Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

A bánffyhunyadi állami iskolahálózat értesítője

Az iskolai értesítők keresztmetszetét adják Kalotaszeg kisebb-nagyobb települései művelődési életének. A bánffyhunyadi iskolai értesítőket 1874-ben adták ki. Az iskolát E alakúra építették, amivel Erzsébet királynét (Sziszi) akarták dicsérni. Első igazgatója az iskolának Gagyi Samu volt, aki a felső fiúiskolában állat-, növény-, ásvány-, gazdaságés vegytant, a felső leányiskolában pedig írást és rajzot tanított. Egyébként az iskolának elemi fiú- és leány-, ismétlő fiú- és leány-, valamint gazdasági szakosztállyal megtoldott felső fiúiskolai tagozata volt, melybe beiratkozhattak nemcsak a kisváros gyermekei, hanem a környék magyar és más nemzetiségű kisiskolásai is. A tanító személyzet az igazgatón kívül Bács György, Binecz Lilla, Binder Laura, Fekete János és Lujza, Horvát Irma, Kilyéni Endre, Koleszár Lajos, Szánthó Mihály, azon kívül Csoma Péter (ref. kántor), Ignácz Károly (ref. lelkész), Gaál Áron (rom. kat. pap) és Gross Emánuel (Mózes vallású) tevődött össze. A házi- és iparfejlesztő egylet a gyermekjáték készítő tanműhelyt az intézet telkén állították fel, amit később Schönhut Vilmos vett át. Az osztályok létszáma 4/7 – 75, ezekből 436 helybeli, míg 26 vidéki tanulóval rendelkezett. Az írásokat, rajzokat, a magyar és német nyelvtani, mennyiségtani dolgozatokat a vizsgálatok folyamán közszemlére bocsájtották, az énektanítást is lényegesnek tekintették.

Adatok az intézet 1884/85-ös tanévből: egy kisdedóvó-intézet felállítása szükséges.


A bánffyhunyadi iskola épülete

Koleszár Lajos az intézet vezetését 1884. október 7-én vette át, míg az Erdélyrészi Egyesületbe a tantestület minden tagja belépett. Gyarmathy Zsigáné a diákok kézimunka-tanítását irányította, ugyanakkor az intézet építkezése terén is előrehaladás történt (szárnyépület). A lakosok óhajának megfelelően az intézet polgári iskolává alakult. Ravasz György a konyhakertészetet az iskola 2 holdas kertjében a diákoknak szemléltette.

Az 1888/89. tanévben kiadták Pentsy József és Szentgyörgyi Lajos: Kalotaszegi varrottas album című füzetét. Gróf Bánffy György megtekintette a tanulók rajzait, írásait, a női kézimunkákat, és megállapította, hogy jó irányba haladnak, szorgalmasak. Minden tanév befejezése alkalmával az iskola nagy udvarán ünnepélyt rendeztek a szülők jelenlétében.

Az 1891/92-es tanévben Gyarmathy Zsigmond királyi tanácsos tartalmas beszédben kitartó munkára buzdította a növendékeket. Ravasz György Látnoki kép című költeményét szavalta el gróf Széchenyi István születésének 100. évfordulóján tartott emlékünnepélyen. Gyarmathy Sándor (tanuló) felolvasta Debreczeni Mártonról szóló művét. Barcsay Domokos birtokos, országos képviselő, az EMKE kalotaszegi kör alelnöke pénzösszeget adományozott a szegény tanulók megsegítésére. Gyarmathy Zsigáné Örökös című gyermekszínművét is előadták, az Arany János emlékére rendezett ünnepélyen ugyanakkor a poéta több költeményét előadták. Ravasz György fia (a későbbi budapesti, Kálvin téri püspök), László az intézet tanulói nevében részleteket mondott Kirándulás a Kőhegyre című pályamunkájából. Székely Malvin tanítónő A magyar történelem kiválóbb alakjai című írását olvasta fel hazánk fennállásának ezredik évében.

Az intézet igazgatójának, Koleszár Lajosnak az 1892/93-as tanévben a polgári iskola új épületének felavatási ünnepélyén rendeleteket foganatosított. Az 1894/95-ös tanévben pedig a magyarókereki EMKE-iskola miniszteri elismerést kapott az építési-szervezési munkálataiért. Folytatván a felsorolást, az igazgató az 1895/96-os tanévben adományokat osztott szét a szegény tanulók között. Ugyanakkor a magyar történelem kiválóbb alakjairól Székely Malvin tanítónő tartott előadást, ebből idézünk: „Ím, Árpád amott vezérel egy lovas csapatot… Szent István az, aki ahol lehet szelíden, ahol kell erélyesen megnyeri harcos népe szívét”. A továbbiakban végigvezeti a magyar nép századainak eseményeit.

Az 1897/98-as tanévben bevezették a latin nyelvet, míg az 1898/99-esben a kikerült növendékek legnagyobb részben iparos és kereskedelmi pályára léptek. Vikár Béla néprajzkutató bemutatta az akkoriban legújabb szerkezetű fonográfot. A tantestület tagjai közül cikkeket írt Koltai Lajos, Hantz Gyula, Csorja Károly és Koleszár Lajos. A Tanítók Háza javára hangversennyel és színielőadással egybekötött táncestélyt rendeztek.

Az igazgató kérte, hogy az iskolai épületek átalakítása és új épület építése tárgyában döntsön a tantestület vezetősége. Gyarmathy Zsigáné az Erdélyország Tündérország című írását a szegény sorsú tanulóknak, valamint a szorgalmas és jó magaviseletű tanítványok megjutalmazására ajándékozta. A tantestület megismertette gróf Széchenyi István születésének 100-ik évfordulóját, Gyarmathy Zsigáné pedig felolvasta Debreczeni Mártonról szóló írását.

1897-ben az ezredév és a koronázás évfordulója alkalmából iskolai ünnepélyt rendeztek. 1903-ban Hory Béla árvaszéki elnök Gyarmathy Zsigáné emlékére alapítványt hozott létre.

Az 1904-es esztendő sokfajta újítással büszkélkedhetett. Ünnepélyes keretek között avatták fel az új épületeket, amelyeken a magyar himnusz eléneklése után Ignácz Károly (ref. lelkész), Gyarmathy Zsigmond (királyi tanácsos, gondnoksági elnök), Barcsay Domokos (birtokos, kormány-képviselő), Ravasz László (püspöki titkár) és Dóczy Endre (rom. kat. plébános) üdvözlő beszéde hangzott el, valamint táviratok érkeztek a magyar kormány részéről. Következett Koleszár Lajos A bánffyhunyadi tanintézetek múltja és jelene című beszámolója, amiből részletet idézünk: „Lakossága ős, eredeti magyar – a monda szerint tatár faj –, részint mezőgazdaságot folytat, részint fa-, gabona- és marhakereskedéssel foglalkozik.”

Az 1908. esztendőben, 77 éves korában elhunyt Gyarmathy Zsigmond királyi tanácsos, honvéd főhadnagy, ref. egyházi gondnok, a Kalotaszegi Kaszinó elnöke, számos különféle társadalmi, kulturális és közgazdasági intézmény elnöke. Férje után megboldogult Gyarmathy Zsigáné Hory Etelka is. Gáspárik Ilona tanítónő gyászbeszédében Jókai Mórra hivatkozott a következőképpen: „Édesebb szájú asszonyt, mint Gyarmathyné, aki úgy tud a gyermek nyelvén beszélni, nem ismerek. Minden szava oly édesen cseng, hogy a gyermekfülnek igazi égi zene”. A Hory családot újabb veszteség érte: Hory Béla árvaszéki elnök is eltávozott az élők sorából.

1911. június 18-án volt Ignácz Károly jubileuma, aki azok közé tartozott, akiket Isten szívük szerint tett nevelővé. Hívei sokat beszéltek hangjának orgonaszaváról, igehirdetésének prófétai erejéről. 1911. decemberben kísérték utolsó útjára Bánffyhunyadon. Ravatalánál dr. Ravasz László teológiai tanár, a sírnál pedig Csürös József váralmási tiszteletes búcsúztatta.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékére 1911. március 15-én Bánffyhunyadon ünnepélyt tartottak, amelynek műsorában elhangzott a magyar himnusz, a Szózat, továbbá kuruc dalok és A szabadságharc ünnepe című ifjúsági színmű.

Érdemes elidőznünk Böngérfi Géza hároméves bánffyhunyadi tanári tevékenységén, aki 1882-ben Budapesten született, majd elvégezte a Tudományegyetem bölcsészeti karát. Mint tanár Székesfehérváron, Bánffyhunyadon és Budapesten (Újpest) tanított magyar és német nyelvet, földrajzot. Tevékenységének újabb láncszeme, a Tanulók Köre, a Munkásgimnázium, sőt Kós Károly is munkatársává fogadta, együtt szerkesztették a Kalotaszeg képes hetilapot Sztánán.

Czucza István és felesége, szül. Kovács Erzsébet híres elődök leszármazottja. Felmenői között olyan kiválóságok szerepelnek, mint Ady Endre és Viski Dániel. Czucza István összeállította a családfáját, ahol azt nemzedékeken keresztül tanulmányozta. Ősei között szerepel a kitűnő nyelvész, Czucza János tanító is, aki Kalotaszentkirályon és Bánffyhunyadon oktatott. Czucza István nagynénje, Czucza Emma Pápán (Magyarország) lakott, aki Czucza János leánya volt és a Nőnevelő Intézetben tanított. Három könyvecskét írt, amelyekben lejegyezte a saját, valamint a közeli rokonai és ismerősei tevékenységét. A könyvecskék a következő címen jelentek meg: Naplórészlet (a boldog gyermekkortól 1918-ig), Áttelepülésem és első pápai évem (1918–1936) és Naplórészlet (1956). Ezek a könyvecskék a Jókai füzetek című sorozatban (47., 52., 65.) láttak napvilágot.

Az iskolahálózat élén leghosszabban tevékenykedő Koleszár Lajos igazgatói jelentésével foglalkozunk: beszámol a tantestület működéséről, a jeles évfordulók megünnepléséről, a tanulók szorgalmáról, előmeneteléről, a tankönyvek állapotáról, a különféle iskolai ünnepélyek ellenőrzéséről, a könyvtár gazdagodásáról, a tananyag ellenőrzéséről, az EMKE daloskör tevékenységéről, az egészségügy helyzetéről és az iskola kertjének a megműveléséről (a beszámoló a teljesség igénye nélkül értendő).

Végezetül Koleszár igazgató az I. világháború idején az iskolai értesítőben írásba foglalt jelentéséből idézünk: „A márciusi nagy napok emlékét iskoláink és az EMKE daloskör ez évben is gazdag műsorú előadással ünnepelte. Az elesett tanítók özvegyei és árvái részére a többi jótékony intézmény az adományokért az iskolák igazgatóságához intézett átiratokban fejezték ki köszönetüket.”

Az 1915/16-os hadviselés a vak katonák és a harctéren küzdő hőseink részére segélyt adományozott.

1917/18-ban pedig így írt az igazgató: „A háború a negyedik évben az ifjúság érzelmi állapotára kedvezőtlen volt, mivel egy részénél elítélendő önzés jelentkezett. A családfő távolléte miatt a családi nevelés hiányos lévén, a növendékek magaviselete nem volt szabályszerű.”

Itt megszakadt az iskolai értesítők bánffyhunyadi szerkesztése és kiadása. Összegzésképpen, a leírtak alapján megállapítható, hogy tartalmas, bőséges anyagot szolgált Kalotaszeg művelődési életéből.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Reményik Sándor

Reményik Sándor ősei egy felvidéki, régi Remenik nemesi családból származnak. A korabeli dobsinai lutheránus egyház anyakönyvi bejegyzései szerint a költő felmenői több nemzedéken keresztül Dobsinán, ebben a felvidéki bányavárosban születtek és élték le életüket. A költő időben legtávolabbi – adatokkal is bizonyítható – felmenőinek tekinthetjük a Dobsinán élő Johannis Remenik nevű szépapját, valamint a férfi Mária nevű (vezetékneve nincs bejegyezve a dobsinai anyakönyvbe) feleségét, akik feltehetően a 17. század fordulóján születhettek.

A középkorban épült Jézus Szíve kápolna Székelyudvarhelyen.

A város – Székely Mózesi fejedelem szülőhelye –, ahogy a leírások említik, Székelyföld történelmi, társadalom- és művelődéstörténeti központja. 1301-ben Vduord néven írták le, mivel a kutatók szerint a székelyek megtelepedése előtt királyi udvarhely volt. 1334-ben olvasható az első, ma is használatos névformája Oduorhel formábanii. Jelentőségére utal, hogy épp itt jöttek létre más nagyvárosok után e korai, erdélyi kézműveseket tömörítő egyesületek, s maradtak ránk azoknak az okiratai, amelyekből egyet itt részletesebben bemutatunk.

„A cholerajárvány, mely a múlt 1866. év második felében ezen országot szélesebb vagy szűkebb terjedelemben, nagyobb vagy kisebb veszélyes jellemmel átutazta, a múlt december 28-án egészben megszűnvén, bátorkodik e hű k(irályi) Főkormányszék ezen járvány lefolyásának rövid vázlatát az egész járványról készített összes kimutatás alázatos tiszteletteli ide csatolása mellett a következőkben Császári Királyi Apostoli Felségednek hódoló mély tisztelettel felterjeszteni.”

Az erdélyi emigrációs sajtó létrejötte szorosan kötődik Erdély Trianon utáni történetéhez. A hatalomváltás következtében, a magyar történelemben eddig nem tapasztalt menekültáradat indult el az utódállamokból, elsősorban a területének kétharmadával megrövidített Magyarország, másodsorban pedig a világ számos más országa felé. Az erdélyi menekültek, áttelepültek új hazájuk egy-egy településén létrehozták saját közösségeiket azzal a céllal, hogy egymást támogassák, hogy megőrizzék erdélyi magyar önazonosságukat. Az ilyen erdélyi szerveződések egy része lapszerkesztésre és lapkiadásra is vállalkozott. Az emigrációs sajtó nagy vonalakban az emigráció története is.

Orbán Elek, családi címer

Az Orbán család tagjai – így a címben szereplő Orbán Elek is – régi székely famíliából származtak. Távoli múltjukat homály fedi, eredetükre csupán a későbbiekben fennmaradt és öröklődött vezetéknév utal, amely feltehetőleg valamelyik ősük keresztneve lehetett, majd családnévként maradt utódaikra. Általában elmondható, hogy az úgynevezett apanévként hagyományozódott tulajdonnév nagyon gyakori volt a székelység körében. Ráadásul ez a ritkábbak közé tartozott, tehát nagyon alkalmas volt az egyedesítésre, a megkülönböztetésre. 

Nagykároly és vidéke

Kétségtelen, hogy a 19. század végén a nagykárolyi nyomdaipar fellendüléséhez pontosan a nagyszámú helyi újság megjelenése szolgáltatott alapot. Az ekkor már több mint száz éve működő Gőnyei József nyomdája még megérte ezt az időszakot, ugyanis az első helyi folyóirat pontosan az ő nyomdájából került ki 1871-ben Népiskolai Lapok címmel. Ezt aztán számos más helyi sajtótermék követte.

Zonda Attila és a Ricercar zenekar

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a 2016/2017-es tanévben indította Hétköznapi hőseink – írjunk történelmet! elnevezésű kezdeményezését. Ennek lényege, hogy iskolások saját szülőfalujukból mutassanak be olyan embereket, akik bár nem kerültek reflektorfénybe, szélesebb körben nem kerültek az érdeklődés középpontjába, de munkájuk révén sokat tettek a helyi közösségekért, és rendkívüli képességeikről, kiemelkedő tulajdonságaikról, átlagon felüli jellemvonásukról tettek tanúbizonyságot.

Mármint, hogy miért szűnt meg a MŰVELŐDÉS – német laptársá val, a Volk und Kulturral egye temben – 1985 decemberében? Be olvadván szolgálati mellékletként a román sajtó egyik méltán alábecsült, ma már neve sincs folyóira tába? Apelláta nélkül, a kiadói szándék szerint végérvényesen?

Megtörtént!

Megtörtént egy korszakalkotó esztendő legvégén, mialatt tisztító viharzás borzolta végig Kelet-Közép-Európát: a történelem szele elsodorta a zsarnokságot Romániában. A diktátor elbukott – és nincs többé! Romokban a fortélyosan megszervezett, örök életűnek tervezett parancsuralmi rendszere.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a 2016/2017-es tanévben indította Hétköznapi hőseink – írjunk történelmet! elnevezésű kezdeményezését. Ennek lényege, hogy iskolások saját szülőfalujukból mutassanak be olyan embereket, akik bár nem kerültek reflektorfénybe, szélesebb körben nem kerültek az érdeklődés középpontjába, de munkájuk révén sokat tettek a helyi közösségekért, és rendkívüli képességeikről, kiemelkedő tulajdonságaikról, átlagon felüli jellemvonásukról tettek tanúbizonyságot. A projekt erdélyi lebonyolítója az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, ezen belül a Közép-Erdélyi Magyar Művelődési Intézet, résztvevői romániai magyar iskolás csapatok. Új, Hétköznapi hőseink című sorozatában a Művelődés szerkesztősége a kezdeményezés során eddig született, helytörténeti adalékokat is tartalmazó dolgozatok szerkesztett, esetenként tömörített változatát teszi közzé.

Ezen írás nem arról az Alvinczi Péterről1 szól, aki híres hitvitázó református lelkész és író volt. Róla és működéséről már olyan sokan írtak, hogy szinte könyvtárnyi irodalom áll a rendelkezésünkre. Hanem a szintén ugyanezen nevet viselő unokájáról, aki Erdély egyik legnagyobb törvénytudója, diplomatája volt.

Kolozsvár, Híd-kapu tornya

Az 1867. évi osztrák–magyar kiegyezés az unió újbóli kimondásával kedvezőbb lehetőségeket biztosított a történetkutatás és történetírás számára is. Jó példa erre a Magyar Történelmi Társulat megalakulása 1867-ben, amelybe intenzíven bekapcsolódott az erdélyi történetkutatás is.

kovary laszlo

Bizonyára sokan ismerik a fenti idézetet, főleg a kolozsváriak, amelyet Kőváry László felesége, Knausz Johanna vésetett fel férje sírkövére. A sírkőállítás és sírfelirat-készítés az emlékezés feltételét a horizontok szétválásában látja, ennyiben még érintetlenül hagyja a múlt és jelen elválasztottságát. De az üzenet, amit hordoz, mélyen tükrözi, hogy a fizikai, ezáltal is mulandó, porladó emléknél, sírkőnél mindig fontosabb, maradandóbb az intellektus által teremtett szellemi érték, vagyis az, ami egy ember életműve.

Gábor Áron sírja

Az alábbiakban közölt levél Demeter Lajos helytörténész révén került a látókörömbe, érdekes adalékként szolgálva a Gábor Áron-kultusz kialakulásához. Szerzője Gábor Áron legidősebb testvére, az 1816ben született Imre.

Felvincet a frontvonal 1944. szep­tember 8-án érte el, négy napon ke­resztül dúltak a harcok a falu térségé­ben. A szemtanúk mai napig borzadva és könnyes szemmel számolnak be az előttük lepergő tragédiákról, a honvé­dek hősies küzdelméről a többszörös túlerővel szemben, a magyar sebe­sültek kivégzéséről, utolsó szavaikról, a szovjetek fosztogatásairól, a falu la­kosságának szenvedéseiről.