Kegye Lenke azon kiváltságos fényképészek kategóriájába tartozik, akik dinamikusan, a fény segítségével folyamatosan tökéletesítik művészetüket. Az eddig kiállított alkotások jelzik a művész azon meggyőződését, hogy a fényképészetet életeseményként, papír és valóság csodálatra méltó találkozásaként lássuk. Egy ilyen találkozást követően (a fotóművész segítségével) a két entitás örökre együtt marad – akár fekete-fehérben, akár színesben.
Kegye Lenke fényképész
Nem véletlen az az érzékeny dinamizmus, amely a Kegye Lenke által jegyzett fotókon mindig megtalálható. Kötődik gyermekkorának egy pillanatához, amikor a camera obscura létrejöttéről szóló filmet nézett, és megtörtént az igazi varázslat: expozíció után a fehér lapot átlátszó folyadékba merítve néhány pillanat múlva megjelent a kép. Lelkesedésében azt tette, mint minden fotózás iránt érdeklődő gyerek: pénzt gyűjtött, fényképezőgépet és felszerelést vásárolt, hogy amatőr fotólaboratóriumot állítson fel, és „utazni” kezdett, odafigyelve azokra a témákra, amelyeket érdemes megörökíteni.
A „kiállítások” köre sokáig csak a családtagok és barátok által látogatható alkalmakra korlátozódott, egészen 2017 decemberéig, amikor szülővárosán átkelve egy régi ajtókilincs kötötte le a figyelmét. Aztán egyre több és több régi ajtókilincset és zárat pillantott meg. Lehetőséget látott ebben a szokatlan témában, és megragadta azt. Egyszerűen „meg akarta őrizni” őket, hiszen oly könnyen eltűnhetnek, mindig fennáll annak a veszélye, hogy modernekkel helyettesítik őket.
Azzal a szándékkal örökítette meg a régi kilincseket, zárakat, hogy ezáltal másokat is arra biztasson, ne csak nézzék, lássák is őket. Így jelent meg a Kijáratok – Bejáratok / Intrări – Ieșiri című album, illetve így született meg az azonos című, első kiállítása 2018-ban Kolozsváron a Szabók bástyájának kiállítótermében. Ezt a nagyvonalú kulturális teret dr. Ancuța-Lăcrimioara Chiș, a Városi Művelődési Központ szakfelügyelője alakítja releváns kulturális események (kiállítások, koncertek, könyvbemutatók, művészeti párbeszédek stb.) színhelyévé.
A kiállításnak sikere volt, és a sikerhez mérhetők a visszajelzések is. A látogatók közül sokan jelezték a művésznek, hogy a fotók megtekintése után sokkal figyelmesebben sétálnak az utcán, és látnak. Az album belső borítóján a szerző felvázolja hosszú távú, a teljes alkotásra vonatkozó emblematikus művészi programját is: „...Mindig is lenyűgöztek a város régi épületei, szeretem és tisztelem ezeket. Tekintettel arra, hogy városunkban egyre több modern épület épül, úgy gondoltam, érdekes lenne megosztani a nagyközönséggel a régi épületek egy részletét, mégpedig a kilincset. Ezek felmutatják egész történelmünket: emberi sorsokat, fájdalmakat és örömöket örökítenek meg. A kilincsek mögött egy új, rejtett világ tárul fel. Ugyanakkor sokat elárulhatnak a városi létezés költészetéről, a részletekben rejlő szépségről...”
A fényképes kaland folytatása a Kolozsvári fémhímzés című kiállítás lett, ahol a közönség megtekinthette a fotóművész által gondosan kiválasztott „hímzéseket”, vagyis a régi épületek csipkézett fémráccsal díszített erkélyeit. Ez a 2019-es kiállítás, amelynek ugyancsak a Szabók bástyája adott otthont, ismét szép közönségsikernek örvendett, látogatóit ezúttal arra biztatta, hogy tanuljanak meg felpillantani az utcáról az épületekre.
A Kegye Lenke által kitalált és megvalósított fotóprojekt harmadik része a Titkok őrzői címet kapta. A kiállítást 2022-ben szintén a Szabók bástyájának vendégszerető termében rendezték meg. A fotóművész ezúttal Kolozsvár belvárosának régi ajtóit és kapuit állította a kíváncsi nézők elé, olyan bejáratokat, amelyek mögött a fizikai világ titkai (épületek, belső udvarok, kertek stb.) rejtőznek. Ezúttal a művész segít megfejteni a világos keretek között elhelyezett ajtók és kapuk szimbólumrendszerét, és lehetőséget kínál arra, hogy a tekintet erejére támaszkodva átvezesse a hipotetikus nézőt a világ (ikonikus) jeleinek erdejében. A Jean Chevalier és Alain Geerbrant által szerkesztett szimbólumszótár (Dictionnaire des symboles, 1969) tájékoztatása szerint ugyanis „a kapu vagy ajtó szimbolizálja az átjárás helyét két állapot között, két világ között, az ismert és az ismeretlen között, világosság és sötétség, gazdagság és szegénység között”.
Az ajtók és kapuk, ezek az egyébiránt néma szereplők arra ösztökélnek bennünket, hogy figyeljük meg őket, lépjük át küszöbüket, fejtsük meg a rajtuk túlmutató titkokat, más szóval egy titokzatos országba vezető utazásra hívnak bennünket. „A kapun való áthaladás, legtöbbször jelképes értelemben, átmenetet jelent a profánból a szentbe” – állítja a szimbólumszótár. Emlékezzünk arra, hogy a kapu a transzcendencia gondolatát is felidézi, annak függvényében, hogy hozzáférhető vagy tilos, hogy nyitva van vagy zárva, hogy elhaladunk mellette, vagy csak rápillantunk.
Azon túlmenően, hogy képein keresztül mély reflexiókra késztet bennünket, Kegye Lenke általános értelemben a kultúra, szűkebben véve a fotóművészet hiteles őrzőjévé válik, olyan művésszé, aki fényképein keresztül a létezést gazdagító spirituális emlékeket tesz elérhetővé. Az élénk ritmusú kiállítás Kegye Lenke fotóművész személyiségében is tükröződik. Úgy tűnik, a művész folyamatosan keres valamit, mindig készen áll arra, hogy megragadja a térben közel eső dolgok szépségét, és megtanítsa az embereknek, hogy „a szépség a szemlélőből fakad”.
Fordította: Vallasek Júlia
Kegye Lenke
Kegye Lenke 1968. január 25-én született Kolozsváron. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem Pszichológia karán tanult, a Gyógypedagógia szakon. Végzettségéhez nem kötődik az a törekvése, hogy a város régi épületeit megörökítse. 2017-ben jelent meg Kijáratok – Bejáratok / Intrări – Ieșiri című album (dr. Ioana Tămăian egyetemi adjunktus előszavával, magyarul, románul és angolul, Kolozsvár, 2017) című albuma, 2018-ban pedig ugyanezzel a címmel első ízben jelentkezett egyéni kiállítással a Szabók bástyájában. 2019-ben volt látható a Kolozsvári fémhímzés című, a régi épületek fémerkélyeire fókuszáló kiállítása, majd 2022-ben a Titkok őrzői tárlattal jelentkezett.
 Bárány Terézia és Koppány Attila esetében is talán a »látszó igazság« keresése lehet az a kiindulási pont, amelyre felépül festészetük, hiszen mindketten merítenek a múlt gazdag, mondhatni, szinte végtelen lehetőségeket, variációkat felmutató tárából, ha műveik tematikáját, jel- és jelképrendszerét, üzenetátadó igyekezetét, de akár anyaghasználati, technikai megoldásait, formavilágát egyedi, de mégis nagy vonalakban általánosnak mondható megjelenítését tekintjük. |
 A tudatosság fontos része az alkotásnak. Ez alatt azt értem, hogy van egy célom, amit el akarok érni. Ezért dokumentálódom, olvasok a témáról, vázlatokat készítek. A cél lehet egy megrendelés vagy egyéni ötlet, belső késztetés. A munka érlelődésében szerepet játszik az alkotó élete során felhalmozódott tudás. Ez a tudás egyfajta építkezésbe kezd a cél érdekében. |
 „Aki Csíkban rajzeszközt, ecsetet vesz a kezébe, nehéz igába hajtja a nyakát. Olyan elődök nyomában vagy éppen ellenében kell a maga útját járnia, mint Nagy István, Nagy Imre, Szász Endre. De szerencséje is lehet az idevalóság, mert olyan kortárs mesterek fogják kézen mindjárt legelején a talentumosnak mutatkozót, mint Gaál András, Márton Árpád, Sövér Elek; olyan avantgárd egyéniség ösztökélheti távoli utakra, idegen tájakra, mint a Somlyóról indult Márkos András. Nemcsak borvizek fakadnak itt, nemcsak pityókát, rozsot, hanem festőket termő is ez az itteni, csíki, gyergyói föld. Nemcsak zord, de színekben, fényekben tobzódó is tud lenni ez a táj..." |
 A Tordai Történelmi Múzeum egy új időszakos kiállítással jelentkezett az idei Múzeumok Éjszakáján, amely elsősorban a tordai és járai kerámiát mutatja be. Ezek a központok régóta nevezetesek, a tordaiak a díszedényeikről, a járaiak pedig a főzőedényeik és káposztásfazekaik miatt. |
 Ha megfelelően szeretnénk megérteni, átérezni és találóan kódolni Radovics János képeit, alaposan meg kell figyelnünk azokat, munkára kell fognunk elménket, és nem szabad az első pillantás benyomására hagyatkoznunk. Ebben segítséget nyújt Radovics János önvallomása is: „a lelkieket tartom lényegesnek a fotók szempontjából.” A „lelki élet témává nőtte ki magát a képanyagban – állítja –, akkor vagyok magam, ha a magányt fotózom”. |
 Az ősi mágiák és rituálék maradványait saját korunkban is megtalálhatjuk. Gondoljunk a farsangtemetés, a tüzes kerék, a borica jelenlétére, mint élő népi hagyományokra. Az őskorban a mágia és a rituálé segédeszköz volt a túlélésben. Ide kapcsolódtak a barlangrajzok és a mágikus szobrocskák, amelyek képzőművészeti kezdemények voltak. Az elszigetelt törzsi népeknél is megtaláljuk azokat a tárgyi bizonyítékokat, amelyek a mágiára utalnak, gondoljunk itt az afrikai maszkokra vagy a kifestett táncosokra. |
 „Életemet meghatározó, rendkívüli szerencsének tartom, hogy a Nagy Véletlen összehozott a kerámiával… és a kerámia sorsommá vált. A kerámiában, mint bármely más szakterületen, nagyon sok mindent meg lehet tanulni, ki lehet kísérletezni, meg lehet magyarázni, de ami rendkívül izgalmas, és állandóan további munkára sarkal, ahogy a kifejezhető, szavakban is értelmezhető eredmények ütköznek a Nagy Titokkal, ahogy az anyag vizuálisan leolvasható megnyilvánulásai találkoznak az ezek mögötti időrétegek üzeneteivel, megsejtéseivel. A megfejthetetlen Titok vonzása ez. A létezés titka, amely titok marad.” |
 „Figyeltem az asztalterítő piros mintáját, és ahogy felpillantottam, egyszer csak beborította a tetőt, az ablakot, a falakat, majd az egész szobát, a testemet és a világmindenséget. Határozottan úgy éreztem, mintha elkezdtem volna önmagam megsemmisítését, hogy a végtelen időben és a tér abszolútumában keringjek, majd semmivé váljak.” |
 Orlowski Balogh Edit a Fehér megyei Topánfalván született 1933-ban, de már kisgyermek korában a Kolozs megyei Aranyospolyánba költözött családjával. Középiskolai tanulmányait Tordán végezte. A líceum elvégzése után ipari technikumba iratkozott porcelán szakra, ahol nagyon megszerette a mintázást. |
 Crăciun Judit kerámiaszobrász művészi hitvallásában így nyilatkozik munkásságáról és alkotásairól: „A kerámia egy játék számomra, kiaknázok minden ismert és ismeretlen lehetőségét, háromdimenziós formákat építek, amelyek összhangban állnak a gondolkodásmódommal és a véleménynyilvánítási szabadságommal." Gheorghe Crăciun kerámiaszobrász így vall művészetéről és alkotói tevékenységéről: „A kerámia az őselemek – föld, víz, tűz – együttműködéséből születik. Egy engedelmes anyagból indulunk ki, amelyet lehet modellálni, formálni, még akkor is, ha saját memóriája van, és a tűzpróba teszi teljessé. Az agyag engedi, hogy játsszak vele, formáljam és elrejtsem benne az ötleteimet." |
 „Semmi és minden, avagy minimális eszközökkel nyújtani a maximumot. Azt az életérzés- és gondolatsűrítményt, ami egy 21. századi fiatal képzőművészt, jelesül Mira Marincașt alkotásra, sajátos önkifejezésre serkentett. Ezt kínálja nekünk ez a mindenkori avantgárd jegyében született kiállítás és alkotója, a fotó- és grafikusművész." |
 Akkor „él” egy múzeum, ha folyamatosan otthont biztosít különféle rendezvényeknek. Mi elsősorban ismeretterjesztő előadásokat tartunk a Tortoma Önképzőkör keretein belül. Ebbe belerondított a világjárvány, de reméljük, hogy ma már újra gördülékenyen tudunk előadásokat, könyvbemutatókat, egyéb rendezvényeket tartani. Egyidőben mi adtunk otthont az Erdővidéki Középkori és Reneszánsz Napoknak, továbbá partnerintézményei vagyunk az Erdővidéki Közművelődési Napok rendezvénysorozatnak is. |
 Maszelka konokul, hűséggel és optimistán járta végig saját művészi útját, derű jellemezte egész életét, és ez a derű az, amely úgy az alkotói pályáját, mint a közönség szolgálatát végigkísérte. Kitartással és elkötelezettséggel vált az erdélyi művészetben számontartott, ám életében a tehetségéhez és életművéhez mérten eléggé el nem ismert festővé. Évtizedek célratörő, szívós munkájával, rengeteg energiával és megkapó emberi melegséggel Székelyudvarhelyt az erdélyi magyar képzőművészet egyik leginkább megbecsült vidéki központjává változtatta. |
 Sipos Sándor látásmódjának kialakulására mély hatást gyakorolt Marshall McLuhan kanadai médiakutató és filozófus. A képzőművész alkotásai a – folyton táguló – virtuális valóságot megtapasztaló ember életérzéseit vetítik elénk, és arról tanúskodnak, hogy a média fejlődése átszabja, átformálja az emberi kultúrát. |
 Az erősen fénylő égitesteket, egymásba hajló fákat, fagyos fehéreket, izzó vöröseket, nyúlánk alakokat, bivalyokat, szamarakat ismétlő györkösi életmű első ránézésre egyszerű nyelvezetű, dekoratív képsornak tűnhet, vagy éppen ellenkezőleg, egy zárt világnak, ahol a sötét kékségekben, az időtlenségben és a némaságban nem sok minden segít eligazodni. Györkös Mányi Albert születésének századik évfordulója alkalmából rendezett kiállításunk egy olyan olvasat, amely – reményeink szerint – bevezet ebbe a sajátos alkotói univerzumba, és segít fogódzókat találni, tájékozódni abban. |
 |
Az egykori város, Szék lakói a környékbeli jobbágyfalvak lakóit tartották mezőségieknek, az ördöngösfüzesiek pedig a tőlük keletebbre fekvő településekről, Szépkenyerűszentmártonból, Kötkéről, Vicéről, vagyis szerintük a Mezőségről érkező, „parasztivadék” kérőkhöz nem szívesen adták a lányukat. Szívesebben házasodtak a Kis-Szamos menti polgárosultabb falvak lakóival. A zselykiek havasaljiaknak tartják magukat, pedig kultúrájuk szászos jellegű, nyelvjárásuk mezőségies. Ők a szentmátéiakat és a viceieket tartották mezőségieknek.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A Művelődés folyóirat megjelenik a Kolozs Megyei Tanács támogatásával / Revista Művelődés apare sub egida Consiliului Judetean Cluj
Új hozzászólás