Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

A görög csoda

Ifjú koromban szerettem volna utazni, de az szinte lehetetlen volt a második világháború utáni „vasfüggönyvilágban”. Ma, a 21. század elején bárhova utazhatom, ha van elég pénzem. Így megtehettem például azt, hogy Görögországba utazzam. Feliratkoztam az utazási irodánál, és egyik napról a másikra ott voltam Paralia Kateriniben.

Busszal utaztam, a határátlépés után olajfaligetek fogadtak. Az olajfa bele van szőve a görög mitológia történeteibe. Eszerint az olajfát Pallasz Athéné istennő honosította meg Athén városában az Akropoliszon, mert hasznos volt az ember számára. Lombjából koszorút fontak az olimpiai győzteseknek. 5000 éve termesztik a Földközi-tenger medencéjében. Kedvelt zöldség és gyógynövény, bogyója és levele is egyaránt értékes.


Látkép Szkiathosz szigetéről

A szálláshelyemen kellemes meglepetések fogadtak. A szobakulcs egy kártyára volt szerelve, ezzel indítottam a villanyszolgáltatást a szobában. Mikor elmentem és kivettem a kulcsot, az áramszolgáltatás megszűnt. Ez gazdaságos gondolkodás egy szálláshelyen. A tengerparti fürdés is jól ment. A mi éghajlatunkhoz viszonyítva ott melegebb, enyhébb az időjárás, a tenger vize is kellemes volt. A villánk előtt, amit Diánáról neveztek el, egy olyan helyet alakítottak ki, ahol vízzel leöblíthettük lábunkról a homokot, ezzel elkerülve azt, hogy a tengerparti homok feleslegesen a szobába kerüljön. Apróságok, de engem kellemesen érintettek.

Az ókori görög kultúra meghatározta az európai kultúra alakulását. Róma meghódította országukat, majd átvette ezt a kultúrát és közvetítésével hozzánk is eljutott. Tulajdonképpen a műveltség minden ágában nagyot alkottak, filozófiában, matematikában, művészetekben egyaránt. A rómaiak átvették a görög építkezés alapelemeit, az oszlopokat, a fedélkiképzést, és továbbfejlesztették, innen pedig egész Európára kiterjedt. A görög drámákat ma is játsszák az egész világon: ilyen az Antigoné Szophoklésztől vagy az Iphigenia Euripidesztől, de akad még sok más dráma és komédia. Ezek a maguk idejében a demokrácia és az erkölcs haladó eszméit közvetítették. Platón és Arisztotelész a filozófia alapjait tették le. Platón filozófiát és matematikát tanított az Akadémián, műveit ma is kiadják. Arisztotelész szintén filozófus, egyben pedig Nagy Sándor nevelője volt, logikai, esztétikai, erkölcsi műveket írt, de számtalan más tudományban is alkotott. Munkásságát továbbfejlesztették, elméletei ma is hatnak. Arkhimédész matematikus, fizikus, csillagász volt, aki sok felfedezést tett, Püthagorasz pedig matematikus, filozófus, aki a geometriai tételével vált híressé.

Valójában az egy csoda, hogy az ókori görögök mennyi mindent megvalósítottak. Egy utazó, felfedező népről beszélünk, amely bejárta a Földközi-tenger országait, emellett pedig a görögök kereskedtek, valamint összegyűjtötték és továbbfejlesztették szomszédjaik tudását. Tehát alkalmazták az információcserét, amit mi is lényegesnek tartunk.

A görögök vívmányai között említem a demokrácia bevezetését, ami azt jelentette, hogy a fontos dolgokban a közösség szavazatára volt szükség. Az olimpiarendezés is egy ókori görög hagyomány, amelyről úgy gondolták, összetartja az embereket. Az Olümposz-hegy alatt rendezték meg, ezért is nevezik olimpiai játékoknak. Ezen a hegyen laktak az isteneik, köztük a legnagyobb, Zeusz. Az ő tiszteletére rendezték a versenyeket. A görögök sok háborút viseltek, ezért kellettek az edzett férfiak. De azt is tudták, hogy az egészséghez hozzátartozik a mozgás, testedzés is. A legjobb sportolókat számtalan módon jutalmazták.

Feliratkoztam egy kirándulásra, amelynek egy része hajóval történt. Útunk elején a Thesszáliai-medencében jártunk, ahol fejlett mezőgazdaságot művelnek. A nyarak nagyon melegek, 40-45 Celsius-fokig emelkedik a hőmérséklet, ezért öntözésre van szükség. A vizet minden gazda biztosítja saját magának, de ha szárazság üt be, akkor az állam kisegíti őket a szükséges mennyiséggel. A dombvidéken mindenhova olajfákat ültettek, mivel ez a növény szereti a mészköves talajt és a napot. Ezek után érthető, hogy a mezőgazdaság az egyik fő jövedelmi forrás. A másik viszont a turizmus – autópályák, jó utak szelik át az országot.

Útunk a Szkíathosz nevű szigetre vezetett, amit az egyik kikötőből értünk el egy szépen gondozott sétahajóval. A tulajdonos mindent elkövetett, hogy jól érezzük magunkat. Görög zenét, görög táncot mutattak be, és a bárban kávé, hűsítő, italok várták az utasokat. A szigeten a hegyvidékhez alkalmazkodva kőből és fából építkeztek, ötletes megoldásokkal.


 Görög amfora

Katerinihez közel, néhány kilométerre az Olümposz-hegy lábánál található a Dion nevű falu, ahol archeológiai múzeum van. Az ókorban itt volt Zeusz isten szentélye, és az olimpiai játékokhoz hasonló versenyeket rendeztek – később földrengés áldozata lett, amelynek következtében porig rombolódott. Egy angol utazó fedezte fel az 1800-as évek elején. Azóta folyik a feltárás, és végül 1983-ban nyitották meg a közönség előtt. A faluban korszerű múzeumot rendeztek be, ezenkívül megőrizték nagy területen a romokat, melyek szintén látogathatók. A múzeumban kisebb-nagyobb szobrok és kerámiák is megtalálhatók, mint ahogyan Zeusz és Démétér isten nagyobb méretű szobra is. Ezeken érvényesülnek a klasszikus görög szobrászat jellegzetességei, mint az emberi test szépségének hangsúlyozása, a szép arányok, a szépen stilizált formák. A szobrászati és kerámia anyagon kívül nagyméretű padlómozaikok, korabeli használati eszközök, fémtárgyak, ékszerek, érmek is láthatók.

Tartózkodásom végén görög esten vettem részt. Ez alkalom a szervezők részéről, hogy bemutassák a hagyományos népi kultúrát, az öltözetet, éneket, táncot. Úgy gondolom, hogy minden nép ősi táncai érdekesek számunkra, így a görögök táncai is. Ezek idézik a kozmikus őstáncot, a csillagrendszer harmonikus mozgását, az élőlények örömtáncát. Jó érzéssel néztem a csoportos, páros vagy egyéni mutatványokat is. A görög tánc tele van erővel, kitörésekkel, de finom, érzékeny mozdulatokkal is. A görögök fejlett mozgáskultúrával rendelkeznek, ami a szobraikban és a vázák képein is megfigyelhető. Nemzedékem számára a Zorba, a görög című film jelentősnek számított, benne Zorba táncával, ami meghatározta a film lényegét. Megmutatja azt, hogy az életünk tele van próbálkozásokkal, sikertelenségekkel is. Az embernek meg kell találnia azt, ami túlsegíti a mélyponton. A film esetében a tánc volt az.

Már elindulásomkor foglalkoztatott az a gondolat, hogy az ókori görög műveltség milyen hatással van a mai görögök életére. Nem voltam Athénban, az Akropoliszon, a nagy múzeumokban, ahol őrzik a legszebb szobrokat. Célom most nem is ez volt, mert a görög művészetet elég jól ismerem a könyvekből. Inkább a mindennapok érdekeltek, a helyi vonatkozások. Ha Görögország mai helyzetét vesszük szemügyre, ne feledjük el, hogy 400 évig voltak török uralom alatt. 1830-tól független ország. Mint az előzőkben próbáltam kiemelni, a görögök praktikus emberek és hagyománytisztelők, de nem zárkóznak el az újtól. Az építkezésekben nagymértékben használják a követ, márványt, ami bőven akad náluk. A kerámia is jelen van nemcsak mint ajándéktárgyak, hanem a terek és parkok díszítésére szolgáló virágcserepek formájában is. A görögök már az ókorban is híres hajósok voltak – a hajógyártásban ma is élenjárók, és a kereskedelmi hajózásban a legjobbak. A turisták száma meghaladja az évi 12 milliót, de ezért tesznek is valamit. Autópályák, autóutak, jól működő légi szállítás áll a turisták rendelkezésére. Ezekhez társul a kiszolgálások pontossága, az udvariasság. A fejlődést szolgálja a felsőoktatásban résztvevők, a nyugaton tanulók nagy száma, ami számukra ezen a téren a nyolcadik helyet biztosítja a világon.

Nem vagyok szakértője a gazdasági életnek, csak külső jelekre támaszkodtam. Úgy látom, a görögök nem akarnak sem amerikaiak, sem németek lenni. Büszkék a hagyományaikra, görögségükre.

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Az erősen fénylő égitesteket, egymásba hajló fákat, fagyos fehéreket, izzó vöröseket, nyúlánk alakokat, bivalyokat, szamarakat ismétlő györkösi életmű első ránézésre egyszerű nyelvezetű, dekoratív képsornak tűnhet, vagy éppen ellenkezőleg, egy zárt világnak, ahol a sötét kékségekben, az időtlenségben és a némaságban nem sok minden segít eligazodni.

Györkös Mányi Albert születésének századik évfordulója alkalmából rendezett kiállításunk egy olyan olvasat, amely – reményeink szerint – bevezet ebbe a sajátos alkotói univerzumba, és segít fogódzókat találni, tájékozódni abban.

Starmüller Katalin festőművész, grafikus, díszlet- és jelmeztervező 1959. november 22-én született Kolozsváron. Tanulmányait a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet festészet–restaurálás–pedagógia szakán végezte. Meghatározó tanárai voltak: Miklóssy Gábor, T. Szűcs Ilona, Tóth László, Cseh Gusztáv, Rusz Lívia és Veress Pál. Erdélyben számos egyéni kiállítása nyílt az évek folyamán, és Magyarországon is rendszeresen részt vesz csoportos tárlatokon. 

Fodor Nagy Éva festőművészről így vallott férje, Fodor Sándor író, műfordító: „Kedves professzorom, László Gyula mondta: Az emberek iránt soha ne legyünk türelmetlenek. Olyanok, mint a virág. Van, amelyik tavasszal nyílik, van, amelyik nyáron. Némelyik ősszel, és olyan is akad, amelyik megvárja a hóharmatot. Egyik színpompásan tündököl, a másik meghúzódik a bokor alján – csak illatával árulja el magát. Azt hiszem, ez a virághasonlat igencsak talál a különböző művészegyéniségekre. Feleségem művészi kibontakozását immár több mint ötven éve figyelem. Hosszú évtizedeken át úgy véltem, keresi a maga útját, egyéni ecsetvonását. Őszülő fejjel találta meg. Ehhez azonban sokat kellett látnia-tanulnia, örvendeznie – és szenvednie.” 

Erdélyi viszonylatban Ady József egyik kiemelkedő képviselője az 1980-as évek elején fellendülő kelet-európai neoavantgárd irányzatnak. A hagyományos grafikai és festészeti technikával megalkotott munkái egyéni látásmódról tanúskodnak. Ábrázolása az absztrakt és a figuratív kifejezésmód határán mozog, ugyanakkor a szimbolikus-expresszív kategóriába is beilleszthető. 

A szobrászművész szellemi és lelki funkcióiban anyaggal dolgozik, ilyenformán valahol a mesterember, a jó értelemben vett iparos és a filozófus keveréke. Ezt az állítást igazolja Désy Károly élete és munkássága is. Saját vallomása szerint a szobrásznak ismernie kell számos mesterség titkait – a kovács, asztalos, vasöntő, esztergályos mesterségek eljárásait – ahhoz, hogy maradandót alkothasson. Egy műtárgyat többféleképpen lehet létrehozni. A kérdés az, hogy díszítő vagy funkcionális célzattal készülnek-e, vagy pedig az alkotó a plasztikai nyelv lehetőségeivel akar élni: emberi érzelmeket, gondolatokat vagy magatartásformákat kíván megjeleníteni.

Sok művész állította, hogy a művészet és az erkölcs szoros kapcsolatban áll egymással, mások a művész felelősségét hangsúlyozták ki jobban. Ezzel a témával Henri Matisse, Mattis Teutsch János, Jakobovits Miklós művészeti írásaiban is találkoztam. Első pillantásra nem könnyű ennek a kapcsolatnak a kimutatása, mivel nem erkölcsi célzatú alkotásokról van szó. A válasz a filozófusok, művészettörténészek munkáiból olvasható ki.

Nagy Elek Miklós

1944. november 29-én születtem Marosvásárhelyen. Apai ágon székely­abodi lófő székelyek voltak az őseim, anyai ágon polgári, sőt nemesi családból származom, Bolyai János feleségének, Orbán Rózának családjából. Apámat taníttatták a szülei, aminek következtében nagy műveltségre tett szert, öt nyelven beszélt, a Kolozsvári Építészeti Egyetemen tanult, és a szó legjobb értelmében, igazi úriember volt. Amikor, tartalékos tisztként behívták a frontra, nem volt nehéz azonnal feleséget találnia, és a szokásnak megfelelően, regényes módon, három nap alatt megnősülnie, minek eredményeként, háborús termékként, én is rövidesen megszülettem.

A származás, az egyéniséget formáló gyermekkori élmények, a családi hagyományok meghatározó örökséget jelentenek a képzőművészetben is. Nincs ez másképpen Balázs László esetében sem, aki képzőművész szülők gyermekeként kerülő utakon, az iparművészeten keresztül jutott el a képzőművészetig. 

Gedeon Zoltán festő és grafikusművész

Gedeon Zoltán 1922. június 29-én született a Hargita megyei Szentegyházán. Középiskolai tanulmányait a székelykeresztúri tanítóképzőben végezte 1943-ban, ezt követően 1945-ig katonai szolgálatot teljesített. 1945 januárjában orosz fogságba került, 1948. december 6-án szabadult. Hazatérését követően Lévai Ildikó pedagógussal kötött házasságot 1949-ben. 1950-ben a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett: tanulmányait 1955-ben fejezte be a grafika–festészet–pedagógia szakon.

Horváth Levente festménye

A sepsiszentgyörgyi Lábasház történelmi épülete immár közel húsz éve a helyi és az erdélyi kultúra szolgálatában áll, elsősorban a képzőművészeti megnyilvánulások terén. 2020-tól, a Székely Nemzeti Múzeum székhelyének átfogó felújítása miatt immáron ez a rangos kulturális intézmény rendez tárlatokat az épület kiállítótermeiben, és most első alkalommal ennek pincegalériájában. A kortás erdélyi képzőművészek újabb munkásságát hívatott e kis galéria bemutatni, az alkotószakma elkötelezett képviselőinek kíván egy kiállítófelülete, manifesztációs közege lenni.

Vetró Artúrt személyesen a hetvenes évek végén, középiskolás koromban ismertem meg. Kolozsvárra akartam felvételizni szobrászati szakra, és mentorom, Vetró András a kincses városba, édesapjához irányított, hogy korrektúrázza a szakkörön készített munkáimat, ezzel mintegy közelebb kívántunk kerülni az egyetemi követelményekhez.

A vírushelyzet miatt második éve tart zárva a Csíki Székely Múzeumhoz tartozó zsögödi Nagy Imre Galéria és Emlékház. A múzeum gondozásába tartozó hagyaték népszerűsítése azonban továbbra is egyik fontos feladata az intézménynek. A tavalyi szünetet követően idén egy új Nagy Imre-kiállítás várja közönségét a Mikó-vár épületében június 18. és július 30. között – a kiállítás szervezője a Csíki Székely Múzeum, kurátorok Ladó Ágota és Túros Eszter művészettörténészek.

haáz rezső kicsapás a kollégiumból

Rendkívül jelentős az képanyag, amelyet a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum 2021 évi kiállításaira összegyűjtött, és Székelyudvarhelyen, illetve Csíkszeredában kiállított. Jelentőségét az teszi megalapozottá, hogy Haáz Ferenc Rezső2 képzőművészeti munkáit mindeddig ilyen mennyiségben összegyűjtve nem láthatta a közönség.

Napjaink embere egyfajta hiányérzet és egyensúlyvesztés fenyegető kataklizmáját éli. Rohanó világunkban megbomlik és elemeire tagolódik egy tartósnak vélt biológiai egyensúly. Az ember elemi életérzései, mint a szeretet, magány, elszigeteltség, szorongás mélyebb, összetettebb tartalmat nyernek. A modern ember ezeknek az érzéseknek próbál hangot adni, ki-ki a maga módján: szavakban, hangokban, képekben. 

A posztmodern kifejezéssel gyakran találkoztam olvasmányaim során, ezért elhatároztam, hogy tanulmányozni fogom azt az elméletet, amely korunk képzőművészetére is vonatkozik. Hátterében olyan gondolatokat találtam, hogy a tudomány és technika nem oldotta meg az emberiség nagy gondjait. Példa erre a II. világháború, a holokauszt vagy napjaink egyik legsúlyosabb problémája, a világméretű környezetszennyezés.