Bibliai gondolatok a művészetben

Az utóbbi két évben vallásos tárgyú kiállításokat láthattunk a kolozsvári Római Katolikus Nőszövetség rendezésében. A művészek és a közönség érdeklődéssel fogadta ezt a kulturális eseményt. Számomra ekkor világossá vált, hogy nagyon sok művészt foglalkoztatnak a keresztényi, bibliai gondolatok.


Suba László: Madonna

Akiket érdekelt a művészetek története, láthatták, hogy a legrégibb idők óta a vallásos téma dominálta a művészeti alkotások döntő részét. Ez történt az ókorban és középkorban is. A régi és újabb templomainkban fontos szerepet kapott a szentek életének ábrázolása is. Az újkorban, a polgári életmód kialakulásával a művészek továbbra is alkottak bibliai tárgyú műveket. A Firenzében látható Dávid-szobor, Michelangelo alkotása azt bizonyítja, hogy a bibliai téma a közösség számára erőt adó alkotássá válhat. Munkácsy Mihály három nagyméretű festményben Jézus életéből merített gondolataival vált nemzetközileg neves művésszé. De említhetném Rembrandtot, aki több festményt, grafikát alkotott bibliai témára.

A 20. században számos erdélyi művész dolgozott fel vallásos történetet. A szocialista rendszer idején ez a tematika tiltott volt. Az a művész, aki mégis feldolgozott bibliai jelenetet, az saját magának, a templomoknak vagy barátainak készítette. Itt hozzáteszem, hogy ebben az időszakban az iskola feladata volt a gyermekek távoltartása a templomba járástól. Ez azonban csak kis mértékben valósult meg a szülők ellenállása miatt. Ők rendszeresen vitték gyermekeiket a templomba, és a vallási ünnepeket is betartották. A keresztényi élet évszázados hagyományai megtartó erőként működtek tovább az emberek szokásaiban.


Suba László: A tékozló fiú visszatérése
(szobor a makfalvi templomkertben)

Írókat és művészeket akarok megidézni a vallással kapcsolatos nézeteikről. Pilinszky János (1921–1981) Teremtő képzelet című esszéjében úgy gondolja, hogy a költészet alapvetően vallásos eredetű. A művészet a képzelet morálja és a teremtésben, valamint a földi élet kiteljesítésében vállal szerepet. T. S. Eliot költő (1888–1965) a Kultúramegvalósítás című esszékötetében – amelyben a kultúráról elmélkedik – úgy gondolja, hogy a vallás és kultúra között eltéphetetlen kapcsolat van. A kultúra magába foglalja egy nép minden anyagi és szellemi megnyilvánulását.

A művészet és vallás között egy esztétikai közeledés létezik Mircea Eliade (1907–1986) szinte egész életében a vallások kutatásával foglalkozott. Híres könyvében, A szent és profánban (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1987) azt mutatja ki, hogy milyen mélyen és szervesen kötődik az ember a vallásos hithez. A templom szent hely, ahol kapcsolatba léphetünk Istennel. Vallásos ünnepeink, amelyek a természeti körforgással is egybe lettek kapcsolva, segítik az embert, hogy újra és újra erőt merítsen az élethez.

A magyar költőktől idézek gondolatokat, amelyek tanúsítják a bibliai ihletet. Ady a karácsonyról írja: „Mintha itt lenn / A nagy Isten / Nagy kegyelme súgna, szállna, / Az én kedves, kis falumban / Minden szívben / Csak szeretet lakik máma.”

Reményik Sándor a megmaradás feltételét látja a vallásban: „Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát!”


Simon Miklós: Ősi törvények (tűzzománc)

Babits Mihály Jónás történetével az értelmiségnek küld üzenetet: „Monda az Úr Jónásnak: / Kelj fel és menj / Ninivébe, kiálts a Város ellen / Nagy ott a baj, megáradt a gonoszság / Szennyes habjai szent lábamat mossák.”

Márai Sándor a Mennyből az angyal című versében a keresztényi ünnep felidézésével tiltakozik a magyar forradalom leverése ellen: „Mennyből az angyal – menj sietve / Az üszkös, fagyos Budapestre / Oda, hol az orosz tankok / Között hallgatnak a harangok.”

A 20. század magyar képzőművészei körében is vannak, akik bibliai vagy vallásos jelenetet dolgoztak fel. Csak a legismertebbek közül említem Csók Istvánnak az Úrvacsora című festményét, Ferenczy Károlytól a Levétel a keresztről és a Hegyi beszéd című műveket, továbbá a Tordán született Nagy Albert Jákób harca az angyallal című festményét.

Korunk modern művészei, mint Chagall, Dalí, Moore is alkottak a Biblia hatására.

A felvilágosodással együtt a vallásszabadság is megvalósult. Ebben a kérdésben mi, erdélyiek élenjárók voltunk. Az intézmények állami hatáskörbe kerültek, a vallások azonban fennmaradtak és betöltik hivatásukat. Az emberek az élet nagy eseményeit, mint a születés, halál, esküvő az egyházak szentségével akarják megerősíteni. A Biblia pedig, mint az ókor egyik legértékesebb hagyatéka, példázatokkal szolgál a mai ember számára is.

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Frissek a színek is, mintha abban a pillanatban ő látta volna meg őket, és úgy, ahogy a képeire kerültek. Frissek a formák: akárhányadik macska, akármelyik tájkép vagy mandala, mindig éppen az első és az egyetlen. Mátyás sohasem volt olyan, mint az ő képén, mégis Mátyás kétségbevonhatatlanul. Friss a mese, amely még senkivel nem történt meg pontosan így. És minden történet mese, akár szomorú, akár boldog.

Budapest, Szépművészeti Múzeum

Budapest szokásához híven most is bőséges művészeti tárlatokkal szolgált a hazai és külföldi közönség számára. A Szépművészeti Múzeum előtti sor is azt mutatta, hogy odabent nagy érdeklődésnek örvendő kiállítások láthatók: Rembrandt és tanítványainak rajzai, rézkarcai, valamint Rubens, Van Dyck és a flamand iskola fénykora. A felsorolt művészek a kultúra örökzöldjei, akiket mindig szívesen megnézünk vagy újranézünk. Az épülettel szemben található a legnagyobb budapesti kiállítóterem, a Műcsarnok, ahol a 88 éves Keleti Éva fényképész évtizedekre visszatekintő képein művészek ifjú és időskori arcai elevenednek meg. 

Csupán az anyag, a pasztell és a tech­nika köti össze kettejük művészetét – vallja Forró Ágnes festő, grafikus, aki édesapja munkásságáról, az apa-lá­nya viszonyról és az együtt töltött pillanatokról is mesélt. Az apropót a kolozsvári Művészeti Múzeumban szervezett Forró Antal-emlékkiál­lítás szolgáltatta, ahol a kézdimar­tonosi születésű művész pályájának ismert és kevésbé ismert, vagy talán már elfelejtett részleteibe tekinthet­tek be az érdeklődők július 23-a és augusztus 11-e között. Tájak és em­berek által ihletett pasztelljei, szén­rajzai, változatos technikával készült portréi, olajfestményei egyaránt sze­repeltek a tárlaton, emellett a művész saját maga szórakoztatására készített faragványait is megcsodálhatták a betérők. Személyes élményekkel áti­tatott portré Forró Antalról és lányáról, Forró Ágnesről, akivel a múltban és a jelenben barangolunk.

Magyarország kolozsvári Főkonzulátusá­nak rendezvényterme ez alkalommal egy finn ex libris kiállításnak ad otthont. A kiállítás mindenekelőtt a könyvbará­tok és a kisgrafika kedvelőinek nyújt maradandó élményt. Az ex libris köny­veink dísze, valamint a grafika gyöngy­szeme, intim ágazata, egyidős a könyv­nyomtatás kezdeteivel. Napjainkban világviszonylatban reneszánszát éli. 

Sajdik Ferenc

Az ember egyre jobban becsüli a gyermekkort, mert rájön, hogy min­den ott dől el. Tulajdonképpen a későbbi sors majdhogynem gyermekkorban dől el, nekem legalább is így volt, mert a nagynéném látta, hogy szeretek rajzolni. Lexikonokból másoltam főleg halakat, mert azokat könnyű rajzolni. Egyszer a konyhában tárgyalták a szüleimmel, hogy mi legyek. Unokatestvérem már rajziskolába járt, azt mondta, menjek oda. Így lettem rajzoló.

A gyermekek esztétikai nevelése már az ókori Athénban elkezdődött, Spártával ellentétben, ahol a katonai nevelés volt a meghatározó. Athénban a „kaloka­gathia” elve érvényesült, vagyis „a szép és jó”, harmonikus egysége. Itt az ifjak nevelése magába foglalta a költészetet, zenét, táncot, rajzot is. Arisztotelész megfogalmazta, hogy az esztétikai ne­veléssel az ember megtisztul, magasabb szintre emelkedik, és az erkölcsi jót is képes megvalósítania. Platón szerint a ritmus és a harmónia hatol be legjobban a lélek belsejébe.

A mi hibánk, hogy annyi gond és baj vesz körül bennünket. Ennek forrása pedig az, hogy nem tudunk kommunikálni egymással. Nincs bátorságunk leülni, és azt mondani: megbántottál. Pedig ezáltal is sok minden egyszerűbb lenne – vallja Gally Anna Katalin, aki Kolozsváron végezte tanulmányait, 1965-ben diplomázott a Pedagógiai Főiskola képzőművészeti szakán. Tagja az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesületének, a Barabás Miklós Céhnek és az Országos Képzőművészek Szövetségének. Művészi kiteljesedését nyugdíjazása utánra teszik ismerői közül többen is. Ahogy Székely Sebestyén György művészettörténész fogalmaz a művész 70. születésnapjára megjelent katalógusban, „műkritikánk bevett és túlzott mértékben használt terminusa a »lírai hangvétel«, amellyel sokszor a művész erőtlenségét palástolják a műkritikusok. Gally A. Katalin képeinek az esetében azonban éppenséggel jogos és indokolt erre hivatkozni, ugyanis kevés olyan festőnk van, akinél a líraiság és a melankólia, a pasztellek finom árnyalatai ilyen szervesen és erősen szövődnek össze.”  

Makkai János

Zsil völgyének különleges kincse került felszínre az idei Zsil-völgyi Kulturális Magyar Napok alkalmával. A Petőfi-ösztöndíjjal e térségben tevékenykedő Luzsicza Fanni és Jeszenszky Melinda kezdeményezésére és kitartó kutatása nyomán sikerült a nagyközönség elé tárni az 1956 és 1970 között működött Zsil-völgyi festőkolónia történetét. Két tárlat született ez alkalomból: a petrozsényi Ion D. Sârbu Színházban a Zsil-völgyi alkotói kör tagjainak munkáiból álló gyűjteményes tárlat, illetve a lupényi Tellmann József Művészeti Galériában egy Mátyás József-emlékkiállítás. A kutatásban, anyaggyűjtésben nagy segítséget nyújtott Makkai János Zsil-völgyi születésű, Kolozsváron élő képzőművész, aki a petrozsényi tárlat megnyitóján ismertette a feledésbe merült, de művészettörténeti szempontból komoly jelentőséggel bíró és feltárásra, értékelésre váró hajdani Zsil-völgyi művésztelep történetét. A tárlatmegnyitó előadásra építve készült az alábbi interjú.

aradi 13

Az aradi tizenhárom vértanú arcképét Barabás Miklós egy kőnyomaton örökítette meg. Bár a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában lévő példányt 1867-re datálják, a rajz nem szerepel a művész képjegyzékében, vagy később a család által kiegészített listán. 

Barabás Miklós nem vett részt a szabadságharc hadi eseményeiben. Mint írja: „Én soha nem foglalkoztam politikával. Nem lévén ez a szakmám, nem is értem rá tanulmányozni. S amihez nem értek, ahhoz nem szívesen szólok. Érdekeltek ugyan az események, de semmiben részt nem vettem.” Ezzel szemben közvetve mégiscsak jelentős szerepet játszott a történésekben, hiszen ő mentette meg Batthyány Lajos vértanú miniszterelnök nagy értékű képgyűjteményét, és alig van olyan jelentős magyar személyisége a korszaknak, akinek az arcképét ne rajzolta vagy festette volna meg.

Barabás Miklós születésének 200. évfordulója alkalmából, feltehetően a február 10-i dátumhoz ragaszkodva nyitották meg 2010. február 11-én, a Budapesti Történeti Múzeumban rendezett emlékkiállítást, és hosszan sorolhatnám még a magyarországi és erdélyi sajtóban megjelent írásokat, amelyek makacsul a február 10-i dátumot emlegetve emlékeztek meg a 200. évfordulón. A cifrább évfordulós megemlékezéseket lásd a világhálón.

Az Electro Sistem egyike Nagybánya prosperáló ipari vállalatainak, része annak az újkori kibontakozásnak, melynek ösvényét magáncégek sokasága szélesbítette forgalmas országúttá. Létrehozása és fellendítése Blaskó István nevéhez fűződik, aki kiváló üzleti érzékkel és szakmai tudással teremtette meg, építette ki kapcsolatait országon belül és nemzetközi viszonylatban is.

Suba László - A tűzzománcról néhány sorban

A modern művészet korában a művészek új kifejezési formákat keresnek. Így a tűzzománc a képzőművészetben is helyet kapott. Különböző anyagok hozzáadásával lehet gazdagítani a zománc felületét, ami például lehet fényes vagy matt is. A munkák méretei is nagyobbak, ehhez még társulhat fából készített ráma, vagy széles deszkalap. A kép tárgyát lehet dekoratívan vagy festőien kezelni.

abodi nagy béla, a jövő fénye

Nemcsak a könyveknek, hanem a fontos leveleknek is megvan a történetük. Az itt következőnek ráadásul egészen sajátosan a történelem (egyesületi és köztörténeti) szabta meg az egyedi históriáját. Fönnmaradását pedig a másodlagos fölhasználó rácsodálkozásának köszönheti.

Ha visszagondolok az ókori népek művészetére, akkor az egyiptomiak is azok között vannak, akik művészetükben felhasználják a növényzetet. A templomok oszlopait is növényi kötegek kőben való megfaragásával hozták létre, az oszlopfők pálmát, lótuszt, papiruszt ábrázoltak. A sírokban talált falfestményeken és domborműveken különböző növények láthatók. Az ok természetesen kézenfekvő. A nagy civilizációkat a gazdag növényzet és a gabonafélék termesztése tartotta fenn.