Crăciun Judit kerámiaművész 1946. május 14-én született Nagybányán. 1964-ben érettségizett a zilahi Ady Endre Elméleti Líceumban, majd felvételt nyert a kolozsvári Ion Andreescu Vizuális Művészeti Akadémia Kerámia szakára, ahol 1971-ben szerzett oklevelet. Mentorai közül Ana Lupaș és Mircea Spătaru egyetemi tanárokat érdemes kiemelni. Crăciun Judit 1990 óta tagja a Romániai Képzőművészek Szövetségének, valamint tagja a bukaresti Galateea Galériának. 1971 és 2009 között a Nagybányai Képzőművészeti Líceum kerámiatanára volt. Jelentős díjakkal jutalmazták művészeti pályafutását: 2004-ben a román kulturális érdemrend I. fokozatával tüntették ki. 2006-ban kiválósági oklevélben és emlékéremben részesült a 110 éves Nagybányai Művészeti Központ presztízséhez való hozzájárulásáért, valamint a nagybányai városháza díját is átvehette. 2011-ben képzőművészeti nagydíjban részesítette a nagybányai helyi tanács és a Romániai Képzőművészek Szövetségének nagybányai fiókja. 2019-ben a Román Kulturális Rádió díjára jelölték, és még ebben az évben a bukaresti Pigmento Dekoratív Művészeti Biennálé kerámiadíját is átvette.
A kerámiaszobrász 1996 óta számos önálló tárlaton mutatta be alkotásait a művészetkedvelő közönségnek. 1996-ban, 2000-ben és 2004-ben a nagybányai művészeti galéria adott helyet önálló tárlatainak. 1999-ben a zilahi Szilágy Megyei Történelmi és Szépművészeti Múzeumban nyílt egyéni kiállítása. 2001-ben Nyíregyházán, majd 2004-ben a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió galériájában mutatták be kerámiáit. 2012-ben Negrești-en nyílt egyéni kiállítása. 2017-ben a nyíregyházi Váci Mihály Kulturális Központban szerveztek önálló tárlatot alkotásaiból, és még ebben az évben Utak a kerámiában címmel nyílt kiállítása a Nemzetközi Kerámia Biennálén, a kolozsvári Mátyás-házban működő galériában. Ezt követően, 2018-ban a bukaresti Galateea Galériában mutatták be munkáit Metaformák – plasztikai koncepciós minták címszó alatt.
1971 óta mondhatni állandó résztvevője csoportos kiállításoknak és szimpóziumoknak.
Térbeli geometria (2018). Crăciun Judit
alkotása
1971-től részt vesz a nagybányai éves művészeti kiállításokon, 1973-tól 1989-ig rendszeresen kiállították alkotásait a Díszítőművészeti Triennálén és Kvadriennálén a bukaresti Dalles Teremben. 1983 és 2002 között számos alkalommal vett részt a nagybányai Faimar Kerámia Szimpóziumon. 1994-ben a győri Nemzetközi Szimpóziumon állították ki az egyik alkotását.
1996-ban részt vett a belgiumi Art Fair kiállításon, valamint a Nagybányai Festőtelep 100. évfordulóján is. 1998-ban a kairói Nemzetközi Kerámia Szimpóziumon állított ki. A bukaresti Fire Arts tárlatokon 1998-ban, 2001-ben és 2004-ben is közreműködött.
1999-ben Olaszországban, a Velencei Kulturális Központban mutatták be munkáit.
2002-ben a nagybányai Kerámia Szimpóziumon vett részt. 2001-ben, 2006-ban és 2009-ben a bukaresti Dekoratív Művészeti Szalonon is jelen volt alkotásaival.
2002-ben és 2003-ban az Együttélés I., II., III. című Nemzetközi Kerámia Szimpóziumon vett részt Kecskeméten, ahol 2004-ben a Nemzetközi Kerámia Stúdió ösztöndíjában részesült.
2005-ben, Budapesten közreműködött a Román Kulturális Központ csoportos kiállításán, 2008-ban pedig a bukaresti Magyar Kulturális Központban állították ki műveit egy csoportos tárlaton.
2009-ben a budapesti The Sound of Clay, Symposium 2002–2008 nevű rendezvényen vett részt alkotásaival a Museion Galériában, ugyanebben az évben az olaszországi Anim’Art Europe nemzetközi tárlaton is jelen volt munkáival. 2011-ben részt vett egy csoportos kerámiakiállításon az olaszországi Tortolìban és a portugáliai Alcobaçában. Ez év folyamán a Cerart című kiállításra hívta meg a marosvásárhelyi Raku műhely. 2012-ben a Román Kortárs Kerámia szalonon állították ki munkáit a bukaresti Orizont Galériában, valamint a Constantin Brâncuși teremben, az Országos Dekoratív Biennálén. 2017-ben Az első 40 év című tárlaton állították ki munkáit a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió tárlatán, amelyre Budapesten került sor. 2018-ban részt vett a nagybányai Nemzetközi Kerámiaművészeti Szimpóziumon, valamint ugyancsak ebben az évben az Egy generáció visszatérése – keresve a forma és az emlékezet értelmét című kiállításon is a Temesvári Művészeti Múzeumban. A tárlat teljes anyagát bemutatták a 2019-es bukaresti Dekoratív Művészeti Szalonon, majd 2020-ig a nagyváradi várban volt kiállítva. 2013 és 2019 között részt vett Kolozsváron az I., II., III. és IV. Nemzetközi Kerámiai Biennálén.
A bukaresti Galateea Galériában 2012 óta számtalan alkalommal szerepelt: 2012-ben a Kis Kerámiák és a Föld, Tűz, Füst című csoportos kiállításon, 2013-ban A mai Galateea című kiállításon a bukaresti Mogoșoaia Palotában, majd 2014-ben a Galateea-csoport The Sound of Ceramics című tárlatán a németországi Essenben. 2017-ben a Keramikum Hungarikum című csoportos kiállításon vett részt. 2020-ban az Együtt, valamint a Kék című csoportos kiállításon közreműködött, továbbá ugyanebben az évben a kolozsvári Izzó Metaforák Biennálé egyik virtuális kiállításán is jelen volt. 2021-ben A geometria szépsége című tárlaton állított ki, továbbá az Otthon című csoportos tárlaton is szerepelt alkotásaival, mellette kiállították alkotásait a brassói Kék Biennálén is. Ezt követően az Iránban megszervezett Beyond the Borders című online rendezvényen szerepelt.
Számos európai projektben közreműködött, amelyek közül említésre méltó a 2009-ben, Olaszországban megrendezett AnimArtEurope Roccalumera, a 2010-es Interregio IV. CeRamICa művészeti rendezvény Portugáliából, az Interregio IV. CeRamICa Nagybányáról, az Interregio IV. CeRamICa művészeti esemény Szlovéniából, valamint a 2011-ben, Olaszországban megszervezett Interregio IV. CeRamICa.
Az évek folyamán részt vett Európa-szerte megrendezett művésztelepeken, amelyek közül érdemes megemlíteni Bodrogkeresztúr, Bugac, Hejce, Győr, Lakitelek, Nagykörű, Újszász, Szolnok, Vaja, Mraconia Dubova településeket, valamint a nagybányai művésztelepet.
Művei világszerte megtalálhatók köz- és magángyűjteményekben: az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Belgiumban, Kanadában, Kuvaitban, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Svédországban, Szardínia szigetén, Magyarországon és Romániában egyaránt.
Crăciun Judit kerámiaszobrász művészi hitvallásában így nyilatkozik munkásságáról és alkotásairól: „A kerámia egy játék számomra, kiaknázok minden ismert és ismeretlen lehetőségét, háromdimenziós formákat építek, amelyek összhangban állnak a gondolkodásmódommal és a véleménynyilvánítási szabadságommal.
Kerámiaalkotásom egy személyes formaépítési technika felfedezésével született. Gyors megoldást keresve rájöttem, hogy ha kisebb, mozgatható darabokat kombinálok egy beltérben, akkor igen változatos formákat érek el, és így kerülöm az ismétlődést […] Ezekbe fajanszot, porcelánt öntök, amelyek végeredményben konstruktivista formákat adnak sok síkkal, pozitív és negatív váltakozással, struktúrákkal finomítva. Sikerült samottot is fluidizálnom, vékony öntvényeket kaptam, amelyeknek a fala kívül sima, belül pedig szemcsés, megőrizték eredeti megjelenésüket.
Dialógus (2010). Crăciun Gheorghe alkotása
Különös figyelmet fordítok a textúra, a forma és szín kapcsolatának. Legtöbbször élénk színű glazúrt használok, ami ugyan egyesíti a negatív és pozitív formákat, de fém-oxidokkal, lüszterrel, arannyal kiemelem a legfontosabb részeket. Általában két-három darabot csoportosítok ismétlődés nélkül, melyek hasonló formacsaládot alkotnak, és dialogizálnak. Célom, hogy formáim kis méretük ellenére minél kifejezőbbek, sőt monumentálisak legyenek, belső enteriőrökbe szánom őket, ezeket szeretném kihangsúlyozni, energizálni.
Újabban érdekel a térbeli geometria, a forma és az egyensúly kapcsolata, a fény és az árnyék játéka is. Nagyobb méretben, samottból építem őket, és külső terekben szeretném elhelyezni, érvényesíteni.”
Németh Júlia műkritikus Utak a kerámiában címmel így írt a kerámiaszobrász alkotásairól a Szabadság napilapban: „Crăciun Juditnál a tér jut főszerephez. Geometrikus alakzatainak, esetenként súlyosan masszív, tömör konstrukcióinak szigorát az élővilágból kölcsönzött, organikus elemekkel enyhíti, amelyek egyfajta sajátos játékosságot kölcsönöznek alkotásainak. S éppen ez az ellentétekből fakadó egység adja meg fantáziadús biomorf kerámiáinak sava-borsát, amit a különleges technikai tudáson alapuló precíz kivitelezés még inkább kiugraszt. Természetből ihletődött, de sajátosan továbbgondolt – kivitelezett kerámiatárgyai újszerűségükkel, különleges formavilágukkal, kapcsolatrendszerükkel valósággal vonzzák a nézők tekintetét. Dekoratív, autonóm műalkotások.”
„Judit munkáin látszik, hogy rendkívül érdekes, összetett személyiség, akinek legnagyobb erénye, hogy formailag, ornamentálisan és színvilágban egyfajta egységes harmóniát tudott kialakítani […] soha nem dekorálja túl magát […] a mázak és ez a nagyon bonyolult világ valamilyen finom egységet alkot” – hangzott el 2003-ban, a Kecskeméti Nemzetköri Kerámia Stúdió galériájában Probstner János igazgató kiállításmegnyitó beszédében.
Gheorghe Crăciun 1946. április 13-án született Nagybányán. Művészeti tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu Vizuális Művészeti Akadémia kerámia–üveg szakán végezte, ahol Ana Lupaș és Mircea Spătaru tanította őt. Az egyetemi tanulmányainak befejeztével üvegtervezőként dolgozott a nagybányai Gutin vállalat üvegosztályán 1972 és 1973 között.
1973-tól 2012-ig a Nagybányai Művészeti Líceum rajz-, szobrászat- és kerámiaszakos tanára volt. 1973-ban tagfelvételt nyert a Romániai Képzőművészek Szövetségébe, továbbá tagja lett a bukaresti Galateea Galériának.
1980 és 1983 között az Atelier 35 művészeti stúdió ifjúsági szervezetének elnöke volt. 1990 és 1993 között a Romániai Képzőművészek Szövetségének a nagybányai fiókját vezette, és számos kiállítás kurátora is.
A szobrász–keramikus munkásságát, alkotói tevékenységét számos díjjal jutalmazták. 1985-ben I. díjat nyert a nagybányai Faimar Kerámia Szimpóziumon. 2004-ben a román kulturális érdemrend I. fokozatával tüntették ki. 2006-ban kiválósági oklevélben és emlékéremben részesült a 110 éves Nagybányai Művészeti Központ presztízséhez való hozzájárulásáért, valamint a nagybányai városháza díját is átvehette. 2011-ben a nagybányai helyi tanács és a Romániai Képzőművészek Szövetségének nagybányai fiókja képzőművészeti nagydíjban részesítette.
Gheorghe Crăciun kerámiaszobrász így vall művészetéről és alkotói tevékenységéről: „A kerámia az őselemek – föld, víz, tűz – együttműködéséből születik. Egy engedelmes anyagból indulunk ki, amelyet lehet modellálni, formálni, még akkor is, ha saját memóriája van, és a tűzpróba teszi teljessé. Az agyag engedi, hogy játsszak vele, formáljam és elrejtsem benne az ötleteimet. Aki korongozik vagy mintáz, az valóságos alkotónak, démiurgosznak érzi magát. Részese voltam annak a kezdeteknek, amit a »kolozsvári kerámiaiskola« néven emlegetnek.
Először üvegeztem, de közben kerámiát is készítettem az adott időpontban elérhető anyagi feltételektől függően. Gyakran kölcsönöztem formai megoldásokat a két ágazatból. Az anyagok köteleznek, a kölcsönök pedig meglepők és kifejezők. Elmondhatom, hogy különösen érdekel a forma, amelyet az üvegtechnika és technológia ad, de még inkább az, amit a kerámia nagyvonalúbb technológiáinak alkalmazásával elérek. Minden alkalommal elrejtettem egy tartalmat a munkáimban, megtagadva a »dekoratív« becenevet. Ha szükséges, inkább túlviszem a forma expresszivitását a groteszk felé, de az kommunikáljon egy tartalmat.”
„Gheorghe Crăciun egyedi fantáziavilága markáns egyéniségre vall, aki jól ismeri a művészi teremtés kiaknázatlan módozatait, és hatásosan él is az alkotási szabadság lehetőségeivel. Első látásra irreálisan groteszknek tűnő, de valós elemekből megkonstruált fantázialényei mintha egyfajta lehetséges lehetetlent szimbolizálnának. Olyan szürrealista látomások, amelyek sajátos múltba, régmúltba visszamenve villantják fel a jelent, s a disztópiába torkolló jövőt. »Bestiáriumát«, ezt a korunk visszásságaiból, társadalmi-politikai anomáliáiból táplálkozó zoomorf szörnyfelhozatalt akár középkori kalandozásnak, posztmodern múltba tekintésnek is nevezhetném, ha kisugárzása nem lenne olyannyira időszerű. Ha megfeledkeznénk nagyon is aktuális, allegorikus üzenetéről. Az óra pedig színtelenül ketyeg, még ha szimbolikusan is, mert az idő a legnagyobb úr, megkerülhetetlen és megállíthatatlan. Nem véletlenül jut főszerephez a művésznél, és konkretizálódik egyfajta kvázi-óra parádéban, filozofikus mélységekig tágítva a sajátos formavariációkban bővelkedő, színekben is változatos látványt. Irodalmi hasonlattal élve: a huxley-i és orwelli kontaminációból született »szép új világot«, ahol a szép fogalma merőben más értelmezést kap, új jelentéstartalommal bővül” – írja Németh Júlia műkritikus a Szabadság napilapban az Utak a kerámiában című írásában.
„Amikor először megláttam a munkáit, egy nagyon különleges és furcsa világgal szembesültem. Megdöbbentettek az alkotásai, amelyeket egy sajátos belső feszültség és misztikum járt át. Sokat gondolkodtam, honnan szerzett ennyi sárkányt? Ő azonban viccesen viszonyult hozzájuk, hiszen ezeknek van mondanivalójuk és üzenetük. Kitalálta, hogy a megnyitót úgy teszi emlékezetessé, ha legyőzi a sárkányt, akárcsak Szent György. Így felemelte az egyik kerámiáját, és a földhöz csapta… Ez a kerámia igazi története” – nyilatkozta Probstner János keramikus, művészeti író a kiállításmegnyitó beszédében a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió galériájában.
A kerámiaművész 1968 óta számos önálló tárlaton mutatta be alkotásait a művészetkedvelő közönségnek. 1968-ban Mátyás király szülőházában, Kolozsváron nyílt egyéni tárlata. 1993-ban a Nagybányai Művészeti Múzeum látta vendégül egyéni kiállítását. 1996-ban és 2000-ben a nagybányai művészeti galériában rendezett nagyszabású kiállítást műveiből. 2001-ben a Nyíregyházán, majd 2004-ben a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió galériában mutatták be kerámiáit Szent György happening címmel.
2010-ben a Napló I. és II. című kiállítássorozattal jelentkezett a nagybányai Millennium II. kiállítóteremben. 2017-ben a nyíregyházi Váci Mihály Kulturális Központban szerveztek önálló tárlatot alkotásaiból; majd ebben az évben visszatért Kolozsvárra, és A kerámia útjai címmel nyílt kiállítása a Mátyás-házban, a Nemzetközi Kerámia Biennálén.
2019-ben a bukaresti Galateea Galériában mutatta be munkáit Monológ címszó alatt. 1971 óta rendszeresen részt vesz különféle csoportos kiállításokon és szimpóziumokon, valamint a nagybányai éves művészeti kiállításokon. 1973-tól 1989-ig rendszeresen kiállították alkotásait a Díszítőművészeti Triennálén és Kvadriennálén, a bukaresti Dalles Teremben. 1983 és 2002 között számos alkalommal közreműködött a nagybányai Famar Kerámia Szimpóziumon.
Nagynénik (2004). Crăciun Gheorghe alkotása
1989-ben a Nagybányai Művészeti Központ Bukarestben című kiállításon is jelen volt alkotásaival a bukaresti Dalles Teremben. 1995-ben a bukaresti Üveg Szalon tárlaton, 1996-ban a belgiumi Art Fair kiállításon, valamint a Nagybányai Festőkolónia 100. évfordulóján is részt vett.
1998-ben, 2001-ben és 2004-ben is részt vett a Fire Arts tárlatokon Bukarestben. 1999-ben Olaszországban, a Velencei Kulturális Központban állították ki munkáit,2001-ben, 2006-ban és 2009-ben pedig a bukaresti Dekoratív Művészeti Szalonon.
2002-ben és 2003-ban az Együttélés II., III. című Nemzetközi Kerámia Szimpóziumon állított ki, Kecskeméten. 2002-ben a nagybányai Kerámia Szimpóziumon volt jelen a Festőtelepen, ahol kurátor is volt. 2003-ban a Kecskeméti Együttélés Szimpózium résztvevőjeként és kurátorként állította ki a csoport munkáit Nagybányán. 2004-ben ösztöndíjban részesítette őt a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió, 2005-ben részt vett a Román Kulturális Központ csoportos kiállításán Budapesten.
2009-ben a budapesti The Sound of Clay, Symposium 2002–2008 című kiállításon állított ki a Museion Galériában. 2010-ben Interregio IV CeRamICa nemzetközi kerámiakiállításon vett részt Szlovéniában. 2011-ben a Cerart kiállításra hívta meg a marosvásárhelyi Raku műhely. 2012-ben a Román Kortárs Kerámia Szalonon állították ki munkáit a bukaresti Orizont Galériában, valamint az Országos Dekoratív Biennálén, a bukaresti Constantin Brâncuși teremben.
2014-ben egy németországi csoportos kiállításon is szerepeltek alkotásai. Ezt követően az Izzó metaforák című tárlaton vett részt a Kolozsvári Művészeti Múzeumban.
A Párbeszéd az anyaggal című bukaresti Dekorációs Művészeti Biennálén is közreműködött kerámiáival. 2017-ben Az első 40 év című tárlaton állították ki munkáit a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió Gyűjteményének kiállításán, Budapesten. 2018-ban a máramarosi Nemzetközi Kerámiaművészeti Szimpóziumon, valamint az Egy generáció visszatérése – keresve a forma és az emlékezet értelmét című kiállításon is részt vett a Temesvári Művészeti Múzeumban. A tárlat teljes anyagát bemutatták a 2019-ben megrendezett bukaresti Dekorációs Művészeti Szalonon, majd 2020-ig a nagyváradi várban volt kiállítva. 2013 és 2019 között részt vett az I., II., III. és IV. Nemzetközi Kerámiai Biennálén, Kolozsváron.
A bukaresti Galateea Galériában 2012 óta szerepelt számtalan alkalommal: 2012-ben a Föld, Tűz, Füst című csoportos kiállításon volt jelen alkotásaival, majd 2013-ban, A mai Galateea tárlaton is kiállított a bukaresti Mogoșoaia Palotában. 2014-ben a The Sound of Ceramics csoportos kiállításon vett részt. 2020-ban az Együtt, illetve a Kék című csoportos tárlaton is kiállított, valamint részt vett egy virtuális tárlaton a kolozsvári Izzó Metaforák című Biennálén.
2021-ben A geometria szépsége címszó alatt is bemutatta alkotásait. Szintén 2021-ben az Otthon című csoportos tárlaton szerepelt, ezt követően az Iránban megszervezett Beyond the Borders című online kiállításon vett részt. Jelen volt az Építészeti trófea nemzetközi versenyen, Kolozsváron, továbbá 2021-ben kiállították alkotásait a brassói Blue Biennálén is.
Az évek folyamán Európa-szerte megrendezett művésztelepek résztvevője volt, többek között a következő helyszíneken: Bodrogkeresztúr, Bugac, Hejce, Lakitelek, Nagykörű, Újszász, Szolnok, Vaja, Mraconia Dubova, Nagybánya.
Gheorghe Crăciun kerámiaszobrász alkotásai fellelhetők magyarországi, romániai és olaszországi közgyűjteményekben is: Magyarországon a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió Gyűjteményében és a Vajai Múzeumban; Olaszországban a Vicenza megyei Cesunában, valamint Romániában Nagybányán, Galacon, Kolozsvárott, és a negrești-i gyűjteményben.
Művei világszerte megtalálhatók magángyűjteményekben: az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Belgiumban, Kanadában, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Hollandiában, Svédországban, Magyarországon és Romániában egyaránt.
„Életemet meghatározó, rendkívüli szerencsének tartom, hogy a Nagy Véletlen összehozott a kerámiával… és a kerámia sorsommá vált. A kerámiában, mint bármely más szakterületen, nagyon sok mindent meg lehet tanulni, ki lehet kísérletezni, meg lehet magyarázni, de ami rendkívül izgalmas, és állandóan további munkára sarkal, ahogy a kifejezhető, szavakban is értelmezhető eredmények ütköznek a Nagy Titokkal, ahogy az anyag vizuálisan leolvasható megnyilvánulásai találkoznak az ezek mögötti időrétegek üzeneteivel, megsejtéseivel. A megfejthetetlen Titok vonzása ez. A létezés titka, amely titok marad.”
„Figyeltem az asztalterítő piros mintáját, és ahogy felpillantottam, egyszer csak beborította a tetőt, az ablakot, a falakat, majd az egész szobát, a testemet és a világmindenséget. Határozottan úgy éreztem, mintha elkezdtem volna önmagam megsemmisítését, hogy a végtelen időben és a tér abszolútumában keringjek, majd semmivé váljak.”
Orlowski Balogh Edit a Fehér megyei Topánfalván született 1933-ban, de már kisgyermek korában a Kolozs megyei Aranyospolyánba költözött családjával. Középiskolai tanulmányait Tordán végezte. A líceum elvégzése után ipari technikumba iratkozott porcelán szakra, ahol nagyon megszerette a mintázást.
Kegye Lenke azon kiváltságos fényképészek kategóriájába tartozik, akik dinamikusan, a fény segítségével folyamatosan tökéletesítik művészetüket. Az eddig kiállított alkotások jelzik a művész azon meggyőződését, hogy a fényképészetet életeseményként, papír és valóság csodálatra méltó találkozásaként lássuk. Egy ilyen találkozást követően (a fotóművész segítségével) a két entitás örökre együtt marad – akár fekete-fehérben, akár színesben.
„Semmi és minden, avagy minimális eszközökkel nyújtani a maximumot. Azt az életérzés- és gondolatsűrítményt, ami egy 21. századi fiatal képzőművészt, jelesül Mira Marincașt alkotásra, sajátos önkifejezésre serkentett. Ezt kínálja nekünk ez a mindenkori avantgárd jegyében született kiállítás és alkotója, a fotó- és grafikusművész."
Akkor „él” egy múzeum, ha folyamatosan otthont biztosít különféle rendezvényeknek. Mi elsősorban ismeretterjesztő előadásokat tartunk a Tortoma Önképzőkör keretein belül. Ebbe belerondított a világjárvány, de reméljük, hogy ma már újra gördülékenyen tudunk előadásokat, könyvbemutatókat, egyéb rendezvényeket tartani. Egyidőben mi adtunk otthont az Erdővidéki Középkori és Reneszánsz Napoknak, továbbá partnerintézményei vagyunk az Erdővidéki Közművelődési Napok rendezvénysorozatnak is.
Maszelka konokul, hűséggel és optimistán járta végig saját művészi útját, derű jellemezte egész életét, és ez a derű az, amely úgy az alkotói pályáját, mint a közönség szolgálatát végigkísérte. Kitartással és elkötelezettséggel vált az erdélyi művészetben számontartott, ám életében a tehetségéhez és életművéhez mérten eléggé el nem ismert festővé. Évtizedek célratörő, szívós munkájával, rengeteg energiával és megkapó emberi melegséggel Székelyudvarhelyt az erdélyi magyar képzőművészet egyik leginkább megbecsült vidéki központjává változtatta.
Sipos Sándor látásmódjának kialakulására mély hatást gyakorolt Marshall McLuhan kanadai médiakutató és filozófus. A képzőművész alkotásai a – folyton táguló – virtuális valóságot megtapasztaló ember életérzéseit vetítik elénk, és arról tanúskodnak, hogy a média fejlődése átszabja, átformálja az emberi kultúrát.
Az erősen fénylő égitesteket, egymásba hajló fákat, fagyos fehéreket, izzó vöröseket, nyúlánk alakokat, bivalyokat, szamarakat ismétlő györkösi életmű első ránézésre egyszerű nyelvezetű, dekoratív képsornak tűnhet, vagy éppen ellenkezőleg, egy zárt világnak, ahol a sötét kékségekben, az időtlenségben és a némaságban nem sok minden segít eligazodni.
Györkös Mányi Albert születésének századik évfordulója alkalmából rendezett kiállításunk egy olyan olvasat, amely – reményeink szerint – bevezet ebbe a sajátos alkotói univerzumba, és segít fogódzókat találni, tájékozódni abban.
Starmüller Katalin festőművész, grafikus, díszlet- és jelmeztervező 1959. november 22-én született Kolozsváron. Tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet festészet–restaurálás–pedagógia szakán végezte. Meghatározó tanárai voltak: Miklóssy Gábor, T. Szűcs Ilona, Tóth László, Cseh Gusztáv, Rusz Lívia és Veress Pál. Erdélyben számos egyéni kiállítása nyílt az évek folyamán, és Magyarországon is rendszeresen részt vesz csoportos tárlatokon.
Fodor Nagy Éva festőművészről így vallott férje, Fodor Sándor író, műfordító: „Kedves professzorom, László Gyula mondta: Az emberek iránt soha ne legyünk türelmetlenek. Olyanok, mint a virág. Van, amelyik tavasszal nyílik, van, amelyik nyáron. Némelyik ősszel, és olyan is akad, amelyik megvárja a hóharmatot. Egyik színpompásan tündököl, a másik meghúzódik a bokor alján – csak illatával árulja el magát. Azt hiszem, ez a virághasonlat igencsak talál a különböző művészegyéniségekre. Feleségem művészi kibontakozását immár több mint ötven éve figyelem. Hosszú évtizedeken át úgy véltem, keresi a maga útját, egyéni ecsetvonását. Őszülő fejjel találta meg. Ehhez azonban sokat kellett látnia-tanulnia, örvendeznie – és szenvednie.”
Erdélyi viszonylatban Ady József egyik kiemelkedő képviselője az 1980-as évek elején fellendülő kelet-európai neoavantgárd irányzatnak. A hagyományos grafikai és festészeti technikával megalkotott munkái egyéni látásmódról tanúskodnak. Ábrázolása az absztrakt és a figuratív kifejezésmód határán mozog, ugyanakkor a szimbolikus-expresszív kategóriába is beilleszthető.
A szobrászművész szellemi és lelki funkcióiban anyaggal dolgozik, ilyenformán valahol a mesterember, a jó értelemben vett iparos és a filozófus keveréke. Ezt az állítást igazolja Désy Károly élete és munkássága is. Saját vallomása szerint a szobrásznak ismernie kell számos mesterség titkait – a kovács, asztalos, vasöntő, esztergályos mesterségek eljárásait – ahhoz, hogy maradandót alkothasson. Egy műtárgyat többféleképpen lehet létrehozni. A kérdés az, hogy díszítő vagy funkcionális célzattal készülnek-e, vagy pedig az alkotó a plasztikai nyelv lehetőségeivel akar élni: emberi érzelmeket, gondolatokat vagy magatartásformákat kíván megjeleníteni.
Sok művész állította, hogy a művészet és az erkölcs szoros kapcsolatban áll egymással, mások a művész felelősségét hangsúlyozták ki jobban. Ezzel a témával Henri Matisse, Mattis Teutsch János, Jakobovits Miklós művészeti írásaiban is találkoztam. Első pillantásra nem könnyű ennek a kapcsolatnak a kimutatása, mivel nem erkölcsi célzatú alkotásokról van szó. A válasz a filozófusok, művészettörténészek munkáiból olvasható ki.
1944. november 29-én születtem Marosvásárhelyen. Apai ágon székelyabodi lófő székelyek voltak az őseim, anyai ágon polgári, sőt nemesi családból származom, Bolyai János feleségének, Orbán Rózának családjából. Apámat taníttatták a szülei, aminek következtében nagy műveltségre tett szert, öt nyelven beszélt, a Kolozsvári Építészeti Egyetemen tanult, és a szó legjobb értelmében, igazi úriember volt. Amikor, tartalékos tisztként behívták a frontra, nem volt nehéz azonnal feleséget találnia, és a szokásnak megfelelően, regényes módon, három nap alatt megnősülnie, minek eredményeként, háborús termékként, én is rövidesen megszülettem.
A sisunak egy másik történelmi gyökere is van, amely a finnek anyatermészettel ápolt szoros, bensőséges viszonyában keresendő. Egy olyan országról beszélünk, amely az Északi-sarkkörön fekszik, és ahol több mint két hónapon át nem kel fel a nap. A gyéren lakott tájak, az érintetlen vadon, a havas fenyvesek és végtelen tavak messzi világában kompromisszumokat nem ismerő kapcsolat alakul ki ember és természet között. A kemény időjárás megtanította a finneket arra, hogy ne várjanak a következő pillanatig, hanem most cselekedjenek. Míg bennünket a túl hideg vagy a túl meleg gátol meg a cselekvésben, addig ők a „nincs rossz idő, csak rossz ruházat” elvét követve használják ki az élet és évszakok nyújtotta lehetőségeket.
Új hozzászólás