Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Nagy Béla érdemelte ki 2021-ben a Művelődés-díjat

Mindenekelőtt engedjék meg, hogy köszönetet mondjak mindazoknak, akiknek jóvoltából lapunk, a Művelődés él: Kolozs Megye Tanácsának, az Idea Plus-műhelynek, az Idea nyomdának. Köszönet jár a Wedas-műhelynek, amiért mai útkezdő eseményünket segítette, és végül, de nem utolsósorban köszönet jár természetesen minden munkatársunknak és olvasónknak is!

Engedjék meg, hogy egy személyes felütéssel kezdjem: nagyon zöldfülű kezdő firkász voltam, amikor 1991 decemberében, úgy ilyentájt, karácsony küszöbén, Magyari Lajos költő, a Háromszék című napilap akkori főszerkesztője azt mondta volt a folyósón, hogy „a próbaidőd lejárt, velünk maradsz”. Aztán egy évre rá Lajos elment szenátornak, mert az akkori, kilencvenes évek eleji időkben a közéleti/politikai szerepvállalás, a szekér eléfelé tolása olyan természetes valami volt Erdélyben, mint a puszta lélegzetvétel. Szóval Lajos elment szenátornak, s a lap élén az ő helyét átvevő Farkas Árpád egy-egy jobban sikerült riport vagy cikkentyű olvastán nem fukarkodott megérinteni az ember vállát egy igen lakonikus, de annál sokkal többet mondó és jelentő „ez jó volt” megjegyzés kíséretében. És amikor pár év múlva, esment decemberben, igazi csíki télben, Ferenczes Istvánék Csíkszeredából üzentek, hogy mennék fel péntek délután, találkoznánk a Tilosban, me’ valami beszédjük lenne vélem, s ott a kezembe nyomták a Székelyföld-díjat, hát valami olyasfélét mondtam, mint Török László, amikor a szöuli olimpián Egerszegi Krisztina a maga tizennégy évével faképnél hagyta az egész világot, és beúszott az aranyos célba: „Hát ilyen nincs, és mégis van!...”




Benkő Levente, a Művelődés folyóirat főszerkesztője

Nos, ezek, az ilyen és egész életre megmaradó jelzések is késztettek arra, hogy létrehozzunk valami olyasféle elismerést, amellyel ilyenkor, decemberben, karácsony küszöbén – azon túl, illetve amellett, hogy megköszönjük szerzőinknek és ügytársainknak az egész évi együttmunkálkodást –, megérintsük a vállát, s megszorítsuk a kezét annak az embernek, aki a legjobbat tette le az asztalra.

...megérintsük a vállát, s megszorítsuk a kezét annak az embernek, aki a legjobbat tette le az asztalra.

Erről az emberről írta vagy öt esztendeje – egy akkori, szintén jól megérdemelt díj átadása kapcsán – Dáné Tibor Kálmán volt főszerkesztőnk, hogy: „Nem híres ember, nem vezéregyéniség, nem hangadó, főleg nem hangoskodó közbeszóló, hanem (…) kultúránk iránt elkötelezetten érzékeny ember.”  Tibor azzal folytatta a történetet, hogy hátulgombolós és hosszúnadrágos/pantallós ’50-es kolozsvári, telepi évek, a Nagy Gábor-féle Tanya visszahozhatatlan világa, benne egy halk szavú fiúval, akitől példa veendő. Aztán közművelődés, helytörténeti mazsolák, bocsánat: gyöngyszemek, alkotóműhelyek, tárlatok és elismerések szerepeltek még ama méltatásban. Sietek hozzátenni: teljes joggal.




Benkő Levente

Mai, díjindító emberünkhöz engem nem fűznek semmilyen Nagy Gábor-tanyabeli emlékek. Kolozsvári kötődésűekből sem sok, legfeljebb annyi, hogy évekkel ezelőtt, pontosan itt, a Györkös Mányi Albert Emlékházban valami közművelődéses esemény alkalmával ismerkedtünk meg. Tényleg halk volt a szava. De valami közös azért mégiscsak van bennünk. Például a 13-as szám. Mindketten 13-án születtünk, 13 év eltéréssel. Egyikünktől sem áll messze a fafaragó véső, bár őszintén be kell vallanom, hogy engem öl meg a sárga irigység, amikor a zsoboki nyári fafaragó táborba ő elmehet, én pedig nem… Merthogy ő nyugdíjas, ráér, én még nem.




Benkő Levente átadja Nagy Bélának a Művelődés-díjat

Amikor a míves fúrás-faragáshoz kötődően 2015-ben a romániai magyar népművészekről írt lapunkban, azt mondtuk: na. Amikor a következő években a Dobsinából Kolozsvárra származott Reményik családról, s annak Sándor nevű költő fiáról, a zsoboki képzőművésztáborról, a kaktuszok titokzatos világáról, az első kolozsvári polgári házasságról, Gy. Szabó Béla és a Pásztortűz című, áldott emlékű kulturális folyóiratunk együttműködéséről írt lapunknak és olvasóinknak, akkor azt mondtuk: na-na!

Amikor a míves fúrás-faragáshoz kötődően 2015-ben a romániai magyar népművészekről írt lapunkban, azt mondtuk: na. 

S amikor az idei „termésként” az előbbiekben emlegetett Nagy Gábor legendás kolozsvári vendéglős, a Főúr életpályájáról, a kolozsvári Iparos Egyletet alapító Krémer Ferenc úri férfiszabómesterről, a kolozsvári Reimann kőfaragók hagyatékáról, Hevesi József kolozsvári műbútorasztalosról írt, akkor azt mondtuk: na úgy, na!




Nagy Béla

Ezt az anyóst agyoncsapó villámmal kapcsolatos székelyizmust más szavakkal megfogalmazva, s Magyari Lajost idézve: „a próbaidő lejárt”, Farkas Árpád szavával élve, „ez jó volt”, Ferenczes Istvánt parafrazálva pedig azt mondtuk, hívjuk csak meg ezt az embert, na, nem az azóta nevet váltó csíkszeredai Tilosba, hanem ehejt, a kolozsvári Györkös Mányi-emlékházba, érintsük meg a vállát, s szorítsuk meg a kezét, erősen.

Mert megérdemli. Teljes joggal.

Hölgyeim és uraim!




Nagy Béla érdemelte ki 2021-ben a Művelődés-díjat (Demeter Zsuzsanna felvételei)

Ha sem Önök, sem a mi emberünk még nem jöttek rá, s ha a csepűpressz névre hallgató hírügynökség sem kotyogta még el vagy ki, hogy kiről van szó, akkor megteszem én: az ezentúl Kós Károly születésnapján, december 16-án esztendőnként átadandó Művelődés-díj első tulajdonosa nyugalmazott gépészmérnök. Fametsző-faragó. Közíró. Helytörténész. Nagy Béla.

Kedves Nagy Béla! Szerény elismerésünket fogadd olyan szeretettel, mint amilyennek adjuk! Ugye, velünk maradsz?

Azt kívánom, hogy mostani kézfogásunk legyen számodra olyan emlékezetes, mint számomra a mondókám legelején idézettek. S legfőképpen legyen gyümölcsöző, merthogy a bót az bót: várjuk további írásaid!

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

A legfeljebb húszfős csoportok félóránként mehetnek fel a toronyba, hogy megtekintsék a felújított templomot és Kolozsvárt madártávlatból. 

Fontos tudnivaló: a torony kizárólag előzetes regisztrációt követően látogatható, a jelentkezés során kapott visszaigazoló e-mail felmutatásával. 

Kultúrák találkozása, fergeteges koncertek, kalotaszegi ízek, családi programok, hajnalig tartó tánc és baráti beszélgetések jelentették a fesztivál hetedik kiadását.

A könyvtár magyar részlege 2022 augusztusától kezdődően egy friss kezdeményezésnek, a klasszikus orosz könyvklubnak lesz a házigazdája. A klasszikus orosz irodalom kimagasló alkotásainak értő bemutatása, az olvasás során felmerülő kérdések megvitatása mellett figyelmet fordítanak az orosz kultúra számos remekművére is.

Pénteken, augusztus 12-én, 19:00 órától az Erdélyi Dudás Rend koncertezik Sepsiszentgyörgyön, a KultúrPark színpadán. A 2008-ban Vajdahunyadon alakult együttes Európa különböző történelmi korszakaiból és területeiről származó dallamokat ötvöz korunk zenei hangzásvilágával.

Zabolára utazik a Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy Szentimrei 100 nevet viselő kültéri kiállítása, mely tavaly jött létre a jeles néprajzkutató születésének 100. évfordulója alkalmából. 2022. augusztus 2-án, Zabolán, a Csángó Néprajzi Múzeum előtt 16 órai kezdettel mutatja be a tárlatot Szebeni Zsuzsanna, a Liszt Intézet vezetője.

A fesztivál a dobra és az oly sokszínű ütős, meg perkúciós hangszerekre építkezve vezeti el az érdeklődőket a világzene, jazz és igényes rockzene ritmusközpontú világába augusztus 5-7. között.

Kovászna városközpontja ad otthont 2022. július 30-31. között a harmadik Orbaiszéki Forgács Fesztiválnak. A hajdani kézműves mesterségeket bemutató rendezvény célja, hogy erősítse az orbaiszéki emberek identitástudatát, ugyanakkor az idelátogató turisták is betekintést nyerhessenek a székelyek életébe, hagyományaiba, kultúrájába. 

Az emlékév kiállítássorozatá-nak harmadik állomása Tordaszentlászló, Györkös Mányi Albert szülőfaluja, művészetének egyik fő inspirálója. 

A sepsiszentgyörgyi Szimplában koncertezik a New York-i Nat Osborn Band 2022. július 28-án 20 órától.

Hamarosan kezdetét veszi a csíki nyarak egyik elengedhetetlen rendezvénye, a Csíkszeredai Nemzetközi Jazzfesztivál, amely kimagasló zenei kínálatával a térségbe vonzza a jazz és az élőzene szerelmeseit. 

Az egyetlen erdélyi csűrfesztiválon, melyre augusztus 4-7. között kerül sor, nem lesz hiány egzotikus hangzásvilágban.

A XXXI. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor keretén belül mutatják be a Kriza János Néprajzi Társaság kiadványát, Ádám Bíborka Román emlékünnepségek Háromszéken. Etnicitás és reprezentáció című kötetét.

A fesztivál kilenc napja alatt 24 esemény zajlott, 16 koncerttel, két zenés helyismereti túrával, egy könyvbemutatóval, egy filmvetítéssel, egy borkóstolóval, egy reneszánsz gyermeknappal és táncházzal, továbbá egy régizene ovival, amely az idei év újdonságának számít.

A város csak úgy lüktet a zenétől: koncertek, próbák, régizene-oktatás kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A fesztivál hátralévő programjából szemelgettünk.