alakuljon ki az ipar és művészet között. Ezt a feladatot vállalta fel a németországi Bauhaus-iskola, amely Weimarban indult 1919-ben, Dessauban folytatódott és végül az Amerikai Egyesült Államokban kötött ki, mert a fasiszta rendszer bezáratta. Tanárai különböző nemzetiségűek voltak, így két magyar is akadt közöttük. Feladatuknak tekintették a művészeti kifejezőeszközök elméleti és gyakorlati kidolgozását és az ipari formatervezést is. Felsorolom a műhelyeket: nyomdászat, üvegfestés, fémműhely, asztalosműhely, szövés, fotográfia, falfestészet, színpadtechnika, könyvkötés, kerámiaművészet, építészet, kiállítástervezés, harmonizálástan. Írok néhány tanáráról is, akik gyakorlati és elméleti munkásságukkal maradandót alkottak. Mies van der Rohe (1886–1969) az építészet és a formatervezés terén hozott újat. Sok épülete van Amerikában és Európában. Előtte az építészetben eklektikus formákat alkottak, régi stílusok keverékét. Új anyagok, cement, fém, üveg alkalmazásával sikerült egységet teremteni a forma és funkció között. V. Kandinszkij (1866–1944) gyakorlati munkájával és írásaival (A pont és vonal a síkban, A szellemiségről a művészetben) az absztrakt művészeti irányzatban járult hozzá a bauhausi szellemiséghez. Paul Klee (1879–1940) formatant tanított, ennek elméletét dolgozta ki. Munkásságát Paul Klee füzetei címmel adták ki. Moholy-Nagy László (1909–1946) a fotográfia, film, fényművészet terén végzett kutatásokat, amelyeket könyvekben is leírt (Festészet, fényképészet, film, Az anyagtól az építészetig, valamint más szerzőkkel közösen írt könyvek). Johannes Itten (1888–1967) A színek művészete című munkájában a színekben rejlő esztétikai, kifejezésbeli lehetőségeket tárgyalja. Ez ma is kézikönyv a művészeti képzésben.

Érdekel az, hogy ma mi maradt meg a Bauhaus-iskola célkitűzéseiből, mennyire volt időszerű munkásságuk. Az a tény, hogy Amerikában folytatták a megkezdett munkát, nagymértékben befolyásolta a tengerentúli ország művészetét, mert ma már a kulturális élet élvonalában járnak. Országunkban a Bauhaus-iskola eszméi lassabban nyertek teret. A szocialista rendszer támadta azokat a művészeket, akik modern művészetet akartak, formalistáknak nevezték őket. De a változások hozzánk is eljutottak. Ma a kiállításokon a stílusok sokféleségével találkozunk, az iskolákban és az egyetemeken felhasználják a Bauhaus-iskola tanulságait, és minden művészeti egyetem keretében van formatervezési tanszék.

Elmondható az is, hogy a modern művészet tanulmányozása az esztéták és filozófusok figyelmében áll napjainkban is, és új gondolatokkal egészítik ki a kezdeményezők munkáját. Umberto Eco író, filozófus a Nyitott művészet (Európa Kiadó, Budapest, 2006) című munkájában az absztrakt művészetről írja, hogy összefüggésbe hozható a tudományos kutatás mai helyzetével, a relativitás elméletével, a meghatározatlansággal. Ugyanitt írja: egy mű elsősorban megalkotottságának módjában szólal meg, és nem témáján keresztül. Következtethetjük, hogy a művészek folyamatosan új vizuális jelenségeket hoznak létre. Olvasmányaimban találkoztam olyan kifejezésekkel, hogy a művészet a szubjektív és objektív találkozása, vagy azzal, hogy a stílus maga a művész. Ezek valóban igazak, de a legplasztikusabb magyarázatot Jakab András A képződő gesztus című írásában (Erdélyi művészet 2017/1) találtam meg. Itt a művész szubjektív hozzáállását látom megvalósulni abban, ahogy megválasztja az anyagot (festék, fa), a szerszámokat (ecset, véső), végül egyéniségének bélyegét hagyva az alkotáson a megjelenő faktúrán. Ez egy nagyon leegyszerűsített magyarázat részemről, de szerintem jól mutatja a személyiség szerepét az alkotási folyamatban. Itt hozzáfűzném, hogy a mai kultúrában látok egy közeledést az emberi egyéniséghez. Ezt Kosztolányi költészetében is észleltem. Levendel Júlia írja a költőről Így élt Kosztolányi című könyvében: az egyént tartja a világ központjának és az élet egyetlen értékének.

Moholy-Nagy Lászó Amerikában, az új Bauhausban folytatta a fénnyel kapcsolatos kutatásait, amelynek megnyerte Kepes Györgyöt is, aki itt sokoldalú tevékenységet folytatott a vizuális művészetek terén. A fényművészet alkalmazásának egyik kiemelkedő alakja még Schöffer Miklós is, aki fénytornyaival lett ismertté a világban. A fény művészetének Magyarországon ma is sok folytatója van. Csáji Attilának láttam egy ilyen kiállítását a Műcsarnokban. A nagyméretű rendezvényeken fényinstallációként alkalmazzák ezt a művészetet. Romániában is megjelentek városokban nagy épületekre vetített színes képekkel. A fényképészet, amelynek fejlesztéséhez Moholy-Nagy László is hozzájárult, ma nagyon időszerű művészet. Láthatunk szép fotókiállításokat, ahol a dokumentáris értékek művészi megoldásokkal társulnak. Hozzátehetjük, hogy riportban, reklámban is nélkülözhetetlen a fotó. Mindenkinek lehetősége van fotózni, de minőségi fotóhoz alapos ismeretekre van szükség. Ezért vezették be a művészeti főiskolákon, mint tantárgyat. Hozzáfűzöm, hogy Budapesten működik a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem.

Úgy gondolom, a Bauhaus-iskola egyik legfőbb tanulsága az, hogy az állandó tudományos, technikai fejlődéssel együtt meg kell találni a lehetőségeit annak, hogy ez a fejlődés hasznos és jó legyen, mert környezetbarát világra van szükségünk.

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Makkai János

Zsil völgyének különleges kincse került felszínre az idei Zsil-völgyi Kulturális Magyar Napok alkalmával. A Petőfi-ösztöndíjjal e térségben tevékenykedő Luzsicza Fanni és Jeszenszky Melinda kezdeményezésére és kitartó kutatása nyomán sikerült a nagyközönség elé tárni az 1956 és 1970 között működött Zsil-völgyi festőkolónia történetét. Két tárlat született ez alkalomból: a petrozsényi Ion D. Sârbu Színházban a Zsil-völgyi alkotói kör tagjainak munkáiból álló gyűjteményes tárlat, illetve a lupényi Tellmann József Művészeti Galériában egy Mátyás József-emlékkiállítás. A kutatásban, anyaggyűjtésben nagy segítséget nyújtott Makkai János Zsil-völgyi születésű, Kolozsváron élő képzőművész, aki a petrozsényi tárlat megnyitóján ismertette a feledésbe merült, de művészettörténeti szempontból komoly jelentőséggel bíró és feltárásra, értékelésre váró hajdani Zsil-völgyi művésztelep történetét. A tárlatmegnyitó előadásra építve készült az alábbi interjú.

aradi 13

Az aradi tizenhárom vértanú arcképét Barabás Miklós egy kőnyomaton örökítette meg. Bár a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában lévő példányt 1867-re datálják, a rajz nem szerepel a művész képjegyzékében, vagy később a család által kiegészített listán. 

Barabás Miklós nem vett részt a szabadságharc hadi eseményeiben. Mint írja: „Én soha nem foglalkoztam politikával. Nem lévén ez a szakmám, nem is értem rá tanulmányozni. S amihez nem értek, ahhoz nem szívesen szólok. Érdekeltek ugyan az események, de semmiben részt nem vettem.” Ezzel szemben közvetve mégiscsak jelentős szerepet játszott a történésekben, hiszen ő mentette meg Batthyány Lajos vértanú miniszterelnök nagy értékű képgyűjteményét, és alig van olyan jelentős magyar személyisége a korszaknak, akinek az arcképét ne rajzolta vagy festette volna meg.

Az utóbbi két évben vallásos tárgyú kiállításokat láthattunk a kolozsvári Római Katolikus Nőszövetség rendezésében. A művészek és a közönség érdeklődéssel fogadta ezt a kulturális eseményt. Számomra ekkor világossá vált, hogy nagyon sok művészt foglalkoztatnak a keresztényi, bibliai gondolatok.

Barabás Miklós születésének 200. évfordulója alkalmából, feltehetően a február 10-i dátumhoz ragaszkodva nyitották meg 2010. február 11-én, a Budapesti Történeti Múzeumban rendezett emlékkiállítást, és hosszan sorolhatnám még a magyarországi és erdélyi sajtóban megjelent írásokat, amelyek makacsul a február 10-i dátumot emlegetve emlékeztek meg a 200. évfordulón. A cifrább évfordulós megemlékezéseket lásd a világhálón.

Az Electro Sistem egyike Nagybánya prosperáló ipari vállalatainak, része annak az újkori kibontakozásnak, melynek ösvényét magáncégek sokasága szélesbítette forgalmas országúttá. Létrehozása és fellendítése Blaskó István nevéhez fűződik, aki kiváló üzleti érzékkel és szakmai tudással teremtette meg, építette ki kapcsolatait országon belül és nemzetközi viszonylatban is.

Suba László - A tűzzománcról néhány sorban

A modern művészet korában a művészek új kifejezési formákat keresnek. Így a tűzzománc a képzőművészetben is helyet kapott. Különböző anyagok hozzáadásával lehet gazdagítani a zománc felületét, ami például lehet fényes vagy matt is. A munkák méretei is nagyobbak, ehhez még társulhat fából készített ráma, vagy széles deszkalap. A kép tárgyát lehet dekoratívan vagy festőien kezelni.

abodi nagy béla, a jövő fénye

Nemcsak a könyveknek, hanem a fontos leveleknek is megvan a történetük. Az itt következőnek ráadásul egészen sajátosan a történelem (egyesületi és köztörténeti) szabta meg az egyedi históriáját. Fönnmaradását pedig a másodlagos fölhasználó rácsodálkozásának köszönheti.

Ha visszagondolok az ókori népek művészetére, akkor az egyiptomiak is azok között vannak, akik művészetükben felhasználják a növényzetet. A templomok oszlopait is növényi kötegek kőben való megfaragásával hozták létre, az oszlopfők pálmát, lótuszt, papiruszt ábrázoltak. A sírokban talált falfestményeken és domborműveken különböző növények láthatók. Az ok természetesen kézenfekvő. A nagy civilizációkat a gazdag növényzet és a gabonafélék termesztése tartotta fenn.

sipos lászló

Ahogy beléptem a művész és a művek raktárába, megpillantottam a Vörös kakast. Megtudtam, hogy nemcsak rám volt hatással, hanem Németh Júliára is, aki habár jó ismerője a Sipos-életműnek, fontosnak találta kiemelni a többi alkotás közül: „Van ezen a kiállításon egy olyan munka, ami akarva-akaratlan megállásra késztet. Ez pedig Sipos László vörösbe foglalt kakasa. A sokadik. Ami a művészre jellemző szarkasztikus humorral most éppen a Hódolat ellenségeimnek címet viseli. Az ellenség fullánkjait nem semlegesíti, de szól az idő múlásáról, csonkig égő gyertyákról, igazhitűségről, az igazi művészet erejéről. ”1

Szeptember 19. és 23. között rendezték meg Szilágy megye közigazgatási központjában, Zilahon az immár hagyományossá vált Szilágysági Magyar Napokat a Szilágyság Kulturális Egyesület, a Szilágy Társaság és az RMDSZ közös szervezésében.

 Aba-Novák Vilmos

A Csíki Székely Múzeum az erdélyi múzeumi szcéna fontos szereplőjeként idén is folytatja rangos kiállításainak sorát. 2018-ban, Nagy Imre születésének 125. évfordulójára hangolva újra nagyszabású kiállítással jelentkezett, ugyanis május 17-én nyílt meg a Klasszikus mesterek nyomában – Aba-Novák Vilmos, Nagy Imre és művészbarátaik című tárlat.

Horváth Gyöngyvér

Horváth Gyöngyvér grafikus negyven éve van a pályán, de még rengeteget szeretne tanulni. A belülről jövő, igazán jó alkotásokhoz elengedhetetlennek tartja a szellemi frissességet és a fizikai erőnlétet. Február 9-én ünnepelte 66. születésnapját – de nem szűk családi körben, hanem barátai, ismerősei, alkotótársai, a kolozsvári művészetkedvelők társaságában, a jeles nap apropóján ugyanis 66 munkáját állította ki a Művészeti Múzeum földszinti termeiben. Ennek apropóján beszélgettünk a művésszel.

Talán ezért aktuálisak ma is Bocskai Vince kisplasztikái, mert nagyon emberiek és mélységesen őszinték. E szobrok zömének születésekor a kimondott igaz szóért akár börtön is járt. Ez a kor volt, amikor a művészek és a nézők a szimbolikus jelhasználat okán mint cinkosok összekacsintottak. A jelbeszéd, a titok, a szimbólum tartotta a lelket az emberekben.

Földlakó lévén az ember együtt élt a kővel, mint földünkhöz tartozó képződménnyel. A kőhöz való viszonyunk valamelyest változott az idők folyamán, főképp a kő felhasználásának és a vele kapcsolatos ideák szempontjából. Mindenki másképpen közeledik a kőhöz. Az építő a neki való alkalmasságot, a szobrász a faraghatóságot, az esztétikai látványt látja benne, a nők és más érdekeltek egy része a drágaköveknek lesz az ismerője.